Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álom

2010.07.30

 

 

A szemed igaz tenger,

melyben fürödnék  minden reggel.

Igaz a lelked, olyan vagy, mint egy angyal,

ha tehetném, a szíved bevonnám arannyal.

 

De a szíved aranyból van így is,

Remélem, beleférek én is.

Mi olyanok vagyunk, mint két gyémánt,

kiket az élet koptatott szépre s igazra,

s egymást keressük, ha szükségünk van vigaszra.

 

Ha átölelhetnélek, másnak látnám a világot,

küldenék neked csokrot, s ezer virágot.

Szemedbe néznék, s érezném a lelked,

boldog lehetnék, hogy most így átölellek.

 

Szenvedély viharában csókolnám az ajkad,

míg érezném tested minden rezdülését rajtad.

Sodor, szétszakít, de nem bánom,

mert te vagy a legjobb a világon.

 

Ha itt lennél és érezném a csókod,

mondanék neked ezer és ezer bókot.

S bók után újabb bók jönne,

ölelésem érzéki és gyönge.

 

Csókommal lehelném lelkem testedbe,

s a te lelked ajkadon keresztül, enyém lehetne.

 

Csókom egyre hevesebb, hevesebb egyik, mint a másik.

Szorításom erős, tudom, tested erre vágyik.

 

Mert tudom, tested mire vágyik,

én megadnám neki, vinném egész az ágyig.

Szuszogásod fülemnek dallam lehetne,

hallgatnám én ezt a dallamot egész este.

 

Nem csak a testedre vágyom,

kettőnk lelke összeolvadna az ágyon.

De nem vagy nekem csak egy álom,

Viszont, azt szeretném, hogy mindez valóra váljon...

 

 

FÁSLI