Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asztrológia és a szellemtudomány összefüggése

2013.03.26

 A KÖRNYEZŐ VILÁG HATÁSA AZ EMBERRE

 asztrologia-3.jpg

Részlet a Titkos Tanításokból[1]

 

A föld a többi bolygók salakjából alakult.

Minden égitestnek megvan a maga szellemi légköre. Ez a légkör, mint a Földön is, felvesz hatásokat, és lead az égitest természetéből, annak szellemi világosságából és irányításából, és ez az irányítás messze kihat ugyanabban a naprendszerben, amelyhez az a bolygó tartozik. Sőt, a Napok és naprendszerek is hatnak egymásra vonzólag és taszítólag. Vannak azonban idők és alkalmak, amikor egyik a másiknak hatását lerontja, vagy felerősíti aszerint, amint ellentétesen vagy együttesen hatnak; vagy egy harmadik mindkettőnek a hatását semlegesíti, vagyis felfüggeszti.

 

A Földre azért hat olyan erősen a naprendszer többi bolygója, mivel, amint azt a „Mai kor vallásá"-ban[2] említettem, a Föld a többi bolygók megépítésénél fennmaradt fluidoknak összegyúrásából keletkezett. Innen van, hogy a Föld nem annyira pozitív, mint akármelyik más bolygó az ő saját természetében. Ezért a Földről bármelyik bolygóra vissza lehet jutniuk az ide lehullott szellemeknek, ha el tudták érni azt a fokozatot, amelybe annak a bolygónak természete tartozik. Mivel tehát a Föld nem egészen pozitív, ennél fogva jobban felvesz hatásokat, de kevesebb hatást ad le magából.

 

Az alacsonyabb rendű bolygók, amelyek a Föld fokozatán alul vannak, természetesen sokkal kisebb befolyást gyakorolhatnak a Földre, mert általános szabály, hogy mindegyik bolygó a nála magasabb rendű bolygóra kevesebb hatással tud lenni, mint a magasabb rendű az alacsonyabbra. És ez óriási segítségére szolgál a szellemeknek. Szellemileg azonban alig tud hatni a lélek természetére, a lélek hajlamaira valamely bolygónak a természete, amelynek éppen a hatása alá kerül a Föld, ha az az egyén nem annak a bolygónak a fluidáris természete szerinti. Ezért van, hogy nem mindegyik lélekre egyformán hat ugyanaz a bolygó, hanem az egyikre erősebben, a másikra gyengébben, még akkor is, hogyha ugyanazon a helyen és ugyan-abban az időben születtek. Ez az oka annak, hogy az asztrológiát, mint fix tudományt, a Földön sohasem lehet teljesen megrögzíteni.

 

Éppen azért nem lehet, mint végleges tudományt megállapítani, mert amint említettem, minden egyes szellemnek, aki a Földön testet ölt, más-más iránya van, és mert a Föld ilyen sokféle fluidokból és sokféle természetből van össze­állítva. Ezért is nehéz itt egy általános érvényű igazságot leszűrni. Nagyon erős hatással vannak az egyes bolygók az ő uralkodó állásukban azokra a szellemekre, akik annak a bolygónak természetéhez tartoztak, illetőleg tartoznak. Ezeknél a hatás 90%-ig mehet; ezek azok a hatások, amikre azt szokták mondani, hogy végzetszerűek. Azonban még itt is fenn kell hagyni 10%-ot a szellem szabad akarata részére. Elgondolható, hogy ez a tíz százalék milyen kevés.

 asztrologia-2.jpg

Az asztrológia

Vannak azonban a Földön olyan testöltések is, az ún. determinált sorsok, amelyek nem mindig az illető egyén érdekében valók, mint ahogyan azt a lerögzített karma törvénye előírná, hanem amelyek egy másik embernek, vagy esetleg egy egész csoportnak az érdeké­ben jönnek létre. Ilyen esetben az illető egyén sorsa nem az ő okozati törvénye szerint alakul, nem azt tölti be, - tehát az asztrológiai meghatározások és konstellációk itt egyáltalán nem válnak be - hanem annak a csoportnak, vagy annak az egyénnek az okozati törvényébe kapcsolódik bele, akiknek, vagy akinek érdekében testet öltött. Itt tehát az eltolódások és eshetőségek óriási százalékában keveredések állhatnak elő.

