Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lélek útja 1. rész

2009.07.21

F. E.  2008.07.03. 15:35

Nem mi választjuk ki látogat meg bennünket segítségért, hogy útbaigazítsuk a fény felé. A szöveg kommentálja a képtárban fellelhető " A lélek útjai" cimű kép 1 részét.

 

 

 

 

 A lélek szárnyrakelése

 

 

 

Ezen a képen egy nagyon frissen távozott lélek tanácstalanságát láthatjuk, amikor a test nagyon nehezen adta meg magát, ragaszkodott a fizikai léthez, nem tudta elfogadni, hogy véget ért földi pályája.

 

Kép  

 

 

A helyzet egyre bonyolultabb, ha tudjuk, hogy egy napja távozott el a lélek, és egy olyan lényről van szó, aki nagyon szeretett élni, ugyanakkor nagyon egyedül és magányosan töltötte napjait, mert nem engedett senkit sem közel magához.

 

Senki se felelt meg elvárásainak, ezért aztán betervezett élete is olyan forgatókönyv szerint zajlott, hogy minél többet szembesüljön konok akaratával és hiányzó szeretetének következményével.

 

Nagyon sok véleményt hallottam, hogy meddig tartózkodik egy frissen távozott lélek, földi hüvelye mellett: vannak, akik néhány órát, vagy néhány napot, vagy precízen meghatároznak egy 42 napos kötődést.

 

De mindent felülmúl, az a szituáció, ahogyan távozik a lélek a testből, az a körülmény, ahogyan elhagyja azt, mert van:

 

- Amikor tisztán- oldottan és felkészülve, a test- lélek- szellem harmóniájában már alig várja a másik dimenzió megismerését, a vallása hiedelmei szerint a találkozót azzal a személlyel, akivel egész életében nagyon szerették egymást, vagy azzal, akit Isteneként elfogadott és azon keresztül tudott hinni. Ők nagyon könnyen, hátráltatás nélkül kapják meg az „elmenetel” kegyelmét. Mindentől megszabadítva zajlik az esemény, még akkor is, ha az eltávozandó lény nagyon beteg volt, vagy egész életén keresztül betegeskedett, és alig várta a lélek a földi szerepéből való felszabadulást. Ők hamar elhagyják fizikai síkunkat és, a spirituális Őssejt azonnal utat mutat számukra, nem lesznek „földhözragadtak”. A spirituális Őssejt azonnal, olyan lenyomatot teremt az eltávozott emlékében, amely hozzásegíti a fénybelépéshez, kinyitva a vallásának, hiedelmének megfelelő rezgéssel rendelkező a dimenziókaput.

 

- Amikor a lélek még nem tud elszabadulni a testtől, legyen az akármilyen okból, akkor hiába teremtik meg az Őssejtek a megfelelő rezgést, ők nem ismerik fel, nem fogadják el az ismerős hívó hullámokat. Őket át kell segíteni a földi beavatottak által imával, gyertyagyújtással, vagy vallásának megfelelő szertartással. Segítséget kell kérni, hogy a lélek átléphessen a másik dimenzióba! Ez a földhözragadtság hirtelen balesetkor, tömegkatasztrófa esetében, vagy valamilyen előreláthatatlan szívbetegség, agyi történéskor történik.

 

 

A képen az Őssejt olyan helyzetet mutat be, amikor a lélek már annyira elvágyik, hogy szárnyakat növesztene, hogy kiszabaduljon a fogva tartó testből. Minden perc a fizikai síkon örömöt szerzett az eltávozott lénynek, a test nem engedi ki magából a lelket, szinte kapaszkodik a fizikai dolgokban, minden lehetőséget kipróbál az egó, hogy elkerülje a dimenziókapu rezgését. Ezt teszi vagy tudatlanságból, mert nem ismeri fel a halálát, vagy, mert még nem tudja a fizikai dolgokat hátrahagyni. Ebben, a mi esetünkben az Őssejt millió darabkából áll, mert a rezgéshordozó lény, nincs harmóniában magával, nem tudja elfogadni az idő múlását és annak lezárását. Lehet látni a felvételen a harmónia hiányát a test- lélek- szellem között, hiszen nem egy egységes kört alkotnak, hanem szét vannak csúszva, adva a képnek egy szárnnyal rendelkező gömb megnyilvánulást.

 

Hiába lejárt a test ideje, és a betervezett „idő” a tapasztalásra a lélek számára már nem jár tanulással, mégis még húzná az időt, nem ismeri fel, hogy már elmúlt a tanulsággal járó megtapasztalás, mert új életet kell, hogy betervezzen, új testtel, és új koreográfiával.

 

Igen, ők így tervezték be, hogy mindig megkapja a lélek a megfelelő útbaigazítást a jóvátételre élete bizonyos szakaszaiban, az elvégzendő feladathoz a segítséget, őrangyalától, rokonaitól, barátaitól, és mégis valamit nem csinálnak úgy, hogy szinkronban legyenek a többi szereplővel.

 

Minden életkorban megkapja a gondolati hullámokat az ember, hogy javítson minőségileg a tapasztalataiban szerzett tudás manifesztációján, de, ha valaki ragaszkodik elképzeléseihez, hiedelmeihez, még akkor is, ha nagyon „vallásos”, akkor nem ismeri fel, kinek a képében kapja a segítséget, nem látja tisztán az ismerős emlékképet az újraértékeléshez.

 

Feltesszük a kérdést, érdemes- e egy ilyen emberen segíteni, ha sohasem veszi észre a segítségnyújtást? Igen, utolsó percig kell üzenni, utolsó percig meg kell próbálni, rajtuk segíteni!

 

 

A fenti kép mutat egy olyan lelket, aki még nem tudja a megfelelő rezgést beazonosítani és ezért nemcsak éltében, de a két dimenzió között is futja a plusz köröket, ezért kell segítenünk egy ilyen helyzetben.

 

 

 

Fűzi Erzsébet a SPŐK közvetítője