Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A katolikus egyház és a spiritizmus

2014.07.31

 A katolikus egyház és a spiritizmus

            Az írás az Új Ösvény folyóiratban jelent meg 1925 március 15.-én.

Nagyot haladt a világ; néhány év alatt alapvető kérdésekben egészen más felfogások jutottak érvényre, mint amilyenek addig érvényben voltak. De talán semmi sem lepi meg az embert annyira, mint a katolikus egy­ház vezető köreinek a spiritizmushoz való viszonya, illetőleg ennek a viszonynak egészen rendkívüli meg­változása.

Egy kis könyv jelent meg a napokban a magyar könyvpiacon a spiritizmusról, szerzője Raupert Godfrey J. angol katolikus író, fordítója dr. Némethy Ernő. A könyvet a Szent István-Társulat adta ki, és el van látva az esztergomi egyházi cenzúra „imprimatur“-ával is. A szerző előbb az anglikán egyház papja volt, és hétévi működés után lépett át a katolikus egyházba.

Könyvében egészen csodálatos dolgok találhatók. „A tények beszélnek“ című fejezetben igen alapos ok­fejtés után arra az eredményre jut a szerző, hogy a médiumok által okvetlenül idegen szellemi intelligenciák nyilatkoznak meg. Hosszasan vitatkozik a tudományos szőrszálhasogatók tévedéseivel, és hét pontban sorolja fel évtizedeken át szerzett, igen meggyőző bizonyítékait.

Végső konklúziója így hangzik: „A megfigyelt és szám­talan ízben ellenőrzött kísérletek kell, hogy minden értelmes embert, aki nem vált előre elfogadott nézetek rabszolgájává, meggyőzzenek arról, hogy e jelenségek alkalmával szellemi lényekkel van dolgunk. Egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy e végkövetkeztetés alól valaki magát kivonja, és meg vagyok győződve, hogy akik azt le nem vonják ma, kénytelenek lesznek azzal holnap. E tényeknek tagadása, s azon próbálkozás által, hogy azokat tudós, de teljességgel hihetetlen magyará­zatok által megkerüljük, csak nevetségessé tesszük magunkat a spiritiszták előtt, s csak a tudomány hitelét rontjuk meg.“

E megállapítás után a szerző olyan módon tesz eleget egyháza iránti kötelességének, hogy a médiumok által megnyilatkozó szellemeket rossz szellemeknek nevezi, és bizonyítékul a Bibliából idézi János apostol szavait: „Szerelmeseim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg őket, hogy Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta jött a világra.”

Hang­súlyozza, hogy a szentekkel történt csodálatos dolgokat nem lehet spiritiszta szemmel nézni, mert ezek Istennek engedelme alapján az emberek okulására történtek, míg a médiumi manifesztációkat az emberek vágya idézi elő. „Hiszen egyébként, — mondja a szerző, — a szenteket is spiritisztáknak kellene tekintenünk, (!) ami pedig merő képtelenség.”

Ezek a következtetések azonban nem csupán Godfrey úr magánvéleményét fejezik ki. A szerző leírja, hogy G. Lepicier nyugat-indiai érsek közvetítése folytán alkalma volt annak idején X. Pius pápa előtt hosszasan

kifejtenie álláspontját. „A pápa — úgymond Godfrey — tudta, hogy a kutatás milyen irányt vett, és hogy híres fizikusok beható vizsgálódás és utólagos ellenőrzés után nyíltan a spiritizmus mellett tettek hitvallást. Ami engem leginkább bámulatba ejtett, az a szentatyának a spiritizmus jelenségeiről való pontos tudása volt. . .

Leírhatatlan komolysággal fejezte ki ez a mély lelki életű és világosan látó pápa azt a meggyőződését, hogy a spiritiszta állítások alapján valamikor olyan támadás fog az egyház ellenében bekövetkezni, amilyent az talán még soha sem látott.”

Szerzőnket elutazása előtt még egyszer fogadta a pápa, és ezekkel a szavakkal bocsátotta útnak: „Mondja meg előadásaiban a dolog felől a teljes és egész igazságot. Az egyháznak nincs mit félnie az igazságtól. Amitől félnie kell, az fél tudások, féligazságok és tarthatatlan elméletek.”

