Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ó Egyiptomi történet 1

2008.01.05

A templom, hol történetünk játszódik, Alsó-Egyiptom nevezetes helyén állt, mit számtalanszor érintett az istenek saruja. El-Giza, a legendás térség lélegzetelállító építményei között, egészen pontosan a nagy piramis és a Szfinx közvetlen közelében. Magát a szentélyt tiszteletet parancsoló magas fal vette körül, mely mögé avatatlan szem be nem láthatott.

 

 

A többszörösen megerősített óriási kapukat csak ünnepélyes szertartások alkalmával tárták ki a nép előtt, de még ilyen alkalmakkor is éber templomszolgák figyelték a ki és betérőket.

 

 

A templombelső termeibe csak a papság és az uralkodó Fáraó léphetett be, de Õ is csak bizonyos ünnepeken, ahol egyes szertartásokat neki kellett vezetnie. Ilyenkor látta az oszlopsorok, és a szfinxsorok közt előrehaladva a szentélyig látta a kétoldali helyiségeket, melyek egy részének rendeltetéséről csak fogalmai voltak, csak a bennük ábrázolt Isteneket ismerte.

 

Ahogy haladt végig a templomon az első volt a termékenység istennőjének a szentélye, vele szemben az elmúlást és a továbbvezető utat ábrázoló szentély, és ez így ment a jobb és baloldalon is hat-hat szentéllyel, amik baloldalon az ember fejlődési állomását ábrázolták a születéstől a felnőttkorig, ezek isteneinek ábrázolásaival, a jobb oldalon a felnőttkortól az elmúlásig vezető utat a szentélyekben baljós ábrákkal a bûnökrõl és azok büntetéséről. Akiket a papok kiemeltek az írni tanulók közül azok ezekben a termekben tanulták a szent szövegek értelmezését.

 

 

A templomnak volt még egy másik része is, de erről csak a legendák beszéltek, próbálták ugyan megkeresni, néha találtak is egy-egy rejtett folyosót furcsa feliratokkal, de ahogy a feliratokra tekintettek, egy erős félelemérzés kerítette őket hatalmába, és sietve elhagyták az újonnan talált szakaszt.

 

 

Azt még a világi papság beavatott rétege sem tudhatta, hogy kik élnek a templom rejtett szentélyeiben. Kik lehetnek ők, mivel telnek napjaik? Bár szertartásaik során időnként feltűnt egy-egy különös alak, kapucnis köntösben, melyben arcuk furcsamód nem volt soha látható. A hosszú köntösük elejére értő kezek a piramist és a Szfinxet, hátuljára a napot valamint rejtélyes jeleket hímeztek. Ezeket a rejtélyes alakokat soha senki sem látta távozni, csupán jelenlétük hiánya tűnt fel.

 

 

A legutolsó helyiség volt a megvilágosodás terme, a Napisten szobrával melyet a nap fémjéből, aranyból formáztak, emlékezett rá, amikor Fáraóvá koronázták a kétoldali szentélysor végigjárása után, mint egy –akkor úgy is érezte- nagyon öregember már palásttal, a hatalom jelvényeivel lépett be ide a beavató-papoktól kísérve, amikor is furcsa dolgok történtek. Úgy kezdődött, hogy a baloldali fal előtti hieroglif tábla elé kellett állnia, és a papokkal együtt kántálni azt a különös több héten keresztül tanult különös hangzású szöveget, aminek teljes értelmét értette is meg nem is, mivel tanulmányai során megtanulta az ősi hieroglif feliratok két fajta olvasatát, úgy rémlett, hogy ez a fali felirat egy eddig általa és a papok egy része, átall sem ismert olvasat.

 

 

És ekkor megértette a beavatása lényegét, ahogy a szöveget kántálta lassan átalakultak a feliratok, és csak általa olvashatóan nyilvánvalóvá vált az eredeti felirat, az általa elkezdett kántálás folytatása. Mikor ideért gondolataival és megértette hogy ez egy kapu, amit csak az az ember nyithat ki, akinek joga van áthaladni rajta, és bár neki megnyílt egy pap kivételével a többi nem követte.

