Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Szeretet és Elfogadás mint isteni VALÓSÁG

2011.11.29

A Szeretet és Elfogadás mint isteni VALÓSÁG

sziv-a-szivben.jpg

A Szeretet és Elfogadás mint isteni VALÓSÁG  

 

Az enciklopédia szerint:

„A szeretet valaki vagy valami iránti ragaszkodásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem.”

 

Ez így szépen hangzik, és sokan azt gondolják mi sem könnyebb, mint szeretni, de sokszor csalódnak.

 

Azért, mert nem ismerik a SZERETETET. Azt hiszik, ők tudnak szeretni, hiszen mindent úgy csinálnak, ahogyan azt a szeretetről tanulták… de ezek csak minták, a Valóság mögöttük létezik.

 

A Szeretet nem egy kedélyállapot, nem az együttérzés, sajnálat vagy érzelmi akarat, a Szeretet egy VANság, ami mind együtt tartalmazza önmagába olvasztva a szeretet-megnyilvánulásokat.

 

A Szeretet isteni erő, mely létezik bennem. Vagy megtalálom Önmagamban, vagy nem.

Ennek az erőnek át kell adnunk magunkat, és azt kell megtanulnunk, hogyan létezzünk benne – vele – egyként.

Mert a Szeretet – Létállapot! A MI Létezésünk ISTENi állapota!

Ez az állapot nyilvánul meg bennünk, általunk válogatás, ítélkezés, kérelem nélkül.

Mint a levegő, ami mindent eltölt, betölt… nem kérdezi beáradhat-e a házunkba. Ha kinyitjuk az ablakot, egyszerűen ott van és átjár mindent.

 

A Szeretet megélni más, több mint a tanult mintákat gyakorolni.

 

Amit mások felé mutatunk, mindig Önnön világunkból tesszük, akár tudunk róla, akár nem.

Tehát csak azt tudjuk adni, ami bennünk már megvan.

A csomagolásban az van, ami a mi lényegünk. Az általunk átadott dolgok, minket hordoznak, Önvalónk egy kis lényegi részét tartalmazzák.

Ha ismerjük, szeretjük és elfogadjuk magunkat, a másoknak átadott részünk tiszta, tartós és fényes marad. Azaz Magunkat adjuk.

E nélkül csak buborékok szépen csillogó ábrándját közvetítjük mások felé, ami sajnos nem tartós, és hamar szétpukkad.

 

Ezért a Szeretet megélésének (meglelésének) első lépése önmagunk szeretete, és elfogadása.

E nélkül magunkat veszítjük el, nem tudunk honnan elindulni…

 

Önmagunkba kell néznünk, és meg kell vizsgálni milyenek is vagyunk. Most a saját szemünkkel, leplezetlenül.

Először csak úgy, mintha valaki mást vizsgálnánk. Mintha nem is rólunk lenne szó…

Fel kell ismernünk és szembenéznünk vágyainkkal, félelmeinkkel, és a tulajdonságainkkal. 

angyal-fennyel.jpg 

Segít, ha készítesz egy listát. Egyik oldalra írd fel a pozitívnak tartott, a másikra a negatív tulajdonságaidat. Ezt minden reggel olvasd el és próbálj odafigyelni arra, hogy a negatív oldalon lévő feljegyzések szépen lassan kihúzhatóak legyenek. Egyszerűen csak fogadd el, ne minősíts… minden nappal, ha kitartó és türelmes vagy, szépen ráébredsz, hogy egyre jobb és pozitívabb beállítottságú vagy. 

Gyengeségeidből erényeket kovácsolhatsz, rossz szokásaidon változtathatsz. Csak te teheted ezt meg, neked kell döntened. Ez a te szabad választásod… milyen szeretnél lenni?

 

Ismernünk kell erősségeinket és gyengeséginget ahhoz, hogy tisztán láthassunk. Minden nap változhatunk, fejlődhetünk, de ez nélkülünk, kitartásunk és akaratunk nélkül nem megy.

 

Nagyon fontos, hogy ne hazudjunk magunknak. A hazugság éppen azt akadályozza meg, amit szeretnénk.

Pl. ha azért hazudsz valakinek, mert azt hiszed, ettől jobb lesz neki (kegyes hazugság), azzal nem segítesz, hanem éppen ártasz a helyzetnek. Inkább ne szólj, ha nem kérdeznek…  A hazugságok úgyis kiderülnek. Minden akkor áll elénk, amikor készen állunk azzal szembenézni. Ha később jön, már nem tudunk vele mit kezdeni és lehet, csak tüske marad bennünk.