 

Ezért intelek titeket, hogy soha egy-egy fix, lerögzített pontból, vagy dogmából ki ne induljatok az ilyen dolgok megítélésénél. Mert ha lerögzítenétek, akkor meg volna kötve a felfogásotok, és nem volnátok képesek még annyira sem szabaddá tenni magatokat a természeti hatásoktól, mint amennyire így képesek vagytok, amikor nem láttok semmi bizonyosságot, hanem a nem tudott, bizonytalan eshetőségekben mozogtok.

Még egyszer mondom: óva intlek titeket, hogy ilyen tekintetben valami igazságot le ne rögzítsetek magatoknak, habár az esetek nagy részében meg is van ez a végzetszerűség, mert tényleg van befolyásuk a bolygóknak, csakhogy nem mindegyik lélekre egyformán. Szeretném ezt nektek közelebbről is felfoghatóvá tenni.

 

A valóság és az igazság egy nagy, tiszta tükörlap, ami Isten képét tükrözi vissza. Az egyes emberek és szellemek apró, kicsiny üvegszilánkok csupán, amelyek közül az egyik piros, a másik sárga, vagy kék, stb. Ezek az üvegdarabok — apróbbak-nagyobbak — össze-vissza vannak keverve egymással. Felülről a világosság (mondjuk a bolygók hatása) sugárzik alá ezekre a tört üvegcserepekre, amelyek közül a fényt mindegyik más- és másképpen veri vissza, és mindegyik üvegdarab más és más képet tükröz. Minél tökéletesebb és fejlettebb, annál nagyobb darabot képvisel az egészből. Az ember lelke is olyan, mint egy-egy ilyen széttört üveglap; szétforgácsolódott benne a jó, és minden, ami tulajdonképpen isteni tulajdonság benne, minden, ami szép, jó, amit mint ilyent önmagában és másban felfedez, csak töredéke az isteni nagy Igazságnak. Amikor a lélek összeszedi ezeket az ő szétforgácsolt képességeit, akkor folyton tökéletesebbé, egészebbé lesz, és minél nagyobb felületet tud összeragasztani, annál tökéletesebben látszik meg benne Isten képe. Minden boldogító érzésben, és minden igazságban Isten tulajdonsága néz reátok. Azt látjátok, annak örültök és az teszi boldoggá a lelketeket, amikor azt felfedezitek. De annak a sok kicsi darabnak össze kell forrnia.

 

A bolygók hatása

A jobb és tökéletesebb bolygók hatása azokra a lelkekre nézve, akik fejlődésükben és tisztulásukban valamennyire megközelítik azt a fokozatot, amelyen ennek a bolygónak az átlag szellemi világossága és érzelmi melegsége áll, mindenesetre nagyobb és erősebb, mint másokra nézve. Azonban ugyanannak a bolygónak a hatását egy, ettől a fejlettségi színvonaltól távol eső egyéniség csak mint töredék-hatást tudja átvenni, mivel meg van töltve a saját törvénytelenségének termékeivel, s így alkalmasabb az alacsonyabb rendű bolygók hatásait átvenni, mert azok átvételére a rokonszenv szerint készebb.

 

Minden léleknek meg kell várnia a testöltésben azoknak az eszmeáramlatoknak felszínre jutását, vagyis annak a korszellemnek újraszületését, vagy legalábbis az ahhoz közelálló szellemi áramlatot, amely az ő egyéniségének megfelel, és csak akkor születhet meg ismét. Sőt, nemcsak, hogy meg kell várnia azt, hanem az ilyen korszellem vonzásának nem is tud ellenállni. Így vannak bizonyos körforgások, illetőleg periódusok, amelyek bizonyos lelki természeteknek, illetőleg a megfelelő szféráknak anyagait nagyobb mennyiségben vonzzák a földre testöltésbe, mint bármilyen más alkalmakkor. Vannak periódusok, amelyek két-, három-, négyszáz év alatt teszik meg az útjukat, azaz ennyi időre van szükségük, hogy ismét aláme­rülhessenek az anyagba.[3]

 

De vannak olyanok is, amelyeknek ezer-, sőt kétezer évre van szükségük, míg ismét megjelenhetnek az anyagi síkon. Minél mélyebbre esett valamely erő az anyag törvényébe, annál nehezebben tudja megtenni az útját felfelé. Ezért, hogyha a szellemek önmaguktól nem tudnak javulni, amikor a velük kapcsolatban volt erők és anyagok megteszik a maguk periodikus körforgását, ezek újra magukhoz vonzzák őket, és így egyiknek talán ezer, másiknak esetleg csak kétezer év múlva jut alkalma arra, hogy újra felszínre kerülhessen. (Azt tudjuk, hogy idő csak az anyagban van, a szellemi síkon csak állapot, a lelkek nem úgy érzékelik az időt, mint a földi ember. – szerk.)