 

 

A templom eddig ismeretlen folyosójára kerültek, itt már általa még soha nem látott régi igen kopott ősi képek, rajzok borították a falakat, hatalmas vizeket, ismeretlen hajókat ábrázoltak, melyek ismerősnek tűntek, csak az általuk használtnál bonyolultabbak voltak,

 

 

Itt-ott egészen új véseteket is látott, amelyek arra figyelmeztettek, ha nem vezetővel lépsz be ide gondolatban, hívj egy segítőt, az kivezet innen és a mondatot a felejtés szimbóluma zárta.

 

 

Hosszú ideig tartott az út egy ideig lefelé mentek majd sokáig felfelé kanyargós folyosókon míg egy terembe értek, ahol már többen várták őket az „arc nélküliek” –Őket azért nevezték, így mert a hófehér elöl piramist és szfinxet, hátul a napot ábrázoló kapucnis köpenyük kapucnija bár az arcot nem takarta el, de a felismerést valahogy lehetetlenné tette- belefektették egy szarkofág kinézetű kõbõl faragott különös figurákkal díszített kőágyba.

 

 

-Felkészültél a beavatásodra ó Fáraó?

 

 

-Felkészültem, a tanokat ismerem, a kulcsot megértettem!

 

 

-Ismered az ANKH hatalmát?

 

 

-Ismerem és tudom hogy csak a kulcs az enyém!

 

 

-Ismered e a kristályt?

 

 

-Ismerem a kristályokat és tudom energiájuk rossz kezekben veszélyes is lehet!

 

 

-Felkészültél arra is, hogy meghalsz?

 

 

-A tanításokat ismerem, tudom, hogy itt fegyverek és mérgek és mindenféle védelem nélkül csak az akaratom és a tanultak vezethetnek át Isis és Ozirisz palotájának termein, ha a megmérettetés során gyengének bizonyulok, akkor mivel isteneink belém vetett bizalmának nem feleltem meg ezért örök kárhozat vár rám.

 

 

-Válaszod kielégít minket, úgy látom, felkészültél a halálra, itt kell, hogy figyelmeztesselek, hogy az elválásban segítünk, de visszatérned már saját erődből kell!

 

 

-Felkészültem indulok!

 

 

Ekkor belépett egy általa még soha nem látott Arc nélküli, de most nem takarta a fejét a kapucni.

        

      -Amonre vagyok, én foglak elkísérni, hogy    segíthessek neked ezen az úton, amelyre most rálépsz, tudnod kell én, leszek az, aki uralkodásod alatt tanácsadód, segítséged lesz, arcomat csak te egyedül ismered, te egyedül tudod, hogy ki vagyok, ha a palotádban vagy akárhol meglátsz, nem ismerhetsz fel papi ruhám nélkül, csak úgy viselkedj velem, mint egy közemberrel! És most csukd le a szemed csináld azt amit tanultál, ne félj veled leszek !

 

 

Ekkor szemben állt a szarkofággal, körül két oldalon félkörben a hat-hat arc nélküli és furcsa kántálásba kezdtek kezeiket az ég felé emelve. Furcsa dolgot érzett, mintha lassan súlytalanná válna, félelem töltötte el, és egyszer csak maga alatt látta az egész szertartást, a kántáló papokkal, és rémülten ismerte fel odalent a szarkofágban önmagát!

 

 

-Itt vagyok, ne félj! A bal oldaladon vagyok és fogom a kezed fordulj erre!

 

 

-Furcsán érzem magam értelek, pedig hangot nem hallok. Az ott az én testem?

 

 

-Igen a tied de jer velem menjünk tovább, hisz tanulmányaid, és eddigi beavatásaid során már megérthetted, hogy nem annyi a világ amennyit könyveitek, és papjaitok írnak róla, és most nézz le és olvasd el a templom min átjöttél feliratait!

 

 

-Most már értem, a feliratoknak az általam és a Papok által ismert két olvasatán kívül van egy harmadik olvasata is, ami a múltunkat és jövőnket írja le, és milyen érdekes a megtörtént jövő feliratai a megtörténés kora szerint kopottak, bár én tisztán tudom olvasni most már mindet!

 

 

-Most már megkaptad a tudást, ami feltárja előtted a múltat és a jövendőt, de soha ne feledd az általad ismert jövőt mindig csak annyira tárhatod fel, hogy azzal senkinek a cselekedeteit ne befolyásold, erre egyébként mi is vigyázni fogunk!

 

 

-Megértettem és köszönöm, de tudom hogy nem lesz könnyű.

