Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megnyilvánulás

2010.10.15

 

Visszatekintve, kimondhatatlan örömmel tettem, amit és ahogy tettem, hiszen belülről hajtott valami megmagyarázhatatlan erő. Egyszerűen nem tehettem másképp. Akkor éreztem jól magam, ha leültem meditálni.

 

Ha visszamehetnék az időben újra így tenném, mert újra élhetném azt a szeretetrezgést, amiben akkor léteztem, csak mellette másra is figyelnék. Olyan magas fokon rezegtem abban a periódusban, olyan boldogságot éreztem állandóan, ami leírhatatlan. Azok, akik ezt megtapasztalták, tudják milyen. Minden csillog, szikrázik, fénylik, más színben pompázik, semminek sincs olyan súlya, mint azelőtt volt. Ilyen lehet a léleknek, mikor kiszabadul a testből!

 

Akkor nem tudtam pontosan, de most már tudom, hogy az őssejteknek köszönhetően rezegtem ilyen hullámhosszon. Olyan sok mindent tudtam akkor, olyan tisztán láttam, miért történnek úgy a dolgok, ahogy történnek. Rávilágítottak szunnyadó képességeimre, de nem használom őket, nem volt megírva, csak megmutatták!

 

 

Mindenkiben vannak olyan tulajdonságok, amelyeket soha nem hoz a felszínre, ha sikerül neki a kapcsolatfelvétel talán némelyiket használhatja. Miért van az, hogy egyesek idősebb korukra elkezdenek festeni, vagy korongozni, vagy írni? Ez mind azért van, mert fordulhatott a sors kockája, és elindul a tisztánlátás folyamata, minek következtében a belső kreativitás értékes képességeken keresztül nyilvánul meg. De kell egy pattanási szög hozzá, ami kiváltja!

 

 

Visszatérve az őssejtekre, gondolom, azért kaptam őket, hogy igazán higgyek, hiszen csak abban hittem, amit meglehetett fogni, ki lehetett számolni matek vagy fizika segítséggel. Az energiagömb a legkézenfekvőbb megnyilvánulás volt, amivel engem meggyőzhettek a szellemvilág létezéséről, hiszen alapja a fizika, matematika, és a spirituális világ jelképeit tartalmazza. Az én földhöz ragadt matematikus gondolkodásmódomhoz ez állt a legközelebb, hiszen kiélhettem analitikusságomat: osztályozni színek, formák, labirintus szerint, a bennük lévő jelképeket összegyűjteni, elgondolkodni mit is írtak róluk a mandala könyvekben, elemezni a gyógyító könyvekben írtak szerint.

 

Szóval még a kétely szikrája sem volt bennem, az iránt, hogy amit kaptam nem igaz, hogy az nem valóság, hiszen fizikai síkon is nyilvánvalóak. Csodának tekintettem az egész megnyilvánulást, éreztem, hogy okkal történt velem, mert nem világrengető üzeneteket kaptam, hanem egy olyan emberi létezés- másvilág kölcsönhatását tárták fel előttem, ami közvetlen bizonyíték a láthatatlan tudástartomány - lélek és szellem eseményeinek manifesztációiról.

Annak ellenére, hogy rövid ideig tartott tisztánlátásom, mindenre és mindenkire hatottam a környezetemben. Ugye a sok ima sűríti az energiákat, így mindent mit beterveztünk, fontossági sorrendben előbbre kerül, talán tudattalanul reinkarnációs ugrást csináltam, és megtörténnek az események nagyon rövid időn belül, mert megteremtjük magunknak. Én így magyarázom azt a sok tragédiát, ami történt körülöttem. Habár ágálok a dolgok menete ellen, de tudom legbelül, hogy ennek így kellett történnie! Szeret Isten, adja a bajokat, de csak azoknak adja, akik kibírják- ezt is tudom. De nem lennék ember, ha nem tenném folyamatosan a miért kérdést!

 

 

A másik tanulság, amit az egész történésből leszűrtem az, az, hogy nagyon sok mindent tanultam, tanítottak, itt a fizikai síkon, ugyanakkor meditációban is, de csak annyit tudok, amire szükségem van az adott pillanatban,- ebben az életben. Semmiből sem tudok többet az átlagnál, szinte elfelejtettem azt a sok tudást, amit rám öntöttek: nem jött el az én időm!

 

 

Tudjátok milyen nehéz ezt feldolgozni! Ott a tudás a kezedben és kicsúszik az ujjaid közül, mert nem vagy kiválasztva ebben az életben, azt a hatalmas tárházat, amiről fellebbentették a fátylat, nem birtokolhatod!

 

 

És felébredsz egyszer, hogy mindennek vége szakadt, felemeltek a csúcsra, és én magamtól leestem onnan. Nem is a zuhanás esett rosszul, hanem annak a csodálatos érzésnek lett vége, amit, azóta is hiányolok, mert részemmé vált, mert olyan könnyű volt velük együtt elviselni a nehézségeket! Mondanom se kell, hiába az erőfeszítés már nem hajt belülről az inger a meditációra, így nincs esély az újrakezdésre, mert ezt nem lehet „csinálni”, ezt nem lehet provokálni, ennek meg kell történnie magától, belülről kell fakadjon!

 

 Ps. Megynyilvánulnak folyamatosan, hogy tudassák, hiába vagyok elkeseredett ott vannak körülöttem, s ha kell azonnal emelik rezgésemet! Mi kell ennél több!

     Az este fényképeztem írás közben és nézzétek meg a legujabb üzenetet: hiányzunk mindennapjaidból, de közel vagyunk hozzád, úgy lényünkkel, mint tudásunkkal!

       Az Őssejt tele van lyukkal, mintával, de az apró hiányzó részek közel hozzá!!

       Külön kihangsúlyozza a 89 számot, és benne van az "o" és "f" betű ami a keresztény egyház jelmondatára utal:"orate fratres: imádkozzatok testvéreim". Rátok bízzom gondolkozzatok el rajta, miért éppen az a szám és miért éppen az ima!

 

Ugye mennyire összecseng a témával!

 

Fűzi Erzsébet, a SPŐK közvetítője

www.spok.gportal.hu