 

Az „örök kárhozat."

Ez nagyon szomorú állapot. Azonban még ennél is szomorúbb az, ha a szellem még ezen is túlkerült, vagyis olyan mélyre bukott, hogy nagyon nehezen, és csak nagy sokára tudna a felszínre kerülni, sőt majdnem lehetetlen is számára, hogy a felszínre kerüljön. Ez az az állapot, amit örök kárhozatnak neveznek. Az ilyen szellemnek meg kell várnia az anyagnak egy újabb fluidosítását, felsodródását, hogy az őt magával vihesse, és egy újabb alakuláshoz kapcsolhassa. Azoknak, akik javulni akarnak, és erős, nagy igyekezettel minden alkalmat és módot felhasználnak arra, hogy javulhassanak, a saját természetükben el kell végezniük az anyagoknak újra-felszabadítását. Ezek a gyorsabb ütemben való testöltések.

 

A legnormálisabb eset a földkörüli szférák javuló szellemeinek az esete, akik kb. ugyanannyi időt élnek a szférákban, pihenő állapotban, mint amennyi ideig a földön éltek, úgy, hogy kb. minden 100-150 évben testet öltenek. Vannak azonban gyorsabb tempójú testöltések is, 30, 40, 50 év múlva. Ebből is látható, hogy miután minden szellemnek más és más a feladata, amit el kell végeznie az anyagon, az erőkön és az ő szellemében, ennél fogva mindegyiknek más és más sorsa alakul ki, még ha ugyanaz alatt a csillagzat alatt született is meg.

Ennek a fokozati különbözőségnek a Földön való összevegyülése adja meg azokat az ütközéseket, amelyek nyomán minden lélekben új érzés, új vágy, új irány alakul ki. Erre az új irányra is rányomja bélyegét az a természet, amely éppen akkor, azokban a pillanatokban a földre bocsátotta a maga hatásait. Így mindegyik lélek más és más eredményeket ér el.

Szükséges is, hogy mindegyik lélekben külön-külön más és más impressziók alakuljanak ki, mert a hatás az alacsonyabb lélekben alacsonyabb színezetben válik láthatóvá, magasabb fejlettségű lélekből magasabb rendű világosság pattan ki minden egyes érintkezés nyomán. Így vannak alakulatok, amelyek az újonnan létrejött ütközések folytán támadnak, amelyek az egyik számára kedvezők, a másikra kedvezőtlenek.

Ez azonban nem éppen annak a bolygónak a behatása, hanem a behatás nyomán a saját lelketekben, és a más lelkekben felébredt hatások együttese, amelyek a folytonos jelent alkotják, és amelyek úgy alakulnak, hogy az életet kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolják. Ezek azok a bizonyos eshetőségek, amelyek kialakulhatnak, amelyeket előre meg lehet látni, sőt meg lehet érezni.

 

De mégis azt mondom nektek: őrizkedjetek ezeket az eshetőségeket százszázalé­kos igazságoknak tekinteni, mert a legvalószínűbb is legföljebb 90 százalék, mert Isten minden lélek alakulásában a végszót fenntartja magának.

 

Tehát lehet az asztrológiát tanulmányozni, sőt helyes és jó dolog az, de a nélkül a bizonyos megérzés nélkül, amit ti médiumitásnak neveztek, nem sok eredményt lehet vele elérni. Sokszor vannak sorsok, amelyek azért alakulnak kedvezően, mert az illető lélek időközben megtért, és ez által belépett egy kedvezőbb eshetőségbe, bár az ő csillagzata ezt nem mutatta ki. Így annak a konstellációnak a behatása és természete már nem érinti közvetlenül a lelki természetét, és ennél fogva azok az eshetőségek, amelyek ebből az érintkezésből származtak volna, nem állnak fenn többé az ő számára.

