Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ó Egyiptomi történet 2

2008.01.05

 

 

-Üdvözöllek idegen, eltévedtem a városban hiszen még csak, nemrégen ismerem, kérlek visszavezetnél a templomomhoz?

 

 

-Üdvözöllek Xil természetesen segítek, de mond hogy kerültél ide?

 

 

-Az új főpap akit két holddal ezelőtt avattam be a legbelsőbb titkokba, a Szerelem temploma fõpapnõjének nevezett ki. Erről tudok, csak az okait nem értem?

 

 

-Tudomást szerzett kapcsolatunkról, és bejelentette rám az igényét! S amikor kérését megtagadtam azt mondta hogy ez az istenek akarata is!

 

 

-Akkor nagy baj van, mert olyant tud, amit mi nem vettünk észre. Bár a jóslatok azt mondják: „Ha a nap a földel egyesül, a Hold megirigyli és új Egyiptom hajnala felvirrad.”

 

 

-Ezt nem értem!

egyenlőre még előttem sem tiszta a kép, de gondolkodom rajta! Megkérdezlek mint papnõt hogy ha problémám van fel kereshetlek –e (és huncutul mosolygott a szeme)

 

 

-Természetesen, de kérlek jelezd a kapunál hogy személyesen kérettelek, nehogy valamelyik Papnőmnél kössél ki! (És kacsintott hozzá)

 

 

-Köszönöm Fõpapnõ a tanácsot, és amikor hívat rendelkezésére állok.

-Távozz hát mivel kezd feltűnni hogy egy fõpapnõ ilyen sokáig beszélget egy világival!

 

 

-Az istenek segítsenek! (lehajolt és megcsókolta köpenye szegélyét ahogy azt a vallás parancsai diktálták)

 

 

-Isis és Ozirisz kísérje utadat, és problémáddal keressed fel templomomat!

Xil szinte betántorgott a templom kapuján, hiszen már majdnem elfelejtette a történteket szinte csak mint egy álom élt benne, ami időnként folytatódik evvel az édes és szeretett férfival, akinek szerelmét mert most már tudta hogy ő is szereti, mindennél jobban kívánta.

Xil élte gondtalan napjait a Szerelem templomában, bár néha be kellett avatkoznia. Amikor egy-egy pap vagy papnő nem csak feladatként foglalkozott a tanulókkal, vagy a hozzájuk forduló problémákkal, hanem a törvényt megszegve tiltott kapcsolatot létesített világiakkal a templom falain kívül is. Mivel ezt vallásuk törvényei szigorúan tiltották, hiszen az ő feladatuk a gondok megoldása, és nem azok teremtése volt, de általában egy figyelmeztetés és a vele járó büntetés –bezárták egyedül a büntetés termébe- elég volt.

Hát igen a büntetés terme is azok közé a dolgok közé tartozott, amit használtak ugyan, hiszen az ajtón és a belső falakon lévő hieroglif feliratokból tudták hogy a terem mi célt szolgál, de a valódi feltételezték hogy a régi időkben is ilyesmire használhatták, hiszen mikor véletlenül rátaláltak az eltakart ajtóra és kinyitották –csak kívülről lehetett kinyitni- két csontvázat találtak benne egy különös jelekkel ellátott kőszarkofágban. Mivel nem tudhatták hogy az egésznek mi a jelentősége, a szarkofágot érintetlenül a helyén hagyták.

Arról hogy a büntetés terme működik egy –a feladatot önként vállaló- pap bezárásával gyõzõdtek meg. A feladatot vállaló papot egy napra bezárták a büntetés termébe, hogy számoljon be tapasztalatairól.

A nap letelte után kiengedték, rituális tisztálkodáson vett részt és utána beszámolt a papoknak az át éltekrõl:

 

 

-Az egész nagyon furcsán kezdődött, amikor teljes nyugalomban elhelyezkedtem a bentlévõ egyetlen fekvőhelyen, és elkezdtem volna meditálni, általam ismeretlen erők az ellazulást megakadályozták, és egy furcsa érzés kerített hatalmába. Éreztem a kicsiségemet, mintha egy hatalmas erő középpontjában állnék, aki érezteti velem, hogy hibáztam, és most megmutatja a következményeket, melyeket át kellett élnem. A többiről ami ezután történt nincs jogom beszélni, a szobában hallható hang ezt megtiltotta, és tudom hogy a figyelmeztetést komolyan kell vennem, ezt csak az értheti meg aki bent töltött egy napot. A hang arra is figyelmeztetett hogy használhatjuk a termet, de négy napnál hosszabb időre senkit ne zárjunk be!

