Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MISZTIKUS MAGYARSÁG

2011.12.28

MISZTIKUS MAGYARSÁG

 
A továbbiakban néhány olyan sorral találkozhat a kedves olvasó, amelyek a magyarság szellemi feladatairól, vagy éppen hozott értékeiről szólnak. Az a szellemcsoport, amelyet a Mindenható különleges megbízatással emelt ki az ázsiai népek tengeréből, váltakozó sikerrel, győzelmek és bukások sorozatán át hajtotta és hajtja végre a munkát, amit a föld szellemi fejlődésének ebben a szakaszában Isten eléje tűzött. Jelenleg az a legfontosabb teendője a világosságra jutottaknak, hogy segítsenek kiemelni az istentagadás sötétségéből ezt a sokat szenvedett és sokat tévedett népet. Nagy feladatokhoz nagy segítséget adott a Gondviselés a szellemtan magasrendű ismereteivel, amint ez a következő lapokon megerősítést nyer.   
 
Tormay Cecil: Magyar kalendáriumánakelőszavából
(Szent Istvánról)
 
“…itt Keleten magyar volt a világnak első szent királya... Törvényt alkotott, mely ma is törvény. Intelmeket adott fiának, melyek ma is intelmek a kései fiaknak. Olyan lelki fegyvereket hagyott örökül népére, amelyekkel mindig akkor győz, ha elveszik tőle a csaták fegyvereit. Országa határaiban és fajának erkölcsi erejében pedig olyan bástyát hagyott az emberiségre, mely ha leomlana, romjai felett feltarthatatlanul elöntené a Nyugatot a Kelet, és világrendjét mindenestől elnyelné.”
Saját megjegyzésem: A dőlt betűs rész olyan mértékig igaz, hogy nem alakult, és nem is alakulhatott ki tartós fegyveres ellenállás, partizán-, vagy terrorista harc még az idegen ellenséggel szemben sem, még kevésbé a belső hazaárulókkal szemben. Kialakult viszont egy belső, lelki ellenállás: ahimsza, az erőszakmentesség egy formája, amelynek a győzelmében ép-pen olyan biztosak lehetünk, mint ahogyan Gandhi magabiztosan vezette ki népét az angol elnyomás alól.
Mind az előbbi, mind az utóbbi számos áldozattal járt, de ezek az áldozatok a Megváltó önfeláldozásának (halvány, torz és kezdetleges, de még így is történelemformáló) leképezései.
            Nemzetünk végső elkeseredésében kirobbant forradalmait mindig leverték ugyan, (mindegyik forradalom szabadságharcban folytatódott rövidebb-hosszabb ideig), de a fegyverek nélküli kitartáshoz a forradalmakhoz kötözött sorsok, eszmék adtak erkölcsi tartást és erőt.
István király intelmei.   (Részletek)
 
Mivel megértem, s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett..., azt törvény élteti és tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára... részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint... az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden rendben valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak híveiknek, kíséretüknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak... Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól: „Hallgasd fiam a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak el ne hagyd oktatását, így sokasulnak meg néked a te életed esztendei.” (Péld.1,8; 4,10.)
 
     Az alább felsorolt intelmek közül a kifejezetten egyházi vonatkozásúakat kihagytuk.
 
1. Parancsainkban a szent hitet tesszük első helyre... Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit cselekedetek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az idvesség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen.
4. A vitézek... katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, és hogy semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.
5. A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik ékessége. Az Úr az evangéliumban: „A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket.” (Lk.21,19.) Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy.
7. Ha bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: „Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos.” (Péld.16,20.) És Dávid zengi: „A szenttel szent léssz, és az ártatlan fiúval ártatlan léssz, és a választottal választott léssz, és az elfordulttal elfordulsz.” (Zsid.17,26-27.)
8. Aki megveti, amit megszabtak atyai elődei, az az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy a fiaikat gyámolítsák.
9. A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig, fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal mondjad: „Küldd el Uram a bölcsességet a Te nagy voltodnak székéről, hogy velem légyen és velem munkálkodjék, hogy tudjam, mi légyen kedves nálad minden időben.” (Bölcs.9,10.) És ismét: „Uram Atyám, én életemnek Istene, ne hagyj engem álnokságnak gondolatában, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram.” (Sirák 23,4-6.) Ezzel az imádsággal fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson... Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. 
10. Az erények ura a királyok királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból... Szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak az atyafiságodhoz és a rokonságodhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” (Mt.9,13.) Légy türelmes mindenekhez... légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben... Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.
 