 

És vannak kedvezőtlenné vált eshetőségek is, holott az illető csillagzata azokban a pillanatokban talán éppen a legjobb eshetőséget mutatta neki, azonban elmulasztotta azokat a jó hatásokat, azaz elmulasztotta a kedvező alkalmakat megragadni, és vagy az ő lelkében rejlő rossz tanácsra hallgatott, vagy tétovázón és bizonytalansággal indult az ő szerencséjének és boldogságának keresésére, és így eltért az ő csillagzata által mutatott iránytól.

 

A konstellációk helyes kihasználása

Most azt mondhatnátok: hogyan tudja az ember kihasználni az alkalmakat? Az egyik embernek anyagilag kedvez a sors, a másiknak lelkileg. Van idő, hogy mind a kétféleképpen, de ez nagyon ritka eset. Mert az igen-igen ritkán fordul elő, hogy a szimpatikus csillagzatok együtt erőteljes hatást gyakoroljanak. Tehát vagy anyagilag, vagy lelkileg áll a kedvező eshetőség, és rendkívüli eseteket kivéve, a kettő egymás nélkül fordul elő.

 

Ha most az ember megragadja az anyagit, akkor elesik a lelki kedvezésektől, ha pedig megragadja a lelki kedvezést, mert az neki rokonszenvesebb, akkor elesik az anyagi kedvezéstől, mert az egyik a másik mellett elsuhan. Ilyenformán választhat az ember a szabad akaratával. Mozoghat a lehetőségeinek keretein belül úgy, hogy abból vagy az egyik, vagy a másik irányban kedvező eredményeket vívhat ki magának.

 

De a bizonytalanságban élő ember — és ilyen az óriási többség — aki sohasem tudja, hogy mit kezdjen, mert vagy annyira tévelygő lélek, hogy nem bír magának szilárd lelki alapot teremteni, amelyen megállhasson és maga elé határozott irányt tűzzön, amelyet következetesen kövessen, vagy a más emberek befolyása olyan erős felette, hogy nem bír ellenállni. Elsodródik az áramlattal úgy, hogy sem lelkileg, sem anyagilag nem tudja megragadni és megtartani magának azokat az előnyöket, azaz eshetőségeket, amelyeket számára az ő csillagzata biztosított volna.

 

Mert a csillagok állása az egyik időpontban nagy előmenetelt mutat az egyiknek, a másik időpontban pedig a másiknak. Ezeket a pillanatokat megragadásához az embernek finom megérzéssel kell rendelkeznie, amit ő magától sohasem tudna kifejleszteni. De ezt is megszerezheti magának, hogyha Isten segítségét magához vonzza, és általa azokat a jó erőket, amelyek az ő lelki fokozatának, vagyis az ő lehetőségeinek keretén belül meg tudják találni az összeköttetést azokkal a lelkekkel és azokkal az eshetőségekkel, akik és amelyek őt Isten törvényének megsértése nélkül előbbre vihet.

 

Ilyen azoknak az embereknek a sorsa, akiket — hogy úgy mondjam —Isten segítségével nagy áldásokban részesít a természettörvény. Ilyenek lehetnek pl. azok, akik a természettel vannak összeköttetésben, akik termelnek, akik állatokkal bánnak, akik mindent a természetből vesznek, amivel foglalkoznak. Az ilyeneknek nagyon jó azokra az időpontokra figyelemmel lenniük, amikor áldás kísérheti a kezük munkáját.

 

De mindenféle foglalkozású és irányú embereknek megvannak a maguk eshetőségei, hogy mikor, milyen konstelláció mellett juthatnak előbbre. Vannak fordulók az emberek életében, amelyek bizonyos számokhoz vannak kötve (évek, hónapok, esetleg csak hetek), amelyeket ha keresztülböjtölnek, azaz az ezekbe elhelyezett szenvedéseket és megpróbáltatásokat türelemmel kiböjtölik, akkor egyszerre kedvező helyzetbe kerülnek. Mert minden lélek számára az életben van olyan eshetőség, amikor megnyugodhat és megpihenhet. Ezeket az eshetőségeket kell kiaknáznia az embernek akként, hogy amikor kedvezően megy a dolga, vagyis Isten áldásával van körülvéve, ezeket az eshetőségeket megbecsülje, és a bennük rejlő áldásokat a maga részére felszaporítsa.

