Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesék egy másik világról 2

2010.08.18

„Látogatóban a földön…”

 

 

Játszunk el azzal a gondolattal, hogy mi csak  látogatóban vagyunk a földön. Mint amikor elmegyünk egy másik városba megnézni a nevezetességegeket, az embereket, szokásaikat. Biztosan sokan voltak már külföldön. Milyen furcsa érzés egy idegen országban járni. Én már gyerekkoromban „elcsavarogtam” szüleimtől külföldi utazásaink alkalmával, mert mindig az érdekelt, hogy igaziból hogyan élnek az emberek, milyen körülmények között, megfigyeltem a különböző népcsoportok szokásait, viselkedésüket.

 

 

Felemelő érzés egy idegen országban számomra idegen emberek között lenni, nyelvüket nem ismerve. Volt olyan is, hogy egy hónapot el tudtam különböző népek között tölteni úgy, hogy csak a szeretet nyelvén értettük meg egymást. Fiatalabb koromban még tudattalanul tartottam be azokat az emberi viselkedési szokásokat, amit később tudatosan teszünk meg. Mindenhova mosolyogva mentem be, nem csináltam semmi olyan kirívó cselekményt ami megbotránkoztatta volna az ott élő embereket. Mindenhol segítettek, ha látták, hogy bajban vagyok. Volt egyszer egy alkalom az életemben, mikor nagy segítségre volt szükségem. Legalább négy nemzet szülöttje serénykedett, hogy segítsen nekem, ami sikerrel járt. Szavak nélkül, a pillantásokból megértettük egymást. 

 

 

Ha elképzeljük, hogy látogatóban vagyunk a földön, lehet, hogy mindent máshogy fogunk látni, érezni. Járjunk úgy az emberek között, mintha most látnánk őket első alkalommal. Nem ismerve a szokásaikat csak figyeljük őket anélkül, hogy beavatkoznánk az életükbe. Nézzük a táj szépségeit és gyönyörködjünk benne, mint mikor egy külföldi utazás során nézzük az ottani tájat, tudván, hogy csak nagyos sokára vagy talán soha sem tudjuk többet megpillantani. Normális ember idegen országban nem kelt feltűnést viselkedésével,  csak sétál, beszélget, megpróbál ismerkedni a tájjal, emberekkel. Nem kerül konfliktusba senkivel, barátságokat köt, idejét beszélgetéssel tölti, megismerve a másik életét, szokásait, anélkül, hogy beleavatkozna. 

 

 

Mikor eszembe jutott az a gondolat, hogy csak látogatóba vagyok a földön, éppen autóban ültem Észak – Magyarország gyönyörű dombjai között, és elkezdtem a megszokott útvonalamat egy kiránduló turista szemszögéből nézni. Minden bokrot, fát máshogy láttam. Gyönyörködtem a tájban, az élővilágában, a házakban, a mezőkön dolgozó emberekben. Még a felhőket is máshogy láttam, a gondolat felismerésének ereje szebbé tette a körülöttem lévő világot a zöld fűtől kezdve a bárányfelhős égig. Lelkem ujjongva  nézett mindent, mintha most akarná megismerni  a számomra már megszokott tájat. Azóta is rendszeresen alkalmazom a „látogatóba jöttem” technikát életemben teljes sikerrel.

                                                                                                                                                   3.

      

Ráadásul a látogatásnak a földön a mi szempontunkból valós alapja is van. Mikor szellemünk lehetőséget kap emberi testben élni, munkálkodni, akkor mi valóban egy élet időtartamára (vagy többre) látogatóba jövünk, csak ezt sokan nem tudják. Úgy élnek, mintha ebben a rövid életükben kellene mindent megoldaniuk, „egyszer élünk!” felkiáltással sárba taposnak minden emberi erkölcsi normát a saját önös céljaik elérésére. Ezeket az embereket sajnálom a legjobban, mert  nekik lesz a legnagyobb meglepetésük haláluk után, hogy minden folytatódik tovább csak egy másik megváltozott formában. Éppen csak látogatóban voltak a földi dimenzióban, majd visszatértek az eredeti szellem alakhoz, ami jelképezi igazi valójukat. Ráadásul a földön a szó legnemesebb értelmében látogatóban vannak, mert fejlődésünk során több bolygót is meglátogatunk, több planétán csiszoljuk szellemi tudásunkat, de erről majd később még külön szólni fogok.

