Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üdvözöld a változást!

2009.10.03

 

A változás és fejlődés kéz a kézben járnak

 

Örülj annak, ha valami nem olyan, mint tegnap volt!

 

A világ és benne minden folyamatos változásban van. Nincs olyan, ami állandó! Minden nap más és más.

 

Az ember egy tulajdonsága, hogy az állandóságot keresi. Mert szeretünk ragaszkodni valamihez, ami ugyanaz ma is, mint tegnap volt. Ez olyan biztonságos. Ezáltal egy kapaszkodót kapunk. Egy fix pontot. Amire szüksége van az embernek, mikor elindul a világba.

Kilépsz reggel az ajtón, és nem tudod milyen napod lesz. Nem tudhatod biztosan beérsz-e a munkahelyedre, vagy mi fog ott történni, talán van sejtésed vagy egy terved. De mennyi minden közbejön, míg ez megvalósul.

 

A biztonságra való igényünkre, egész iparágakat fejlesztettek ki. Az üzletláncok, mint a McDonalds, mind ezt szolgálják.

Azt üzenik neked: Bennem megbízhatsz, tőlem mindig azt kapod, amire számítasz.

 

Nem érdekes?

 

Egy kis pszichológiát szeretnék belevinni, mert, ugye ha akarod, ha nem, ez is része az életnek. Fontos része.

A gyermek születésekor egy teljesen új környezetbe születik meg, emlékszel. Minden, de minden ismeretlen számodra. Egy valaki ismerős, nyomokban. Az édesanyád.

Hiszen benne növekedtél, érzed őt, hallod a hangját, minden rezgését.

Életed korai szakaszában, Ő a biztos pontod! Tőle indulsz a felfedező útjaidra, és hozzá térsz vissza. Először csak a szoba sarkába aztán vissza.

Gondolj bele, kicsinek micsoda traumát okozott, ha anyu kiment a szobából. Eltűnt a biztonság.

Aztán ahogy növünk, egyre távolabb kerülünk az anyutól és megismerjük, felfedezzük a Világot. Legalábbis képet formálunk róla és elkönyveljük, hogyan működik. A boltba van élelem, kifizetem és megeszem.

 

Mi történik?

 

A külvilág dolgaiba, az ismert világba és környezetbe kezdünk kapaszkodni, ott van, vagy vannak a biztos pontjaink.

Ez lehet mindenkinek más, egy házastárs, egy szülő, egy biztos munkahely

 

Mi az azonos az anyu és a külső pontok között?

 

Mindkettő változik, nem állandó. Az anyu is más most, mint 10 évvel, vagy esetleg 1 hónappal ezelőtt.

A Bolt is változik, állandóan átpakolják, mások az eladók, máshogy kell fizetni, változik.

 

Az anyu idővel meghal, ez elkerülhetetlen, a boltot is lerombolhatják. Esetleg, válság idején, megszűnnek, és más módon kell beszerezni a szükséges élelmiszert.

 

Akkor mi az a biztos pont, ami kell ahhoz, hogy bátran felfedező utakra indulhass ma is?

Mi az, mai az életedben állandó, legalábbis mindig van és lesz? Számíthatsz rá!

 

Te magad!

 

Azt gondolom, az, az igazi felnőtt ember, aki a biztonságot Önmagán belül találta meg.

 

Hányan kapaszkodunk még mindig olyan külső dologba, ami valójában állandóan változik, tőlünk függetlenül!

Egy munkahelybe, egy társba, egy közösségbe, egy elvbe, egy hitrendszerbe, bármibe.

 

Ha képes vagy belső stabilitásra. A saját Középpontod megtalálására és innen kiindulni, tiéd a Világ.

Feltárul előtted a kapu, Felfedező lehetsz, Önmegvalósító.

A Változás jó egy csoda, hiszen mindig új megismeréssel szolgál. Kipróbálhatsz az életedben újabb és újabb dolgokat.

 

 

Kép  

 

 

Bennem a két életút úgy él képekben, mintha egy ösvényen haladnál:

 

Van, aki a biztonsági korlátban kapaszkodva, görcsösen csoszog végig az életen és utolsó szakaszba, már csak azzal van elfoglalva, mikor lesz már vége? Ismertek olyan idős embereket, akik a halálra várnak, mert semmi értelmét nem találnak már az életüknek? És fiatalt?

 

A másik ember is halad az ösvényen, de a tekintete a környéket pásztázza, ha meglát valami érdekeset, oda megy, megkóstolja az útjába kerülő gyümölcsfák termését, látja a tájat, a növényeket és másokat, akik haladnak. Gazdag lesz. Élményekkel, tapasztalatokkal lesz gazdagabb. Nem mondom, hogy mindig a legjobb ízű a gyümölcs, amibe beleharap, de ez pusztán tapasztalat. Fanyar humor.

Ha a végéhez ér az útnak, hátranéz, nagy levegőt vesz és élményekkel a szívében, azt tudja mondani: Ez igen, Éltem! Micsoda élet volt!

 

Ez a belső pont elérés egy fejlődés következménye, remélem ez világos. El kell engedni az anyu szoknyáját először is, aztán a világba kimenni. Az Én Vagyok érzés elérése a kamaszkor után, pedig a valódi felnőtté válás lépése.

Előbb utóbb találkozol vele, de felismered-e, megmered-e lépni ezeket a lépéseket, hogy tapasztalatod legyen és rájöjj erre az igazságra.

 

Milyen bátorság kellett ahhoz, hogy anyut elengedd és irány a Világ!

 

Elég bátor vagy most elengedni a külső kapaszkodóidat, hogy egy még nagyobb Világ felfedezésére indulj?

 

Mert nem csak úgy működnek a dolgok, ahogy azt Te teszed és hiszed, lehet másképp is, kedves felfedező!

 

Nehéznek találod, de hát lehet könnyen is, mondom, nem csak úgy működik, ahogy Te csinálod. Válaszd a könnyű utat!

 

Lélegezz, Tudatosan!

 

Ezzel segíted a legjobban, Belső Középpontod megerősödését!

 

Szeretettel:

 

Encz Roland

www.tudatoseletlegzessel.eoldal.hu