 

De az a baj, hogy az emberek nagyon sokszor ezeket az áldásokat úgy tekintik, mintha ezek az ő munkájuknak, az ő szorgalmuknak eredményeiként jelentkeznének, és teljesen jogosultaknak hiszik azokat a maguk számára, és nem fordítják az ő lelkük javára, nem adnak értük hálát. Mikor aztán lejár az enyhet adó pihenési idő, akkor mindenkinek meg kell próbálnia a nehéz böjtnapokat is és pedig annál keservesebben, minél nagyobb volt az áldások eltékozlása, minél több helytelen dolgot cselekedett az alatt az idő alatt, amíg a pihenő időszak tartott. És annál nehezebben is tudja visszaszerezni azokat.

 

Akik jól használták fel a kedvező napokat a saját és a mások javára, a szellemi haladás előmozdítására, (nem szükséges, hogy nagy dolgokat cselekedjenek, csak másokban a jó és szép iránt való érzést felkeltsék és hálaérzést ébresszenek) azok a megpróbáltatás periódusa után ismét magukhoz vonzhatják az áldások maradékait, akármilyen volt is az ő kármájuk, azaz okozati törvényük.

 

Itt érvényesül az a bizonyos szabad akarat, amellyel az ember az élete során a jót felhasználhatja, és magát a rossztól távol tarthatja. Mert nincs egyetlen olyan ember sem, aki kísértést ne szenvedne, aki megpróbáltatásokba ne sodródnék; csakhogy minden lélek más- és másként oldja meg azokat az ő fokozata szerint.

 

És legyenek bár valakinek a legrosszabb eshetőségei, de ha lelkében a jó és igaz iránt való vágyakozás él, és hisz abban, hogy Isten őt ahhoz hozzá is segíti, az, hogyha nem is éppen száz százalékig, de bizonyos határig meg is valósíthatja a vágyát.

 

Az ilyen a kicsinyt is úgy használja fel, hogy a benne kialakult jónak és igaznak érvényt szerezzen, s ezzel a tőle távolabb eső jót és igazat is magához vonzza. De feltétlenül hinnie kell az igaz és jó diadalában, és dolgoznia kell annak érdekében.

 

Az ember­nek nem szabad ellanyhulnia abban a gondolatban, hogy „úgysem ér semmit, úgyis hiábavaló minden", mert aki nem küzd, az nem is érhet el eredményt. Azért is nem lehet nektek azt mondanunk: „Ez és ez — mondjuk valami jó — fog benneteket érni ebben és ebben az időben", mert akkor azt gondolnátok magatokban: Hiszen úgyis meg van jósolva, hogy ez fog történni, minek küzdjek érte, hiszen úgyis el fogom érni!

Ezzel a lanyhasággal elodázhatjátok az időt, mert nem fejtitek ki a lelketekben azt az érzést és erőt, ami szükséges ahhoz, hogy megközelítsétek azt a jót annyi idő alatt, amennyit mi a mi számításunk szerint annak bekövetkezéséig látunk. Mint az úszó, aki rábízza magát a hullámokra, és erélyes mozdulatokkal nem töri át magát azon a víztömegen, ami még elválasztja őt a céljától, később ér oda, mint hogyha teljes erejével küzd a cél eléréséért.

 

Természetesen én ezt nem úgy gondolom, mint ahogy ti emberek sokszor felfogjátok, hogy mindent a ti akaratotokkal és érdemeitekkel értek el, hanem, hogy mindent Istennel, és mindent Isten törvénye szerint végezve.

 

Itt az eshetőségeknek egy másik világa felé irányítom a tekinteteket. A dolgok folynak a világban a szerint, amilyen szellemek, amilyen vágyakkal és törekvésekkel elfoglalják a helyüket a fizikai síkon. Minden lélek belenyomja a maga akaratát a fizikai síkon a történésekbe, és erre óriási erő mennyiségeket használ fel és alakít át.

 

A fekete hatalom

Ezenközben ott áll a háttérben a fekete hatalom, amely mindig kész arra, hogy ezekből a feleslegesen szétpazarolt erőkből magának minél nagyobb részt harácsoljon, és vele a maga uralmát fenntarthassa. Hol csábítással, hol erőszakkal úgy zavarja meg az emberek előtt a szellemi látóhatárt, hogy vagy kétségbeessenek, vagy ok nélkül való reménykedések táruljanak eléjük, hogy ezek őket vakmerőkké tegyék.