Godfrey tényleg útnak indult és Angliában, majd Amerikában éveken át az előadások egész sorát tartotta, leginkább egyetemeken, kolostorokban és papnöveldékben. A háború éveiben történt ez; 1918 Gasparri bíboros Rómából arról értesítette, hogy X.Pius utóda, XV.Benedek pápa épp olyan szellemben ad felhatalmazást az előadások folytatására, mint elődje.

Látnivaló, hogy a legmagasabb egyházi körök felfogása az utóbbi időben jelentékenyen változott; ma már nem tagadják kereken a szellemi nyilatkozatok lehetőségét, hanem csak azt mondják, hogy a nyilatkozatok a sátántól erednek. Maga Godfrey erre a megállapításra jut: A spiritizmus tanai a Szentírás megvilágításában szemlélve azt a gondolatot sugallják, hogy azoknak közvetítői hazug szellemek, s hogy az egész mozgalom nem más, mint a megjövendölt, a történeti kereszténységtől való nagy aposztázia.”

Nem akarunk e kis könyvecske okfejtésével perbe szállani, célunk csak az volt, hogy a katolikus egyház vezető köreinek mai álláspontját megismertessük.

Mi spiritiszták tudjuk, hogy a leírt jelenségek csak nagyon felületes vizsgálódás eredményei, s főképpen tudjuk azt is, hogy a modern spiritizmus nem ellensége a vallásos felfogásnak, hanem Krisztus tanításainak a mai felfogásban való kifejtése. Tehát a mi meggyőződésünk szerint vallás és spiritizmus egy ugyanazon utón haladnak Isten nagy céljainak, és az élet értelmének ismerése felé. 

Szemlézte: Kuklis Iván 

Szellemi Tanítóinktól:

            Ösvényt bármilyent választhatsz, mert nem a hibázás a baj, hanem hogy rajta is maradsz és kitartasz mellette!

EGY IDE TARTOZÓ ÉRDEKESSÉG:

A Vatikán a „szellemi elem”

azonnali továbbéléséről

- A VII. SZBE Fórumon elhangzott előadás bővített változata -

 

1998. október 31-én a svájci Bild Zeitung tudósítója 21x5 cm-es címmel közölt le egy cikket, amelyből pár sort idézünk:

„A pápa  Rómában  zarándokoknak a következőket mondta: Ne gondolják az emberek, hogy a halál utáni élet csak az utolsó ítélettel kezdődik.

A halál után egy egész különleges helyzet áll elő. Egy átmeneti állapotról van szó, amikor a test feloldódik és egy szellemi elem továbbélése kezdődik el. Ennek tudata van és saját akarata. Így az ember létezik, jóllehet nincs már teste!

A nemzetközi pápai teológiai tanács egy tagja közlése szerint: A halál pillanatában az ember egy óriási felfedezést tesz. Nemcsak azt, hogy a lélek elhagyja a testet, hanem az ember megérti az idő titkát, azaz időtlenné válik, belép az örökkévalóságba.” Eddig az idézet.

 Egy nappal később több német újságban is megjelent a hír, néhánynál az első oldalon.

A Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano német fordításában november 6-i dátummal egy részletesebb tudósítást közölt az október 28-i ún. pápai generál-audienciáról. A cikkben csak ez a téma került kitárgyalásra, ószövetségi és újszövetségi idézetekkel alátámasztva.

A cikk vége felé egy forrásra való utalás volt található, amely a Hittani Kongregáció (Tanítóhivatal) 1979. május 17-i eszkatológia (végső dolgok) témájú nyilatkozatára utalt.

Egy szellemi búvárt persze felingerel egy ilyen eset. Beindult a forrás utáni ‘kanossza-járás’.

Budapesten csak egy francia nyelvű példányt találtunk, így azt német kapcsolatokon keresztül próbáltuk megszerezni. Megtudtuk, hogy több templom járatja a lapot, de a felkeresettek közül egyiknek sem volt ismerős a téma, és „ilyen régi lapot nem is tartunk” jelszóval zárultak le a beszélgetések.

Az Interneten talált német egyházi kiadó segítségével kaptunk egy vatikáni telefonszámot, majd találtunk egy kedves hölgyet, aki hajlandó volt másnap lemenni a pincébe, és az archívumból előszedni a kért lapot, majd faxon megérkezett a 3 oldalas anyag.