Igaz előfordult hogy egy vagy két renitens ennek ellenére folytatta a tiltott viszonyt, de ezeket feláldozták az isteneknek egy kegyetlen és sok szenvedéssel járó rituálé folyamán, természetesen ezek a szertartások a nyilvánosság előtt zajlottak a papság koszorújától körülvéve.

A találkozó után Xil tapasztalta hogy álmai megváltoztak, ismeretlen helyeken járt szerelmével, furcsa zegzugos, kanyargó folyosókon furcsa jelek értelmezését tanulta, egy idő után már kiismerte magát a labirintusban, megtalálta az ajtókat is bár tudta hogyan kell kinyitni, de ha ki akarta nyitni egy belső nagyon kellemetlen érzés figyelmeztette -Még nem léphetsz be!

Egyes folyosórészeken hosszasan időzített, itt ismeretlen kántálós verseket hallott, bár értelmüket nem ismerte tudta meg kell tanulnia. Az egészbe az volt a legérdekesebb, hogy ezeket a kántálós verseket felébredés után tudta ugyan, de képtelen lett volna egyet is elmondani!

A legszebb álmai mégis azok voltak amikor szerelmével találkozott, aki elvezette egy csodálatos helyiségbe, amiben nem volt ugyan sem fáklya, sem ablaka nem volt, és érthetetlen módon mégis kellemesen világos volt, itt áldoztak kedvesével Ramonnal a szerelem oltárán.

A találkozás után pár nappal, hirtelen értesítették, hogy egy férfi kér bebocsátást, mivel a Fõpapnõ kérette.

 

 

-Engedjétek be azt az embert, és vezessétek ide, valóban kérettem valakit, de ha nem ő hanem csak visszaélnek a nevével, akkor bűnhődni fog!

Az idegent bevezették, Xilnek csak rá kellett pillantania rögtön tudta hogy szerelme az.

 

 

-Üdvözöllek idegen, Isis legyen veled! Távozhattok, és senki se zavarjon!

A papok és papnők eltávoztak, becsukva maguk után a nehéz faajtót.

 

 

-Ramon szerelmem hát felkerestél végre alig vártam már!

 

 

-Drága Xil csak most tudtam jönni, mivel nekünk is vannak kötelességeink, ha nem is olyan könnyűek mint neked (ajkán pajkos mosoly játszott)

 

 

-Drága szerelmem (átöleli, hosszú csókban forrnak össze) , tudhatod hogy nekem e Fõpapnõi munka mekkora szenvedés! Amikor tanítanom vagy gyógyítanom kell, csak úgy tudom feladatom ellátni ha rád gondolok, de még így is szenvedést okoz!?

 

 

-Drága Xil én pedig igazán tudom hogy mennyire mestere vagy a szerelemnek!

 

 

-Kérlek ne okozz több szenvedést! Tegyél valamit, hogy végre együtt kehesünk!

 

 

-Kedvesem az idő még nem jött el, ha eljön mindketten tudni fogjuk!

 

 

-De addig illessz velem? Meddig kell még ezt a terhet cipelnem?

 

 

-Kedvesem a sors már szövi azt a fonalat ami hozzám vezet, emlékezz álmaidra, megmutatják ki voltál!

 

 

-Emlékszem kedvesem, de miket tanulok, és miért, és mért nem tudom elmondani felébredés után???

 

 

-Ezt még most nem magyarázhatom meg, de hamarosan mindent megértesz!

 

 

-De olyan borzasztó rossz, hogy járkálok, tiltásokba ütközöm, zárt ajtókra találok ahol nem mehetek be!