 

 

-A te sorsod még könnyű lesz, de tudd meg te leszel az új korszak első Fáraója életed nagy dicsőséggel fejezed be akkor is itt leszek veled hogy vezesselek, és most itt az időd kezed elengedem indulj vissza, amíg mehetsz!

 

 

-Köszönöm a tanácsokat és a vezetést, bár jó lenne ezen a békés világon maradnom, de tudom mekkora rombolást okozna a jövőben ha maradnék hát megyek, Isis és Ozirisz legyenek veled ég veled vezetőm!

 

 

Ekkor hirtelen egy rántást érzett, és a hideg kőlapot érezve hirtelen felült, a szertartást vezető ekkor a fejére tette a hatalmat jelképező Fáraó koronát, egy nyilallást érzett hirtelen elgyengült, majdnem eldőlt ekkor tapasztalta meg azt az erőt ami ezután is segítette, de nem volt benne biztos hogy nem-e az ő akarata tette?

Belülről hallott egy hangot –Ez az erő most már a halálodig elkísér, élj vele, de vissza sose élj! Megértette, Õ aki mint Fáraó élet és halál ura a hatalom és az erő tulajdonosa, csupán eszköz egy mindenkinél és mindennél nagyobb hatalom kezében, és vállalta a feladatot hogy céljaiknak és mindenki jobbulására fordítsa ezt az erőt.

Abban az időben a papság két ága irányította a birodalom vallási életét. Az ismert csoport tagjai vezették a mindenki által látható szertartásokat, ők voltak jelen Egyiptom minden napjaiban, és Ők képviselték templomukat a fáraó oldalán.

Ők voltak akik a templomnak a Fáraó és a népek által nem látott részeiben éltek, ápolták, öltöztették az istenek szobrait és biztosították csillagászati tudásukkal hogy minden esetben megtörténjenek a „csodák”.

A másik ág papjai gyakorolták a tényleges mentális hatalmat, de személyük mindenki előtt rejtve maradt, mivel szigorú vallási előírások védték ill., tiltották őket mindenféle kapcsolattól a külvilággal.

A papság öregjei ugyan mesélték hogy őseik látták őket furcsa hajóikon

megérkezni, és a hagyományok szerint Raxi és Xil vezették őket. Ők

segítettek a régi templom feltárásában, és újjáépítésében, aminek –bár

nem értették hogyan- minden zegét-zugát ismerték, és mielőtt megjelentek

a piramis tetején a kristály felragyogott, és a Piramist és a Szfinxet halvány

fény vette körül, ami lassan elenyészett.

 

 

Ami a szent könyvek szerint azt jelenti, hogy az istenek visszatérnek, bár arcukat senki sem láthatja. Ezt ugyan nem értették, hát úgy magyarázták, hogy aki látja az meghal. Csak akkor hitté hogy megértették amikor az idegenek furcsa hajóikon megérkeztek. Furcsa kapucnis köpenyben szálltak partra, egy rémült rabszolga vitte meg a hírt urának hogy arc nélküliek szálltak partra, mivel a nap akár milyen irányból sütött is rájuk a kapucni alatti arc –bár semmi nem takarta- nem volt felismerhető.

 

 

A papság üdvözölte az idegeneket, és el akarta vezetni a templomba, de az idegenek jelezték hogy nekik itt van a templomuk a piramistól és a Szfinxtől balra, és megkérték őket hogy az fölé építsék a saját templomukat az ősi romokra azt felújítva. De ez ma már csak legendákban maradt fenn, csak azt tudták hogy néha az ősrégi feliratok közül fel-fel ragyog egy és akkor megjelenik váratlanul valahonnan egy Arc nélküli az érinthetetlenek közül.

Az egyik oldalfolyosón éppen egy fiatal és gyönyörű papnő haladt gondolataiba merülve magában skandálva azt a szöveget amit a nap folyamán fejtett meg, bár két olvasatát mint beavatott ismerte, de érezte hogy ez az olvasat is igaz, és hogy el ne felejtse magában kántálta. Az ifjú fõpapnõ lépkedett a templombelső folyosóin. Xil, mert így hívták a törékeny, bájos alakot, éppen arra gondolt, bár beavatása során láthatta társait, mégsem lenne képes soha felismerni őket.