 

Ez azután odafejlődhet, hogy az ember eltékozolja az eredményeket, amelyeket számára e világba való beállítottsága törvényes úton biztosít.[4] A sátán gondolatokat és érzéseket sugalmaz, amelyekkel a világ folyását a maga rendje és módja szerint meg akarja zavarni, és meg is zavarja azokon a lelkeken keresztül, akik hajlandók a hajlamaik révén elfogadni ezeket a gondolatokat és érzéseket.

 

A gazdagság jelentősége.

Ennek eredményeképpen a fizikai síkon is tevékenykednek addig a határig, ameddig az eshetőségeik engedik: elharácsolják a nekik nem járót mástól, lopnak, rabolnak, csalnak, kihasználják mások jóhiszeműségét, és így magukhoz ragadják azt, ami nekik nem jár. Ezáltal megzavarják az összhangot, és az események folyása nem egyöntetű, a jót a rossz feltartóztatja a maga munkájában és megakasztja vele a fejlődés folyamatát. Ezt még a legkisebb dolgokban is tapasztalhatjátok. Vannak emberek, akik nem térnek meg, elfoglalja őket az anyag, és az anyagért való küzdelem teljesen felőrli lelki erőiket. Ezek a felőrölt lelki erők azután mindig rendelkezésére állnak azoknak a sötét hatalmaknak, amelyeket az ember vágya felszínre emel és a tudattalanból tudatossá tesz[5]

Bizonyos időpontokban az égitestek pályáinak kapcsolódásaiban állnak elő ilyen örvénylések, amelyeket a fekete mágiával foglalkozók kitapasztalnak, és ezeket az örvényléseket felhasználják a saját céljaikra. Ezt én nem kívánom teljesen megvilágítani, és azért nevezem csak örvényléseknek azokat a jelenségeket, amelyek az összekapcsolódás folytán létrejönnek.

 

Bizonyos eljárások a fizikai síkon végighúzódó fejlődési folyamatnak összekapcsolódási erőket tartóztatnak fel, és ezeket a fekete mágiával foglalkozó a maga hasznára, a maga céljára bizonyos pontokhoz kötve kihasználja. Így vannak időpontok, amik az egészségre vagy betegségre tudnak hatni, anyagi javakra, amik a földbe elrejtett kin­cseknek és nemes fémeknek kikutatására, bányák felfedezésére alkalmasak. Ezek az idő­pontok kedveznek az ilyen céloknak, azaz ezekben megvan az eshetőség az ilyen célok elérésére. És vannak emberek, akik ezeknek az erőknek birtokában elveszik az előnyöket azoktól, akiknek azok talán a sorsuk szerint járnának, és kisajátítják a mások eshetőségeit a maguk javára, elveszik mások egészségét és erejét, bizonyos tömegben élő embereknek a fluidjaira hathatnak és azokat a maguk céljai szerint irányíthatják.

 

De ahogyan ezek a hatások létrejönnek, azonmód minden el is múlik, és keserű számadás elé néznek azok, akik ezen az úton akarják az életüket feljavítani. Mert ez is lopás, sőt sokkal súlyosabb lopás, mint amit a tolvaj a fizikai síkon követ el. Az Istenhez megtért ember fluidjaival szemben azonban ezek a hatások erőtlenek, bár számára is küzdelmet jelenthetnek; de a megtért embertől végeredményben mégsem vehető él az, ami neki jár, mert Isten áldását ily módon a megtért lélektől elvenni nem lehet, csak azoktól a tömeglelkektől, akik önállóság híján a csoportokba bekebelezve élnek.

 

Ha az ember, illetőleg az emberek nagy része megtérne és az Isten útján haladva igaz és becsületes életet élne a világon, akkor a csillagoknak csak a jó hatása érvényesülhetne. De ha csak a fele térne is meg az embereknek és fogadná el Istent és Isten törvényét, akkor megszűnnének a rossz hatások, mert a csillagoknak akkor csak a jó hatásai érvényesülhetnének, és az emberiség tömegei sokkal jobb állapotba juthatnának. De éppen mert az emberiségnek háromnegyed része súlyosan hibás, és csak egynegyed része a kevésbé hibás, azért van, hogy a csillagok rosszabb befolyása nagyobb mérvben érvényesülhet.