 

 

-Kedvesem még egy kicsit bírd ki, hidd el a tiltás csak a Te érdekedben van, hogy ne szembesülj olyasmivel, ami árthatna neked, mivel nem érted, de már nem sok idő van hátra, és örökre együtt leszünk! Kedvesem kérlek most felejtsd el a rosszat, mert időm kevés, és had áldozzunk a szerelemtemplomában a szerelem oltárán!

 

 

-Kedvesem amióta idekerültem ez a legkedvesebb szolgálat amit most teszek, jer hát fõpapnõd megtanít, meggyógyít, legjobb tudása szerint!

Ezután egymás karjába omlottak, és áldozatot mutattak be többször is egymás után a Szerelem oltárán.

 

 

-Drága Xil most már el kell mennem, ide többé nem jöhetek, a vallás törvényei engem is és téged is kötnek!

 

 

-Kedvesem hogyan bírom ki nélküled egyedül? Ha nem is láthatlak én belepusztulok!

-Drága Xil emlékezz álmaidra, amiket te annak nevezel abban a világban addig is mindig találkozunk, és te tovább tanulsz! És most búcsúzom, mert egy időn túl feltűnik hogy túl hosszú időt töltöttem nálad! Isis legyen veled!

 

 

-Isis kísérjen utadon!

Ezután az „álmok” sokkal intenzívebben folytatódtak, sokat hallott ismeretlen istenekről, általa csodának tartott dolgokról furcsa világokról, és egy jövetel ami olyan messze van, hogy azt az időt felfogni is képtelen volt.

Természetesen voltak szerelmes éjszakáik is több csodálatos teremben is áldoztak a szerelem oltárán, A zöld terem is szép volt, érdekes hogy a szint nem festék adta hanem a falakban lévő kristályok világítottak, az ágy és a hangulat is érdekes volt, főleg amikor elolvasta az ősrégi hieroglif írásokat és kezdte megérteni az írások igazi jelentését, bár
érezte, hogy ha egyedül és engedély nélkül lépne be ide akkor ezek a most olyan sok kellemes érzést, hangulatot kiváltó falak ártani is tudnának!

 

 

-Drága Xil hát megértetted a régi írást?

 

 

-Azt hiszem valamit értek belőlük, de félnék ide egyedül bejönni!

 

 

-Ez azért van mivel még csak félig tartozol közénk, és aki itt idegen, vagy betolakodó –bár külső kapuink jól álcázottak, és egyszerű ember nem is tud rajtuk áthaladni, de te is tudod hogy ha megfelelő a lelki beállítottság, érzelmi hangulat az ajtók kinyílnak- azt ezek a régi ábrák tartják távol.

 

 

-Kedvesem menjünk inkább a nap termébe ott érzem magam igazán jól!

 

 

-Nem minden terem használható bármikor, bármire! Ha rosszkor használják az a használóra bármekkora is a tudása végzetes lehet! Sőt vannak olyan termek, ahova bizonyos csillagálláskor be sem szabad lépni, okát még mi sem tudjuk, pedig valamikor őseink építették.

 

 

-Kedvesem elfogadom válaszod és kérlek bújj hozzám mert mindjárt reggel és felébredek!

Ez az éjszaka volt Xil számára a leggyönyörûbb amióta Ramont megismerte, de mint mindig megszületik éj leánya a rózsásujjó hajnal és elsöpri az éj álmait, képzeteit.

Xil számára is úgy kezdődött ez a nap is mint a többi, a papokkal és papnőkkel a reggel áldozat istenüknek, és kérték őt hogy segítse aznapi munkájukat, segítsen a szegény gyógyulni vágyókon, segítse az ifjú kezdőket útjukon.

A szertartást ezúttal egy belső pap zavarta meg.

 

 

-Üdvözöllek kérlek mond el mi hozott szentélyünkbe, netán valami problémád van?

 

 

-Üdvözöllek Xil a főpapnak az a kérése hogy keresd fel a régi templomban, azt mondta tudod az utat, én elkísérlek, de nem vezethetlek!

 

 

-Miért kéret a Főpap hisz legjobb tudásom szerint látom el feladatomat, és ha jól tudom a Fáraó is megvan elégedve szolgálatainkkal!