 

 

Ekkor valami furcsa dolog történt, elábrándozva, kántálva nem vette észre, hogy egy ősrégi hieroglifákkal teleírt fal felé közeledik, mire észrevette már késővolt elkerülni az össze ütközést, legnagyobb csodálatára áthaladt a falrészen és a templom egy eddig ismeretlen folyosóján találta magát. A fõpapnõ megborzongott és sietve ment tovább. Hirtelen eszmélt fel gondolataiból, és zavartan nézett szét. Megijedni sem volt azonban ideje, amikor észrevette, hogy valaki közeledik felé. Szíve szapora verdesésbe kezdett, lélegzete elakadt, amikor meglátta a magas, gyönyörű alakot. Ez a középkorú férfi volt álmainak bálványa, forró imádságokba merülő lelkének táplálékot adó forrása. Õ, aki eddig csak képzeletében kísértette, valós alakot öltött hát, és hiába gyökerezett lelkükben a vallás tiltó parancsa, szívükben forró szerelemre gyúltak.

 

 

-Üdvözöllek Xil tehát elérkezett az idő hogy elkezdj tanulni, mivel megfejtetted az ajtó titkát közénk fogsz tartozni, de

addig még sok időnek kell eltelnie, és sok mindennek történnie! .

 

 

-Üdvözöllek idegen, kit álmaimban már sokszor láttam, de kérlek mond

meg hogy nevezhetlek, hogy ha álmaimban újból megjelensz neveden

szólíthassalak?

 

 

-Amonre a nevem, az érinthetetlenek közé tartozom, de Te csak nevezz

           Ramonnak akik közelről ismernek csak így szólítanak.

Xilen egy eddig ismeretlen érzés lett úrrá, teste felhevült, szíve hangosan kezdett dobogni és már nem papnő volt, hanem szerelmes, szenvedélyes asszony, aki szerelmese ölelésére vár, a férfi karjába vetette magát, és ajkai az ajkára tapadtak. Álomkezek simogattak álomtestet, és álomszavak válaszoltak álomvágy keltette sóhajokra. Lélegzet vált eggyé lélegzettel, lélek fonódott össze sóvár lélektesttel. Beteljesedett hát végre a valóságban is amit álmaiban már annyiszor átélt, de ezt az érzést ezt a valóságot álmaiban soha nem érezte.

A mámor nem tartott soká, bár szerelmesek számára az örökkévalóság-is csupán egy futó gondolat….

 

 

-Kedves Xil had vezesselek most már vissza abba a templomba amit eddig oly jól ismertél.

 

 

-Drága Ramon úgy fáj a búcsú mond mikor láthatlak ismét?

 

 

-Drága Xil tudhatod hogy bár hatalmam a tietekének többszöröse, de vannak a sorsnak kiszámíthatatlan döntései, mi is csak nagyon nagy vonalakban ismerjük a jövőt, és tudom hogy máris olyan szabályokat szegtünk meg amiket soha nem lett volna szabad!

 

 

-Ég veled kedvesem, segítsenek utadon az istenek!

 

 

Xil zavartan álldogált a templom egy általa ismert termében. Tétován nézett körül, de rajta kívül senki sem tartózkodott a hűvös helyiségben. Fogalma sem volt arról, hogyan került ki az ismeretlen folyosóról, és hová tűnt kedvese. Talán ijedtség szülte hallucinációnak gondolta volna, ha testét nem járta volna át meg át még most is valami varázsos édes kábulat.

Elindult az ismert folyosókon termeken keresztül saját lakrésze felé, hogy nyugodtan átgondolja a történteket, és egy kicsit kipihenje magát, mivel a következő holdcikluskor beavatási szertartást kellett vezetnie, ami pedig komoly fizikai és mentális felkészülést igényelt.

Felkészülése során sokat meditált néha a szobájában, néha a beavató piramisban, ehhez neki mint vezető beavató papnőnek joga volt, bár ő tudta a legjobban hogy a piramisban az avatóteremben aludni, illetve meditálni, nem veszélytelen, hiszen meditálásai során találkozott már a két őrrel, akik ugyan nem földi lények, ezért az átlagember számára láthatatlanok, de tesznek róla, hogy ha avatatlan kerül a piramisba –többször történt már ilyesmi, az őrzés ellenére- a véletlen beavatás ne történhessen meg. Ha tudott az áldozat kimenekült, ha nem tudott akkor legtöbbször megőrült, igaz néha olyan is előfordult hogy egy erre született ember került be, de az ilyen érdekes módon papi közreműködés nélkül is megkapta a beavatást, így a titkos utakon a eljuthatott templom főpapjához, aki elhelyezte papjai közt.

