Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesék egy másik világról 1

2010.08.13

Ahogy az éjszaka sötétjében a pillangók gyülekeznek a világító lámpa fénye körül, lelkünk úgy áhítozik a szellemi sötétségéből az Isteni fény felé kitörni, s gyülekezni a rokonlelkekkel. Vannak pillangók kik még báb alakban vannak és most készülnek elhagyni hernyótestüket, mások már röpködnek és élvezik a szabadság pillanatait. Hatalmas fejlődés ez egy egyszerű rovar életében, a csúszás – mászás tehetetlenségétől az egekig repülni egy röpke élet alatt. Nekünk, emberi testbe zárt szellemeknek is hasonló lehetőségeink vannak egy  rövid élet alatt. Megtapasztalhatjuk a szellemi sötétséget minden mocskával, terhével, és lehetőséget kaphatunk Isten segítségével a tisztulásra, felemelkedésre - ha ezt őszinte szívvel szeretnénk.

S ehhez csak imádkozni kell és kérni a segítséget, ami soha sem marad el.

 

 

Volt olyan barátom aki azt mondta: milyen jó neked, hogy ennyi mindent már megéltél, annyi minden történt már veled, velem sohasem történik semmi sem! Ahhoz, hogy megváltoztassuk az életünket alapvetően szemléletet kell változtatnunk, el kell szakadni teljesen a materialista felfogástól , imádkozni és hinni kell; meg kell tanulnunk elfogadni magunkat olyannak amilyenek vagyunk, fel kell ismeri hibáinkat és szép lassan fokozatosan megváltoztatni jó irányba. Fel kell ismerni a másik emberben Isten egy darabkáját, rá kell jönnünk, hogy a Teremtő itt van velünk, bennünk él és a másik embertársunkban. Fel tudni ismernünk a szellemiségünket, és rá kell vezetni magunkat a helyes útra. Semmit sem adnak ingyen, mindenért meg kell dolgozni. Helyettünk senki sem tud imádkozni, nekünk kell rengeteg tanulással, önfegyelemmel kijárni azt az iskolát, amire egy emberi élet ideje szinte kevés, de mindig arra kell gondolni, hogy ez az életciklusunk egy többosztályos iskola egyik tanévének számít,  és sok – sok tanulással kell készülnünk az igazi megmérettetésnek számító vizsgára.

 

 

Segítenünk kell a többi társunknak, akik még egy osztállyal vagy még lejjebb járnak. Legyünk türelmesek egymással, mi is jártunk alacsonyabb osztályba, nekünk is jól esett a segítség, csak most nem emlékszünk rá. Nagyon sok tanulás, olvasás, imádkozás, előadások hallgatása után jutottam el oda, ahol most állok. S tanulás közben jövök rá, hogy minél többet tanulok annál kevesebbet tudok, mert egyre tágul a másik világ határa és szinte sohasem tudom magam utolérni a tudás elsajátításában. De ez nem is célom, ami nagyon fontos a számomra, hogy életem eme ciklusát hasznosan töltsem el felismerve a szellemiségemet és a  Jézusi segítséget  életem hátralévő részére.

Üljünk le csendesen a szobánkban, csendesüljünk el, nézzük végig eddigi életünket, állapítsuk meg benne a jókat és a rossz cselekedeteinket, szokásainkat. Ne keseregjünk azon, ha valamit elrontottunk, az volt a múlt, mindig a jelenben kell élnünk, a jövő még messze van, ne tervezgessünk előre. A rossz szokásainkat gyűjtsük össze, gyújtsunk egy gyertyát és képzeletben égessük el azokat. Imádkozzunk, kérjük a Teremtő segítségét rossz szokásaink elhagyására, kérjünk Tőle bocsánatot az eddigi bűneinkért és erőt, hogy további életünket irányítsa úgy, ahogy azt Ő szeretné.

