Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nazca vonalak rejtélye

2011.06.05

 

Dél-Peruban, az Andok és a Csendes-óceán között húzódó száraz, sivatagos térszínen rejtélyes emberi alkotások tartják élénken a tudományos kutatók és műkedvelő elméletgyártók fantáziáját: sok kilométer hosszú egyenes és görbe vonalak, amelyek megfelelő magasságból nézve emberekké, állatokká vagy éppen szabályos geometriai alakzatokká állnak össze.
 
E misztikus ábrák funkciójával kapcsolatban már hosszú évtizedek óta folynak a találgatások: a tudósok és áltudósok tartották már őket egyszerű művészeti alkotásoknak, precíz csillagászati naptárnak, sőt földön kívüli lények leszállópályáinak is.
 
De vajon mi ma a tudomány álláspontja ezekről a kétezer évvel ezelőtt a perui kősivatagba rajzolt rejtélyes ábrákról? Miként és miért készülhettek egy repülőgép nélküli korban, ha csak a levegőből élvezhető a látványuk?
 
 
 
nazca-vonalak-2.jpg 
 
A National Geographic Channel kutatói a levegőbe emelkedtek és a sivatag kövei alá ásnak, hogy teljesítsék kitűzött kettős céljukat: szertefoszlatni és megcáfolni a vonalakkal kapcsolatban az elmúlt évtizedekben elterjedt félreértéseket és tévképzeteket, valamint eme találgatások helyére tudományosan is megalapozott elméletet helyezni. Úgy tűnik, a kutatási program eredményt hozott, hisz a levegőből elkészített digitális térkép és a föld alól kihantolt fej nélküli halott most végre megoldani látszanak a két évezredes óriásrajzok titkát…
 
Bizonyítékok a magasból
 
A tudósok munkájának egyik legfontosabb eszköze egy modern robothelikopter volt, amellyel sikerült megalkotniuk a Nazca-vonalak első digitális térképét. Ez igazi áttörést jelent a „nazcaológia” területén, mert az új, minden korábbinál részletesebb és komplexebb képet adó adatbázis az egyes alakzatoknak nem csupán a pontos méreteit, koordinátáit és tenger feletti magasságát adja meg, hanem a relatív elhelyezkedését és távolságát is a többi ábrához és a különböző természetes tereptárgyakhoz képest, ezáltal az eddiginél sokkal pontosabb képet szolgáltat az emberi objektumok és a sivatag, az ember és környezete kapcsolatáról.
 
Bizonyítékok a föld alól
 
A legújabb eredmények másik fontos csoportja a régészet területéről érkezett. Egy olyan szélsőségesen emberpróbáló környezetben, mint amilyen a víztelen Parti-sivatag, a nazcák feltehetően szoros kapcsolatot ápoltak istenségeikkel, s jóindulatuk elnyerése érdekében olyan áldozatokra is hajlandóak voltak, amelyek ma már meghökkentőnek hatnak. Ezt igazolja a National Geographic régészének, Christina Conlee-nek a felfedezése is, aki sivatagi ásatásai során egy szertartásosan eltemetett fiatal férfi lefejezett csontvázára bukkant – mellette egy agyagedénnyel, amelyen egy sokat sejtető ábra díszlik: egy fej, amelyből egy fa nő ki…
 
Mindezek ismeretében, valamint azt is figyelembe véve, hogy a sír a vonalak közelében található, felmerül a kérdés: Egyszerű kivégzésről vagy emberáldozatról van-e szó? És mit árul el a csontváz a tudósoknak a Nazca-vonalak funkciójáról?
 
 nazca-vonalak-3.jpg
 
 
 
Hogyan készültek, miért készültek?
 
A tudósok mai álláspontja szerint a rejtélyes ábrák nem egy időpontban készültek, hanem azokat a perzselő hőséggel dacolva, nazca munkások számos, egymás utáni generációja „rajzolta” a sivatagba. Ez fontos felismerés, mert az idő előrehaladtával az ábrák jellege fokozatosan megváltozott: míg az első alakzatok istenségeket és állatokat formáztak, utódaik méretben jóval nagyobbakká s geometrikusabbakká váltak. Készítésük a szakértők elképzelése szerint egyszerű, mindamellett hatékony volt: a rajzok nyomvonalát a munkások facölöpök és pamutkötél segítségével jelölték ki, majd a sivatag mázas köveit az így meghatározott sávban hosszú hetek, hónapok fáradságos munkájával felszedték, s két oldalt felfordítva lerakták.
 
És hogy mi volt mindeme kimerítő munkálatok célja? Nos, figyelembe véve, hogy a nazcák rendkívüli mértékben függtek az életadó esőzésektől, a kutatók konklúziója egyértelmű: a Nazca-vonalak gigantikus szabadtéri templomok voltak, amelyekben a hívek vízért imádkoztak isteneikhez.
 
