Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fazekas Anna Orsolya: Jókívánság

2010.07.04

Fazekas Anna Orsolya: Jókívánság

 

 

 

„Legyen áldott, Kedves, szívednek igaz vágya,

kívánságod fénnyel táplált, mohó lélekvirága.

Váljon egy álmod most valóra, s lépjen előre,

emelje éjszínű, gyermeki tekintét rád, a bátor teremtőre.

 

Én figyelek majd csendben, s féltőn óvom születését,

asszonyként szüntelenül csodálva képzeleted lángvetését.

És mormolom én is most már az ősi, teremtő szavakat,

szellemem hat tovább ott, hol a lélegzet majd tétovázva elakad.

 

Mert erőm a lelkem, az eleven parázs,

a kebleim völgyében izzó, részeg, lágy varázs,

míg csillagfényben úszó igém a szó,

az egyetlen, lüktető szívemből fakadó:

Szeretlek.”