Fenti kalandot csak azért írtuk le, hogy a kedves olvasóval érzékeltessük, egy kívülálló, laikus nem könnyen jut el az eredeti forrásokhoz. A téma bár nyilvános, de nem került „túltárgyalásra”, mint azt a számos óvó figyelmeztetésből és Ratzinger kardinális egyházpolitikai magyarázataiból egyértelműen le lehet szűrni.

Tény az, hogy a keresztény egyházaknál a végcél, a feltámadás, nem központi téma (még ha a pokollal, a bűntető Istennel való fenyegetés az egyház történelmében gyakran elő is fordult) a fókusz a törvényre irányul, és annak betartására, az evilági életvitelre. Tehát a keresztény  vallás nem „mennykóros” - mint azt egy papneveldében szokták mondani.

Mégis, a tájékozatlan hívő, különösen ha az elmúlt 50 évben még nehezen is jutott hitoktatáshoz vagy az eszkatológiát tárgyaló irodalomhoz, csak - csak érdeklődővé válik, ha megérinti a téma (közeli rokon halála, egy saját belső pl. fényélmény, vagy a klinikai halálba jutottak /kb. 4000 regisztrált eset/ döbbenetes, gyakran egybehangzó beszámolói ).                                            Ilyen helyzetbe került a pápa maga is 1979-ben.

A Brinkley és Perry szerzőpár „Zurück ins Leben” könyve 145. oldalán írja a következőket:

KAPTAM EGY MÁSIK LEVELET IS, DE NEM TALÁLTAM A MOSTANI KÖZLÉSEK KÖZÖTT, ENNEK NEM TUDOM BIZONYÍTANI AZ ALAPJÁT, DE ÉRDEKES, BÁR ÍGY LENNE!

FERENC PÁPA: „NEM VAGYUNK EGYEDÜL” (részlet)

Róma:

Őszentsége ma délelőtt szentbeszédet tartott a Szent Péter téren. Ferenc Pápa nagyon egyszerűen, világosan és az összesereglett hívők csodálkozásától övezve kijelentette:

 „Egy vatikáni püspök szívinfarktust kapott 1979-ben. Beállt a klinikai halál állapota. Visszatérése után sok társának elmondta élményeit. A látottak annyira mély benyomást keltettek az egyházatyákban, hogy II. János Pál is felkereste a lábadozó püspököt, akit megkérdezett, látta-e Istent? A püspök ezt nem tudta megválaszolni, de elmondta, hogy az alagút végén egy idegen köszöntötte, aki elkísérte őt egy ragyogó és szeretetet sugárzó Fényhez. A visszaútban (teste felé közelítve újra) átlebegett a Vatikán falain, többek között áthaladt a pápai öltöző-szobán is. A pápa feltett kérdésére, milyen ruha volt rajta, a püspök részletesen leírta a ruházatot, amit a pápa a reggeli misére ott felöltött!”

Hogy  van-e összefüggés Raymond Moody az időtájt ismertté vált kutatása és a pápa előbb tárgyalt személyes élménye, valamint az alábbiakban kiadott határozat között, - nem tudjuk! Mindenesetre a téma akkortájt napirenden volt.”

Ha nem is teljes és pontos fordítást adunk, megpróbáljuk a megértést áhító keresztények szempontjából igen érdekesnek és fontosnak tartható dokumentum „szellemét” hűen visszaadni

„Kedves Testvéreim! El szeretném mondani mindannyitoknak azt, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban. A Tudomány eléggé fejlett annyira, hogy hamarosan meg fogjuk ismerni az új fivéreinket és nővéreinket, akikkel kicseréljük egymást közt a békesség jelét. Azon a napon megtörténik a csoda, és ne feledjétek: Egy az Isten és mindannyinkon egyformán őrködik, vigyáz. 

A kinyilatkoztatás hatalmas izgalmat keltett és lenyűgözte azt a sok ezer embert, akik a téren követték a szentbeszédet. Ferenc Pápa ezzel a rendkívüli tettével azt szerette volna tisztázni, hogy a fejlődés tekintetében nagyon fontos az, hogy nyitottak legyünk az új ismeretekre  és összhangban a józan ésszel csodálkozzunk ezekre. Ez a kinyilatkoztatás bizonyára megváltoztat mindent.

 

Közreadja: www.foldicsillagok.hu