Mindez alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök birodalomba bejutni.      Ámen.
 
Honszeretet:    Gondolatok Gizi médium útján kapott tanításokból
 
            Szellemi úton kiválasztott és megfelelő fejlettségi fokra érkezett kicsiny pásztornép voltatok hajdanán a széles belső ázsiai térségeken. Oda testvérnépekkel együtt jutottatok.
            …E rokon csoportok között volt egy, amelynek a fejlődőképessége magas foka mellett a belső tulajdonságai alkalmasak voltak a beolvasztásra, tanulásra, átadásra, és rugalmas volt az alkalmazkodó képesség szempontjaiból is. Ez volt az a kis mag, a magor nép kis csoportja, amelyik számára a korábbi hely adottságai és szellemi ki-sugárzása már nem volt alkalmas a további fejlődésre. El kellett jutnia egy neki megfelelő helyre, hogy ott letelepedvén évszázadok alatt átalakuljon és elkezdhesse végrehajtani a valódi feladatát.
            Amíg belső forrongások, szokások, környezeti küzdelmek kötik meg az erejét és jellemző belső tulajdonságait, addig szó sem lehet valódi feladat teljesítésről… Ezért volt viharos a történelmetek: voltak ragyogó korszakai, harci eredményei, hol meg mérhetetlen veszteségei és letörései. Ezekben égett ki sok olyan törekvés, mely a későbbi feladat teljesítéshez nem volt szükséges, mindössze tapasztalataival gazdagította a népszellemet.
            A népszellem lényege a kirajzolódó és lassan kitisztuló, megszilárduló arculat, amit a hosszú vándorút után a népet megillető, a szellemi kibontakozáshoz egyedül szükséges helyen kell kialakítani. Ez elüt a környező né-pekétől. Idegennek is tekintik mindaddig, míg magába nem olvasztja azok tulajdonság-jegyei közül mindazt, ami kizárólagosan jó és helyes. Hozzáteszi a maga saját, hasonlíthatatlan és gazdagabb vonásait és ezek után olyan „arccal” fordulhat a többiek felé, amely már nem idegen azoknak sem. Sőt, olyan ez az arc, amelyre már ők kívánnak hasonlítani…
            Lábatokat megvetettétek itt, hogy megkapaszkodva az igazi otthonná váló Kárpátmedencében, hogy senki semmi módon ne tudjon kivetni onnan… Területeket elragadni lehetett. Emberi fájdalom ez számotokra, mérhetetlen igazságtalanságnak érzitek. Az is – rövid távon. Hosszú távon felmérhetetlen előny. A Gondviselés csodája az, ami ebben a században veletek történt. Területeket vágott le rólatok, melyekre nincsen szükségetek a szellemi feladatokhoz. Viszont: maradtak és mindvégig maradnak is ott nem csak vérségi, hanem az össznépi szellemiség képviseletét tovább hor-dozó testvéreitek. A testvériség ápolt tudata mellett kapocs és közvetítőként segítenek a következő évszázadok egyre emelkedő szellemi mozgásaiban. Mint rejtett erek, idegek hálózzák be azokat a területeket is, és viszik át a hazanagy vérkeringését más „testekhez.”
            Nemcsak a magatok fejlődése és a belső forrongások letisztulása a feladat, hanem a legszorosabb kapcsolat fenntartása azokkal, akik „idegen” területre kerültek. Idegen? Hisz az sem volt véletlen, hogy hajdanán oda is elhatolt népetek, megvetette lábát ott egy időre, életet, kultúrát, szellemet vitt oda a magáéból. Eszközök ők is, közvetítők… Egyelőre nekik épp úgy makacsul és erősen meg kell vetni lábukat, megmaradni és kibírni mindazt, amit az „idegenek” rájuk zúdítanak. Mindig a legrosszabb, legérzékenyebb pontra: a magyarságukra. Ott a legsebezhetőbbek a jövendő feladatukban is. Oda támad az idegenkedő, befogadni nem akaró másik népszellem leg-rosszabb vonulata, mert mindig az ad hangot, az a legzajosabb. A szelíd, mindennapi ember, ha más nép fia is, nem ellenséges…
            Ahogy az egyes szellemek a „túloldalról” segítik, irányítják a családtagjaikat, úgy népüket is támogatják azok, akik előzőleg már tettek érte valami jót. Áttérve a szellemi síkra, egy ideig még segítik erőikkel az övéiket. A honszeretet a halállal sem vész el a szellemből egy ideig… A mi mondavilágunkból az is ismert, hogy a nép régen meghalt vitézei segítik az ország katonáit a mai harcokban. (Csaba királyfi) 
