Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesék egy másik világról - „spiritizmus”

2010.09.01

 

 

A spiritizmus fogalmát sajnos az utóbbi megpróbálták lejáratni. A rohanó materialista világképbe nem fért el a szellemvilág  fogalma, a szellemvilág elfogadása. A hirtelen meggazdagodó emberek nem is akartak hallani a túlvilág létezéséről, ők itt és most akarnak élni, saját kiváltságokkal. A másodperceket is beosztó emberek gondolkodásmódjába nem illik be, egy csendes, nyugalmat, szeretet és Istenhitet képviselő világkép, ami szerint minden helytelen cselekedetünkért felelni kell. Egyszerűbb kinevetni, lejáratni, nem venni róla tudomást.   

 

 

Még a médiák is elzárkóznak a spiritizmustól, mert szerkesztőik, riportereik nincsenek meggyőződve valóságáról. Megpróbálják lejáratni, bebizonyítani nemlétezését a másik világnak, miközben egy komoly betegség esetén ágyukban nyüszítve imádkoznak tudattalanul a Teremtőért, hogy mentese meg porhüvelyüket egy kis időre még  a földi világ számára.

Mi is a spiritizmus fogalma a lexikon szerint? Az okkultizmus fogalmából származtatják, röviden ismertetetem:

 

 

Okkultizmus: vallási jellegű irányzat, amely bizonyos állítólagos vagy tényleges jelenségeket természet feletti eredetűnek tart, mert úgy véli, a tudomány eszközeivel megmagyarázhatatlanok. A 19.század közepe óta számos irányzata létezik. Az egyik irány (spiritizmus) az elhunytak szellemeitől származtatja a titokzatos jelenségeket, egy másik (teozófia) természeten kívüli erőktől. Hitük szerint a természetfeletti mélyebb megismerését segíti az elmélkedés, az anyag legyőzése szellemi úton, az emberben rejlő titokzatos erők feltárása.                                                                                     

 

 

Teozófia: misztikus vallás filozófiai rendszer, amely az emberi léleknek az istenséggel való egységét hirdeti és amely szerint a kiválasztottak közvetlen kapcsolatba léphetnek a túlvilággal.

 

 

Spiritizmus: amely szerint az embereket a „szellemvilág”, az elhunytak lelkeinek világa veszi körül, amellyel az élők szellemidézés lévén összeköttetésbe léphetnek. A modern spiritizmus megalapítója Davies Andrew Jackson amerikai „próféta”. A spiritizmus mint új vallás jelentkezik, előírásokkal, erkölcsi követelményekkel, rendszerezési kísérletekkel.

 

 

Dr. med. Grünhut Adolf  német spiritista könyveiben remekül megfogalmazta a spiritizmus lényegét, megpróbálom bemutatni írásán keresztül:

„A tudásnak csak a hitetlenség állja útját és hogy az ember csakis a hit küszöbén át juthat az igazságnak változhatatlan, maradandó megismeréséhez, amely mindjobban szélesedik és a kutatót magasabb tudásra viszi anélkül, hogy meginogna lába alatt a talaj, vagy az a veszély fenyegetné, hogy a tegnap még szilárdnak vélt alapot a ma felfedezései megingatják és talán a holnapnak újabb kutatásai teljesen romba is döntik. Az, aki spirituális téren kutat, aki Istenből indul ki búvárkodó útjára, minél előbbre halad, annál inkább megismeri és annál inkább él is Isten örök törvényeinek s annál jobban közeledik Istenhez és a megértett isteni szeretetnek fényköréhez: az örök Igazsághoz, ahol újabb felfedezések nem ingatják meg a megállapított törvények szilárdságát.

 

 

Azokat az erkölcsi csodákat, amelyek megérdemlik a figyelmünket és bámulatunkat csakis előrehaladott szellemek és csak az olyan emberek lelkében képesek létrehozni, akik a szellemvilág befolyásolásában hisznek, sőt a szellemekkel folyton érintkezésben vannak. Lehetne ugyan másoknál is létrehozni, de nincs megengedve, mert ez törvénybe ütközik.

S bár a mindenható Teremtőnek hatalmában állna is egy fennálló törvényt hatályon kívül helyezni, ezt még sem teszi, hanem bevárja azt az időt, amidőn teremtménye, akiben a hit szikrája még nem fogant meg, a hitet a különböző eszközök – az emberek szerint sorscsapások – által megszerezte magának és azt annyira fejlesztette, hogy a csodának  mondható átalakulás rajta elvégezhető. Az az ember ugyanis, akiben a hit felébredt, már törvényes alapon áll s képesítve van arra, hogy oly lények jöjjenek segítségére, akikben megvan az erő és a  hatalom támogatni és szilárdítani benne a fölébredt hitet, hogy ez a hit mindjobban fejlődjék, sőt etikai lényegében erkölcsi csodaképpen egy emberöltő alatt odáig viheti, hogy a legnagyobb erkölcsi csodát művelheti, azaz elsajátíthatja az általános emberszeretetet; mert a tisztult magasabb szellemek segédkeznek neki és gondolatokat vetítve a lelkébe, amelyek őt céljához, a földön számára előírt tökéletességhez vezérlik.

