Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan meditáljunk

2013.03.27

 Maharishi: Hogyan meditáljunk?

 meditaciok-1.jpg

Az Abszolút Lét fénye, a teljességben élt élet fénye – az idegrendszerünk rendelkezik azzal a képességgel [hogy ezt megélje]. Az idegrendszerünk külső oldalán a kereső található, a belső oldalán pedig maga a cél. A kereső spontán módon, természetesen, automatikusan talál rá a célra. Ez az elv: nem szükséges semmit sem tennünk. Csak át kell adnunk magunkat annak, ami történni fog. Az idegrendszerünk arra van tervezve, hogy kifejezze az élet teljességét. Ez pedig minden emberrel természetes módon kell, hogy megtörténjék. 

Az egész emberi idegrendszer az élet teljességének állapotára van tervezve. A külső élet, a kereső elme megtalálja a célt önmagában, majd megéli a célt. Így bármi is történik természettől fogva, azt csak engednünk kell, hogy megtörténjen.

Mi történik? Az élet keres. Hadd kutassa hát fel és lelje meg a célt! Egyszerűen csak ne avatkozzunk bele a beteljesedés természetes folyamatába, melyet a természet levezényel. Ez az a kozmikus intelligencia, amely az egész teremtést létrehozta. Ez az, amely minden dolog létrejövéséért és fejlődéséért felelős. A természet legyőzhetetlen ereje által hajtott fejlődés folyamata egyre csak halad és halad előre. A meditációban ezt tesszük: az elmét a fejlődés természetes folyamatába helyezzük. A kereső pedig – a fejlődés ereje által hajtva – megtalálja a célt. A fejlődés ereje beleoltotta az elmébe azt a vágyat, hogy többnek és többnek örvendjen, hogy egyre többet tudjon, hogy egyre többé váljon. A vágyat a fejlődés legyőzhetetlen ereje – a kozmikus intelligencia – oltotta bele az elmébe, így a lélek, amely elérte a fejlődésnek ezt a szintjét, az emberi fajt, teljességre lelhet és a megélheti a világban a beteljesedett létet.

Tehát a fejlődés egész folyamatát a kozmikus intelligencia alakítja ki. A meditációban ennek a folyamatnak adjuk át magunkat, és elkezdjük élni az teljesség vágyott állapotát, a teljességnek azt az állapotát, amelyet a kozmikus intelligencia minden embernek szán.

Amíg csak a vágyainkat hajtjuk kifelé a világba (ezt akarom, azt akarom, amazt akarom, oda akarok menni és ezt és ezt akarom csinálni), amíg csak a vágyainkat vetítjük kifelé, addig nem adjuk át magunkat a kozmikus intelligencia vágyott impulzusának. A kozmikus intelligencia vágyott impulzusa pedig minden ember számára ez: a kereső találja meg a célt. Az elmének az a tendenciája, hogy nagyobb boldogságra, nagyobb harmóniára, határtalan intelligenciára és határtalan energiára leljen, ugyanis már eleve adott. Ezért, amikor a gépezet már eleve erre a határtalanságra van tervezve, akkor nincs mit tennünk, mint hogy átadjuk magunkat neki egy kis időre. Fél óra reggel, fél óra este, nem kell sok idő. 

Egy kis időre átadjuk magunkat ennek a kozmikus intelligenciának. Hadd hozza létre bennünk a teljességet. Mi pedig élni kezdjük ezt a teljességet, majd amikor cselekedni kezdünk – összehangolva magukat a kozmikus intelligenciával, hagyva, hogy ez a kozmikus intelligencia formálja cselekedeteinket – amikor kijövünk a meditációból, akkor többet építünk be belőle egyéni természetünkbe. Majd cselekvő egyénekként irányítjuk kifelé a vágyainkat, ténykedni kezdünk a világban. Végezzük a munkánkat, átitatva azzal az isteni intelligenciával, amely az egyetlen… [szünet]. Ezt akartam mondani: amely a legnagyobb jóakarattal van irányunkban. Nincs más barátunk, aki oly ragyogó módon tudna ránk gondolni, mint a kozmikus intelligencia – a teremtő elméje. Ő pedig azt akarja, hogy örvendjünk. 

Istennek azt a jelzőt szokták adni, hogy kegyes természetű. Hiszen Isten kegyes. Mindenható, kegyes Isten. Hm? A kegyes Isten akarata. Nagyszerű. Nincs ennél jobb barát. Amikor ezt az akaratot fogadjuk be önmagunkba, majd egyénileg cselekszünk, minden téren jobb lesz az életünk.