            …A nép lelkét felfoghatjuk egy lelki testnek is. Amint az egyes léleknek sajátos kisugárzása van, és jellemző auraként ragyog körülötte, ugyanez érvényes nagy vonalakban is. Ez az össznépi aura lüktet, fénye nem állandó. Mindezek felett ott ragyog a Népi Szellem – Nemzeti Géniusznak is nevezik – és annak erői, gondolati kisugárzásai. Segítő impulzusai a népi aurán át tevékenykednek… Ez igen fontos az előrehaladásban, mert a kapcsolat a Géniusz és népe között csakis ezen át tud érvényesülni…
            A honszeretet a tudatos nemzeti jólétre irányul. Ebben az egyes ember kisugárzása megemelkedik, kitágul, felragyog, és ezen a szikrán át a nemzeti Géniusz erőiből egy parányi le tud sugározni az ország életére. A hazaszeretet-parányok azok, amelyek… lehetőséget teremtenek a Géniusz erőinek fogadására.
            …Évszázadok múlnak el és ez a jelenleg még alacsony létszámúnak vehető népesség, a tietek, a szellemi haladása folytán hatékonyabb lesz, mint azt a számszerinti nagysága mutatná…             
            …A magyarság ősi telephelye a Tárim-medence. Ott éltek szent remeteségben, visszavonultan a népesség szellemi „Magasai,” az Ég kutatói. Hozzájuk járultak a nép Vénei, a későbbi Táltosok, mint az élet forrásaihoz, tanácsért, jóslatokért. Ezek a szent öregek alakították ki a jellegzetes népi vonásokat, amelyek a népszellemben mind máig fellelhetőek... A nép mindig is csillaghitű volt, kozmikus hit, tudás, szemlélet a jellemzője. A régi hagyományokban, vallásos emlékekben ez is fellelhető még… A Nap-ábrázolások, mint hívójelek szolgáltak a ruházaton, lakóházakon, tárgyakon, ékszereken, sokfélén. Még a mesevilág is őrzi ezt a kozmikus szemléletet. De a nép, a hazájába érve, átalakult és módosult az új környezethez. Mert addig női jellegű, befogadó és beolvasztó szemléletű volt, mint ahogy ez a földrajzi hely is az. Az átalakulással, hasonulással az eredeti népi szellem a mélybe vonult, ott ma is megtalálható, és a felszínen az új hatások korszelleme alakult ki: a ható, támadó, elfoglaló férfi jelleg, minden hatásával és következményével együtt. Ez a nép befogadó, átdolgozó, átalakító és nem hódító. Az őseredeti vonások az új korszellemnek megfelelően átalakulásra, finomításra szorulnak. Ez a jövendő feladata.
Kiszely István: Ősi magyar egyistenhit. (Részletek)
Őstörténetünk tudatos meghamisításának egyik érvként használt alappillére volt évszázadokon keresztül a magyarok elődeinek pogányként való felemlegetése. Ehhez természetesen különböző visszataszító cselekedeteket asszociáltak, ami undort váltott ki az úgymond keresztény Európából; értsd: Európa nyugati felén lévő országokból. A vad külsejű, kegyetlen, mosdatlan „ősmagyarok” úgymond kutyára esküdtek, imádták a madarakat és sok istent szolgáltak. Ebből semmi sem volt igaz, hiszen számos történeti forrás tanúskodik arról, hogy eleink mindig is egyistenhívők voltak.
A millennium mámoros idején szinte csak arról esett szó, hogy első királyunk, Szent István uralkodásakor - néhány év alatt - kereszténnyé lett az addig pejoratív értelemben használt „pogány” magyarság. Gondosan kerülik azokat a tényeket, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy az ősmagyarok már jóval a Kárpát-medencébe való tömeges bejövetelük előtt találkoztak a keresztény hittel, sőt, ismerték a keresztény vallás jelképeit. Erre számos régészeti lelet is utal. Arról nem szólva, hogy elképzelhetetlen, hogy egy ősi, „pogány” hagyományokkal rendelkező népet a történelemben említett igen rövid idő alatt bárki is áttéríthetett volna, még a nem létező tűzzel-vassal sem, egy tőle idegen, számára ismeretlen hitre. Szent István idején az történt, hogy a keleti kereszténységet ismerő magyarokat Rómához hű keresztényekké nevelték át az országba behozott római katolikus hittérítők. A változás nem olyan nagy, nem is okozott komoly megrázkódtatást az egyistenhívő magyarság számára.
Milyen volt a magyarok ősvallása? - teszi föl a kérdést Csengery Antal, (1853) és mindjárt meg is válaszolja: „Alapjaiban nem lehetett más, mint azon hun-szkíta-avar népeké, melyek történelmük kezdete óta ugyanazon tereken mozogtak.”