 

 

-Jól tudom mindezt magam is, nem értem uram kérését csak azt tudom, hogy ha nem jössz magadtól az őrség kell hogy odakísérjen, de ezt a megaláztatást te sem akarhatod!

 

 

-Megyek magamtól nincs szükségem kíséretre, de te sem gyere utánam, mert nem biztos hogy követni tudsz az úton!

 

 

-A Főpap felkészített erre is, de ne hidd hogy eltüntetsz előle!

 

 

-Nem szököm el! És most távozz, mert még dolgom van!

-Idõre ott kell lenned!

 

 

-Tudom, és az idejét is tudom! És most távozz!

 

 

-Az időt meg sem mondtam?!

 

 

-Nincsen szükség rá ismerem a fõpapot!

Xil elrendezte a templom dolgait valahogy érezte hogy az idő elérkezett, csak még azt nem értette, hogyan, és miért kell bemennie a régi templomba hiszen világi kapcsolatai miatt Õ oda nem léphet be! Csak ha a Főpap hívatja és akkor is csak rejtve hogy fel ne ismerjék.

Hosszú folyosókon régi nem használt utakon Xil lassan de biztosan el jutott a Főpap elé bár sejtette hogy valami nagy baj készül, de a csapdákat gondosan elkerülte, tudván, hogy sorsa elöl úgysem tud megszökni senki, és úgy érezte, hogy bár az öngyilkossággal az égiek haragját vonná magára Ramonnak is mérhetetlen fájdalmat okozna!

 

 

-Üdvözöllek Beavatott, talán még egyszer avassalak be? (Gúnyosan mosolygott)

 

 

-Xil vétettél törvényeink, és isteneink ellen! (A főpap arca komorrá vált) Valós és mentális testi kapcsolatot tartottál és tartasz fenn egy érinthetetlennel!

 

 

-Én csak azt tettem amit tennem kellett, tanítottam a tudatlant, segítettem a rászorulót, gyógyítottam a reménnyel hozzám fordulót, vagy beteget, nem tettem semmit amit vallásunk parancsa tilt!

 

 

-Xil nekem ne hazudj! Már a beavatásnál láttam köztetek azt a furcsa fényt, és azóta is figyellek, igaz te nem tudtad hogy én el tudom hagyni a testemet, de láttam az Arctalan látogatódat is, bár az arcát nem ismertem fel, de tégedet igen! És most legyen elég ebből, tudhatod mi vár arra aki ilyen súlyos hibát vét?

 

 

-Tudom és el is fogadom, mivel mást úgysem tehetek, de azt előre megmondom, hogy engem nem fogsz szenvedni, jajgatni látni én úgy halok meg ahogy egy fõpapnõnek kell! Mert azt még te sem tudhatod hogy a Piramis mi alapján válassza ki a Beavató fõpapnõt?

 

 

-A napokat és az éjszakákat a beavatókamrában fogod tölteni, és újholdkor feláldozunk az ősi rítus szerint! (A főpap gúnyosan mosolygott és arra gondolt ha még lesz benne érzelem, mert mint hallotta a piramisból pár nap után csak megzavarodva kerültek elő akiket a papság arra ítélt)

 

 

-Büntetésem így is vállalom, bár kegyesebb is lehettél volna hozzám!

 

 

-Nem lehet új beavatót kell választania a piramisnak! És én tudom hogy kit fog választani!

Xil bénultan hallgatta végig az ítéletet. Mivel tettével magára haragította az isteneket, fel kell magát áldoznia, hogy elcsitítsa dühét az égi nagyoknak.

 

 

-Fõpapvagy, már minden titkot ismersz, olyant is amit még én sem, de ne fefeledd a Piramist nem mi építettük, mi csak használjuk! Nem tudhatod milyen erőkkel játszol, a piramis valódi hatalmát még én sem ismerem! (Akart még beszélni az õrökrõl, meg a rituális felolvasás erejéről is de mintha egy láthatatlan erő befogta volna a száját) Szólj a papoknak hogy vezessenek!

 

 

-Õrpapok! Vigyétek ezt az asszonyt a Piramisba, Újholdig ott marad, készítsétek fel az áldozat szerepére, és a kapukat gondosan zárjátok be!

