Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Színház és dimenzióváltás

2011.12.28

Színház és dimenzióváltás

 


"Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép, s lelép: s mindenkit sok szerep vár

Életében, melynek hét felvonása

A hét kor. Első a kisded, aki

Dajkája karján öklendezik és sír.

Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,

Táskás nebuló: csigamódra és

Kelletlen mászik iskolába. Mint a

Kemence, sóhajt a szerelmes, és

Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.

Jön a párduc-szakállú katona:

Cifra szitkok, kényes becsület és

Robbanó düh: a buborék hírért

Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:

Kappanon hízott, kerek potroh és

Szigorú szem és jól ápolt szakáll:

Bölcseket mond, lapos közhelyeket,

S így játssza szerepét. A hatodik kor

Papucsos és cingár figura lesz:

Orrán ókula, az övében erszény,

Aszott combjain tágan lötyög a

Jól ápolt ficsúr-nadrág; férfihangja

Gyerekessé kezd visszavékonyodni,

Sípol, fütyül. A végső jelenet,

Mely e fura s gazdag mesét lezárja,

Megint gyermekség, teljes feledés,

Se fog, se szem, se íny tönkremenés!"

Shakespeare:
Ahogy tetszik. II. felvonás 7. szín.
Szabó Lőrinc fordítása

Eszembe jutott, hogy egy nagyon jó példával lehet érzékeltetni az  elkövetkezendő sorsunkat.

Illúzió világba élünk, az egész élet színház, mi vagyunk a szereplők benne, mi rendezzük egy részben, Isten a néző.

De komolyabban nézve, sok ember sajnos azonosítja magát a színházi szereppel, és számára csak a színpad létezik, azt hiszi, hogy a színpadon kívül nincs élet. Pedig egy - egy életre kapunk egy szerepet, ezt a szerepet kell játszani, van szabad akaratunk, ami azért kicsi lehetőségeket ad, mert  a szerepe a lényeg, amit játszani kell, egy karmikus darabot.

Persze ez azokra nem vonatkozik, akik vállalásból jönnek le, ők a "beugró" színészek, és ők nagyon jól tudják, hogy mi a szerepük.

Lehet szabadabban játszani, lehet kisebb változtatásokat létrehozni, lehet rögtönözni, kicsit eltérni a
szereptől, de komolyabb eltérés esetén jön a "Rendező" figyelmeztetése, azaz  véletlen találkozások, balesetek, figyelmeztetések.

Ha valaki teljesen eltér a szereptől azt "leveszik" a színpadról, és egy újabb szerepet kap egy másik darabban másik alkalommal.

Sokan félnek a változásoktól, pedig nincs mitől félni. A színházat felújítják teljesen, egy ideig nem lesz előadás. A színház pontos felújítási idejét nem lehet tudni, csak sejteni, ezt az egyik FŐ rendező mondta, akit Jézusnak hívnak. De előre figyelmeztetet mindenkit a felújításra.

Miután Ő nemcsak rendező, hanem személyzeti kérdésekkel is foglalkozik a színházban, azt is elmondta, hogy sokan a viselkedésük miatt mert renitensek, figyelmetlenek, nem kapnak új szerepet a színházban, pedig sok figyelmeztetést kaptak már erről, őket száműzik a színházból, egy ideig munkanélküliek lesznek, majd egy vidéki egyszerűbb színházban kapnak fellépési lehetőséget, ha bizonyították érettségüket arra, hogy képesek lesznek újból játszani. Sajnos ezek évmilliókban mérhető idők lesznek,
addigra felépül számukra az új színház is.

A színházat teljesen felújítják, új darab lesz, nagyon sok színészt újra fognak alkalmazni a Globe (Föld) nevű színházban, ők a mostani szerepeik szerint méltóak lesznek rá.

Sok színész pedig lehetőséget kap egy másik színházba történő szerepre, egy sokkal komolyabb színházban, itt már nagyon komoly darabokat játszanak, de sajnos ők kevesen lesznek.

Rettegnek páran a színház felújításától, hogy tönkremegy, elpusztul, összedől, pedig nincs mitől félni, az új színház sokkal gyönyörűbb lesz, tisztább, a sok rossz színészt kidobják, és béke, nyugalom lesz a felújítás után. Csodálatos élet kezdődik a színpadon, most a vígjátékok időszaka fog jönni, a drámai darabokat eladták azoknak a színházaknak ahol majd azok fognak játszani, akiket eltanácsoltak a Globe színháztól!

Kedves Barátaim, nincs mitől félni, a színházra nagyon ráfér a felújítás, nagyon roskadozik már, pár millió év alatt párszor volt csak festve, de most alapjaiban lesznek elvégezve a munkák.

Sajnos sokan akik nem értik a felújítás lényegét rossz híreket terjesztenek az építkezés kezdetéről, pedig még a nagy ÉPITÉSZ se tudja, hogy mikor fogja pontosan kezdeni, hiszen az függ a színészek szerepjátékától, megvárja, míg sokan (kegyelemből) eljátsszák a búcsújátékukat, mert ezzel még
változtathatnak a helyzetükön, és lehet, hogy meghosszabbítják a szerződésüket.

 

Sajnos sokan a gondolataikkal terveznek előre időpontokat az építkezésről, de sajnos ezzel csak azt érik el, hogy elkezd hullni a vakolat hamarabb, nehezebb lesz a meglévő szerepjáték, de a felújítás kezdeti
időpontján ez semmit se változtat.

Mindenkinek úgy kellene most szerepelni a színházban, hogy ez életük nagy búcsújátéka, egy vizsgadarab, melynek nagy a tétje. Nem tudjuk, hogy mikor kezdődik el a nagy munka a színházban, így minden pillanatot ki kell használni a tisztességes játékra. A mostani játékban van egy közös kulcsszó,

amit nagyon könnyű megtanulni, bár játszani azért nehezebb, és ezt SZERETETNEK hívják, és minden színésznek ezt meg kell tanulnia és eljátszani.


A színpadon folyamatosan változnak a színészek, mindig másokkal játszunk, bár vannak állandó partnereink is, néha régi ismerősök is előkerülnek és fellépnek, sőt találkozunk olyan színészekkel is, akikkel egy másik darabban játszottunk, és nem szerettünk egymással szerepelni, de most a rendező úgy
állította össze a darabot, hogy testvért, szerelmespárt, családtagokat kell játszani, és sok múlik ettől a szereptől!

Nagy játék ez, az ÉLET színpada, ahol komoly a tét, de nagy illúziójáték az egész, aminek nagyon komoly a tétje magasabb szinten. Kegyelem sokak számára, hogy részt vehetnek a játékban, mert sokan még olyan helyzetben vannak, hogy csak színi tanodába járnak, és még nem kaptak lehetőséget arra,
hogy felléphessenek a színházban!


De az Új Színház szeretettel vár mindenkit, mindenkit, aki szeretné a szeretetet eljátszani, gyakorolni újabb és újabb darabokban.

Én nagyon örülnék, hogy mindenkivel, aki ezeket s sorokat elolvassa, játszathatnék az új színházban! Szerintem mi írjunk egy nagyon jó darabot, amiben van jóság, szeretet, béke, öröm!

Írta:  Karsay István