Többnek örvendhetünk, többet valósíthatunk meg, kevésbé fáradunk el, jobban felfrissülünk. Mindez azáltal történik, hogy átadjuk önmagunkat az Isteni Anyának, az Isteni Anya erejének, a fejlődés automatikus impulzusának, az Istenanya erejének. Hm?

Olyan ő, akárcsak egy anya. Az anya vágya, hogy megtegyen mindent a gyermekéért. A gyermek maga nem tudja, hogy mi volna jó vagy rossz a számára, hogy merre mehet és hasonlók. Ez az anya akarata. Az Isteni Anya minden gyermeke iránt érzett örök szeretete az, amely oly módon alakítja a cselekvést, hogy a gyermek ne szenvedjen. Nem csupán szenvedés nélkül éljen, de a lehető legnagyobb örömet élvezze, amely csak lehetséges számára. Ez az Isteni Anya terve, a Mindenható Isten avagy a Kozmikus Intelligencia akarata, amely a fejlődés növekvő természetére alapozta az életet. A fejlődés növekvő természetére, vagyis a legspontánabb útra. 

Néhány percre reggel és este átadjuk az elménket ennek. A meditációnk csak ennyi: átadjuk magunkat a természet mechanizmusának, a természet azon tervének, mely a célhoz vezeti a keresőt, elviszi őt a tiszta boldogságtudathoz. Mégpedig teljesen spontán módon. Láttuk már, hogy bármilyen módon is beavatkozunk ebbe a folyamatba, az nem működik.

A meditáció folyamata ártatlan. Minden gondolat a részünkről, minden vágy, elemzés, elvárás csak akadállyá válik számára. Ezért tartja a mondás is, hogy gyermekké kell lennünk, ha be akarunk lépni a mennyek országába. Teljes ártatlansággal átadni magunkat az isteni intelligenciának azt jelenti, hogy saját természetünknek adjuk át magunkat. Saját természetünknek adjuk át önmagunkat. Hadd alakítsa ki az elme a saját előrehaladásának lépéseit! Azt találjuk majd, hogy nagyon jó irányt vett és elkezdi a tiszta boldogságot élvezni. 

A meditáció gyakorlatában tehát csak annyit teszünk, hogy könnyedén ülünk és gondoljuk a mantrát. A mantra gondolásával nem teszünk mást, mint hogy aktívan tartjuk az elmét, hogy azt az utat választhassa, amelyet természetes módon választana. Ha csak csendben ülünk, az elmét tétlenné és tompává tesszük. A mantra felvételének az a célja, hogy lélegzethez juttathassuk az elmét. És ha az elme fellélegzik, akkor már képes felvenni egy irányt. És akkor vesz fel egy irányt, ha mi magunk nem irányítjuk. Ha nem fordítjuk az elmét semmilyen irányban, ha nem vágyunk semmit, hm? Amikor nem a jelentés szintjén vagyunk, akkor az a mantra értéke. 

Az elme csak eleven, nem fordítjuk semmilyen irányba. Majd az elme egy olyan irányt vesz, amelyben a legnagyobb örömét leli. Ekkor ez az irány természetes módon a több energia, a több intelligencia, a több boldogság felé halad. A határtalanság felé. Ez a mi meditációs technikánk. Nem ülünk tétlenül, hanem elevenen lüktetve tartjuk az elmét. Ekkor pedig az elme a tiszta boldogság irányában lüktet. A határtalan energia, intelligencia szintjéről kijőve, megtisztultan lép ki, mi pedig intelligens módon ténykedünk a világban.

Minden tevékenységünk teljes éberséggel, elevenséggel és dinamizmussal megy végbe, ám a sikeres éberség és sikeres dinamizmus alapja az egyéni értelem kapcsolata a kozmikus intelligenciával, mely a transzcendentális tudatban jön létre. Ez ad nekünk irányt, ez adja meg a helyes célt. És ez adja meg annak a képességét, hogy kevesebbet tegyünk és többet érjünk el. És a kevesebb cselekvés mindig a helyes irányba halad. Ez a mi rendszerünk nagy áldása. Megpróbáljuk hát? 

[Díjmentes Transzcendentális Meditáció előadások után itt lehet érdeklődni: www.tminfo.hu/tm-tanfolyam]          http://www.tminfo.hu/maharishi/maharishi-hogyan-meditaljunk/