 

 

-Feleslegesen záratsz és őriztetsz, tudom hogy mi a sorsom, vállaltam, és nem szököm el, ahogy senki sem szökhet el a sorsa elől, és még ezt az örömet sem okozom neked, hogy üldöztethess! De hiszen ezt neked nálam sokkal jobban kell tudnod (Ekkor belenézett a főpap szemébe, amitől azt a jeges félelem, és a rettegés járta át)

 

 

-Mindig tudtam, hogy különös erők védelmeznek, de ne hidd hogy túljársz az eszemen! (A félelmet alig tudta palástolni, a harag és a tehetetlen düh még az arcán is meglátszott.)

 

 

-Indulok hát, sorsom már kijelöltetett. Teszem hát a dolgom és legjobb tudásom szerint felkészülök, Ozirisz útján Isishez!

 

 

-Vigyétek!! (A főpap nem tudta félelmét, és gyűlöletét tovább palástolni, elfordult hát.)

Bár mikor a piramis kiválasztotta erre a szerepre már töltött éjszakát a beavatókamrában, de az csak egy éjszaka volt, és arra fel tudott lelkileg készülni.

Igaz hogy akkor még nem tudta mi vár rá, de azt tudta hogy a Piramis jelölte ki! Egyedül kellett az utat megtalálnia, de meglepetten vette észre, hogy a feliratok szinte vezetik!

Már az úton is furcsa dolgok történtek vele, látta magát ugyanezeken a folyosókon, csak akkor még a hieroglif feliratokon a festék sokkal frissebb volt, és a vésetek sem lehettek túl öregek. Lassan elérkezett a Piramisba. Itt találkozott két furcsa lénnyel, mert mintha papok lettek volna, csak a ruhájuk volt ismeretlen, és a ruhán lévő jeleket nem tudta értelmezni, és nem volt testük sem hiszen félig átlátszóak voltak.

 

 

-Üdvözöllek ismeretlenek, kik vagytok?

 

 

-Mi vagyunk a Piramis őrei, és az a dolgunk hogy óvjuk a titkait, hogy avatatlannak ne kerülhessen birtokába ez a tudás, hiszen megfelelő mentális hatalommal bárki működtethetné. De jer megmutatom hol helyezkedj el, itt meditálj, a többit bízd ránk, meg a Piramisra!

 

 

-Miért kellett pont nekem idejönnöm?

 

 

-Te vagy a kiválasztott az új beavatópapnõnek. Amit itt tapasztalsz arról senkinek nem beszélhetsz! Ezek azok a titkok amiket még a papság sem ismer, hiszen az új fõpapnõnek egyedül kell idejönnie, a hieroglif feliratok vezetik, de aki követné azt csapdába csalják, hisz ezt az olvasatot csak az arra született értheti meg! És egyedül kell távoznia is másnap reggel, az utat is neki kell megtalálnia és nem hibázhat!

 

 

-Megértettem és megígérem, nem fogtok bennem csalódni!

 

 

-Ne feledd, a legfontosabbat: A beavató fõpapnõi cím az nem rang, neked ez a munkád! Nem jelent a külvilágban semmiféle többlettudást, amit itt tanulsz most azt a Piramison kívül sem elmondani, sem használni nem tudod!

Azon az éjszakán megismerte a piramis működtetését, a beavatási rituálét, és –ha kellett- elkísérte a beavatandót, de ilyen csak ritkán fordult elő.

Az őrpapok végigkísérték az úton, bár most nem azon amin a beavatandónak kell végigmenni, hanem egy másik úton melynek eges részeit nem ismerte, csak a feliratok õsiségébõl következtetett arra hogy ez egy nagyon ősi piramisjárat lehetett. Hirtelen ismerősnek kezdtek tűnni a feliratok és elcsodálkozott hogy eltudná kántálni őket! Arra gondolt mi rossz lehet belőle és belefogott, ekkor egy erős kellemetlen figyelmeztetést érzett: -Még korai, majd eljön az ideje!

A nappalok és éjszakák egyhangúan teltek, a rituálé előírása szerinti ételt és italt kapta amit el is fogyasztott.

