Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy álom megvalósulása avagy egy laptop története- második rész

2010.12.14

Kép

 

Egyeztettem Ildikóval, és hamarosan átutalásban megkaptam a részükről összegyűlt pénzt, közben cimborám már le is foglalta a laptopot. Örültem ennek a ténynek, mert Karácsony előtt nemcsak a boltok, hanem a nagykerek is ki vannak fosztva, így elő fordulhatott volna, hogy nem lesz a nagykerekben olyan gép amit szerettünk volna. Résen voltunk, így ez szerencsére nem történt meg.

Eljött a december nyolcadika, amikor a gépet megkaptam és első dolgom volt képeket keresni az interneten. Megtudtam ugyanis, hogy Petra rajong a Németjuhász és Tacskó kutyákért illetve a lovakért. Találtam is egy csodálatos képet: egy Németjuhász a tengerparton egy sziklán áll a naplementében. Gyönyörű kép volt, le is szedtem gyorsan. Egy kis retusálás után már fel is került a laptopra, hogy háttérképként okozzon örömöt Petrának.

Sosem tudtam szépen ajándékot csomagolni, így megkértem Édesanyámat, hogy segítsen nekem. Előkerültek a Karácsonyi csomagolópapírok, szalagok, masnik. Kiválasztottam a csomagolópapírt és Édesanyám gyönyörűen becsomagolta az ajándékot.

Beszéltem Zsolttal, hogy még egyszer pontosítsuk a következő napi indulás részleteit. Már korábban megbeszéltük, hogy az előzetes tervekkel ellentétben csak Ő tud jönni, mert Ildikónak más elfoglaltsága van. Zsolt kedves barát számomra, így nagyon örültem, hogy tudunk egy kicsit beszélgetni útközben.

Minden készen állt a másnapi átadásra.

Reggel még rohangáltam a karácsonyi faluban, majd hamar eljött a fél tizenkettő, amikorra megbeszéltük Zsolttal a találkozót. Izgatottan szálltam be az autóba, hiszen teljesen ismeretlenül fogunk beállítani egy kislányhoz, aki nem is tudja, hogy kik vagyunk és miért megyünk.

Már közeledtünk utunk végéhez, amikor felhívtam a Csodalámpa alapítvány önkéntesét, hogy mi hamarosan megérkezünk. Tudatta velem, hogy egy kicsit késni fog, de igyekszik amennyire csak tud. Semmi gond, addig megiszunk egy kávét a közeli presszóban. Bementünk és miközben kértük a kávét illetve az ásványvizet, egy "törzsvendég" Zsoltot nagyon híressé tette, ugyanis közölte az ivócimborákkal, hogy: "nézzétek már, itt a Nagy Feró"! :-))

Mosolyogtunk egyet, megittuk a kávét, ásványvizet, majd elindultunk. Kis keresgélés után megtaláltuk a házat. Az anyuka már várt minket és a gyors bemutatkozás után már mentünk is be a házba.

Petra a nappaliban állt, így igyekeztem gyorsan eldugni az ajándékot a konyhában. Ez sikerült, továbbra is csak annyit tudott, hogy vendégeik lesznek, azt nem tudta, hogy miért is mentünk oda.

Az anyuka megkért minket, hogy tegyünk fel egy szájmaszkot a fertőzések elkerülése végett. Örömmel tettünk eleget ennek az utolsó mozdulatnak az átadás előtt. Közben megérkezett a Csodalámpa alapítvány önkéntese is, így minden együtt volt az átadáshoz.

Nem is vártunk tovább, megindultunk a nappali felé, ahol Petra már várt minket. Egy vékony, picit visszahúzódó, gyönyörű szemű kislányt láttam, aki fejkendőben és szájmaszkban várt minket.

Leültünk, én pedig elmeséltem neki, hogy kik vagyunk, hogyan találtam rá az alapítványra, hogyan választottam ki Őt, végül átnyújtottam a gyönyörűen becsomagolt ajándékot. Meghatottan vette át, azonnal elkezdte kibontani. Sajnos a maszk eltakarta az arcát, de én legbelül úgy éreztem, hogy nagyon-nagyon örült az ajándéknak. Később amikor ivott, levette egy pillanatra a szájmaszkot, így láthattuk angyali arcát is. Gyönyörű kislány.

