Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halottak napja

2019.10.30

Kedves Barátaim!

 

 

Most egy különleges alkalomból, a Halottak napja miatt egy különkiadást küldök Nektek.

 

Emlékezünk, fájdalom és öröm jár át minket.

Fájdalom, ha emlékszünk drága halottainkra, öröm, hogy tudjuk, hogy élnek, és megköszönjük a velük töltött időt, hogy megtiszteltek minket egy kis időre a társaságukkal a fizikai síkon segítés, vagy megtapasztalás miatt.

 

A „testnek” hiányoznak, a „test” szereti a hangot, a látványukat, és a hiány átjár minket ilyenkor erősebben, a lélek örül, mert tudja, hogy boldogok, jó helyen, biztonságban vannak szeretetteink végre.

 

Én bevallom őszintén, hogy sokat jártam édesapám sírjához, Ő volt az első, aki nagyon közel állt hozzám, és amikor a munkám miatt elmentem a temető mellett, egy – egy szál virággal mindig „kedveskedtem neki”, és letettem a sírjához.

 

Amikor a halála után másfél évvel egy hét leforgása alatt kétszer is beszéltem vele (és azóta több alkalommal is), és utána „szokás” szerint kimentem a sírhoz és letettem az emlékezés virágát egy pillanatra elgondolkoztam.

 

Miért is vagyok én itt?

Kinek hozok én virágot?

Ki van a sírban?

 

Senki. Egy halom csont, egy korhadt koporsó, és az emlékeim, a fizikai emlékeim, amik ide akarnak láncolni.

Minek állok egy halom föld előtt, amikor él az édesapám, és most beszélgettem vele pár napja! Kinek akarok megfelelni ezzel? Magamnak, vagy a külvilágnak?

Rájöttem, hogy a külvilágnak!

 

Azóta eltelt sok év azt hiszem egyszer voltam a sírnál, akkor is azért, hogy meggyőződjek arról, hogy megvan a sír. A szívemben él az emléke, és akkor beszélek vele, amikor akarok.

 

Ha belegondolok, hogy évmilliók óta élünk a fizikai síkon, sőt, vannak más bolygókon eltöltött életek tapasztalatai is az emlékeink között, akkor milyen sok édesapát, édesanyát, gyermeket, feleséget, szeretőt, barátot eltemettünk már! És sorra nagy részben azokkal játsszuk tovább az életjátékot is, most én vagyok a te gyermeked, most te vagy az én gyermekem, és így tovább.

 

De azért emlékezzünk, itt az ősz, ami sokak számára az elmúlást jelenti, de nem felejtsük el, a fizikai síkon történő halál egyben a szellemi síkon újjászületés, megszületünk, mint egy kisbaba, és visszatérünk szellemi hazánkba, és folytatjuk szellemi munkánkat, így inkább örülni kellene, vigadni, és nem szabad szomorkodni!

 

--Seng--

 

 

 

 

halottak-napja.jpg