 

 

És elérkezett a beavatás napja. Xil reggel óta készült, paptársaival előkészítették a piramis beavatókamráját a szertartáshoz, és amikor a bolygók elérték pályájukon a kellő időpontot, elindultak paptársai hogy hatan idekísérjék a már kissé öregedő egyik főpapot, hogy megkapja a legfelső beavatást.

Az idős pap már várta őket kellően felkészült, gondolatban átismételte a tanultakat, miket régi hieroglifák tanulmányozása során megismert, és tudta hogy megfog felelni, mivel ha nem felelne meg el sem juthatott volna idáig. A kísérők beléptek.

 

 

-Felkészültél a próbára?

 

 

-Készen állok, indulhatunk!

 

 

-Az utat neked kell meghatároznod, bár olyan helyeken vezetnek ahol soha sem jártál, de ha felkészültséged megfelelő, és megtanultad a tanulandót, és megérted a régi jeleket oda fogsz találni, a hieroglifák odavezetnek, de vigyázz mit hogy értelmezel, mert bár mi ismerjük az utat, de nem segíthetünk, és a tévedés végzetes lehet!

 

 

-Felkészültnek érzem magam, ha tévednék, saját elbizakodottságom okozza majd vesztemet, de akkor a becstelen véget megérdemlem mivel szégyent hoztam Isisre és Oziriszre.

 

 

A menet lassan elindult. Az idős pap vezette, folyosókon, alagutakon keresztül, az avatatlanoknak készült csapdákkal tarkítva, bár ezekről csak a legendák beszéltek, hogy ha Idegen kerül a folyosókra ahol nem tudta elolvasni a hieroglif feliratokat, vagy nem értette meg őket akkor eltűnt, holttestét soha nem találták meg.

A menethez csatlakozott hat Arc nélküli is, bár őket csak akkor vették észre mikor megérkeztek a szertartás helyszínére.

A papok és az Arc-nélküliek a beavató szarkofág két oldalán félkörben helyezkedtek el, mindkét oldalon hatan-hatan középen Xil aki a beavatási szertartást vezette.

 

 

Az idős papot elhelyezték a szarkofágban, füstölőket gyújtottak, elkezdték kántáló énekeiket,

Az idős pap csak azt érezte hogy tagjai elnehezülnek, lassan mintha az élet is kiszállt volna belőle, ekkor bár kissé megijedt, de mivel a többiek előtt is titkolta mentális hatalmát rájött hogy ez a beavatás a testen kívüliséggel működik, amit Õ már egy ideje gyakorolt, de ez most más volt, mert itt érezte a felé áramló tudást ami előtt csak elméjét kellett kitárnia.

Ekkor vett észre valamit, egy halvány villanást a vezető fõpapnõ és a baloldali utolsó Arc nélküli közt.

De elérkezett a visszatérése ideje, ha marad akkor már soha többé nem tud visszatérni, bár gondolkodott rajta, hiszen már öreg volt, de hirtelen eszébe jutott a jóslat:

 

 

És megértette –vagy legalábbis azt hitte, hogy megértette- az eddigi rejtett értelmet.

Ha fel éled az olthatatlan tűz,

Ha a nap és föld egymásra talál,

A templomot ismét eltakarja a múlt.”

 

Nem tudta mit jelent amit a beavatás során észrevett, de elhatározta -bár az arc nélkülit még így sem volt képes felismerni- hogy erre odafog figyelni, mert ha megsértették a templom és vallásuk törvényeit fizetniük kell, vagy legalább is Xilnek fizetnie kell, és már sejtette is hogy, hiszen Xil gyönyörű nő volt.

Könnyedén rájött, hogy becses templomának falai között tiltott szerelem szövődik. Régi jóslatokból tudta jól, ha mindez bekövetkezik, az a templom pusztulását okozza.

Ekkor magához kérette Xilt akinek mint új beavatott főpap a parancsolója lett, mivel Xil mint fõpapnõ kisebb rangú volt –A beavatás vezetése az csak adottság volt, nem rang, hanem csak beosztás, azt csak olyan végezhette akit a piramis kiválasztott.

 

 

-Hívattál uram

 

 

-Igen mivel észrevettem, hogy vallásaink parancsa ellenére bűnös útra tévedtél!

