Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az aranyfényű bordó ruhás angyal

2009.12.15

Kép  

 

Volt egyszer egy vízióm… ez többször elő szokott fordulni velem, érzékeny vagyok az anyagtól kevésbé sűrűbb, így nehezebben észlelhető világra. Ez a történet meg lett örökítve, mert megírtam azoknak, akikkel kapcsolatban volt. Viszont nem csak nekik volt hasznos és nem csak akkor. Akad benne néhány általános érvényű dolog a párkapcsolatokkal és az isteni világgal kapcsolatban.

 

A vízió a következőképpen nézett ki, így meséltem el a párnak:

 

Egy kanapén ültetek egymástól karnyújtásnyi távolságra és mindketten sírtatok. Nőilélek a térdeire hajolva, az arcát a tenyerébe temetve, rázkódó testtel csendesen zokogott, Férfilélek végtelenbe révedő, pedig hangtalanul buggyantak elő a könnycseppek és gyorsuló tempóban folyva áztatták el rezzenéstelen arcát.

 

Egy bordó ruhás angyal érkezett közétek kegyelemmel és hatalommal. Gyengéden megérintette a fejeteket és aranylón tündöklő energiát bocsátott rátok, amely vakítóbb és fényesebb volt, mint a Nap és ereje olyan átható, hogy minden molekulányi kozmikus szennyeződést eltakarított körületek.

 

Majd ezután megfogta a kezeteket és finoman egymásba kulcsolta a tenyereiteket. Ekkor már egyikőtök sem sírt. Nőilélek kihúzta magát, kipirosodott szemeiben végtelen békesség és öröm csillogott, arca derűssé vált. Férfilélek réveteg végtelenje a jelenben centralizálódott, szemeiben kristálytiszta céltudatosság ragyogott, arcán nyugalom tükröződött.

 

Egymásra néztetek, tekintetetek összeforrt, benne volt a világotok, s a világ, pedig bennetek. Többé nem akartátok elengedni egymást.

 

Az angyal tenyereivel átfogta összekulcsolt kezeiteket, és mennyei hatalmával megáldotta a kapcsolatot. Majd az ég felé emelte karjait, sugárzóan szikrázó energiáival dicsőítette a Mindenhatót, aztán a mellkasa előtt összezárt tenyereivel lezárta az áldást, hálaadást és elment.

 

Ti, pedig maradtatok boldogan, szeretetben, együtt.

 

Az egész alatt egyetlen árva szó sem hangzott el, értelem és érzelem harmóniája bontakozott ki magas energiaszinten.

 

Én figyelemmel kísértem az eseményeket és résztvevője is voltam az energiáknak. Bennem is harmonizálódott az értelem és érzelem. Ami pedig sokkal-sokkal mélyebb és intenzívebb energetikai megélést jelent, mint amit képes vagyok szavakba önteni, akár a vízióról, akár ami lecsapódott bennem, megerősítve sok mindent. De megteszem, ami tőlem telik jelenleg... :)...

 

Amikor sírok, az nem azt jelenti, hogy elesett, tehetetlen és szerencsétlen vagyok. Amikor sírok, az azt jelenti, hogy valami vagy valaki nagyon fáj belül. Észveszejtő gondolataim és szívszaggató érzelmeim vannak, amelyek egy időre lebilincselnek a kétségben, de csak addig, amíg újra meg nem találom az egységet. Az egységhez vezető út pedig a fájdalmam megélésén majd megértésén keresztül vezet. A fájdalmam egy jel, ami arra figyelmeztet, hogy van bennem valami vagy valaki, aki, ami nincs rendben. Nincs a helyén. Nincs az egységben. Lehet szívem legmélyén, ha nem értem miért fáj, továbbra is boldogtalan leszek. Lehet agyam minden szegletében, ha nem érzem, hol fáj, továbbra is boldogtalan leszek. A fájdalom ott van, amíg a kétséget fel nem oldom és annál erősebb minél fontosabb az a valaki vagy valami, aki vagy ami miatt érzem. A fájdalom átmeneti állapot, egy jel, ami utat mutat és átvezet az új egységem felé. Oda, ahová vágyom. A fájdalom érzete mellett én erős és tudatos vagyok, pontosan tudom, hogy ki vagyok valójában, mi a célom, hova szeretnék eljutni, milyen érzelmi és értelmi állapotban szeretném megélni magam, és azt is, hogy kivel. Pontosan érzem, hogy hogyan, milyen lelkülettel és energiával. A fájdalom ennek a folyamatnak a része, segít megszabadulni attól, amire már nincs szükségem, és helyet teremt annak, amire vágyom.

 

A fájdalom könnyei elapadnak, és rablánca lehullik, amikor teljesen megtisztult a lelkem és az elmém, és felkészült az új érzelmek, az új tudatosság és a másik befogadására.

 

Isten angyalai, pedig mindig ott lesznek, hogy megerősítsék és megáldják azokat, akik hittek és bíztak benne, a mindenség Teremtőjében; és kivívták szabadságukat, hogy újra egységben lehessenek Vele.

 

Ezt tartom én igazán igazi Tisztítás, Táplálás, Programozásnak. :) De ez az én érzésem és értelmezésem, ízlelgessétek csak ti is, elvégre elég keményen rólatok is szól. Kíváncsi vagyok, mire juttok...

 

Borchi

www.szivrozsa.hu

 

 

Kép