ANGYALSZÁRNY

Tavaszváró

„A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.”

Csitáry-Hock Tamás

Szabó Lőrinc: Nyitnikék (részlet)

Alszik a hóban a hegy, a völgy;

hallgat az erdő, hallgat a föld.

Egyszerre mégis rezzen a táj:

hármat fütyül egy kis madár.

Háromszor hármat lüktet a dala,

vígan, szaporán, mint éles fuvola.

Az a fuvolása Nyitnikék!

Már kezdi is újra az énekét:

Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék,

szívnek és tavasznak nyílni kék!

Kányádi Sándor:

Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Köpenyegébe burkol,

ingujjra vetkőztet:

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.