 

 

-Én Isist és Oziriszt szolgáltam, ás betartom vallásunk parancsait.

 

 

-Nem tudsz félrevezetni, a beavatás során láttam, hogy közted és az egyik érinthetetlen közt bűnös kapcsolat alakult ki! De eltekintek a leleplezésedtől, és nem alkalmazok megtorlást, az árát magadtól találd ki!

 

 

-Soha, de soha nem fogsz megkapni – mondta Xil felemelt fejjel büszkén- erre nem kényszeríthetsz!!

 

 

-Rendben van akkor halld hogy határoztam. Xil új feladatot adok számodra, mivel a szerelem templomának Fõpapnõje eltávozott közülünk, ezért arra érdemeset és értőt kell a posztra kijelölnöm, és a választásom rád esett.

 

 

-Igen kitüntető a feladat, de én Isist és Oziriszt szolgáltam eddig a leg belsőbb termekben, a külvilágiakkal kapcsolatot a szertartások kivételével soha nem tartottam, és félek hogy szent és szertett belső templomokba így már nem léphetek be többé.

 

 

-Nekem is fáj hogy egy ilyen kitűnő fõpapnõt kell erre a pozícióra kineveznem, de hát Te választottad ezt az utat! Bár eddig belső szolgálatodban bebizonyítottad, hogy hitünk törvényeit alaposan ismered, és a Piramis téged választott beavató fõpapnõnek, amíg újat nem választ természetesen Beavató fõpapnõ maradsz, de a templom belsőrésze örökre bezáródik előtted.

 

 

-Kérlek uram keress mást helyettem, úgy érzem én nem tudnék mint fõpapnõ itt megfelelni!

 

 

-Ne ellenkezz Isteneink – és gondolta az én- akaratával, jelezték nekem, hogy te vagy a kiválasztott!

 

 

-így el kell fogadnom a megtiszteltetést! Igyekszem hogy az Isteneknek is megfeleljek, de előre megmondom szolgálatodra ott sem állok soha!.

 

 

-Akkor távozz kisérõid már itt vannak, Isis és Ozirisz legyen veled

 

 

-Isis helyeslése kísérje döntéseidet uram. (Xil fájó szívvel indult a lakrésze felé, (amikor a főpap utánaszólt)

 

 

-Ruháid, tárgyaid átviteléről már gondoskodtam, most átkísérnek új templomodba!

 

 

És Xil bár fájó szívvel, lakhelyétől még el sem búcsúzva elfoglalta új helyét a Szerelem templomának fõpapnõjeként

Bár a vén vallási vezető kezét és akaratát nem a rosszakarat vezette, csupán hite és Xil iránti vonzalma, mégis oly erőket szabadított fel cselekedete által, mikről talán nem is bírt tudomással.

 

 

Xil bár legjobb tudása szerint látta el új feladatkörét, mégis rettenetesen szenvedett a rejtélyes ismeretlen hiányától. Álmaiban láthatta csak, s ilyenkor a férfi különös dolgokról mesélt, taníttatta végtelen szeretettel és türelemmel a lányt. Meséiben istenek szerepeltek, hihetetlen állítások az idõrõl és a Szfinxről, aki hatalommal bíró isteni élőlény. Egyszer még a Piramisba is elvitte, ahol ismét találkozott a két őrrel, csak most egy a Szfinxre hasonlító árny is volt velük.

 

 

Xil feladata a Szerelem templomában az volt hogy a paptársaival és paptársnõivel a szerelmet, a szeretetet tanították, és a testi szerelem rejtelmeibe avatták be azokat akik már elérték a beavatáshoz szükséges kort. De természetesen aki igényelte annak segítettek problémái megoldásában. Természetesen mint világi papok már kint jártak a köznép között,
de mint
papok és papnők .Új beosztásával természetesen ruhája is megváltozott, ami a fehér köpeny helyett egy kék elöl csillagokkal telehímzett köpeny volt, páros csillagokkal, de utalva arra, hogy ő beavató fõpapnõ aranyozott övvel köthette össze, bár ennek valódi jelentését csak kevesen ismerték.

Amint Xil egyik alkalommal az utcát járta szinte földbe gyökerezett a lába amint meglátta Ramont, bár most közönséges utcai ruhában ékszerek, és köpeny nélkül. El sem akarta hinni hogy jól lát! Mivel világi Papot nem szólíthatott meg ezért az ismeretlenhez fordult.