Isten örök törvényeinek egyike a szellemek szolidaritása s ámbár valójában egyik törvény sem nagyobb a másiknál, az emberre nézve mégis ez a legfőbb törvény, mert csak ha e törvényt elismeri és annak él, juthat el hozzá a többi örök törvények ismerete, amely ismeretet neki a véges törvények fölötti uralmat és ennél fogva nagyobb szabadságot biztosít. Ehhez azonban az szükséges, hogy mindenekelőtt az önzetlenséget vívja ki magának, viszont az önzetlenséghez bizonyos fokú fejlettség szükséges, amely képesé teszi őt megérezni az összetartozás törvényét. Ha ennek a törvénynek él, nem lesz hiánya a magasabb szellemekkel való összeköttetésben és ama kölcsönhatásban, amelynek révén érezni és egész életében teljesíteni fogja tudni a testvérei iránt való áldozatkészség kötelezettségét, mely abban nyilvánul, hogy valamint Isten minden gyermekének, azaz minden testvérünknek egyenlő szeretet oszt, úgy nekünk is kötelességünk önzetlenül és egyenlő mértékkel osztani szeretetünket minden testvérünk között, semmiféle áldozattól sem riadva vissza.

Mert a szeretet erőmérőjét az áldozatkészség mérve határozza meg.

 

 

Márk evangélista szelleme egy helyen azt mondja:

„A szellemekkel való érintkezés (akár tudatosan, akár öntudatlanul) öröktől fogva őstörvény. S ha ez az őstörvény az emberek gondolkozási tunyasága és ellentétessége miatt mintegy veszendőbe ment is, a jó Atya mégsem engedheti, hogy az a gondolaterő végkép elsatnyuljon, hanem kell, hogy az alvónak erős ébresztőt küldjön, amely olyan hatalmas erővel fog nyilatkozni s magát olyannyira érezhetővé fogja tenni, hogy még a pozitivista emberek sem lesznek képesek letagadni ennek pozitív létét…. És ez az idő immár elérkezett. Boldog, aki ezt az időt megérti, elméje erejével behatol és magáévá teszi azt a hasznot, amelyet magában rejt.

 

A most minden oldalról jelentkező szellemekkel való érintkezés, az időnek kézzelfoghatólag jelentkező jelei, mindmegannyi esengő harangok a szellemileg süketek, világító fáklyák a szellemileg vakok s erőteljes lökések a szellemileg érzéketlenek számára, hogy felriasszák őket szellemi halálos álmukból. A szellemileg holt emberek, akik a saját szellemükben sem hisznek s e szerint képtelenek más szellemekben hinni, e nyilvánulásokat letagadják, dacára annak, hogy látják, hallják és érzik azokat; kell tehát, hogy erőteljes ébresztés révén ébredjenek öntudatra és önismeretre, hogy megítélhessék gondolkozásukat, akaratukat és cselekedetüket és belássák, hogy mindez eleddig  mennyire meddő vala”

Minden ember – kivétel nélkül – nagy adag gőgöt hoz magával a földi életbe, hiszen tudjuk, hogy ez a bűn volt bukásának alapja s ennek átka, szomorú büntetése kíséri őt le a földi élet megpróbáltatásaiba. Éppen ezért minden megismerésben lévő embernek minden gondolatát, szándékát és cselekedetét szigorúan meg kell vizsgálnia a gőg, a túlemelkedettség szempontjából és alá kell vetnie az alázatosság próbatételének.                                                    

 

 

A gőg következtében létrejött bukásból visszaemelkedni csak az alázatosság lépcsőjén lehet, az alázatosság pedig megköveteli, hogy tudatában legyünk annak, miszerint csakugyan a gőg volt bukásunk alapja s minden pillanatban jusson eszünkbe, hogy az Atya végtelenségével szemben végtelen semmik, parányok vagyunk s nem is szabad magunkat többnek tudnunk és éreznünk. Ez az a feladat és semmi más, amely itt a földön semmiségünknek megismerésében vár reánk, mert csak akkor lehetünk további életünkben valamivel többek a semminél, ha mindenben alkalmazkodni akarunk és tudunk a végtelenül bölcs Atya akaratához, úgy, amint az az Üdvözítő, a nagy Mester mutatta meg nekünk.