 

Ha tehát a csillagok járása nyomán indultok el, ha azok konstellációja még olyan jót mutatna is, a jó eshetőséget legfeljebb kétharmad részig lehet mérvadónak tekinteni, míg egyharmad részt a legjobb eshetőségekben is a rossz számlájára lehet írni.

 

A különböző szféráknak nagy befolyása van az emberek idegszellemé re. A 2. szférára, amelyből a legtöbb szellem van a Földön, nagy befolyása van a 4. szférának, ugyanis a színes, eleven, felfokozott életnek a kívánása óriási elfogadó táborra talál a földön.

 

Azonban egy nagy baj van: az emberek szeretnék a szépet, kívánják a jót, és erre a legtöbb embernek megvan a készsége a 2. szférában uralkodó hangulat szerint, de dolgozni nem akar érte, hanem fáradság, munka és gond nélkül akar hozzájutni a széphez, a jóhoz, a kívánatos­hoz és mindent véghez is visz, hogy ezt elérhesse.

Ennek is két oldala van, mint minden dolognak. Az egyik oldal az, hogy a fejletlen szellemeket serkenti a szépnek, a jónak, a helyesnek, a kívánatosnak megszerzésére, és az ízlése és ügyessége is fejlődik azáltal, hogy önmaga körül olyan produktumokkal lássa el a világot, hogy abban öröme teljék, másrészt pedig a lelke így foglalkoztatva van.

 

Áldások és felelősség

Ezért van meg valamennyire a létjogosultsága a gazdagságnak a Földön. Ezért van meg bizonyos fokig az önzésnek az igazsága, ami arra készteti az embert, hogy el ne tespedjen a restségben, a semmittevésben, és a durvaság, a gonoszság teljesen hatalmába ne ejtse a lelkeket, hanem mindig a jobb és szebb felé törekedjék. Sajnos azonban, a fejletlen lélek mindenkor igyekszik megkerülni a törvényt és kizsákmányolni az előnyöket. Így jön létre a földön olyan sok csalódásnak és szenvedésnek a forrása magukból a szellemekből, mert nem úgy akarják megszerezni Isten áldását, hogy arra érdemesek is legyenek, hanem csak egyszerűen elragadják durvasággal.

 

Természetes, hogy kívánatos a gazdagság és a jólét, mert van rá eset, hogy azt Isten ajándékképpen adja. Nézzétek meg Jóbot, akinek Isten sok áldást adott; Jákobot, Ábrahámot, akik számára Isten megsokasította a földi javakat, hogy ezeknek segítségével adhassák tovább és tudtára az emberiségnek az ő lelkük kin­cseit. Mert mit adhat a világnak a szegény, a nyomorult? Az ő nyomorát, nyavalyáit, siránkozását? Mit tud az ő lelkéből kihozni, hogy azzal a világot gazdagítsa, amit a világ kíván, óhajt, magáénak vall? A nyomorúságban szenvedő ember nem adhat a világnak mást, mint csak a béketűrését, az erőknek és az Istenben való megnyugvását mutathatja.

 

De mivel a nyomor nem kívánatos a földi ember előtt, mert ez az ő vágyait nem serkenti, hogy tanuljon, fejlődjék, dolgozzék, munkálkodjék, azért ez olyan érték, ami után senki sem kapkod. Ha van valakinek gazdagsága, okossága, bölcsessége, ha van valakinek ha­talma, dicsősége, pompája: ez mind kívánatos a földi ember lelke előtt. Ha van valakinek Istentől adott valamiféle tehetsége, a művészetek valamely nemét műveli, amellyel kellemesebbé teheti az életet, vagy az eszének fényével belehatol a titkokba és új ismeretet, az életet ké­nyel-mesebbé tevő találmányt hoz a világnak: ez mind olyan eredmény, ami kívánatos a világ előtt.

 

Aki ezekkel az áldásokkal jön a Földre, — jóllehet ez nagy megpróbáltatása a léleknek, hogy az alázatosságban megmarad-e tovább, vagy elkapatja magát — ezekkel az isteni áldásokkal gazdagíthatja a világot. Íme, milyen jelentősége és haszna lehet a gazdagságnak: a gazdagságban sok olyan dologra rájöhet a lélek, ami addig rejtve volt, mert nem kötik le a mindennapi kenyér gondjai, a nyomor nem szegezi a földhöz, és nem válik számára teherré a mindennapi élet. Felfelé emelkedhet a földről, és gazdagságából sok olyan áldást meríthet az utána következő nemzedék, amellyel embercsoportok életei tehetők szebbé, boldogabbá, fej­lődésre képesebbé.