Amit eltitkolunk magunk elől, kulcsa lehet szeretetünk meglelésének.

Csak az őszinteség vezet az igaz úton minket a Szeretet és Elfogadás megéléséhez.

 

De hogyan is induljunk el?

Talán kezdhetjük ott, amit látunk.

Önmagunkat itt a Földön emberi lényként tapasztaljuk, testben létezünk. Ha innen nézzük önmagunk szeretetéhez és elfogadásához elengedhetetlen testünk szeretete és ápolása.  

kek-sziv.jpg

Ki kell jelentenünk ezt a szeretetet!

Először nehezen megy majd, de később egyre könnyedebb lesz.

 

Ha belenézel a tükörbe, mit látsz?

 

Határozd meg, mi az amit szeretsz magadon, és mi az amit nem!

Nézd végig minden porcikádat kendőzetlenül. Mondd ki amit gondolsz: szép a szemem, görbe a szám, fényes a hajam, rövid a lábam… stb.

Tetőtől talpig járd be magaddal ezt az utat. Majd amikor egyenként végignézted a porcikáidat, és kimondtad milyennek tartod, nézd végig magad területenként.

A fejedet, karjaidat, törzsedet stb. Együtt, miképpen mutatnak? Hogyan kapcsolódnak? Miként adnak vissza téged? Mondd el magadnak őszintén.

Majd nézd az egész testedet egyben… hogy mutatsz? Mit szeretsz magadban és mit nem?

 

Ha szereted, miért teszed? Ha nem szereted annak is tudd az okát.

Érzed meg, hogy minden részed hozzád tartozik, része a létezésednek.

Minden reggel dicsérd meg a szép tulajdonságaidat és szeretgesd meg azokat a részeidet, amiket annyira nem szeretsz, hogy ne szomorkodjanak.

Használd test tudatosságodat és ismerd fel a testedet!

 

Ha kell, menj végig minden testrészeden és mondd el nekik, miért szereted őket:

 

Szeretlek szemem, mert segítesz látnom. 

Szeretlek szám, mert segítesz beszélnem és a táplálékot magamhoz vennem. 

Szeretlek karom, mert segítesz ölelnem. Szeretlek lábam, mert segítesz járnom. 

Szeretlek szívem, mert nélküled nem élhetnék stb.…

  

Ezt minden nap meg kell tenned mindaddig, míg egy reggel a tükörbe nézve mosolyogva és szeretettel, büszkén nézel végig magadon… igen, ez vagyok én, ez a testem és szeretem! Minden porcikája tökéletes nekem!

 

Így szépen lépésről-lépésre tanuljuk meg magunkat szeretni és elfogadni:

„Olyan vagyok amilyen, és szeretettel elfogadom magam!” – ez a mantra segít, hogy mindez igazzá váljon benned…

 

A szeret nem csak odaadást, de elfogadást is jelent. Megnyitom magam, és beengedem a többieket, a belőlük áradó szeretet magamba, így megosztom magam velük és bekapcsolódom a Szeretet áramába.

 

Ha már magunkkal elég jóban vagyunk, elkezdhetünk kifelé tekingetni és a hozzánk közel állókkal való szeretetkapcsolatainkat megvizsgálni…

Kik azok, akik a legközelebb állnak hozzánk, akikkel nap, mint nap találkozunk?

 

family_constellation.jpg 

A család… 

A hozzájuk kapcsolódó érzéseink elsősorban magunkból, saját érzéseinkből indulnak ki. Most, hogy magunkat szeretjük és elfogadjuk, őket is más szemmel látjuk már…

Újra fel kell fedeznünk a kapcsolatainkat velük. Ugyan úgy, ahogyan magunkat szépen, alaposan végignéztük és felismertük, hogy képesek legyünk a szeretetre és az elfogadásra önmagunkkal, hasonlóan nézhetjük sorba családtagjainkat is…

Egyre több információt gyűjthetünk be az által, hogy csak figyelünk… milyen reakciók, tanult elemek vannak közöttünk, de mi van mindezek mögött?

Most is el kell távolodnunk kicsit a helyzettől és úgy kell megvizsgálnunk ezeket a kapcsolatokat, mintha egy családregényt néznénk…

Ki-kivel van jóban és miért? Hol akadnak el az információk? Miért nem nyitottak a családtagok egymás felé?