 

 

Olvastam egy szép mondatot: A föld nem a miénk, hanem csak kölcsönkaptuk az unokáinktól.  Ez nagyon helytálló, azzal a kiegészítéssel, hogy amit ma tökreteszünk, annak egy későbbi visszaszületéskor mi fogjuk a kárát látni, mi szenvedjük meg a következményeit saját jó – vagy rossz cselekedeteinknek.

„Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni.”                            (Algonkin indián jóslat.)

 


 

 

 

 

 

„a körülöttünk  lévő bolygók lakottak!”

 

 

Sokan azt hiszik, hogy egyedül a föld lakott, a mellettünk lévő planétákon nincs élet, kivéve egy – két mikroorganizmust, amit találtak a tudósok. Tudatosan keressük, kutatjuk a bolygókat, de élet nyomát nem találjuk sehol sem. De milyen élet nyomát? A háromdimenziós anyagi élet nyomát lehet, hogy nem találjuk, de egy másik élet nyomát megtalálhatnánk, ha megfelelő mentális technikánk lenne ezeknek a felfedezésére. Hatalmas távcsövekkel kémleljük az eget és egyszerűen azt nem vesszük észre, hogy itt a földön milyen szép párhuzamos szellemvilág van körülöttünk. A „mennyországot” sokan az égen keresik, de nem jut eszébe sok embernek, hogy a másik világ itt van mellette, csak nem ebben a dimenzióban található. El kell tudni szakadni a háromdimenziós világképünktől. Tudomásul kell venni, hogy léteznek olyan dimenziók , melyek teljesen láthatatlanok és felfoghatatlanok a számunkra. Fogadjuk el a tényüket, földi halálunk után megtapasztalhatjuk létezésüket. Sok embert azért ér váratlanul a halála utáni állapot, mert meglepődik, hogy egy ugyanolyan, vagy nagyon hasonló világban találja magát.

 

 

„Ami fent, az lent is” mondta Hermész Triszmegisztosz jelképezve a szellemvilág létezését. Hargitai Károly írt egy nagyon jó könyvet  erről a témáról „Párhuzamos dimenziók” címmel. Érdemes elolvasni, elgondolkoztató igaz dolgok találhatóak benne. Az könyv szerint könnyen elképzelhető, hogy most ahol készítem írásom egy  velünk párhuzamos világban lehet, hogy egy hegy közepén ülök, vagy tenger morajlik felettem. Ahogy a földön sem látjuk a velünk párhuzamos világokat, ugyanúgy nem látjuk a szomszédos planéták lakóit. Vannak kapcsolódási pontok a világok között és sajnos egy – egy nagyobb katasztrófa kihatással van valamilyen módón a másik világra is. (Pl. atomrobbanás).

 

 

A szomszédos bolygók lakatlanságáról azok a tudósok akarnak minket meggyőzni, akik nem tudnak elszakadni a materialista felfogástól. Aki szerint a föld létrejötte véletlen műve, a véletlennek illetve az elemek összjátékának akarják az élet keletkezését megmagyarázni. Elmesélik, hogy miként másztunk le a fáról, váltunk emberekké. Aki Afrikában mászott le az fekete lett, aki északon az fehér és szőke és még lehetne folytatni sokáig az evolúciós elméletek felsorolását. A föld teremtése a naprendszer teremtésével őszhangban történt. Minden bolygónak, planétának komoly szerepe van a szellemek fejlődésben, tudásuk, belső értékeinek csiszolásában. A föld a háromdimenziós anyagi világ megtestesítője, azért helyezkedik el a naptól ilyen távolságra, mert így kapja az emberi test a legoptimálisabb energiákat, mint a meleget, fényt. A föld előkészítve várta az emberi testbe zárt szellemek megjelenését és szolgálja teljes lelkével a rajta élőket, mint élő – szenvedő planéta. A föld alkotó elemeiből kerül ki testünk anyaga és oda tér vissza felfrissítve saját magát, hogy újra egy szellemnek kölcsönözzön testet megpróbáltatásai céljára. Ha valaki megvizsgálja a testet, rájön, hogy egy fantasztikus biomechanikus szerkezet, ami komoly tervezés része és nem a véletlen műve.                                                       4.

