Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Csendes Segítők

2010.10.10

   

Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy kivételes teremtménynek érzem magunkat, hiszen az élővilágból,- mert miért ne tartanám egyenrangúnak magunkat a többi léttel- nekünk adatott csak meg a tudatos cselekvőképesség, tenni belátásunk szerint a JÓT. A többi lény, teszi a dolgát, amire predesztinált, mert másképp nem tehet. De mi emberek sokat tehetünk a többi fajért, saját fajunkat is beleértve.

Legalább egy jót cselekedne mindenki naponta, vagy hetente!

 

 

Mert miről is szól a jócselekedet?(szerintem): a mosoly, a simogatás és ölelés nagyon személyes, azonban, ha az alkalom megkívánja, tegyük meg!

 

Kinyújtod a kezed a hozzád fordulóhoz, oly módon, ahogy a helyzet adja! Az elesettek, a szegények, a betegek mind rászorulnak a segítségre, ezekről tudjuk, hogy igen, kell nekik és segítsen mindenki képességei szerint, azonban, hol marad az a réteg, amelyik nagyon sokat nélkülözik, de nem beszél róla, mert úgy érzi, vannak tőle elesettebbek, ők annál büszkébbek, hogy mással megosszák bajukat?! Ezek az emberek nagyon jóérzésűek, ha tehetik, azt a keveset is, amijük van, megosztják másokkal, pontosan azért, mert szívük nyitott a boldogtalan arcokra, a szomorú szemekre. Őket csak úgy lehet segíteni, ha beszéltetjük őket, ha kitárulkoznak, mert problémáikat kibeszélve jobban rálátnak helyzetükre, és önmaguktól felismerik a kiutat.

 

Tapasztalatom szerint, sok esetben, ha elkezd ez az embertípus beszélni, azonnal rájön és átlátja, hogy hiába aggódik nincs azonnali megoldás, már tisztán lát, és lényegtelennek tűnik aktuális problémája. Utána rögtön ugrik örömmel, mert számára ennyi is elég volt, hogy megszabaduljon a tehertől, ami nyomasztotta és azon agyaskodik, hogyan tegye továbbra is a dolgát észrevétlenül, mélyen hallgatva.   Csodálatos emberek, ismerek sokat ebből a típusból.

 

Az álmomban volt egy különleges kehelyforma, amely, ezen lények gyűjtőtárháza, azokat az értékeket tartalmazza, több ezredgeneráció beépített könnye és verejtéke: tapasztalása, mely lemondásból és áldozatvállalásból gyűlik össze. Ők a csendes segítők, akiknek nincs szükségük kézzel fogható Segítőkre a magasabb szférákból, mert össze vannak nőve velük, mert a szívük egyszerre dobban és nem lehet szétválasztani. Ők a földre szállt angyalok, kik testet öltöttek és törvényszerűen, nagyon nehéz sorsot állítottak össze. Itt járnak közöttünk, arcuk meggyötört, szenvedő, de szemük mosolyog, mert bennük hatalmas erő lakozik. Nekik vagy családjukban, vagy egészségükben, vagy munkájukban, vagy mindenben egyszerre törés, sikertelenség, küzdelem van a létükben, mégis mindent túlélnek, mert másképp nem tehetnek, hisz bevállalták: a lábuk, szívük, hitük viszi előre, ezenfelül, a szociális segítségnyújtás elmaradhatatlan tevékenysége élteti őket.

 

Ők a csendes kiszolgálók a boltjainkban, az áruházainkban, a tanáraink, nővéreink, orvosaink, a hivatalnokok, olyan írók, költők, művészek, akik nem híresek, mert nem vágynak a külön kiemelésre, és más nem kedvelt munkahelyet vállalók, ahol láthatatlanokká válhatnak feladatuk közben, abban a közösségben, ahol mindennapjaikat töltik. Nem azt állítom, hogy a felsorolt munkahelyeken mindenki ebbe a típusba tartozik, csak azt, hogy közöttük bújnak meg az IGAZ Segítők. Felismerhetők, csak nyitott szemmel kell járnunk és figyelnünk őket.

 

Csodálatosak a maga egyszerűségükben, szürkeségükben! És mégis őket bántják a legtöbben, mert csendességük a telhetetlen, magatehetetlen, elégedetlen embereket irritálják, s rajtuk verik el a port, hibájukon kívül kapnak egy adag förtelmet környezetüktől. Általában verik a férjük, vagy feleségük, gyermekeik olyanná válnak, ami fejtörést, szenvedést okoz, anyjuk, apjuk vagy nincs, vagy nincs bennük köszönet. Szóval problémák halmazával építették fel életük sorsvonalát.

 

Most kerültem közelebbi ismeretségbe Bruno Gröning tanításával, és az ő felfogása szerint mindenki erőt ad le, erőt veszít a mindennapi munka, létfenntartás során, minek okán szükség van új életenergiára, az elhasznált hiány pótlására. Szerinte akkor gyógyul az ember, ha elfelejti betegségét és csak a szépre, egy harmonikus helyre gondol, hogy legyen ideje az isteni életenergiának megtalálni a gubanc helyét a szervezetben. Ez az én rövid összefoglalóm. De csak azok gyógyulhatnak, akik befogadják, elfogadják a JÓT. Ő tudatosan gyógyította azokat, akik meg tudnak feledkezni egy kis időre a betegségükről, így nem adnak a rossz rezgésnek táptalajt- elkerülve őket, az isteni energiára nyitottak abban az időben!

A fent említett csendes segítők pontosan ezt teszik, hisznek a jóban, a szeretetben, nem esik nehezükre egy agyon dolgozott nap után is egy ingyen mosoly, mások felé nyújtani segítő kezüket! Mivel a „kiszolgálás” kedves formában zajlik, a hozzájuk fordulók nyitottan állnak, így képesek tudattalanul befogadni a gyógyító energiát.

 

Na most, a jó cselekedet, az önzetlen jó szó, egy mosoly embertársaink felé a pótlást magasabb szférákból automatikusan beindítja. Ezért van az, hogy a csendes segítőknek határtalan erejük van, mint egy perpetuum mobile, kiapadhatatlan energiával, örökké mozogva, ontva a szeretetet. Kijelenthetem, hogy ők névtelenül a „csodadoktor” követői, hiszen tevékenységük anyagi viszonzás nélkül zajlik, nem várnak hálát semmiért.

 

Fűzi Erzsébet, a SPŐK közvetítője

www.spok.gportal.hu