 

Mindenki úgy él ebben a családban, úgy viszonyul a másikhoz, ahogyan önmagát elfogadja és szereti… Most már felismerhetjük, hogy ez az igazi oka, ha nehéz hozzáférnünk egymáshoz.

Saját példánkon át tapasztalhattunk, míg magunkat nem szeretjük, másokkal sem tudunk őszinte szeretetkapcsolatot kialakítani.

Mindenki a saját kis világában él… saját tapasztalatai, érzelmei és gondolatai között. Ha megértjük a másikban zajló összefüggés-rendszert, akkor tudjuk megérteni és elfogadni őt olyannak, amilyen.

 

De minket most már ez nem zavar, hiszen rendet tettünk magunkban, így a szeretet akadálytalanul áramolhat bennünk.

De mások felé is nyitottá kell válnunk ahhoz, hogy ez a Szeretet belőlünk, feléjük is akadálytalanul áradhasson.

Fel kell ismernünk, áll-e közöttünk bármi olyan dolog, mely ezt az áramlást megakasztaná? 

 

Különbözőek vagyunk, hiszen ettől olyan csodálatos ez az élet. A sokszínűség ajándéka által fedezhetjük fel az EGY-EZ-ŐS-ÉG-et és találhatjuk meg közöttünk az EGY-et ÉRT-ést.

 

De ez elfogadás nélkül nehezen menne. Az Elfogadás megnyitja a Szeretet kapuit bennünk, hogy mindenkire ugyanúgy ragyoghasson szívünk fénye.

Ha először csak emberként, de megpróbáljuk megismerni egymást, érdeklődést tanúsítunk a másik irányába, az már szívünket nyitogatja…

Nincs mitől tartanod, hiszen ez is hozzátartozik a tanuláshoz és a megismeréshez, amiért ide jöttél a Földre.

 

Lesznek nehéz diók… akik bezárkóztak saját kis elefántcsont tornyuk falai közé, de szeretettel minden fal megrepeszthető. Ha kimutatjuk elfogadó szeretetünket, először furcsán néznek majd ránk, talán gyanakodnak is, hogy valami nincsen rendben nálunk, de ha kitartóak és állhatatosak vagyunk a szeretetben, egy idő után felismerik, hogy ez nekik is segíthet.

 

Lesznek olyanok, akik érzéketlennek tűnnek majd, nem is gondolnak bele viselkedésük, hogyan hat a környezetükre. Ekkor nem szabad elfeledkeznünk az együttérzésről, ami megtanít bennünket arra, hogy senki sem kívülálló a Szeretet Rendjében, bármennyire is ezt gondolja magáról vagy a másikról. Az Egység létezik, és abba mindenki és minden beletartozik. Ezt akkor érthetjük meg, ha már képesek vagyunk az Egység Szemével látni. De ez a Szeretetben való Létezés nélkül nem fog menni.

    

Csak szeress, engedd, hogy a szeretet általad tegye a dolgát. Mosolyogj mindenen, hiszenminden megnyilvánulás egy fohász a Szeretetben való létezésre!

Ha olyan ügyesek voltunk, hogy felismertük a családi kapcsolatok szeretetteljes egységét, nézhetünk egy kicsit tovább…

 

A családunk után a barátaink azok, akikkel szoros a kapcsolatunk. A barátainkat mi választjuk, saját döntésünk okán. Általában olyanokkal barátkozunk, akikkel van közös pont az életünkben. Akikkel megoszthatjuk érzéseinket, gondolatainkat, mert megértenek minket. Legalábbis így szeretnénk…

Itt az idő, hogy ezeket a kapcsolatokat is megvizsgáljuk tiszta, szeretetteli szemmel, őszintén.

Az elfogultság, kegyes hazugság itt sem segít.

A Szeretet nem azt jelenti, hogy azért mert valaki a barátunk egyet kell értenünk  pl. a negatív cselekedeteivel vagy hazugságaival. Egyszerűen lássuk meg minden mögött az embert, az emberben pedig azt az isteni Lényt, aki Szeretetben született velünk együtt.

 

Vizsgáljuk felül barátainkhoz fűződő érzéseinket. Tiszta szeretet ez, vagy érdek is van benne? Megszokásból a barátom, vagy örömmel vagyok vele? Egyáltalán mit jelent a barátsága nekem?

Először tisztázzuk azt, mi hogyan viszonyulunk hozzá. Mert mindaz amit tőle kapunk, tükre annak, amit neki adunk.

