Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok

2012.03.03

test-lelek-szellem.jpg

A gőg elhiteti veletek, hogy többet értek, mint amennyi vagytok, és olyan
összehasonlítást, amely lekicsinyléseteket eredményezné, nem tudtok
elviselni. A reátok vonatkozó legkisebb összehasonlítás is felizgat,
megbánt és haraggal tölt el benneteket. Haragotoknak egyetlen indító oka a
megsértett gőg.

Maga a türelmetlenség is, amely gyakran gyerekes ellenkezésre indít
benneteket, a saját személyeteknek tulajdonított fontosságból ered, amely
előtt - azt hiszitek - mindenkinek meg kell hajolnia.

Abból a téves felfogásból kiindulva, hogy saját természetét meg nem
változtathatja az ember, felmentve érzi magát attól, hogy hibáit
megjavítsa, amelyekben szívesen tetszeleg, vagy amelyek legyőzése kitartást
igényel. Megszokott dolog például, hogy a haragra hajló ember
vérmérsékletére szeret hivatkozni.

A békés hajlamú szellem még a "legepésebb" testben is mindig békés indulatú
marad, míg az erőszakos szellem a legközömbösebb szervezetben sem lesz
szelídebb, mindössze más jelleget vesz fel a harag: nem lévén a szervezet
alkalmas a heveskedésre, a harag 'koncentrálódik és huzamosabb tartamú lesz.

Maga a test tehát nem kölcsönöz annak haragot, akiben az nincs meg,
valamint nem okozója más vétségnek sem. Minden bűn és minden erény a
szellemben rejlik.

Az ember csak akkor marad bűnös, ha bűnös akar maradni, de aki javulni
akar, mindig megteheti. Másképpen a haladás törvényéről beszélni sem
lehetne.


Az alázatos lelkek, akik bár megtévedtek és elestek, de az igazság
törvényének szavára felfigyeltek, a lelkükbe oltott félelmet nem győzte le
a gőg, nem álltak ellen az igazságnak, hanem az igazságnak meghódolva,
önmagukba tekintettek és belátásra jutva, bűneiket megbánva bocsánatért
esedeznek: az Isten kegyelmére és irgalmasságára támaszkodva állnak az
igazság törvényével szemben.
A szeretet Istene lehajol értük, és megtisztítja a bűntől a lelküket;
felemeli, megigazítja és megszenteli őket, hogy elvehessék az igazak
örökségét.

A szívnek tisztasága elválaszthatatlan az egyszerűségtől és kizár minden
önző és gőgös gondolatot; ezért veszi Jézus a gyermekkort a tisztaság
jelvényéül, amint azt az alázatosságnál is tette.

A nagy példákat, amelyeket kaptatok, nagyon kevéssé követitek, pedig
alázatosság nélkül lehettek-e könyörületesek felebarátotok iránt?

Nem, mert ez az érzés teszi egyenlőkké az embereket, s mondja meg: nekik,
hogy testvérek, akiknek kölcsönösen kell egymást segíteniük, és jóra vezeti
őket.

Vajon az a szerencsétlen, aki éhségtől szenved, nem egyenlő-e veled?

Ha egyenlők volnánk, miért állította őt oly mélyre Isten, és miért oly
magasra engem?

Igaz, hogy ruháitok nem hasonlók, de ha mindketten levetkőztök, mi
különbség van köztetek?

Ki tudja, hogy te magad is nem voltál-e olyan nyomorult és szerencsétlen,
mint ő? Vajon nem koldultál-e te is alamizsnáért, s vajon nem fogsz-e
kéregetni egykor annál, akit ma megvetsz?

Hát a gazdagság örökké tartó-e? Nincs-e vége a testtel, mely szellemednek
csak múlékony burka?

Gondolj arra, hogy a halál téged éppúgy nem fog megkímélni, mint mást, hogy
címed és állásod nem védhet meg, hogy téged is elérhet holnap, ma, vagy egy
óra alatt, és ha te gőgödbe temetkezel, akkor siratlak, mert méltó leszel a
sajnálkozásra.

Az isteni mérlegen minden embernek egyenlő súlya van. Isten csak az erény
szerint különböztet meg benneteket.
Minden szellem ugyanegy lényegű és minden test ugyanegy agyagból van
gyúrva; címetek, állástok, nevetek azon nem változtathat semmit, azok a
sírban maradnak és a boldogságot, mely a kiválasztottaknak van ígérve, nem
ezek adják meg, hanem a könyörületesség és alázatosság lesz a ti nemesi
címetek.

