Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Részlet A bölcsesség ősi iskoláiból . ( Ramtha II. )

2008.04.01

A régi idõk iskolájában már maga a gondolat megtisztítása is egy évet vett igénybe. Kérlek titeket, ne szidjátok magatokat. Ne szitkozódjatok, mert minden szavatok és tettetek visszaszáll önnön fejetekre. Megértettétek? Az átkozódás ugyanúgy törvényt teremthet, mint amikor Istennek nyilvánítjátok magatokat. Értitek, ugye?

A hajdani iskolákban tehát a tudat és az energia kiégette, ami felületes volt az emberekben. Ez után már csak a megdicsõülésre volt gondjuk, hogy az absztrakt gondolatot megforgassák az anyagban, fölhevítsék a testben, majd szabadjára engedjék. Úgy legyen. És másnap reggel arra ébredtek, hogy megvilágosodtak e vívmányuk nyomán. Errõl szól a "nagytakarítás ".

Nemcsak az számít, amit itt mondotok egymás között, minden egyes kiejtett szavatok következményeket von maga után. Nem csak az a fontos, itt mit gondoltok, minden egyes gondolatotoknak súlya van. Ha nem akartok megmaradni az elsõ vagy a második lapon, hát kerüljetek ki az ingoványból, és tekintsetek elõre. Ha nem akarjátok, hogy méltatlan gondoltok és kísértések zavarják meg lelketek nyugalmát, hát ne foglalkozzatok velük. Azért vannak ezek ott, mert ti oda teremtitek. Értitek már? Aki jövõt szeretne teremteni magának, az szabaduljon meg a múltjától.

A valóság természete a jelenhez köt minket, ez az elv göngyölíti ki a spirált. Mindez nem fordítható meg, a kezdet mindig a jelen pillanat, és biztosíthatlak titeket, nem juttok messzire, amennyiben a folyvást a múlton rágódtok! Kit érdekel, kik voltatok elõzõ életetekben! Régi porhüvelyeitek sírokban porladnak, vagy a tenger fenekén nyugszanak! Ti viszont éltek, a jelenben. Ez az a pillanat, amikor elõreléphettek! Szabaduljatok hát meg a múlttól, ismerjétek be hibáitokat, és pároljátok azokat bölcsességgé, takarítsátok ki a szekrényeiteket, mossátok ki a szátokat, vegyétek le kezeteket a szemérmetekrõl, s helyezzétek helyette a szívetekre, mondván: "Jer elõ, te, a lelkemben lakozó Istenség!" Ne merüljetek el a múltban, ne lapozzatok vissza!

" Én a negyedik lapon akarok élni. Igen, ezt akarom! Meg szeretném ismerni a feltétel nélküli szeretetet, Krisztus útjára szeretnék lépni." Kezdjétek mindjárt önmagatok megtisztításával. Akkor elmondhatjátok: "Készen állok." És ezzel el is indulhattok a változás útján. Értitek?

És ide hallgassatok! A valóság a jelenben gyökerezik. Ha a múltat kívánjátok jelenné tenni, akkor ez a múlt válik jelenvalóvá. Hogyan számíthattok holnapra mindaddig, amíg meg nem szabadultok tõle? Pedig módotokban áll, hogy megtapasztaljátok az idõben a lángész és okosság áldásait, a szeretet hatalmát, úgy áradhattok, akár egy fényfolyam, megérthetitek a zenét, a szavak rejtett értelmét - ó, a szavak! -, költeményeket, a mágiát, a számok titkát, a tényeket, színeket és melódiákat - mindez rátok vár-, a levitációt, úrrá lehettek a nehézségi erõn. Ez a sok szépség arra vár, hogy a tiétek legyen! Mindez azonban csak akkor valósulhat meg, ha tiszta lapot nyittok, és nem hátra, hanem elõre tekintetek. Akkor ez lesz a ti valóságotok.

Nem érdekel mit tettetek tegnap. Azt szeretem bennetek, ami arra vár, hogy elõbukkanjon. Tudjátok, a külsõtök elõbb-utóbb megráncosodik. Bizony. Megöregedtek, és megtapasztaljátok az aggkorral járó valamennyi illúziót. A fény azonban sosem alszik ki.

A múltnak semmi dolga a bennünk élõ Istennel, az evolúció következõ lapjával és a valósággal, Hogyan juthattok oda? Éljetek a jelenben, mindig csak a jelenben. Számoljatok le a tegnappal, a megbánással, a hiábavaló sóvárgással, a múltba révedéssel, térjetek vissza ehelyett a jelenbe. A múltból mára mindössze az a bölcsesség lényeges, amely lehetõvé tette, hogy dinamikus valóságot alkossatok magatoknak.