Forrás: www.168ora.hu
 
 
A misztikus rajzok, amelyek teljes egészében csupán a levegőből láthatók, Peru egyik legfőbb idegenforgalmi nevezetességének számítanak, 1994-ben kerültek fel az UNESCO világörökségi listájára.
 
A Nazca-sivatagba vésett rajzok mind ugyanolyan módon készültek: a talajról lekaparták a felszíni vörös kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. A jelek szerint minden egyes kép tekintet nélkül alakjára, méretére vagy témájára, egyetlen megszakítatlan vonalból áll. Az Andokhoz legközelebbi rajz egy kolibrit ábrázol, lejjebb a kontinens felé látható egy kardszárnyú delfin, amely az egyetlen ábrázolt tengeri állat, a tőle az óceán felé eső részen pedig, a pánamerikai autópályával elválasztva, egy pók és egy majom.
 
Az ábrákat valószínűleg a nazca indiánok készítették, akik az inka birodalom felemelkedése előtti Peru egyes területeit lakták.
 
 nazca-vonalak-4.jpg
 
 
A helyiek legendái szerint nem emberi kéz, hanem félistenek, a viracochák művei a Nazca-vonalak, akik szerte az Andokban szinte mindenhol otthagyták kézjegyeiket sok ezer évvel ezelőtt. Olyan feltételezések is napvilágot láttak, miszerint a gyönyörű felszíni ábrák Földön kívüli kultúra termékei, idegen lények keze munkája. Mások szerint kultikus célokat szolgálhattak, esetleg csillagászati jelölések lehettek, amelyeket naptárként használtak. Bár némelyik rajzot a földön állva, "békaperspektívából" is látni, az ábrák többsége csak légi felvételen vehető ki tisztán. Az ismertebb figurák közé tartozik, az összecsavart farkú majom, a szárnyaló keselyű, valamint egy meghökkentő rajz, ami egyesek szerint sisakos űrhajóst ábrázol.
 
A terület, melyen a vonalak találhatók, északról a Rio Ingenioval, délen a Rio Nazcával határos, durván négyzet alakú, egyenletes színezetű hátság, melyet rézsútosan, 46 km hosszan átszel a pánamerikai országút. Itt terül el elszórva a több száz figura. Egyesek állatokat ábrázolnak, például 18 féle madarat, mások mértani alakzatokat - trapézokat, téglalapokat, háromszögeket, egyenes vonalakat - formáznak. Mivel ezek a figurák mind hatalmasak, és a környéken semmiféle olyan magaslat nem található, amelyről be lehetne őket látni, csak egyféle módszer enged rálátást a vonalakra: a repülés. Nem véletlen tehát, hogy sokak idegen civilizáció leszállópályáinak vélik őket, hiszen azok évezredekkel a 20. század hajnala, vagyis a repülés feltalálása előtt készültek.
 
 nazca-vonalak-5.jpg 
 
Más furcsaságot is megemlíthetünk a vonalakkal kapcsolatban. Az említett pók figura például egy ismert pókfajt ábrázol. A Ricinulei faj azonban a világ egyik legritkább pókfaja, mely kizárólag az amazóniai esőerdők ember számára szinte elérhetetlen részein található. Hogyan lehetséges tehát, hogy az állítólag primitív nazcai művészek olyan messzire elutaztak, hogy aztán megörökíthessék képét itt, a fennsíkon? És hogyan voltak képesek visszaadni az olyan apró részleteket, melyek kizárólag mikroszkóp alatt láthatók, mint például a pók jobb hátsó lábán található párzószerv-nyúlvány? Ehhez hasonló rejtélyek tömegesen fordulnak elő itt, hisz az ábrázolt állatok közül a kondorkeselyű kivételével egyik sem honos ezen a vidéken.
 
Az, hogy az ábrák ilyen sokáig megmaradtak - egyes feltételezések szerint Kr. e 200 körül hozhatták létre az elsőket - abban nagy szerepe volt a terület időjárási különleges viszonyoknak, ezen vidéken rendkívül ritkaságnak számít az eső. Egyébként a felszín közeléből tekintve ezek a vonalak alig többek, mint horzsolások a talajon, melyeket úgy hoztak létre, hogy több tonna fekete, vulkanikus kavicsot kotortak félre, hogy előbukkanjon a sivatag halvány, agyagos felülete.
 
A pusztuló rajzok titkát eddig senkinek sem sikerült megnyugtatóan megfejtenie, és félő, hogy ha nem tesznek sürgős intézkedéseket a perui illetékesek, akkor örökre homály fogja fedni az emberiség eme furcsa örökségét. A fennsík alakzatait jelenleg néhány önkéntes védi, de csupán nappal, éjszaka a terület teljesen védtelen. A perui régész és kollégái szinte semmilyen támogatást nem kapnak értékes munkájukhoz. Rendelkeznek ugyan egy lerobbant motorkerékpárral, de Alberto Urbano sokszor kerékpárjával vagy autóstoppal ered a felelőtlen turisták nyomába.