A nagyállattartó lovas népek életében a végtelen rónákon való barangolás, a Nap, a Hold, az eső, a hó, a vihar, a teljes fenségében kibontakozó égbolt látványa a nagy kozmikus összefüggések felé irányította az ember figyelmét, és hitéletében a menny, az égitestek és a természet erőit megtestesítő szellemvilág képzetein felül egy főisten alakja emelkedik ki, aki akaratát a legkülönbözőbb módon nyilvánítja ki az emberek előtt. Ebből a természetes világképből a Mindenség Urának (a Kök-Tennek) és az ősök Istenének (az Es-Tennek) kettős, de mégis egy alakja alakult ki, amelyet a nagyállattartó sztyepi népek képzetében egy csodálatos személy, az általában áldott állapotban ábrázolt Istenanya - a Babba Mária - képe egészített ki.
A sztyepi népek mindig ahhoz az Istenhez fohászkodtak, aki mindennél feljebbvaló és „az égben lakozik.” A pusztai nagyállattartó, egyistenhívő népek az emberek körében mindig jelenlevő Mindenhatóval a közvetlen kapcsolatot a szellemvilág lényein és a táltosokon keresztül tartottak. Hitük szerint mindenki úgy tisztelte az Istent, ahogy akarta; így jött létre körükben a vallási nyitottság más egyistenhívő vallásokkal szemben.
Európa sohasem értette meg, hogy a magyarság olyan kultúrkörből érkezett Európába, amelynek népei magasrendű istenélménnyel rendelkeztek. A nagyállattartó lovas népek - köztük a magyarság - életének racionális alapvetése, a maga végtelenségében egyszerű és tiszta hitvilága mesze fölötte volt Európa igen összetett és sokgyökerű vallásának. Eleink hitvilágának kifejezésére sem finnugor, sem szláv szavak átvételére nem volt szükség. Az "isten", a "lélek", az "imád", a "menny", a "megszentel", a "boldog", a "böjt", a "vétek", a "bűn", a "bocsájt", a "búcsú", a "hisz", a "hit", a "teremt", az "örök" és más, hasonló körbe tartozó szavaink a honfoglalás korának előtti szókészletünkhöz tartoznak. Némelyek, kis túlzással azt állítják, hogy szinte az egész Bibliát le lehetne fordítani a honfoglalás kori magyarság nyelvére.
A csíki székelyek és a csángók között még él az őshitünk „istenasszonyának” – „Babba Máriának” - a kultusza. A Boldogasszonynak a magyar néplélekben megtalálható tisztelete nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy Szent István éppen a Nagyboldogasszony oltalma alá helyezte hazánkat.
A keresztény világban nincs még egy olyan nép, amelynek kultikus élete központjában annyira meghatározó módon állna a Mária-tisztelet, mint a magyarokéban.
Mit tehet a harmadik évezred magyarsága megmaradása érdekében? Nem feledkezhet meg a Babba Máriáról, arról, hogy a nemzet Őt követve élhette túl azokat a viharokat, amelyekben más népek fölmorzsolódtak. Szépen fejezi ki Lukács páter a Csíksomlyóról írt könyvében: „... csak ezen az úton indulhattok el... De csak úgy, ha jól megfogjátok Boldogasszonyotok kezét, hogy aggódó anyai szeretetének biztonságával, és földi képviselőinek, a magyar anyák... termékeny kivirágzásával biztosítsátok a jövőt.”
Pio páter üzenete
Az 1968-ban meghalt szentéletű Pio páter egy látomása után a következőket mondta:
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigyelem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
A Dalai Láma üzenete a magyarokhoz
"Magyarok!  Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor – és ez a politikusokra különösen igaz – elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm."
A nepáli papok
2005-ben kijelentették, hogy mindennap imádkoztak a Földért. Most „vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.”
A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője magyarországi tartózkodása idején így szólt a magyarokhoz:
„Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szív-csakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!”
Nostradamus
Az alábbiak hitelességéről nem vagyunk száz százalékosan meggyőződve. Hogy mégis leközöljük, az annak köszönhető, hogy szerzője – lett légyen bárki – mélyen együtt érez nemzetünkkel, de közben rámutat hibáira is.
Nostradamus Pannoniáról
Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a „nagyhírű és vitéz” nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett  Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. szept. 8-án halt hősi halált. Mint a vers megjósolja, a „pogány" török még valóban 120 évig uralkodik Magyarországon, és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse, hiszen Csáktornya szülötte.
 
