Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pepe: A nagy háború előzményeinek hiteles története

2008.01.03

 

 

Leírta az utolsó sort is. Végre befejezte. Már csak kelteznie kellett: 2007.09.09. Fáradtan rákattintott a ,,mehet” gombra, majd megdörzsölte a szemét. Legszívesebben azonnal elaludt volna, de tudta, hogy még nem lehet. Az utolsó pár napban egyfolytában dolgozott, de talán az idegesség, a félelem és az állandó bizonytalanság merítette ki legjobban. Ahhoz sem érzett erőt magában, hogy felálljon az asztaltól. Szerencsére a kávé éppen lefőtt, és már az illata is elég erőt adott neki. Töltött magának, és belépett a másik szobába. Köszönt, és bemutatkozott.

-         Elnézést kérek, hogy megvárakoztattam önöket, és köszönöm, hogy eleget tettek a meghívásnak. Először is szeretném elmondani, miért vannak itt. Mint a levelemben is olvashatták, fizikus barátommal feltaláltunk egy szerkezetet, amelybe semmilyen, eddig ismert energiát nem kell befektetni, és elektromos áramot nyerhetünk. Önök mind azért vannak itt, mert tudtuk nélkül részei voltak ennek a felfedezésnek. Az önök kutatásait használtuk fel, hogy elkészítsük ezt a transzformátort.

Pár másodperc döbbent csönd után kérdések és szidalmak tömkelege zúdult az ősz hajú, szemüveges matematikus fejére. Pont erre számított. Megvárta, míg mindenki megnyugszik, csak azután folytatta:

-         Legyenek türelemmel. A kérdéseikre önök fogják megadni a válaszokat. Előtte azonban kérem, hogy mutatkozzanak be egymásnak, és röviden ismertessék a munkájukat.

Mindenki meglepődött, amikor megtudták, hogy az asztalnál egy orvos, egy nyelvész, egy parapszihológus, és egy fizikus ül. Az öreg professzor elnevette magát az értetlen arcok láttán.

-         Bocsássanak meg, hogy még jobban összezavartam önöket. - majd hangja hirtelen komollyá vált - Kérem, akkor vágjunk bele, nincs sok időnk. Kezdjük az elején. - ezzel a nyelvészre intett, és kérte, számoljon be kutatásairól.

-         Na jó, - kezdte - tavaly értesültem róla, hogy egy egyiptomi ásatás során két agyagtáblára bukkantak, rajtuk hieroglif írásjelekkel. Továbbá tudósítottak arról is, hogy ezek 1. Dzsószer idejéből származnak. Már ezzel felkeltették érdeklődésemet, hiszen Egyiptomban, ráadásul ezen a részen egyáltalán nem használtak agyagot. Általában papiruszt használtak, az igazán fontos dolgokat pedig kőbe vésték. Mikor lefordítottam a táblákat még jobban meglepődtem. Gondoljanak csak bele, ez az első írásos emlék, amely nemcsak hogy megemlíti az atlantisziakat, de hivatkozik is rájuk. Tőlük származtatja Egyiptom minden tudását. A másik tábla pedig a Gízai piramisok építésének menetét részletezi. Eszerint először megépítették a piramis egyharmadát, majd azt, mint energiagyűjtőhelyet felhasználtak. Valamiféle erővonalakon lebegtették a köveket a piramisig, ott egy pap rácsapott a pálcájával, amitől a kő súlytalanná vált. Így már könnyedén a helyére illeszthették. A forrás szerint a papnak eközben végig koncentrálnia kellet, különben a folyamat félbeszakadt volna.

-         Ez érthető is, - vágott közbe az orvos - hiszen valószínűleg ő mozgatta a köveket. Pont erről szól a legutóbbi tanulmányom. Évekkel ezelőtt kísérleteket végeztem azokon az embereken, akikkel gyakran történnek megmagyarázhatatlan események. Másféléves sikertelen munka után végre megtaláltam amit kerestem. Mindannyiuknak feltűnően megnagyobbodott a csecsemőmirigye. Ez egy belső elválasztású mirigy, amely csecsemőkorban igen nagy, majd később összehúzódik. Ezeknél a (felnőtt) embereknél azonban akkora volt, mint egy kétéves babánál. Így már érthető miért volt szükség a papra. Az egyiptomiak biztosan azok közül választották papjaikat, akiknél ez a fajta mutáció megfigyelhető volt.