 

 

Mit akar az Atya földi  ember – gyermekeitől? Azt, hogy a gyermekek kicsinyek, ártatlanok, tisztaszívűek legyenek. Azt, hogy a lelkiekbe ültetett világosság és a szeretet segélyével jó emberek legyenek, azaz szeressék felebarátaikat, mint önmagukat; legyenek elnézők, türelmesek, megbocsátók, egymás gyengeségei iránt s önzetlenül segítsék egymást minden bánatukban, osztozzanak örömeikben, így imádván és szolgálván az Atyát lélekben és igazságban az Üdvözítő példaadása szerint.

 

 

Így élni és cselekedni csak az tud, aki kicsinynek, jelentéktelennek érzi és vallja magát – nem az embernek, de Isten és önmaga előtt, mert csak ennek a kicsinységnek  tudatában érzi, hogy mindenben szüksége van az Atya szeretetére, kegyelmére és segedelmére s hogy felebarátai iránti szeretetbeli kötelességeit csak úgy tudja teljesíteni, ha alázatossága révén kiérdemelte magának nem a nagyok, hanem a gyermekek számára fenntartott segedelmet. A talentumaikkal rosszul gazdálkodók nem alázatosak; nem ismerik a kicsinységnek élő öntudatát, mert egyik úgy, mint a másik nem tudja gőgjét abban a mértékben leszerelni, ahogy ezt tennie kellene. Azok, akik nem fejtenek ki elegendő hitet, buzgóságot és szeretetet önmunkálkodásukban és a felebaráti szeretet kötelességeinek teljesítésében, éppen úgy gőgjüknek áldozatai, mint a sokat, a nagyot művelni akarók. Előbbiek megkapván a világosságnak egy bizonyos kezdetleges mértékét, túlemelkedésükben elhihetik magukkal, hogy máris haladtak annyira, amennyire haladniuk lehetett. Jóknak, igazaknak,  az igazság birtokában lévőknek vélik magukat, akiknek kötelességük e kincseiket féltékenyen őrizni minden megpróbáltatástól, tetszelegvén magunknak azzal, hogy e földi életre előirt feladataikat helyesen betöltik. Már pedig aki azt hiszi magáról, hogy eleget szerzett, sőt már nincs is több szerezni valója a földön, túlbecsülte, azaz gőgje által elvakítatta önmagát s eltévesztette rendeltetését. Hiszen az Atya végtelen bölcsessége a szellemi kincsek szerzését törvényes korlátok között az ember egész életére, annak minden pillanatára egyenletesen osztotta el s erőinek és magával hozott megismerésének mértékéhez képest várja tőle, hogy szakadatlanul munkálkodjék önmagán s felebarátain.

 

 

Még nagyobb a gőg romboló munkája azoknak a lelkében, akik sokat, nagyot, erejüket túlhaladót akarnak művelni s erre hivatottnak érzik és vallják magukat. Ezek elfeledik, hogy az Isten senkit sem azért küldött a földre, hogy nagy legyen. Saját fiát is a szegénység, a megvetettség zálogául küldte hozzánk, benne mutatván meg a földi ember ideálját az Atya akarata szerinti  egyszerűségben és alázatosságban, mely az Ő országának alapkövét képezi. Krisztus mindenben kicsiny, jelentéktelen volt, csak a szeretetben volt utolérhetetlen nagy, mert így akarta az Atya, a szeretet lévén az Ő tükörképe s ebben akarván megmutatni minden gyermekének nem a földi, hanem a valódi, az örökéleti nagyság képét. Amit Krisztus  művelt, sohasem a saját érdemének, hanem az Atya akaratának és kegyelmének gyümölcseként osztogatván áldásait az embereknek. Küldetését dicsőségesen befejezte, mert nem tért el a számára kiszabott törvény előírásaitól soha egy hajszálnyira sem, sem kevesebbet, sem többet nem teljesítvén, de nem is akarván teljesíteni, mint amennyi reá lett bízva. Így és ebben mutatta meg  Jézus az alázatosság példáját s mert alázatos volt, ezért tudott annyit és olyan hathatóan segíteni azokon, akiket az atya Neki adott.”

 

 

„A spiritisztának nem beszélnie, hanem cselekednie kell, mert minden szónál fényesebben beszél a tett. Szelídséggel, okossággal, egyszerűséggel, mértékletességgel, áldozatkészséggel kell teljesíteni minden kötelességét a legkisebb különcködés, túlhajtott lelkesedés nélkül. Ne abból ismerjenek rátok az emberek, hogy spiritiszták vagytok, mert ezt hirdetitek, hanem abból, hogy azt cselekszitek velük, amit veletek akarjátok, hogy cselekedjenek. Ez a spiritizmus krisztusi tantétele, okos erőssége, propagandája égen és földön egyaránt; erre tanítanak a tiszta szellemek, Krisztusnak hű szolgái és követői. S éppen ezért óvakodjatok s túlzásoktól s óvjátok testvéreiteket a báránybőrbe bújt farkasoktól, akik mint jó angyalok és úgynevezett magas szellemek ejtik tőrbe húságukat és családi köreikben eget, földet ígérnek nekik, ha követik tanácsaikat, amelyek között az is szokott lenni, hogy ne hallgassanak másokra, mert ők mindenre megtanítják0 őket. A jó és tiszta vezetésnek az a próbaköve, hogy bűnbánatra, önbeismerésre, hibáinak alázatos bevallására és megismerésére tanítja a világosság után vágyakozó szegény embereket, s nem ígér nekik olyat, amit meg sem értenek, sem meg nem érdemeltek.