Lásd meg ezt a kapcsolatot is kicsit hátralépve… tiszták az érzéseid? Elvársz-e valamit is tőle?

Ha igen, az már nem Szeretet, hanem az üzlet. Szeretlek, ha te is szeretsz! Adok, ha te is adsz! 

 

A Szeretet nem függ attól, ki hogyan viselkedik, miként érez vagy gondolkodik. A Szeretet VAN!

Vagy engedem, hogy legyen bennem és megnyilvánuljon általam, vagy nem. Ez ilyen egyszerű… el kell fogadnunk a Szeretet természetét ahhoz, hogy ezt megértsük. 

 

De ahhoz, hogy a Szeretetet megértsük, az önelfogadásban kell élnünk. Az önelfogadás pedig csak az önmegismerés útján érhető el…

 

Ez a kulcsa mindennek: Ismerd meg (fel) – fogadd el – és szeresd magad!

Hogy: mindent (mindenkit) megismerhess – elfogadhass – és szerethess!

Ezek után térhetünk rá tágabb kapcsolatainkra, munkatársainkra, szomszédjainkra, ismerőseinkre… szociális hálónk szépen kiteljesedik. 

 

segito-kez.jpg 

 Valaki egyszer azt felindulva azt mondta: „De hát nem lehet mindig mindenkivel jóban lenni…!”

Én pedig azt mondom, ha innen akarsz elindulni, nem is lehet

De ha Önmagadon, a Szeretet forrásán át vezet az utad, nem is kell rá törekedned, mert természeteddé válik a Szeretet, az Elfogadás Magadon át mindenki felé.

Akkor ez a mondat meg sem fogalmazódik majd benned, mert nem akarsz senkivel jóban lenni, hiszen te Szeretetben vagy Mindenkivel!

A Szeretet állapotát mindenki elérheti. Csak fel kell ismernünk Önmagunkat, mint a Szeretetet!

 

Lépésről lépésre haladva ismerjük meg önmagunkat minden aspektusunkból.

Kezdjük akkor azzal, hogy a szeretet megnyilvánulásait gyakoroljuk itt emberként. Kössön össze ez az élmény a Szeretet igaz Valójával, míg bele nem tudunk lépni annak állapotába.

 

Kezdj el úgy viselkedni, ahogy a Szeretet teszi, hogy közelebb juthass hozzá.

Hiszen a tanítványok is a mestertől látják a helyes élet példáját és gyakorolják azt a vezetése alatt.

Haladj te is lépésenként…

A jóindulat, kegyes szívűség, kedvesség mind a Szeretethez vezető út egy-egy lépése. A segítőkészség, megértés, önzetlenség újabb lépések.

Először lehet, hogy csak tanult viselkedésformák, de egy idő után részeddé válnak és kulcsot adnak a kezedbe, hogy valóságoddá tedd őket! 

 

Légy mindig őszinte magadhoz, mert ez az az erő, amivel korrigálhatod az esetleges félrelépéseidet.

Tiszteld önmagad azért aki vagy, hiszen ez által leszel képes tisztelni másokat is.

Legyen benned kellő alázat önmagad, a feladatod és mások iránt. Ezzel tudod elismerni magad és őket is.

Minden nap tenned kell azért, hogy benne maradj a Szeretetben! Tudatosítanod kell önvalód, megismerned Önmagad emberként, lélekként és ragyogó szellemként.

Hogy szerethess egyszerre emberként, lélekként és szellemként – Isten Szeretetével!

Ehhez azonban mindent el kell fogadnod MAGadban, hiszen a Minden az, ami teljessé tesz téged!

Amit nem fogadsz el, eltaszítod, így nem válhat részeddé, nem férhetsz hozzá, nem lesz teljességed… tudd, minden látszólagos dolog annak a megnyilvánulása, hogyan tud a Szeretet kiteljesedni az Elfogadásban!

 

Szeretet nélkül nem lehet elfogadni és elfogadás nélkül nem lehet szeretni. A két létállapot EGY!

Fogadd el magad, mert így válhat benned a Szeretet isteni állapottá és emelhet téged méltó helyedre, a Fénybe! 

 

Szeresd magad, mert így válhat benned az elfogadás beteljesüléssé!

Igazából nem kell mást tenned, mint ÖN-MAG-AD-NAK lenned .

  

Áldott vagy!

 

 Szeretettel       Pusztai Orsi

 

http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/tanitasok/a-szeretet-es-elfogadas-mint-isteni-valosag.html

 

 

.