Az alábbiakban néhány centuriát idézünk ebből a munkából:
84. /
Az írott szó elhal majd,
és egyre szegényebb lesz a beszéd,
a nemzetre egy talány hoz bajt,
mely elveszi az emberek eszét.
Egész nap otthonukban ülnek,
bámulnak hazug, mozgó képeket,
s mire a bálványok ledőlnek,
már alig születnek gyermekek.
85. /
Ötven esztendő lejártán új világ lesz,
a magyarok végre kézbe veszik sorsukat.
Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,
a törvény az uzsorásokat sújtja.
Az ország még sokáig nem lesz gazdag,
de többé senki sem hal éhen,
a néppel új királyt is választanak,
s kezdődik elölről minden, mint régen.

87. /
Amit értelmes elme el sem képzel,
az megtörténik majd Hungáriában.
Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,
csak gyilkos ármány és ravaszság van.
Dolgozni akarnál, de nincs munka,
pedig a földek parlagon hevernek,
aki eddig a munkát csak unta,
most koldusa lesz az idegeneknek.
90. /
Az erdőn túl él az ország jobbja,
de számában kisebbik része,
földjét az erősebb elrabolja,
ezeregyszázból nyolcvan évre.
Már csupán nyelvében él, de él még,
s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,
az ő küzdelmük hozza el a békét
és egységét minden magyaroknak.

91. /
Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,
erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,
türelmesek, de kitartásuk semmi,
vezérük rosszul végzi mindahány.
Költőiket elfelejtik gyorsan,
akárcsak régi énekeiket,
magyar se marad sok a honban,
de magyarul szólnak az idegenek.
92. /
Immár vén és beteges koromban
távoli nemzetnek ködképeit láttam,
Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,
megtörténik egyszer majd a valóságban.
Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,
lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, -
háromezer ezüst volt a munkám bére,
örvendenek neki koldusok és árvák.

93. /
Akinek mindezt írtam rendelésre,
három hónappal él tovább mint magam.
Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,
minden ledőlt toronynak súlya van.
A pogány még százhúsz évig itt lesz,
de egyre jobban gyengül -
személye két nemzet közt híd lesz,
s utódja nagy művet ír a küzdelemről.

94. /
Keletről primitív, barbár horda tör
Magyarországra, nem először.
A nép minden vagyonát elhordja,
a csőcselék a mélyből előtör.
Megérkeznek a haza elárulói,
sértődöttek, és idegenek,
tíz évig tudják a népet zsarolni:
vörös és sárga a címerben egyek.

97. /
Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,
s az emberek apraját eldobják,
és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,
súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.
Értéke nem lesz semmi a munkának,
és nem lesz semmi haszna a pénznek,
uzsorások magyar földre licitálnak,
gazdagok helyett fizetnek a szegények.

98. /
Róka, s hiéna vezeti a népet,
alattuk szétesik az ország,
a róka egyedül sokat téved,
a hiéna megássa a sírját.
Végtelen a nép ostobasága,
de lassan feltámad az új erő,
nem hallgat róka hiéna szavára,
Pannónia nem lesz dögtemető.
99. /
Jön új nemzedék, mely erős lesz,
és nem szégyelli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nem csak önmagának túr és kapar.
Erkölcsében megújul majd az ország,
és végre büszke lesz minden fia,
mert ámulatba ejti egész Európát
sok száz évnek elteltével Pannónia.
Csak remélni merem, hogy ez a szöveg hiteles, ugyanis Nostradamus híres centuriái meglehetősen talányosak, és mint minden jóslat, többféleképpen is értelmezhetőek. Lehet, hogy egy konkrét témára irányuló felkérésre világosabb és érthetőbb válaszokat tudott adni a nagy látnok.
 
--Seng--