Álmaiban Ramon továbbra is jelenvolt, de ezek az éjszakák már mások voltak, mint amit megszokott, sétáltak a régi templomrészekben, Ramon magyarázta a feliratokat, hogy ezek a jelek ugyan hasonlítanak az általa ismert jelekre, de az értelmezésük más!

 

 

-Kedvesem meg kell tanulnod ezt a nyelvet, és írást, mivel még sok szükséged lesz rá!

 

 

-Tudod hogy időm már alig van, miért nem használjuk ki az időt?!

 

 

-Drága Xil énnekem is nagyon nehéz ez az időszak, de semmiről nem beszélhetek, amik történni fognak már a régi írásokban is szerepelnek, csak a ti Papjaitok –bár ismerik a beavatottak az olvasatot, de értelmezni nem tudják- félreértik a jóslatot!

 

-Tudhatod mennyire félek, hiszen én ismerem legjobban azt a kínhalált ami rám vár, mégis hiszek isteneinkben, és úgy érzem még feladatom van!

 

 

-Érzéseid igazak, de ne feledd az idő rövid, és még sokat kell tanulnod! Látod itt van ez az újabb felirat, légyszíves értelmezd!

Halandó ki olvasod-e verset figyelj szavamra!

Utad min haladsz felém vezet,
Vigyázz ne tévessz,

Felém az út a halálon keresztül vezet!

 

 

 

-Látod az olvasatod helyes, de így félreérthető!

 

 

-Eddig két fajta halált ismerek, a tényleges halált, és a beavatásaink során a Piramisban a kis halált amit a beavatás során alkalmazunk, a Piramis segítségével.

 

 

-Ti a Piramist csak használjátok, de nem ismeritek valódi működését, és hatalmát, hiszen a beavatásokból már tudnod kellene, hogy a Piramis egy kapu, amin keresztül időket, és tereket tudsz meglátogatni, a próbátok abból áll, hogy kiemelitek a beavatandót a Piramis segítségével, de ti csak gépies rituálét hajtotok végre, de a valódi működést nem ismeritek, emiatt az erőket használni sem tudjátok!

 

 

-De hiszen a Piramis engem kiválasztott a választás éjszakáján, amikor is itt töltöttem egy éjszakát, igaz nem a beavatószarkofágban, hanem a kijelölt helyen alva.

 

-Persze, de a piramis csak azt vizsgálta tudod-e használni az erőt, de ne feledd a Piramis csak eszköz, de mi kezeljük! Hiszen észrevehetted, hogy minden beavatásnál mi is ott vagyunk.

 

 

-Tehát én csak eszköz voltam?

 

 

-Nem a Piramist irányítani még ha ilyen alacsony szinten is csak az képes aki erre született, akivel össze tud hangolódni. Mi csak kezelési szinten használjuk, de én például nem vezethetek beavatást, de ott kell lennem ha ilyen szertartás folyik! De most figyelj! Feküdj be a beavatószarkofágba, ezután minden éjjel ebben fogsz pihenni, de mielőtt jönnek a papok, ki fogsz kelni belőle, senki nem tudhatja, hogy te benne alszol!

Xil befeküdt a szarkofágba, ellazult hirtelen egy más világban találta magát, valahogy ismerős volt a környék, de ekkor döbbent rá, hogy a Piramis építését látja. A mesterek irányították a kövek kialakítását, de furcsa módon nem szerszámokkal, hanem szellemi energiával dolgoztak, az építés vezetői amikor a kövek elkészültek, körbeállták és szellemi energiájukkal, a helyére tették, és mintha az oldalai puhák lettek volna, amikor egymáshoz illeszkedtek.

Amikor elkészült, oldalait fehér kőlapokkal borították, melyeken hieroglif feliratok voltak.

A tetejére legutoljára tették fel a lezáró kristálypiramist, ezután a négy vezető elhelyezkedett a négy sarkán jobb kezükben egy ANKH-ot az égnek emelték ekkor a Piramis felragyogott, majd a Szfinx is, utána mind a kettő elhalványult, de érezni lehetett az erőt amit képviselt.

