Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kommunikáció Istennel - Imára hívó Szentlélek

2010.04.06

 

 

Az imádságról sokan és sokfélét írtak már, minden újabb értekezés várhatóan közhelynek tűnik. Már ha valaki olvas egyáltalán ilyeneket a teológiával foglalkozókon kívül.

 

 

Kép

 

 

Én magam néhány éve tanulok a Bibliáról, talán mondhatnám azt, hogy valamicskét értek hozzá, mégis amikor nekiláttam, hogy összeszedjem a gondolataimat a témában, falakba ütköztem. Saját belső falaimba, amik csak úgy ott voltak és már nem is emlékszem, hogy mikor és hogyan kerültek oda. Az én ismereteim oly szerények és hol vagyok én azokhoz a nagy emberekhez képest, akik oly nagyok az imádságban, sütött a falakról, de mégsem akartam elhinni, hogy így van. Kicsi korom óta érzem a kapcsolatot Istennel, mellesleg 4 éve a Bibliáról tanulok (Sola Scriptura Főiskola), azért valamit csak kell tudnom erről a dologról.

 

Ezt a gondolatot már inkább isteni eredetűnek éreztem, hiszen rámutatott a lényegre. A tudásom lényege nem az, hogy tudom a bibliai dogmatikát vagy néhány imát kívülről. Azt tapasztaltam, hogy a Szentlélek ereje nem itt mutatkozik meg. Az imádság "jósága", "sikeressége" soha nem az egyén szellemi képességeitől vagy felkészültségétől függ. A tudásom lényege az, hogy tudok kapcsolatban lenni Istennel és élvezni ennek minden jótékony hatását az életemben. Ez természetesen nem kiváltság, ez minden embernek joga és lehetősége. Isten mindenki rendelkezésére áll, aki őszinte szívvel hozzá fordul.

 

 

Kép  

 

 

Ez olyan egyszerű és mégis hajlamosak vagyunk tovább bonyolítani a kelleténél. Módszertan létezik erre a kapcsolatteremtésre és fenntartásra az ember megteremtése óta. Isten gondoskodott róla, ám az ember amióta létezik, létrehozza saját módszertanát Isten megteremtésére. Miért nem jó az isteni, az egyszerű, közvetlen és tökéletesen működő módszer? Ez Isten nagy kérdése, de mint mindennek az életünkben, ennek a belátását vagy elutasítását is szabad akartunkra bízza. Így lehet az, hogy ahány ember annyi féle imádság. És hogy melyik ezek közül az isteni? Az, amelyik összeköt Istennel, amelyik felszabadít, feltölt, és mosolyt varázsol az arcodra, amitől a legnagyobb kín is elviselhető lesz, a legnagyobb bánat is enyhül, a legmeggyötörtebb lélek is megnyugszik és a legkeserűbb szív is reményt érez.

 

A fentiek ismeretében készítettem egy kérdőívet, mert kíváncsi voltam, hogy mi, most, itt a 21.sz-ban hogyan is állunk imádság kérdésében. Nem mentem mélyre, nem firtattam okokat, motivációkat a kérdésekkel, csupán az alapvető hozzáállás érdekelt.(árnyalatok talán majd egy másik kérdőívben) Valószínűleg baráti köröm összetétele predesztinálta, hogy a válaszadók nagy része azt írta, szokott imádkozni. Megpróbáltam a lehető legnyíltabb maradni a kérdésekkel, nehogy valakit is bármilyen módon megsértsek. Tiszteletben tartom a különböző felekezetek nézeteit és nem volt célom, hogy a végére akárkit is minősítsek. Ezt nem is tehettem volna meg az anonimitás miatt, és számomra a vallásokban meg az imádságban egyébként sem az egyetlen igaz keresése a lényeg, hanem, hogy melyik áll legközelebb Istenhez.

 

A kérdőívben is arra voltam kíváncsi, hogy a valószínűleg több felekezetből származó válaszok között kirajzolódik-e a lényeg. A kommunikáció, kapcsolatteremtés Istennel. Átlépnek-e az emberek, az emberek alkotta szabályokon és követik-e a belső hangot? A válaszokból az derült ki, hogy megpróbálják, remélhetőleg sikerrel. Az olykor csak gondolatban, helyszíntől függetlenül, spontán elmondott imákról szóló válaszok erre utalnak. Hiszen kell-e feltétlenül speciális alkalom, vagy helyszín egy beszélgetéshez Istennel? A kérdőívre válaszolók szerint nem és szerintem sem.

 

 

A Földön, sőt az egész világegyetemben nincs isten háta mögötti hely. Isten, mindenütt jelenvaló létező, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy a Szentlélek segítségével újra közösségbe, egységbe kerüljünk vele. Ennek, pedig egyik legjobb módja az imádság.

 

Imádkozzon tehát bátran mindenki! :)

 

Borchi

www.szivrozsa.hu