Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valkovszki Attila: Avatar lélek

2014.11.11

Valkovszki Attila: Avatar lélek

sma.jpg

Tengervíz valóság, csökkenő horizont,

Véget lát fénylő gömb-szemünk.

Remegő kéz sebzett életet ont,

Valónk fölé röppenünk.

Sötét, torz, égető, s félnünk kell,

Mondta száz ember, megannyi tan,

Ki gyarló, s bűnt követ, vezekel,

De ki látta ezt valóban?

Belőlünk szól gyermeteg hang, suttog,

Testünk templom, s a lélek bent van,

Az igazság éber, a háttérben sunnyog,

Nem más, csak tudomány a lélektan.

Zöld életszín ragyog bennünk, s feltölt,

Bizony távozunk e földi síkról,

Mégis teljes hálaérzés, mi eltölt,

Lelkünk örökkön levő smaragdzöld fénytoll.

Feltétlen szeretet, teljesség csodája,

Egység, s egyediség a teremtés koronája.

Mennyeknek érzése, szivárvány pompája,

Lényünk innen a fejlődést kiáltja.

Választ hát újra földi gyermektestet,

Kit égi áldással útján felesket,

éljen boldogan, szeressen szerelmest,

Ezáltal tapasztal, s fejlődik a szellemtest.

Itt ragad, vagy pilleként ellibeg,

Ezredekig jön, néha felpiheg,

Fájón karcolja seregnyi testi heg,

Céljáért kiáll, hogy megtudja mi az EGY.

Ily hát a halál, valóban nem való,

Avatar lélek, ősi tapasztaló,

Világunkba visszatért, s örömmel elhagyó,

Beteljesült lélek, az örökkévaló.

smar.jpg