 

Tehát az áldásoknak is megvan a maguk helye és ideje, és azokat Isten meg is adja azoknak a lelkeknek, akikkel célja van. De mindenről el kell számolni! Ezek az áldások mindmegannyi állomásai a léleknek, amelyek után vágyakozott, és amelyeket elért. De jaj annak, aki ezeket nem áldásként adta tovább a világnak, hanem átokká változtatta!

 

Isten megadja a módokat, alkalmakat és lehetőségeket az életben egyiknek is, másiknak is, és ezekbe a lehetőségekbe bele lehet nőni egy életen keresztül is. És ha megmarad az ember az Isten útján, Isten meg is óvja őt azoktól a gonosz hatalmaktól, amelyek minden jónak és igaznak ellenségei.

Mert pihenő életeket is nyújt egyszer egyiknek ebben, máskor a másiknak abban, s vagy lelkileg, vagy testileg olyan ajándékokat tartogat számára, amelyek őt kielégítik, és boldoggá teszik. De ezekhez fel kell emelkedni, mint ahogyan egy-egy Istennek átadott lélek felemelkedett az imádság által az áldások hazájába.

 

Közreadja: Tolnai György

 

Szemlézve a Szellemtani Közleményből.

www.spirtualitas.hu

 

UI: Egy fura eltéved fazon:

 

FIX TV | Szkeptikus vagyok... - "Asztrológia - meg van írva a csillagokban?"  2013.03.18

http://www.youtube.com/watch?v=KndAjvO13Gg&feature=youtu.be

 

[1]A szemelvények A Névtelen Szellem: Titkos Tanítások című kötetéből valók, amelyből előző számainkban már adtunk közre részleteket.

   Ez a hatalmas szellembölcseleti mű Eszter beszélő médium közvetítésével jutott el a hazai szellemi körökbe. A Szellemi Búvárok Pesti Egylete a rendkívüli jelentőségű művet 1935-1937-ben három kötetben adta ki. A nagy ívű tanítás középpontjában a szellemi és az anyagi világot átfogó ember áll. Az itt bemutatott részlet A környező világ hatása az emberre címet viseli. A kissé rövidített szöveget – szokásunkhoz híven az áttekinthetőség érdekében – alcímekkel tagoltuk.

  Titkos Tanítások. A „Névtelen Szellem” kinyilatkoztatásai Eszter médium útján.

Kiadta: a Szellemi Búvárok Pesti Egylete, Budapest, 1936.  (II. kötet 224-235.old.)

 

[2] A Névtelen Szellem üzeneteinek egyik korai kötete:

A mai kor vallása. A „Névtelen Szellem” kinyilatkoztatásai Eszter médium útján.

Kiadta: a Szellemi Búvárok Pesti Egylete, Budapest, 1913.

 

[3] T. i. annak az anyagnak, amelyet az a korszellem esetleg megrontott, kb. ennyi időre van szüksége, hogy megtegye az útját a minősítési törvény által előírt külön különböző állapotokon keresztül, hogy ismét azokkal a szellemi és lelki erőkkel kapcsolódhassák, amelyekkel az előbbi periódusban kapcsolódva volt.

 

[4] Például sok ember van, akinek ideje is, rátermettsége is lenne arra, hogy szorgalmas munkával magát fenntartsa, sőt meglehetős gondtalanul élhessen, de fantasztikus eszmék és tervek (találmányok, óriási sikerek reményei stb.) elvonják őket a mindennapi kötelesség teljesítésétől, és egész életükön át nyomorognak, sőt más, rendes embereken élősködnek.

 

[5] Vannak emberek, akik — különösen az ún. üzleti életben — lelket-testet emésztő hajszában élnek, s ezáltal nagyon sok fölösleges pénzt keresnek. Ezzel azonban tönkre teszik és megrövidítik az életüket, holott sokkal kevesebb munkakifejtéssel megelégedettségben és békében élhetnének s nem nyújtanának tápot és lehetőséget a sötét hatalom érvényesülésére.

 asztrologia-1.jpg