Én magam sokszor mondogatom a következő sorokat imádkozáskor, meditáláskor:

Drága, egyetlen Jézusom ! Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Befogadlak mint Uramat, megváltómat. Kinyitom előtted életem kapuját és kérlek irányítsd úgy az életem, ahogy azt Te szeretnéd.

Ámen.

 

 

Sok ember azt hiszi, ha templomba jár és hallgatja az imákat valamit letörleszt a félrecsúszott életéből. A tehetősebb pénzt ad misére a papnak és azt hiszi, hogy ezzel letudta kötelezettségeit. Sajnos ezzel többet árt magának, mint gondolná. Akinek szüksége van arra, hogy helyette irányítsák az imádságait és vezessék a tudás lépcsőjén fokonként, liturgiákon vegyen részt, azt nyugodt szívvel járjon templomba, de nem szabad elfelejteni, hogy csak az igazi, belülről jövő ima talál el céljához, éri el rendeltetését.

 

 

„Nem az egyház, hanem Krisztus kereszténysége tesz minket szabaddá.”

                                                                 (Johannes Greber 1938.november.)

 

 

Különböző vallások vannak a földön , ezeknek az a céljuk, hogy minden ember szívéhez megtalálják az utat. Általában azokat a vallásokat részesítjük elsőbbségben, ahova területileg leszületünk. A leszületést helyét sok esetben magunk választjuk meg, ezért is illeszkedünk könnyen be annak az országnak vagy népcsoportnak a vallási irányzatába. A technika elterjedésével lehetőséget kaptunk arra is, hogy megismerjük a föld összes vallását, választhatunk kedvünkre magunknak belőle, ha szükségét érezzük. Ha valaki veszi azt a fáradságot, hogy minden vallást külön – külön tanulmányozzon, az könnyen rájön arra, hogy az igaz alapra támaszkodó egyházak azonos dolgokat tiltanak és ajánlanak követőiknek. Ez azért van, mert tudományukat a szellemi birodalomból kapják más – más nagy tanítókon keresztül, és a szellemi alaptörvények - Isten és a szellemek kapcsolata, világegyetem felépítése -  örök, állandó törvényeken alapulnak amit megváltoztatni soha sem lehet. Ezeket a törvényeket be kell tartani és nekünk kell megtanulni, s a tanulás kizárólag gyakorlati úton történik.  Az alaptörvény egyszerű az összes vallási irányzat nyelvén:

Minden embert úgy szeress, ahogyan magadat szereted, csak annyi rosszat akarjál neki amennyi rosszat magadnak akarsz, azt cselekedd vele, amit szeretnéd ha veled cselekednének meg.

Mindenkit a hibáival együtt fogadj el, s téged is elfogadnak úgy, ahogy vagy. Ne azért szeresd a másikat, mert ő is szeret téged, hanem szeresd őt önzetlenül, feltétel nélkül.

  

                                                                                                                                                 1.

 

A törvények ismeretében értelmetlen a vallások közötti háború, a gondot az okozza, hogy a vallási vezetők saját maguknak sajátítják ki a Teremtőt, mintha egyedül őket illetné meg az Istenhez tartozás joga, illetve az őket követő embereké. A vallások nagy része hallgat az emberekben szunnyadó szellemről, a szellemi feladatokról, törvényekről, holott ez lenne az igazi vállalásuk, munkájuk. Helyette önös érdekek diktálta irányítás folyik, dicsőítése a saját vallásnak, ellenségnek beállítva a másik vallás követőit, s ezzel ellentmondva az Isteni törvényeknek. A vallások nagy részében elítélik a spiritizmust, szellemtant, parapszichológiát, sőt a természetgyógyászatot is. Óvják tőle tagjaikat önös érdekükből, mert nem érdekük felvilágosítani az tagjaikat ezekről a szellemi dolgokról, mert ha a tudás birtokába kerülnek az irányított emberek, akkor könnyen előfordulhat, hogy önállóak lesznek és nem lesz többé szükség az irányítókra. Ellentétben például a mentális tanítókkal, ahol a vezetők, oktatók szerepe kizárólag a tanítás céljait szolgálják és sok „ Mester” célja a többi „kismester” képzése, akik egy idő után továbbadják a tudásukat  tanulni vágyó társaiknak, akik újabb tanítványokat vesznek maguk mellé, s ez addig tart, míg mindenki egységesen a tudás birtokosa nem lesz és így közösen továbbhaladhatunk az Isteni úton.