 

 

A szent ügyek áldásai készen várnak az igaz és alázatos szívűek számára, de a törvénytelenségnek és túlkapásnak szigorú és szomorú következményeiért is felelős mindenki, aki nem vigyáz és imádkozik, hogy kísértésbe ne essék. És ez a felelősség nem csak önmagáért, hanem mindazokért is terhelni fogja őt, akik a szolidaritás törvényénél fogva viszonylatba vannak vele, mert a spiritizmus nem egyesek, hanem az emberiség összességének kegyelmi eszköze a szellemi előrehaladás útján s ti ennek az útnak egyengetésének jöttetek le velem együtt a földre.”

                                                                                                                                                  

 

„Használjátok a mennyei kegyelmet okosan és alázatosan, és el ne bízzátok magatokat. Valahányszor Isten kegyelméből  el tudjátok magatoktól hárítani egy tisztátlan vagy rossz gondolatot, meg tudtok különböztetni egy törvénytelen szeretetlen érzést s igyekeztek azt távol tartani  szellemetektől, mindannyiszor visszavertek egy – egy támadást az ellenség részéről s egy árnyalattal tisztább, erősebb lett lelketek, hogy a hasonlóság törvényétől fogva tisztábbak és erősebbek közelíthessenek hozzátok. De ugyanakkor már azt is lehetővé tettétek szellemi vezetőiteknek, hogy valamivel sötétebb, szegényebb testvéreket bocsássanak közeletekbe, mint előbb és így eredményesebb munkát végezhessetek. Mindezekkel a valódi spiritisztának tisztába kell lennie Nem azért, hogy a körülötte lévő szellemekkel foglakozzék, hanem hogy tudja és érezze, hogy a szolidaritás törvényénél fogva mindig segíthet számtalan testvérén azáltal, ha önmagát ellenőrzi, önmagát meggyőzi, mert ez a munkája sok – sok testvérének hozhatja meg az áldást és békességet, amit neki már Isten kegyelme megadott s amelyért nem tud eleget hálálkodni.  Nekünk, jóakaratú szellemeknek pedig legyetek segítségünkre abban, hogy vihessünk hozzátok hajlékaitokba, a tudatlan és szenvedő, sötétségbe levő szellemeket, hogy tanulván és erősödvén közöttetek, valóban méltók legyenek arra a kegyelemre, amit az Atya a spiritisztának szánt és fog szánni mindaddig, míg minden gyermeke meg lesz váltva a sötétségből.”

„A spiritizmus a mai kezdetleges állapotában, kezdetleges és éppen ezért gyarló híveivel és médiumaival csak előkészítő iskolája annak az időnek, amikor Isten kegyelméből és engedelméből egymással szembeállítandó szellemi ellenfeleknek a nyílt színen is meg kell ütközniük.”

 

 

A spiritizmus tanainak áldásai a következőben rejlenek:

1.      Terjeszti az Isten és az emberek iránti valódi szeretet.

2.      Kiírtja az önzést és a gőgöt.

3.      Terjeszti az igaz hitet és az Isten  akaratában való megnyugvást.

4.      Biztos reménységgel tölt el egy jobb élet és szeretetteink viszontlátása iránt.

5.      Elővigyázóvá tesz az élet válaszútjain.

6.      Azt a meggyőződést kelti, hogy Isten segítsége mellett megtalálhatjuk a nekünk rendelt házastársat és egy gyermeket sem kényszeríthetünk valamely nem neki való életpályára vagy házasságra.

7.      Megszüntet minden gyilkosságot a földön, az öngyilkosságot, rablógyilkosságot, háborút, kivégzést.

8.      Megszünteti a nemzetek gyűlölködését, mert mindnyájan az Atya gyermekei vagyunk.

9.      Szüntelenül késztet imádkozni a földön élő és túlvilági testvéreinkért.

Ezeket a szép összefoglaló sorokat Adelma könyvében olvastam. Sokan azt hiszik, hogy kiváltság a szellemek közléseit megérteni, pedig egy kis odafigyeléssel, koncentrációval, meditálással meg lehet hallani hangjukat sugallatok, gondolatok vagy szavak (kinyilatkoztatások) formájában. Imádkozásra a jó szellemek körénk gyűlnek és segítenek. Ha megértjük a szellemek közléseit, már jó úton járunk, innen már szellemi segítséggel a kitaposott ösvényen járhatunk, ami a megfelelő irányba, a fény felé, Isten színe elé visz minket.