-         Nem egészen, de jó felé kapizsgál doktor úr. - a parapszihológus megtörölte szemüvegét, rágyújtott egy cigarettára, aztán folytatta - A papoknál ez a ,,mutáció”, ahogy ön nevezte, nem rendellenesség, hanem tudatod munka eredménye volt. Saját maguk fejlesztették ki, folyamatos tanulással, és gyakorlással.

-         De hát akkor miért nincs köztünk pap? - fakadt ki a nyelvész

-         Kérem, engedje meg, hogy befejezzem. Az ősi kultúrák sámánjai helyét vették át később az ókori, fejlett civilizációk papjai. A jelenkorban a pap teljesen mást jelent. Már csak egy titulus. Az akkori papok feladatát ma az ezoterikusok, a természetgyógyászok, és a parapszihológusok látják el. Azok az erővonalak pedig, amelyeket az agyagtábla említ, a Hartmann- és a Ley-féle mágneses erővonalak, melyek behálózzák a Földet. A vonalak csomópontjaiban szokatlanul erős energia észlelhető. Úgy gondolom, most már mindenki érti, miért van itt. Már csak az a kérdés, hogyan tudom beindítani a szerkezetet.

-         Sehogy. - mosolyodott el a fizikus - Most már sehogy. Az, hogy itt égnek a lámpák, hogy üzemel a számítógép és a kávéfőző, mind annak a bizonyítéka, hogy működik a transzformátor.

-         De ki indította be, és mikor?

-         Maga, kedves uram. - vette át a szót az öreg professzor - Azzal, hogy idejött. Barátommal úgy számoltuk, hogy ha a gépet az energiavonalak csomópontjára helyezzük, körülbelül 10 méterre kell megközelítenie ahhoz, hogy a csecsemőmirigye által gerjesztett szokatlanul erős erőtere beindítsa a gépet. Innentől kezdve semmire sincs szükség, a folyamat láncreakciószerűen akár a végtelenségig is képes működni. - itt egy kis szünetet tartott - Most pedig, hogy megismerkedtek a gép elméleti hátterével, itt az ideje, hogy szemügyre is vegyék.

A matematikus látta, amint a tudósok szemében kihuny az értetlenség, a bizalmatlanság, és kíváncsi csillogás költözik a helyébe. Átvezette őket a szemközt lévő szobába, és megmutatta nekik az alkotó nevet viselő találmányt. Ezután adott mindenkinek egy, a pontos fizikai adatokról, és a kivitelezésről szóló mappát, majd a társaság legnagyobb meglepetésére fáradságára hivatkozva megkérte tudóstársait, távozzanak.

Mikor kettesben maradtak fizikus barátjával, még gyorsan minden adatot töröltek a számítógépről, és tönkretették a transzformátort. Leültek az asztalhoz, töltöttek egy pohár italt, és koccintottak.

Régóta tudták, hogy figyelik őket, és veszélyben vannak. Pár órával később rájuktörték az ajtót, de akkor már késő volt. A két kiváló tudóst holtan találták. Tőlük már semmit nem tudhattak meg. Még átkutatták a házat, de csak kacatokat találtak. Nem is sejthették, hogy egy nyelvész, egy parapszihológos és egy orvos már úton van, kezében egy mappával. Elkéstek.  Nem tudták megakadályozni.

Az ezután következő pár év alatt minden a feje tetejére állt. Az alkotó futótűzként terjedt. A hatalmasok foggal körömmel ragaszkodtak mindenükhöz, és tűzzel vassal irtották azokat, akiknek közük lehetett az új teknika terjedéséhez. Még ez is kevés volt. Ezt az időszakot felesleges is részleteznem, hiszen minden történelemkönyvben benne van.

            A jelenkort pedig a következő szóval tudnám jellemezni: éden. És hogy meddig lesz így? Nem tudom. Arról talán majd az én utódaim tudósítanak.