Beüzemeltük a laptopot és már látszódott is a kutyus a naplementében. Petra megemlítette, hogy a kutyus olyan mint az Ő egyik kutyusa volt fiatalabb korában. Nagy öröm volt ez nekem, hiszen ezek szerint jól választottam képet.

Ezek után beszélgetni kezdtünk ami majdnem két órán át tartott. Sajnos az apuka dolgozott, de az anyukától sok mindent megtudtunk Petra betegségéről. A kezelése három szakaszra lett osztva, jelen pillanatban túl van a második szakaszon. Ez a legnyugodtabb szakasz, a másik kettő sokkal nehezebb mind a gyermeknek, mind a szülőknek.

Legbelül nagyon örültem annak, hogy Petra pozitívan áll a kezelésekhez és már az foglalkoztatja, hogy mit fog csinálni a következő nyáron. Szeretné ugyanis megdönteni a saját görkorcsolyás rekordját és még ezen kívül sok mást is persze. Szóval ez a pozitivitás mindenképpen előnyös, sőt elengedhetetlen a gyors gyógyuláshoz. A várakozások szerint február végére véget ér ez az egész és a kicsi lány gyógyult lesz. Nagyon bízom benne én is, hogy ez így lesz.

Gondoltam egyet és megkértem Petrát, hogy mutassa meg a szobáját. Csodálatosan fűzi a gyöngyöket ( a csikóhal tetszett nekem a legjobban ) és autókból is volt jó néhány darab. Ami nem tudta elkerülni a figyelmemet, az az oklevél a falon, amely a társastánc bronz fokozatának elérését tudatta velem. Mint később kiderült, már az ezüst fokozat is megvan.

Az anyuka több alkalommal is megköszönte nekünk a segítséget és elmondta, hogy nem gondolták volna, hogy ilyen hamar megvalósul Petra kívánsága.  

Beszélgettünk még egy kicsit, aztán láttam Petrán, hogy kezd fáradni, így Zsolttal egyetértésben lassan készülődni kezdtünk.

Elköszöntünk Petrától és elindultunk haza. Leírhatatlan érzés volt amit ez alatt a pár óra alatt átéltem.

Folyamatosan visszatértek az anyuka köszönő szavai. Amikor megkérdezték Petrától, hogy mit szeretne és a laptopot mondta, akkor elmondták neki, hogy rendszerint igen hosszú a várakozási idő egy laptopra ( sokszor fél év is vagy még több ), így biztosan azt szeretné-e. Petra kitartott és azt mondta, hogy mindenképpen laptopot szeretne, még akkor is, ha sokáig kell rá várnia. Hazaérve utána néztem a dátumoknak és valóban egészen megdöbbentő: az oldalra kerüléstől számítva mindössze két hónap és öt nap telt el az átadásig. Én november elején vettem fel a kapcsolatot az alapítvánnyal, ami azt jelenti, hogy az első kapcsolatfelvételtől az átadásig még másfél hónap sem telt el! Azt hiszem erre mindannyian büszkék lehetünk!

Megadtuk az elérhetőségeket az anyukának és én kértem, hogy időnként jelentkezzenek, mert szeretném tudni, hogy Petra hogy van, hogy érzi magát. Remélem, még egyszer találkozunk majd amikor már nem lesz szüksége fejkendőre és szájmaszkra és remélem azt is, hogy írni fognak nekem.

Kicsi Petra, ha olvasod ezeket a sorokat, akkor ezúton is nagyon sok kitartást és akaraterőt kívánok a gyógyulásodhoz és tiszta szívből kívánom, hogy minden álmod, vágyad olyan gyorsan váljon valóra, mint amilyen gyorsan ez a laptop a birtokodba került!

Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindazon kedves emberek segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ennek a tündéri kislánynak a vágya valóra váljon!

A kislány valódi nevét személyiségi okok miatt nem adtam ki, a képeket pedig szülői engedéllyel tettük ki az oldalra! 

Baross Gábor [ Kindax ]

Kép