„A szellemek közléseit csak a szellemek érthetik  vagy olyan földi emberek, akik a földi testben is megtartják szellemiségük tudatát, akik tehát szellemük erejével már megnyitották az örökkévaló élet kapuját és nem rettegnek azon betekinteni.”  (Müller Péter)

A szellemvilág megismerésével nagy terhet veszünk nyakunkba, mert kötelességeink is lesznek. Ha megismerjük a szellemi törvényeket, aszerint kell a további életünket leélni, mert aki a törvények tudatában, a tudás birtokában vétkezik, annak a büntetése nagyon kemény. Nem kell félni ördögöktől vagy purgatóriumtól, mindenki a saját maga bírája lesz és saját maga fog ítélkezni saját maga felett.

 

 

Érdemes tájékozódni a spiritizmusról könyvek alapján és akinek lehetősége nyílik személyesen is meggyőződhet a másik világ kézzelfogható, látható, hallható jelenlétéről. Mindig beavatott, a médiumi szabályok teljes betartásával működő előadásra, szeánszra szabad csak elmenni a saját érdekünkben. Egyedül soha sem szabad otthon kísérletezni, mert a sötét erők szellemei megszállhatják pszichénket, testünket és akár visszafordíthatatlan károsodást is okozhatnak. Az igazi szeánszokon komoly szellemi közlések hangzanak el, mindegyik közlés a földi ember számára tanító jellegű, mely segíti hátralévő életünk alakulását. A szellemek gondolkodás módja eltérő a földi emberétől, mert ők már a szellemi síkról látnak minket, és tudják, hogy az egyes cselekedeteink miképpen felelnek a Mennyei Atya törvényeinek. A szellemi törvények sokszor ellenkeznek a föld erkölcsi törvényeivel, de bizonyos jelenségekre, cselekedetekre a választ csak a testünk halála után kapjuk meg. Sok ember, amit most az életében fontosnak hisz, meglepődik majd, hogy mennyire értelmetlen és céltalan életet élt, és ami fontos volt számára az egy jelentéktelen pontszem lesz a további életében. Érdemes odafigyelni a nagyon beteg, vagy nagy betegségből felgyógyult emberekre, esetleg a kómából visszaköltözöttekre. Életük megváltozik, egész szemléletük átalakul, amit eddig fontosnak tartottak az értelmét veszti, új távlatok nyílnak életük egén, mindent máshogy látnak és élnek át. Vajon miért? Mert Isteni kegyelem részeként megtapasztalhatták az örök szépséget, örök életet, a kapcsolatok szépségét, az egymással történő törődést. Egymás mellett megyünk el minden nap évek óta és másiknak a nevét sem tudjuk. Hihetetlen tragédiák játszódnak az élet színpadán és lehet, hogy egy kedves szóval egy emberi életet meg tudunk menteni.

 

 

Ehhez ad segítséget a spiritizmus, kinyitja a szemünket és elménket, segíti életünk további alakulását.  

 

 

Kezembe került Emanuel Swedenborg (1688,Stockholm – 1772,London)  „Menny és pokol” c. könyve. A könyvet a régi stílus szerint írták, de a mondanivalója, ténymegállapításai teljesen tükrözik a mai kor megállapításait a szellemvilágról és annak felépítéséről. A szellemvilág belső felépítését teljes részletességgel taglalja az író. Swedenborg  korának elismert polihisztora, XII Károly hadmérnöke és királyi szenátor volt. Ötvenöt éves koráig közel huszonöt kötetet publikált az ásványtan, matematika, csillagászat, anatómia és filozófia témakörében. 1745-ben Londonban történt élete döntő eseménye; megjelent előtte Isten küldötte, és feladatként rótta rá az egyház megújítását.

Megengedtetett számára az átjárás a túlvilágra.

 

 

A Biblia és a héber nyelv elmélyült tanulmányozása után tette közzé több kötetes szentírás – magyarázatait és hihetetlennek tűnő beszámolóit a halál utáni létről. Tudós emberhez méltón mindvégig misztikus elragadtatás nélkül, világos, szigorú stílusban írt. Bár a „Menny és pokol” című művében elsősorban a túlvilágról szól, mégis – oly sok gondolkodóval ellentétben – egy cselekvő, szeretettel teljes evilági élet lehetőségét tárja elénk. Vallja: a szeretetből vagy önzésből fakadó tetteinkkel építjük magunkban a mennyet, illetve a poklot.

Leírja a szellemvilág csoportjait, felépítését, különböző szinteket, átjárásokat szintek között. Választ ad a halált követő közvetlen eseményekre, várható kapcsolatokra. Rámutat a földi életünk és szellemi életünk közvetlen kapcsolataira, megmutatja nekünk, hogy magunk készétjük elő a földön a mennyet illetve mindenki magának a poklot.