 

 

Egy egysejtű nem tud átalakulni ennyire sokoldalú, különböző lénnyé. Létezik evolúció, csak nem abban a formában, ahogyan azt sokan gondolják. A Teremtő megalkotta a naprendszert és benne a földet, megteremtette benne az élet minden lehetőségét. A tengert megsózta, hogy ne poshadjon be és szeleket teremtett a tisztítására. A földbe minden életünk fenntartására szükséges anyagok beleteremtett, létrehozta a növények és állatok sokaságát, megalkotva a pontos láncszemét minden egyes élőlénynek. Ezek az élőlények később valóban változtak, még jobban alkalmazkodnak környezetükhöz, ezt az utólagos továbbfejlődés a valóságos evolúció. Ezek a későbbi átalakulások a Atya legnagyobb örömére történtek.

 

 

Visszakanyarodva a szomszédos bolygók lakóira, ők szintén komoly tervező munka eredményeként élnek a planétájukon. Ezeknek a bolygóknak fontos szerepük van a szellem fejlődésének útján, ezekről a fejlődési fokozatokról, lényekről már többen is írtak. Azért hivatkozom sok esetben más írására, mert olyan mennyiségű tudomány halmozódik ezekben az írásokban, hogy akit ez bővebben érdekel érdemes utánamennie és elolvasni ezeket a könyveket. Allen Kardec szellemi közlések útján kapott információkat a bolygóvilágok lakóiról, amit írásaiban rendszeresen megemlít.

 

 

Domokos László „A szellem élete” c. munkájában részletesen elemzi a bolygók lakóit, leírva őket és fejlettségi szintűket. Domokos László elragadtatás útján személyesen szemlélte meg a bolygólakókat, körbevezette vezető szelleme és mindent megmutatott neki, ami fontos közlésnek számít a többi ember számára. Domokos munkásságára, hitelességére jellemző, hogy könyve elején megemlít egy ásványt és egy földrajzi helyet, ami meghatározó lesz az emberiség számára. Ez történetesen a szilícium és a hely pedig Amerikában a szilíciumvölgy. A szilíciumról tudni kell, hogy a félvezetőgyártás alapjául szolgáló anyag, ami nélkül a tranzisztorok, integrált áramkörök nem működnek. Ez az anyag egyedül a világon Amerikában található egy völgyben, itt bányásszák. Az összes számítógép, elektromos szerkezet szilícium alapanyagú. Az első rádiók csöves felépítésűek voltak, majd később alkalmazták a germánium alapanyagú félvezetőket az 1950-es évektől.

 

 

A szilícium az 1970-es évben kezdte felváltani a germánium alapanyagot és innen folytatódott felívelő pályafutása, széleskörű alkalmazása. Ezt a kis kitérőt azért meséltem el, mert Domokos László szellemi közlés alapján már az 1900 években megemlíti a szilíciumot és meghatározza a helyét is, ahol megtalálható. Ha a szilíciumra vonatkozó közlése helytálló, mert az idő az ő igazát bizonyította, akkor hitelesnek kell elfogadni a többi közlését is a bolygókra vonatkozólag. Itt jegyzem meg, hogy közlései teljesen egyeznek a mások által leirt közlésekkel, csak más nézetből mutatja be a planétákat. „A szellem élete” c. könyvében a világ teremtéséről, a szellemvilágról, feladatokról, csoportszellemekről részletesen ír, alaptankönyvnek bevezetném az iskolások számára szívem szerint.

 

 

Meg kell említenem Szőke Lajos „A hetedik pecsét feltörése” c. könyvét. Ezt a könyvet régebben olvastam, úgy két évvel ezelőtt. A könyv érdekessége, hogy az író megemlíti egy 11. Bolygó  megjelenését a naprendszerben, melynek komoly feladata lesz az emberi szellemek életében. Akkor nem tulajdonítottam neki nagy fontosságot, míg  most, a könyv olvasása után két évvel a hírekben bemondták 1999.szeptember havában, hogy egy csillagász felfedezett egy 11. Bolygót.  Non coment. 

 

 

Röviden összefoglalva a lakott szomszédos bolygókat megállapítható, hogy szellemi fejlődésünk során, mi magunk szellemként végigjárjuk a planétákat. A mi szellemtestvéreink lakják a planétákat különböző fejlettségi fokuknak megfelelően. Könnyen elképzelhető az is, hogy miközben egy pár földi ember fél a szellemvilágtól és a szellemektől, a fejletlenebb szellemvilágba tartozó szellemek a „földi másvilágtól” félnek és a földön lévő emberektől, mint ártó szellemektől. Csak nézőpont kérdése az egész.

Ami fent, az lent is. 

 

--Seng--