Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyarság feladata, „balsorsa”

2011.12.28

A magyarság feladata, „balsorsa.”

 
A szellemi Tanítók sokszor szóltak a magyarság feladatáról, helyzetéről, céljáról, mi mindent kell tennie. A sokat emlegetett magyar balsorsnak okát- melyet valóban nagyon megszenved ez a nemzet a történelmében - annak mondja, hogy az eredetileg női, befogadó szellemiség - a magyarság ez lett volna eredetileg - átalakult egy hatni akaró, erő­szakosabb férfi jelleggé, és ez ennek a sorsproblémának az egyik okozója. A mély­ben még megvan az ősi elfogadó, női jellemvonás.
 Most, ennek az új korszellemnek megfelelően szabad-­e, szükséges-e, át kell-e alakítani a fennmaradás érdekében, vagy küzdeni kell az ilyenfajta átalakulás ellen, amikor a férfi jelleg kezd uralkodóvá válni, az eredeti, mélyben megmaradó ősi jellemvonásokkal szemben. Hisz továbbra is az átalakítás, a befogadás, a feloldás volna az ősi jellegünk. Hogyan tudjuk megtartani ezt a szellem­csoportot az eredeti feladatai mellett?
            Szellemi Tanító: Tényleg ez az egyik oka ennek az úgynevezett balsorsnak, de manapság már lehetőségetek sincsen, hogy a befogadó készség elle­nében egy hatalmi törekvést próbáljatok indítani. Sőt, kifejezetten az a problémátok, hogy inkább védekeznetek kell, ezt ti jobban is tudjátok. Az évszá­zadokig tartó úgynevezett balsorsot úgy is felfoghatjuk, hogy népi méretű ütközések sora. Ahogyan az egyes ember életében ütközések és problémák, fájdalmak árán kell sa­játmagából kihoznia azokat a tulajdonságokat, a belső jó és tiszta vonásokat, amelyekre rárakódott egy csomó rossz, ugyanez nagyvonalakban itt is érvényes.
            Az egyes emberéleten belül, rövid időszakasz alatt, az ütközések és problémák révén renge­teg jó szabadul, tisztul fel, ha munkálkodik vele az illető. Óriási nyereségekre tehet szert azzal, és egyszer csak elkopnak az ütközések, enyhülnek, csökkennek, mert már nincsen olyan nagy szükség rá, hogy valamit levéssen, kitisztítson, valamit a mélyből előhozzon.
Ugyanígy történik ez nagy vonalakban a népeknél is. Amint népetek az ősi beállított­sága mellett ide megérkezett, honfoglalt hosszú időn keresztül, itt olyan helyi, környező népi hatások és egyebek érték, akár kívülről jövő támadások formájában, akár hogy ő támadott másokat, amelyek kialakítottak egy olyan új vonást, új természetet, amelyek erre a népre egy bű­nös erőrétegi tömeget, és egy igen nagy halmaz rossz vonásokat tett, amelyeket valóban csak fájdalmas ütközések árán lehet leszedni, és a jobbat kialakítani.
Ezek az ütkö­zések, szenvedések, önmagával való birkózások még most is tartanak, de már nem annyira erős fokon, mint az ezt megelőző időkben. Van egy bizonyos pihenési, érlelődési idő a ti népetek számára is, amely részben az eddig tör­téntek tanulságait szűrheti le, és nemzedékeken át tanulságul véve, kialakíthat magá­nak egy ennél jobbat, majd egy annál is még jobbat. Az egy újabb küzdelem lesz, de már egészen más, mint az ilyen ütközések adta fájdalmas csiszolások. Ha összehasonlítjátok az egyes ember saját belső munkálkodásá­t a nemzetek, népek ilyen irányú munkálkodásaival, akkor nagyon meglepődtök.
Az alapvető probléma az, hogy bár tudjátok, hogy a szellemi gondolat egészen más, mint a kis szűk emberi gondolkodás, mégis ebből indultok ki. Szeret­nénk olyan eredményeket látni, akár csak honszeretetből, a nemzet sze­retetéből, ami az emberi gondolkodás számára megnyugtató. Pedig itt sokkal nagyobb ívekről és szellemi összefüggésekről van szó. Igen, végig kell vinni ennek a szellemcsoportnak, nemzetnek, ennek a fajnak, népnek a feladatát. Nagyon megtisztelő, hogy ide születhettetek, ebben részt vehettek, még akkor is, ha sokszor felpanaszoljátok, a szűklátókörűségben akadékoskodtok.
  
Amit össznépi, nemzeti problémának neveztek, egy kicsit gondolkozzatok el az egyéni problémátokon is. Minden itt élő embernek, aki foglalko­zik saját magával, és az értelmét, érzéseit tudatosan kézbe veszi, csiszolja, a figyelme előbb-utóbb ráterelődik arra, hogy a nép és az egyén sorsa, gondolkodása, problémái igen hasonultak. Ki észreveszi, ki nem, ki csiszol sajátmagán, és ezzel né­pén is, ki nem. Aki nem, az majd fog a következő alkalommal.
Aki most tudja végrehaj­tani, az alapul szolgál a következőknek ahhoz, hogy magasabbra tudjanak lépni. Nem mind­egy az egyes ember önmunkálkodása, javulása a saját népi jellegével, nem csak a sze­mélyével való foglalkozása, mert ez a jövő építéséhez tartozik.
Ha eddig még nem gon­dolkoztatok el azon, hogy saját, egyéni belső ügyeitek, lelki problémáitok mennyire hasonultak az összes többi, átfogó értelemben vett helyzethez, akkor nem ártana néha ezt a kérdést átgondolni. Összefüggésekre találhattok rá, és tudtok segíteni magatokon, másokon, népeteken.
Szokták mondani, hogy a magyar népnek, en­nek a szellemcsoportnak a története, történelme, szellemi evolúciója egy kicsit ha­sonlatos a választott nép, Izrael történetéhez is. Minden nép egy kicsit hasonló, hiszen meg kell járja az utat. Minden ember egy kicsit hasonlatos a másikhoz, de az eltérések külön, másabb munkákat is kitűznek, minden hasonlatosság ellenére. Ezt minden nemzetnek be kell töltenie.
 
Összeállította: Kotányi Ottó