 

 

„Az amit ebben a műben a mennyről, a szellemvilágról és a pokolról mondottam, homályos lesz azok előtt, akiknek a szellemi igazságok tudására kedvük nincs, világos lesz azonban azok előtt, akiknek az igazhoz az igaz érdekében kedvük van, vagyis akik az igazat azért szeretik, mert igaz; mert amit szeretünk, az örömmel hatol be a lélek fogalmába, különösen ha az igazat szeretjük, mivel minden igaz a világosságban van.” ( Emanuel Swedenborg )

 

 

„A mennyet s poklot is magadban

hordozod;

Bármelyiket kívánd, mindenhol azt

kapod.”

Angelus Silesius: Kerubi vándor.

(Kurdi Imre fordítása)

 

 

Swedenborg  akkori állításai a mai ember számára teljesen bebizonyosodtak. A mai szellemtani kutatások, eredmények igazolják az általa leírt dolgok valódiságát. Swedenborg társaságok alakultak a föld különböző országaiban, ápolva a hagyományokat és terjesztve a megírt szellemi igazságokat.  Az írásai teljesen egyeznek más médiumok, „szellemutazók” beszámolóival, hitelességét csak egyszerűsége, szép megfogalmazása teszi még kiemelkedővé. Olyan igaz, fontos közlések vannak elrejtve a sorok között, hogy csak komoly odafigyeléssel lehet tanulmányozni a könyvet, szinte „megrágva” a sorokat, hogy a mögötte lévő mondanivaló az igaz bensőnket áthatva  jusson el a testünkben szunnyadó szellemünkig, felébresztve benne a tűzet. S ha egyszer a tűz begyullad és szellemünk felébred alvó állapotából, hihetetlen változásokon viszi lelkünket keresztül. Ha sikerül egyszer megtapasztalni a körülöttünk lévő világot, minden szépségével és várható veszélyeivel, akkor már a jó úton járunk, ami a nagy egészbe, a Mennyei Atya karjaiba vezet. Elérhetjük a teljes megvilágosodást, a tudás bennünk van, csak azt a megfelelő kaput kell megtalálni, ami felé vezet. Nincs olyan ember, aki nem lenne méltó erre az útra, egyforma fontosak vagyunk az Atyának és egymásnak.

 

 

Ha Istent akarod látni nézz a tükörbe! Ha hallani szeretnéd legyél csöndben, csendesítsd le az elméd és szólni fog hozzád! Ha ellazulsz, imádkozol, és a szeretet járja át tested , lelked, érezni fogod, hogy megsimogat!

 

 

„a csatát el lehet veszteni, de a háborút nem…”

 

 

A végtelenhez képest röpke életünk rengeteg kihívással, buktatóval van tele. A megpróbáltatások nagy része nem véletlen, jellemünket teszi próbára, „megmérettetünk” és ez a mérce befolyással lesz további életeinkre. Az egész életünk lazítás nélkül egy hatalmas vizsga, melyben harcolunk a belső tulajdonságainkat képviselő éntudattal, mely a testnek legmegfelelőbb élethelyzetek kialakítására törekszik, nem törődve a bennünk szunnyadó szellem értékeivel, vállalásaival. Le kell győzni a belsőnket birtokló elsődleges tudatot és törekedni kell arra, hogy az igazi, szellemi tudat érvényesüljön cselekedeteinken. Ez nehéz harc árán valósul meg. Gondoljunk csak a körülöttünk lévő világra, emberekre. Ki kell tudni magunkból törölni a másik ember iránti bosszúvágyat, haragot, pedig lehet, hogy az a „társunk” mindennap megmérgezi életünk oly drága perceit, óráit. Szeretettel kell tudni gondolni egy olyan emberre, aki megalázott és most is arra a pillanatra vár, hogy újra megtegye. Ezek a nehéz próbatételek. Szellemünket csiszolják, alakítják. Ha erőt tudunk venni indulatainkon és a józan ész vezérli cselekedeteinket, még hálásak is leszünk egykor ezekre az emberekre, mert segítettek jellemünk, gondolkodásunk Isteni szintű átalakítására.

„Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.”

Le kell tudnunk győzni  a bennünk szunnyadó elsődleges, anyagi tulajdonságainkhoz ragaszkodó énünket.