 

Arra fel kell készülni minden tanulni vágyónak, hogy tanulási ideje során erős falakba fog ütközni, sokan próbálják meg elgáncsolni, haladásában gátolni. Ez részben az emberek materiális beállítottsága miatt van, ami az ártó szellemek munkája gyümölcsének számit. Nagyon könnyű megtéveszteni mindenkit, mert a láthatatlan világot nehéz megtapasztalni, sok előkészítő munka kell hozzá, sok esetben emberi adottság. Egy kicsit ez olyan, mint az áram, nem lehet látni, de aki hozzáér egy áram alatt lévő vezetékhez hamar megtapasztalja annak erejét. Szóban nehéz elmesélni az áram halálos erejét, csak megtapasztalni lehet. Ráadásul van olyan áram ami emberi test részére teljesen láthatatlan és érzékelhetetlen ( bizonyos frekvenciák ) és mégis létezik.

A tudást hosszú, lemondásokkal teli napok, évek alatt, sok tanulás és meditálás (imádkozás) útján lehet megszerezni. Nem lehet egy befizetett hétvégi tanfolyamon kinyittatni a „harmadik” szemünket, beavatást nyerni valamely csodálatos tudományba. Igazi beavatást földi ember nem végezhet el, a komoly tanítók is csak az előkészítésben munkálkodnak, a „másik világ” Mesterének joga a beavatott felett rendelkezni, s mikor ő késznek látja tanítványát a beavatásra, akkor elvégzi. Sokan csodákat várnak egy beavatástól, arra nem is gondolnak, hogy a beavatást milyen hosszú előkészítő munka előzi meg, és a beavatottaknak nehezebb lesz a sorsuk a földön, mert nagy felelősség kerül a vállukra. Ezzel a nagy teherrel kell életük hátralévő idejét leélni, mert a tudás megszerzésével felelősség is jár és annak megszegése komoly következményeket vonz maga után. Soha ne akarjunk kérkedésből, nagyravágyásból „beavatottnak lenni”. Azok sem különb emberek, csak több tudással rendelkeznek, amit szükség szerint megosztanak embertársaikkal vagy gyógyítják őket.

Mindenkinek a saját útját végig kell járni, helyette nem fog senki sem végigmenni, vagy feloldozást adni az út megtétele alól.

 

„Én, mint tévelygő, gyenge, bűnös ember nem igényelhetek magamnak több szavahihetőséget, mint bármely más embertársam. Ezért nem várom el, hogy nekem vakon higgyenek. Egyet viszont elvárok: Azt az igazságot, ami nekem megadatott, azon az úton vizsgálják meg, amelyet én is megtaláltam. Az utat pontosan leírtam, azon senki nem tévedhet el. A tanult és tanulatlan, a gazdag és a szegény, mind járhatnak rajta. Nincs szükség semmiféle előtanulmányokra vagy iskolára. Nem kerül semmibe. Csak egy dolog legyen a birtokunkban: az igazságra való vágy. Készen kell állnunk az igazság elfogadására akkor, ha az számunkra meggyőző módon jelentkezik, és életüket alakítsák annak megfelelően. Aki ezt nem akarja, annak nem szól ez a könyv. Az ilyen számára nem vezet semmiféle út az igazsághoz. Mert Isten csak azok számára nyilvánítja ki igazságát, akikben meg van a jóakarat.”

(Johannes Greber  Kapcsolat Isten szellemvilágával.)