Most már megértette, hogy itt sokkal nagyobb energiákról, és sokkal magasabb tudásról van szó, és tudta hogy a Piramis még mindig működik, és még több tízezer évig működni is fog!

Amikor a papok az ételét és tisztálkodási szereit hozták látták arcán hogy egyre megviseltebb, egyre fáradtabb, jelentették az esetet a főpapnak:

 

 

-Aggódunk Xil egészségéért nagyon rossz állapotban van!

 

 

-Nem kell aggódni, tudom, hogy mit teszek, ő beavató tehát a piramis őt megkíméli, és felkészíti az áldozatra. Rejtett folyosókon járva értelmeztem a régi feliratokat és tudom hogy hogyan zajlik az az ősi rituálé, amely a halálához vezet, és nekem …. (hirtelen elhallgatott) személyesen készítem fel azt a hat-hat papot akikkel együtt vezetem majd a szertartást. Holnapután hajnalban kezdjétek el a felkészítést, a
szükséges ruhákat kellékeket a segédem odaadja és elmondja használatukat is!
-Megértettük elkezdjük a felkészítést.

 

 

-Csak az előre elkészített dogokat adhatjátok rá, a tisztálkodási, és öltözési ceremóniát pontosan kell elvégezni!

 

 

Másnap hajnalban megjelentek a Piramisban a Papok és jelezték ideje készülődni! Xil annyit kért hagyják egy kis időre magára még el kell köszönnie a Piramistól. Amikor a Papok kimentek le ült a sarokban lévő kõ ülõkére -itt szokott meditálni a beavatások előtt - és szokása szerint ellazulva kérte a piramist engedje el mivel nem tudja folytatni a beavatásokat mivel feláldozzák! Legnagyobb csodálkozására most válasz is érkezett, bár ez inkább egy érzelem volt, de megértette, hogy a Piramis nyugalomra inti, és arra figyelmezteti NE FÉLJ! Megértette.

Megfürdették, és átöltöztették remegő testét, majd kezdetét vette az embertelen szertartás, bár csodálkozva vette észre hogy most nem a szokásos általa ismert kellékek vannak jelen.

Ekkor nézte csak végig saját magát - hiszen a rituális fürdetés és öltöztetés alatt az ilyenkor szükséges imákat kántálta- hogy rajta is ugyan olyan elöl piramist és szfinxet, hátul napot tartalmazó hófehér köpeny van mint kedvesén szokott lenni, bár ez annak csak egy silány utánzata volt. A kimunkálása azt meg sem közelítette, és a hátán lévő jelek is hiányoztak. Kezdett valamit megérteni!

Kitárták a kaput, s míg a tömeg hömpölyögve áradt befelé, ő elfogadva vallása törvényeit, beletörődve várta a sorsát. Ott állt reszketőn papoktól körülvéve, amikor a tömeg élén meglátta kedvesét, ki bár most nem viselte furcsa köntösét mégis megismerte volna akárhány közül, hiszen ő volt kit a világon legjobban szeretett. Megrémült, s el is gyengült egyben, mert úgy érezte, az ő jelenlétében már nem tudja elfogadni, mit kegyetlen istenei és vallása törvénye diktált. Mintha lehullt volna testéről az eddig láthatatlan köré fonódó béklyó. Kedvese hangját hallotta:

 

 

-Kedvesem itt az idő, most kezd el térdre borulva kántálni amit tanultál!

 

 

-Félek, és nem értem az egészet(válaszolt gondolatban)

 

-Ne félj, itt az idő hogy közénk kerülj, méghozzá a régi szertartás szerint!

 

 

Térdre hullt a porban és álmaiból ismerős idegen hangzású szöveget kezdett kántálni, de most hirtelen értette is a mondanivalót és tudta amint az ideje elérkezik megszólal a másik hang is.
Furcsa torokhangon szólott, és közben érezte, amint láthatatlan erők veszik körül, mintegy erőt adva néki.

A főpap eközben dühödten próbálta a szertartás menetét eredeti medrébe terelni, ok is kántálták a főpap szerint előírt és begyakorolt szöveget, hirtelen furcsa dolgok kezdtek történni, a Piramis felragyogott, a kántáló papok hirtelen elhallgattak.