 

 

Buktatókkal tele van életünk. Az emberi kapcsolatokban tisztában maradni az egyik legnehezebb dolog, de kellő önfegyelemmel, odafigyeléssel ki tudjuk alakítani a körülöttünk lévő világot. Ha nem megy máshogy változtassunk életünkön. Van olyan élethelyzet, amit csak költözéssel lehet megváltoztatni. Ha elég erősnek és érettnek érezzük magunkat ne féljünk megtenni szellemi fejlődésünk érdekében. Van akit olyan környezet vesz körbe, hogy nem tud fejlődni benne. Nincs meg a lehetősége, hogy csendben elvonuljon valahova olvasni, imádkozni, meditálni. Olyan negatív visszahúzó erejű emberek veszik körül, akik a napi élvezeteknek élnek és nem törődnek más érzéseivel, emberi méltóságával. Az ilyen „emberek” társaságában lehet a kocsma mélyén beszélgetni a hatalmas semmiről, az ilyen kapcsolatokból alakulnak ki házasságtörések, sötét, tisztességtelen  üzletek s még lehetne folytatni sokáig azt a rengeteg visszahúzó cselekedetet, ami korlátot húzhat fejlődésünk elé. Nehéz kiszakadni ebből az ördögi körből.  Az emberi test nagy igényű, komoly élvezeteket nyújt az alkohol, kábítószer, különböző stimuláló szerek. De hogyan?  Kapok  fél óra gondtalan élvezetet s utána napokig fáj a fejem, károsodik a testem, sokszor visszafordítatlanul. Vagy olyan kapcsolatokat alakítok ki, amiért a lelkiismeretem állandóan figyelmeztetni fog, esetleg életem végéig? Vagy egy kisebb – nagyobb haszon reményében becsapok embereket üzletre hivatkozva és retteghetek évekig a következményétől?  A pillanatnyi örömért cserébe nem biztos, hogy megéri. De fel kell tudni ismerni helyzetünket és a megszerzett tudás birtokában élni kell bölcsességünkkel, alkalmazni kell a bennünk szunnyadó szellem igazi erejét. Testünk, csodálatos képességeinek hála, nagyon gyorsan regenerálódik. Nem szabad törődnünk a múltbeli cselekedeteinkkel. A múltnak már vége, a jövő, még a holnap is messze van, csak a „most van”, a ma. Elbukhatunk életünkben, még akkor is, ha már tisztában vagyunk szellemi énünkkel. Nagyon nehéz változtatni, az átmenet sokáig, néha hónapokig vagy évekig is eltarthat, de ha tiszta szív és erős akarat jellemzi cselekedeteinket, meghozza gyümölcsét. Ne törődjünk vele, ha véletlenül közben elbukunk egy buktatón, abból is lehet tanulni, legközelebb már el tudjuk kerülni. Egy csatát el lehet veszteni, de a háborút nem. Nagyon fontos az önismeret, nem szabad saját magunkat becsapni. Rá kell ébrednünk, hogy feladattal születtünk a földre és ezt mindenképpen végre kell hajtani. Senki ne várjon olyan konkrét választ, hogy most közölni fogja egy hang „fentről” a végrehajtandó feladatot.

 

 

A feladat egyszerű: élni kell az Isteni, szellemi törvényeknek megfelelően emberi életünket! Ha a tiszta, szennyezetlen életünket éljük, imádkozunk, meditálunk, észrevesszük, hogy megváltozik körülöttünk a világ. Később, mikor sok tanulás árán elsajátítjuk a tudás egy részét, rájövünk, hogy minden „olajozottan” fog működni, sorba jönnek az egymáshoz kapcsolódó írások, előadások, tanfolyamok. Belső igényünk lesz rá. Rájövünk, hogy csendesen egyre többen fordulnak hozzánk segítségért, mert tudják, hogy tanácsaink bölcsek és megfontoltak. Baráti körünk átalakul a saját szintünknek megfelelő emberek társaságának megfelelően.  Egyszerre csak észreveszzük, hogy megnyílik egy kapu és beindulnak a csodák. Egyik barátunkból gyógyító lesz, a másik előadásokat tart, van aki természetgyógyászatban éri el sikerét. Rájövünk, hogy működni fog kezünkben az inga vagy pálca, megnyilatkozik nekünk a szellemvilág, szellemi segítséggel olyan beavatást nyerhetünk, amire földi ember nem képes, könyvekből nem lehet megtanulni. Ekkor ébredünk rá, hogy mikor ráléptünk a szellemiség felé vezető útra, végig hatalmas segítséget kaptunk, csak a véletleneknek tudtuk be.   

 

 

Első időben sokan a vallás irányába tekingetnek, azt hiszik, hogy ott megtalálják a kérdéseikre a választ. A vallás gyakorlása bizonyos szempontból megfelelő, mert közelebb visz Isten megismeréséhez, de a vallások, ritka kivétellel hallgatnak a szellemvilágról, reinkarnációról, földi feladatokról. A szellemi feladataink ismertetését letudják azzal, hogy megismertetnek a „tíz parancsolat” törvényeivel, időnként részeket ragadnak ki az evangéliumból. Sokan azt hiszik, ha letudják kötelességüket valamelyik templomban vagy gyülekezetben, felmentést kapnak a hibás földi cselekedeteikért és megfelelnek a szellemvilág törvényeinek is!