Nem lehettek boldogok kölcsönös jóakarat nélkül; de hogyan érvényesülhet
ott a jóakarat, ahol a gőg uralkodik? Éppen a gőg a ti bajaitoknak forrása:
legyetek hát azon, hogy ezt irtsátok ki magatokból teljesen, ha nem
akarjátok gyászos következményeit viselni. *Egyetlen eszközötök* *lehet
csak ehhez, de ez az eszköz csalhatatlan: fogadjátok* *el Krisztus
törvényét változhatatlan szabályul magaviseletetekben,* *azt a törvényt,
amelyet visszautasítottatok,* *vagy különböző magyarázatokkal
meghamisítottatok.*

*Miért akar mindegyiktek testvérei* *fölé helyezkedni? A társadalom máris
érzi ennek a következményeit.* *Ne felejtsétek el, hogy a dolgok ilyen
állapota* *mindig az erkölcsi romlottság jele*. Amikor a gőg a végső határi
eléri, ez a közeli bukásnak az előjele, mert Isten a gőgösöket mindig
sújtja.

Azt fogják mondani neked, hogy odaát az a legnagyobb, aki legalázatosabb
tudott lenni itt alant a kicsinyek között, és hogy azt szeretik legjobban
az égben, aki embertestvéreit is leginkább szerette. Hogy a földnek a
hatalmasai, ha tekintélyükkel visszaéltek, kényszerülnek odaát szolgáiknak
engedelmeskedni. Hogy a könyörületesség és az alázatosság, ez a két
testvér, ki egymás kezét fogja, adja a leghathatósabb jogcímet, mellyel az
Örökkévaló kegyét meg lehet nyerni.

*Minden ember, aki elég gőgös arra, hogy magát testvéreivel szemben
erényben és érdemben különbnek tartja, oktalan és vétkes, és Isten
megbünteti őt az ítélet napján*. A szeretetnek legigazibb jellege a
szerénység* *és az alázatosság, amely abból áll, hogy másnak hibáit
csak* *felületesen
látjuk és mindazt, ami benne jó és erényes, érvényre* *juttatjuk, mert
habár az emberi szív a romlottság örvénye is,* *rejtett redői között mégis
van a jó érzésnek egynéhány csirája,* *a szellemi lényegnek élő szikrája.

Tevékeny irgalom, szívbeli könyörületesség, felebaráti szeretet és mindenek
fölött Isten iránti szeretet, mert ez utóbbi az összes kötelességeket
magában foglalja. Hiszen lehetetlen Istent igazán szeretni anélkül, hogy a
könyörületességet gyakorolnók, melyet ő törvényül szabott minden
teremtményének!

Mindegyikteknek kötelességé az, hogy az összesség, de főleg azok érdekében
dolgozzék, akik rátok vannak bízva; de ezt mindig mérséklettel és jó
szándékkal tegyétek és nem a befeketítés gyönyörével, ahogy az gyakran
történik. Ez utóbbi esetben a feddés: gonoszság, az előbbiben pedig
kötelesség, melyet a szeretet minden lehető eszközzel parancsol. Továbbá,
ha valakit meg akarunk feddeni, jó, ha azt először magunkra próbáljuk
irányítani: vajon nem érdemelnők e meg mi is a feddést?

Bizonyára nincs megtiltva, hogy a rosszat meglássuk, amikor a rossz
létezik; hiszen nem is volna célszerű, hogy mindenütt csak jót lássatok, ez
az illúzió ártana a haladásnak. A bűn abban áll, ha megfigyelésünket
felebarátunk kárára fordítjuk, amikor őt szükség nélkül a közvélemény előtt
lerántjuk. Még inkább megrovandó, ha mást azért ócsárlunk, mert abban
rosszakaratú érzéssel azért telik kedvünk, mivel másokat hibásoknak
találunk. Egészen másképp áll a dolog, ha az ember a rosszra a nyilvánosság
előtt fátyolt vet, és a rossz megfigyelését tisztán csak a maga javára
fordítja. Azaz, amikor tanulmányozza, hogyan kellene azt elkerülni, amit
másnál feddésre méltónak talál.


Ne legyetek büszkék arra, amit tudtok, mert e tudásnak korlátolt határai
vannak azon a világon, melyen ti laktok. De ha e földgömbnek értelmiségi
kitűnőségei volnátok is, még akkor sincs semmi jogotok arra, hogy hiúk
legyetek. Ha Isten elhatározásából oly környezetben, születhettetek, ahol
értelmiségetek fejlődhetett, ez azért történt, hogy ti azt az összesség
számára hasznosítsátok, mert ez a hivatástok, melyet kaptatok, s ez az az
eszköz, amellyel ti fejleszthetitek az elmaradt elméket, és Istenhez
vezethetitek őket.

Az ember visszaél értelmével, mint minden más tehetségével annak dacára,
hogy bőven van része olyan leckékben, amelyek figyelmeztetik őt, hogy egy
hatalmas kéz mindazt elveheti tőle, amit neki adott.

 

Allan Kardec és Névtelen Szellem írásaiból válogatta Dina

nevtelen2.jpg