Hogyan fordíthatjátok minden figyelmeteket egy csodára, ha közben a múlt dicsõségének fényében sütkéreztek? Ha tudatotok egy részét a régmúlt napok vagy hajdani ballépések kötik le, ha képtelenek vagytok a jelenre összpontosítani, hogyan várhatjátok el magatoktól, hogy elõremutató és az elmét kitágító valóságot teremtsetek?

Felkészültetek arra, hogy szembenézzetek egy égi fénytüneménnyel? És arra, hogy testeteket otthagyva idõutazást tegyetek? Na és arra, hogy egyik helyrõl a másikra repüljetek? Mikor fáradtok már bele, hogy betegek legyetek? Vagy a Halál helyett inkább az élet felé fordultok? Készen álltok -e arra, hogy találkozzatok Istennel az élet nagy kalandjában, s ha igen, honnan lesz erre erõtök, amennyiben a " való világ " ügyes-bajos dolgai kötik le a figyelmeteket ?

Nos? Valami nagyszerû történik itt és most, ez nincs benne a televízióban és a rádióban, ami egyébként is a legerõsebb agymosás. Ha bebörtönözhetnélek titeket a mindenség legtávolabbi zugában, megeshet, hogy a médiát használnám fel a programozásotokra, miközben hagynálak titeket ott penészedni a világ végén. Ez esetben teljesen hatalmamban tartanálak titeket, mert azt gondolnátok, amit napról napra tõlem hallotok." Jó reggelt, Amerika! A mai hírek nem nagyon megnyugtatók. Istennek hála önökkel nincs semmi gond, legalábbis a híradó végéig. Vendégünk ma a nemiségrõl beszél. Maradjanak velünk, nézzenek tovább bennünket!" Ugye ismerõs ez a hangnem? Igen, tudom, hogy az. Tudom, nézem, értem. Ugye tudjátok?

A világ nem ismeri, mi rejlik a bensõtökben. Az orvosaitok mindössze annyit tudnak errõl a fura, porhanyós szervrõl, az agyról, hogy ennyi meg ennyi jelentõs agypályával rendelkezik. Azok azonban, akiket elbutított a társadalmi tudat, mindössze annyi idegpályát mûködtetnek, amennyi elegendõ a napi rutin fenntartásához. Az agy országútjain újra meg újra ugyanaz az információ áramlik. Amikor pedig lepereg a film, és meghaltok, fölvágják az agyatokat, darabokra szeletelik, és azt dünnyögik: " Hmm. Ez egy átlagember. Vigyétek dobjátok ki. Ez az agy sem dolgozott sokat. Temessétek el a nyomorultat, adjatok túl rajta! "

Beszéljünk most a fejlõdésrõl. Abban a pillanatban, amint egy entitás mozgósítja a tudatalattiját, különös dolgok történnek agyának ide tartozó régióival. Hallottatok az agyalapi mirigyrõl? A két agyfélteke között foglal helyet. Ezt a szervet az akarat élteti. Kivirágozva a lótuszra emlékeztet. E virágzó képlet olyan hormont bocsát a véráramba, amely elektromos áramot termelõ agyi területeket aktivál. Az elektromos áram hatására az eladdig holt massza életre kel, miáltal új agyi pályák alakulnak ki. A bejövõ gondolatok mostantól ezeken az új ösvényeken fognak utazni. Az elektromos szikrákkal tölti fel a szervezetet. A lélek észleli a szóban forgó gondolatból származó és az agyat is felhevítõ hõt. A felhevült lélek beindítja a spirált, magnetizmussal telítõdik, és minden megy elõre a már leírt módon. Egyre közelebb juttok a gondolat megvalósításához, és hipp-hopp, az meg is valósult. Kigyúlt a fény!

Tudjátok mit tettetek az agyatokkal? Vadonatúj agyat hoztatok létre egyetlen gondolat erejénél fogva! A következõ pillanatban azt mondjátok: "Felejtsük el a múltat! Tegyük inkább ezt meg ezt! Igen!" -és újabb nagy gondolat támad! Lejátszódik ugyanaz, mint az elõbb: az elme kitágul és lüktet, a szervezet felhevül, és a gondolat új agypályákat hoz létre az agyban. Így születik a lángész!!!!!!!!!!

 

Mindenkinek friss gondolatokat!!!!!!!!

  --Pumukli--