„A materializmus igyekszik becsülettel megfelelni erre a kérdésre: azt mondja, hogy mirigyek váladékaiból keletkeztél, s rohadt hullává változol. Ez a válasz lelke mélyén senkit sem elégít ki, de jogot ad arra, hogy azt tégy amit akarsz. Éld ki, szerezd meg a pillanat örömeit, s feledkezz meg róla, hogy benned az öröklét igénye él

Minden én – az én énem is – ebben a tudatban van.

Megragadni, megfogni, kiélvezni azt, ami az enyém!

Soha sem voltam, sohasem leszek – most vagyok, s ezt a lehetőséget ki kell használni!

Amíg ez az akarat irányít, kívülről fújhatom a világ valamennyi valamennyi szent könyvét, törzshelyem lehet a templom, s naponta többször is imádkozhatok, s az egész csak önáltatás, szerepjátszás, amelyben végső soron megbukom. A vallás jelmezében tetszelgő énakarat annyival rosszabb a szókimondó materializmusnál, hogy az utóbbi csak téved, de az előbbi hazudik is.

Önismeret nélkül az ember nem önmagát éli, hanem tévedéseit s hazugságait.”

 

 

                                                                                        

 (Müller Péter – Lomb és Gyökér c. könyvéből idézet)

Mit értünk a bűn fogalma alatt? Mi számít bűnnek gyarló életünkben, melyek azok a buktatók amikkel fel kell vennünk a harcot?

 

 

A fő bűnökkel szerintem mindenki tisztában van. Ne lopj, hazudj, csalj, ne paráználkodj, ne ölj embert!  De vannak olyan bűnök, amik beépülnek a napjainkba és megmérgezik életünket, kapcsolatainkat, szinte észre sem vesszük. Bűnnek számít a képmutatás, a másik ember lenézése. A beárulás, pletykálkodás éppúgy, mint  a fölösleges igazmondás bizonyos élethelyzetekben. „Hallgatni arany” mondják a bölcsek.  Mindennek eljön a maga ideje, nem nekünk kell ítélkezni társunk felett. Ha a másikat lelkileg megalázzuk - ráadásul lehet, hogy igaztalanul - magunkra bízva a bírói szerepet, ítéletünkben nagyokat tévedhetünk, mert nem ismerjük a másik embertársunk cselekményeinek mozgatórúgóját, próbáljunk meg az ő szemével is látni azt a bizonyos helyzetet.

 

 

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”. Bűn a szabad akarat korlátozása, mindenki a saját tetteiért felelős, jó tanácsokat lehet adni, véleményt is lehet alkotni ha kérik tőlünk, de ne avatkozzunk a másik életébe. Mindenkinek meg kell tapasztalnia hibás döntéseinek a súlyát, mert csak így tudja fejleszteni a saját énjét. Ne akarjuk irányítani a másikat, ne döntsünk helyette. Sokszor nagyon nehéz megállni, hogy ne szóljunk bele bizonyos cselekményekbe, élethelyzetekbe. Lehet, hogy mi magunk már végigjártuk a hibás utat, amit más el akar követni. Figyelmeztessük, de ne avatkozzunk belel. Nehéz eligazodni a mai gazdasági világban, hogy mi a tisztességes üzleti haszon és mi a tisztességtelen, ami már lopásnak, csalásnak számít. Hallgassunk a szívünkre, a lelkünkre, jó szellemeink segítenek a sugallataikkal, ha nem éreznénk esetleg az elválasztó határt.

Sokszor az irigykedés okozza a legnagyobb problémát, megmérgezve a kapcsolatokat. Képes felborítani barátságokat, családi kapcsolatokat, jó szomszédságot. De mi az értelme? Magunknak és környezetünknek okozunk csak vele értelmetlen, általunk teremtett problémákat. Tegyük le, dobjuk el ezt a tulajdonságunkat!

Ha észrevesszük, hogy „bűnbe estünk”, hibát követtünk el, az már jó jel, mert felismertük hibánkat. Akkor már tudjuk, hogy mit kell kijavítanunk magunkban és ne keseregjünk rajta, javítsuk ki, változtassuk meg azt a tulajdonságunkat, ami nem megfelelő a szellemi fejlődésünk szempontjából. Ha elbotlunk kelljünk fel, ha tízszer vagy százszor, akkor is keljünk fel és próbálkozzunk újra. Időnk van, lehetőségeink is vannak. Ne feledjük:

egy csatát el lehet veszteni, de a háborút nem!

 

  

 

A haldokló ügyvédet meglátogatja barátja a kórházba. Látja, hogy a barátja betegágyágyán lázasan lapozza a Bibliát.

-         Veled mi történt? – kérdezi tőle – mit keresel a Szentírásban?

-         Azt – válaszolta – hogy nincs-e benne valahol joghézag!  

 

--Seng--