Erkkor a tömeget vezető rejtélyes idegen a piramis és a Szfinx irányába fordult, letérdelt, karjait égnek emelte, majd arccal a Piramis felé a földre borult nyújtott karokkal, majd gondolat üzenetet küldött a Piramis felé:

 

 

-Visszatértem!

 

 

-Az idő elérkezett. –Jött a válasz, mit csak ő hallott. Vedd ujjra magadhoz asszonyodat, és jertek közénk! Egymáshoz vagytok rendelve bár, de tudd meg, egymásért minden korokban meg kell küzdenetek. Keresnetek kell a helyes utat, hogy mit megtanultok, tovább adni legyetek képesek. így lészen beteljesítve sorsotok. Xil beavatása megtörtént, tehát közétek tartozik. És most jöjjön aminek jönni kell.

 

 

Ramon felállt a dermedten félkörben álló papok közé lépett, szemben állt Xillel, felé nyujtotta kezét Xil gépiesen megfogta, így álltak egymással szemben.

 

 

A papok erőnek erejével meg akarták ragadni a szerelmespárt, de ekkor hatalmas, fákat tépő szélvihar kerekedett, az égbolt elsötétült. A látóhatár peremén félelmetes villámok csapkodtak. A kísérteties fényben az embercsorda földre borult, és rémülten puszta elrontott életéért nyüszített. A következő pillanatban a Szfinx testén remegés futott át, és a jelenlévők még aggastyán korukban is félve suttogták amit megéltek. Az emberállat imbolyogva felállt és száját félelmetes, nem emberi fülnek való ordítás hagyta el…

 

 

Xilt és kedvesét áthatolhatatlan köd vette körül, és mire felszállt már csak üres pusztát lehetett látni.

 

 

A főpap ekkor értette meg, ő akaratán kívül egy beavató szertartást vezetett, és ahelyett hogy feláldozta volna, az érinthetetlenek közé emelte Xilt, Ó hogyan tudta most gyűlölni elbizakodottságát, hirtelen megértette, hogy ő csak eszköz volt ismeretlen erők kezében amelyek szándékosan vezették ezen az úton, és most már azt is tudta miért csak azt az
egy folyosószakaszt találta meg ahol a rituálét olvasta, azt is tudta bár tudja hol van de hiába is keresné úgysem találná meg!

.

 

.Ó Xil kedvesem! Oly jó véled együtt. Árnyas ligeteinkben járva ha foghatom kezed, mi lehet felemelőbb? Hajtsd fejed vállamra, élvezzük e perc nyújtotta kincset, hisz tudhatod az idő nem kegyelmező hajcsár. Nem tudhatom, ó nem tudhatom, meddig tart e perc, meddig e nyugalom, mert utána a tanulás ideje következik, hiszen mindent újra meg kell tanulnod amit mi tudunk.

De ne félj kedves, ne félj! Minden korban meglellek majd, mindenkoron megtalálsz. Jő majd egy kor, mely igen távoli, szemem odáig már csak homályosan lát. Tudom majd olvasni fogod e történetet, s talán csak ismerős lesz, talán felzaklatja képzeletedet. Jöjj majd akkor ide a piramis lábához ó én kedvesem! Szólítsd meg, miként tanítottalak, s várj, híven várj rám!

 

.…Az idő homokórájában lassan peregnek a szemek. Az égi alkotó lustán lenyúl érte és megfordítja olykor. Ezer és ezer évek teltek el, lustán mozdultak az évek, akár a lomha folyók. Együtt marad e a két lélek, útjuk továbbra is egyfelé tart, ki adhatna méltó választ rá?

 

A homokórán lassan leperegett az utolsó szem és elérkezett az idő, hogy küldetésüket befejezzék, de velük azonos korban újjászületett az Öreg mágus-fõpap is, aki utánuk jött, hogy amit annak idején -szerinte- elrontott jóvátegye, és ismét arra kényszerítse a Szfinxet, hogy ismét felálljon és elbődüljön.

 

 

1996. 06. - 2007. 10.

Ramon