 

A megkezdet utat a Isten elfogadásával, gondolatának befogadásával lehet elkezdeni. Napi meditációk, imák sűrűsödésével szinte észrevétlenül megváltozik életünk. Érdemes naponta két alkalommal meditálni, reggel felkelés után és este lefekvés előtt. Később, ha valaki nagy gyakorlatot szerez, a nap bármely időszakában, különféle helyzetekben tudatát ki tudja kapcsolni a napi körforgásból és meditálni tud. Én a meditációt összekötöm az imádkozással, nagyon jól működik. Mindenkinek érdemes kifejleszteni egy saját meditációs technikát, mert az alapvető elveket meg lehet tanulni könyvekből, el lehet sajátítani tanítóktól, de ahány ember, annyi technika, rövid gyakorlással meg lehet találni a legmegfelelőbbet, ami javunkat szolgálja. Nagyon fontos a

HIT szerepe, biztosnak kell lennünk magunkban és szándékunkban, mert a vezető szellemek belülről látnak minket, ismerik minden gondolatunkat, s előttük felesleges minden szerepjátszás, megtévesztés.

 

„Hitünk ugyanis lelkünk teremtő centrumából ered. Innen jönnek sötét és világos, romboló és építő hívásaink. Éppúgy hihetünk a káoszban és a halálban, mint a harmóniában s az örök életben. Ez a centrum mélyen – mélyen a tudatunk alatt van. S ezért hiába mondjuk vagy képzeljük, hogy mi valamiféle  nemes eszményben hiszünk, ha közben az ocsmányságot realizáljuk.     (Müller Péter) 

 

                                                                                                                                                   2.

  

Nagyon fontos földi tanítóinkra odafigyelni, az elhívatott „mesterek” tudásuk javát átadják kérés nélkül, mert tudják, hogy az a közös fejlődést szolgálja. De mindenkit meg kell vizsgálni, nem szabad feltétel nélkül, mindent kontrolt félredobva elfogadni amit mondanak, mert éppúgy szolgálhatják a megtévesztésünket is. Ez lehet tudatos is és tudattalan. Tudatos megtévesztés esetén a „tanító” kedvező színben szeretne tetszelegni, érezteti mindenkivel a titkos hatalmas tudását amire csak sejtetni enged egy – két elejtett szóból, félig elmondott igazságokat közöl, vagy a hatás kedvéért kitalál különböző történeteket, amit igaznak állít be. Tudását - ami lehet valamennyire valós is - megtartja magának, ezzel is biztosítva megszerzett helyét a kialakult társaságban, csoportban. A tudattalan „tanító” téves utalásokat kap valós szellemi szintről, meg van győződve róla, hogy ő a kiválasztott és a Teremtő egyedül vele tartja a kapcsolatot, ennek megfelelően mindent elhisz, amit kap szellemi szintről. Nem győződik meg arról, hogy igaz vagy sötét szellemek adják át a közléseket, elég meggyőződés a számára, hogy kapja a sugallatokat, vagy hallja a hangokat. Ezeket az embereket a legnehezebb eltéríteni szándékuktól, hogy szellemi közléseik nem valósak, mert teljesen meg vannak győződve az igazukról és képesek életüket ebben a hitben leélni.

 

Az igaz tanítók sugározzák a bölcsességet, magyarázataik logikusak és egyeznek az evangéliumi ajánlásokkal. Nem mondanak szellemi ellentmondásokat, igaz hitben tartják előadásaikat, Isten segítségét kérve hozzá. Mindig meghallgatnak és segítenek, átadják tudásuk legjavát megkérve minket, hogy így adjuk tovább az arra máltó társainknak. Nem kérkednek, nem helyezik magukat előtérbe, mindig a háttérből irányítanak.

Életük tükre a tanításuknak.

 

Ha meg akarod tudni, hogy valakinek mi a valóságos hite, ne azt figyeld amit mond, hanem azt, amit él.

 

--Seng--