ANGYALSZÁRNY

Történt, hogy Ádám, Éva unszolására megízlelte a tudás

fájának tiltott gyümölcsét. Mint tudjuk eredendően ezért

halál járt volna, de Urunk megváltoztatta eredeti

szándékát, és életben hagyta az első emberpárt.

Büntetésül mindkettőjüknek azonnal el kellett hagyniuk

teremtésük és eddigi életük színhelyét az Édent, melyet

Urunk az Orion csillagöv Al-Niitak nevű csillagán hozott

létre. Az Úr úgy döntött, hogy az első emberpár feladata

a Föld nevű bolygó benépesítése lesz.

A Föld ebben az időben nem igazán biztosította a

megfelelő életkörülményeket az ember számára. Ez idő

tájt a Föld saját rezgésszáma 4 Hz volt. Ez a frekvencia

nagyon alkalmas a rákos daganatok kifejlődéséhez, azok

elburjánzásához, különféle degenerációk létrejöttéhez,

de a "normális" élethez egyáltalán nem. Valamint gondot

okoztak a Föld akkori lakói is, a fellázadt angyalok kissé

félresikerült "teremtményei" az őslények. A mai időkben

ezeket a teremtményeket talán őshüllőknek

(dinoszaurusz) neveznénk, bár nem mindegyikre pontos ez

a kifejezés. Ezek a többnyire hatalmas termetű lények

végzetes károkat tudtak okozni egymásban és közvetlen

környezetükben is. Mivel ebben az "élettérben" az ember

mindössze csak percekig maradhatna életben, Urunk első

feladata a megfelelő életkörülmények kialakítása volt.

Az embernek más, és közvetlen környezetének is más az

optimális rezgésszáma, ezért az Úr elrendelte, hogy saját

Mennyei Seregeinek "katonái" az angyalok, hozzanak létre

egy olyan "harmonizátort", mely a Föld rezgésszámát az

ember, és annak közvetlen környezetének

rezgésszámához optimalizálja. A helyszín kiválasztásánál

a stabil "alapok" megléte miatt, a mai Egyiptom gízai

fennsíkjára esett a választás.

Ez a "harmonizátor", a ma már mindenki által jól ismert

gízai Nagy Piramis -vagy más néven Kheopsz piramis- lett.

A Nagy Piramist tehát az Úr Mennyei Seregének angyalai

"építették" a Teremtő útmutatásai szerint, az általa

pontosan meghatározott helyre -nem messze a

"kőoroszlántól". Ez a kőoroszlán is, a fellázadt angyalok

"teremtménye" volt, és az Oroszlán csillagképet

reprezentálta volna. Ma Szfinx-nek nevezzük. Urunk

kihasználván ennek létét és helyzetét, mintegy "kőbe írta"

a piramis teremtésének időpontját.

Az "építés" a helyszínen teremtéssel történt kövenként,

rétegenként. A teremtés pontosan egy napig tartott.

Tehát nem volt kőfejtés, így szállításra sem volt szükség.

Így vált lehetségessé az, hogy a piramis alkotóelemei a

kövek, oly precíziós módon lehettek "megmunkálva", hogy

még a mai modern eszközök birtokában is gondot okozna

előállításuk a megfelelő mennyiségben, valamint

pontosságban.

A piramis egyik feladata a Föld rezgésszámának 7,8 Hz-

re való emelése, és azon való stabilizálása volt, mivel ez a

frekvencia felel meg a legjobban az ember és közvetlen

környezete számára. Jóllehet, ez pár állat és növényfaj

kipusztulásához vezetett.

A piramis másik feladata a megfelelő légkör és az a

feletti rétegek kialakítása, stabilizálása. Így jött létre és

erősödött meg a Föld és az ionoszféra között a

legfontosabb védelmet biztosító "eszközünk", az

ózonpajzs.

A piramisban több helyiség, mai nevén "kamra" lett

létrehozva. A kamrák a rezonátor szerepét töltötték be,

ezért nagyon lényeges volt pontos méretük és

elhelyezkedésük. Minden kamra saját alaprezgéssel

rendelkezett. A "főkamra" -ma királykamra- felett külön

rezonátorkamrák lettek létrehozva. Szerepük az

összrezgés intenzitásának maximális felerősítése,

stabilizálása.

A kamrák átadták a rezgésüket a talajnak, a piramisnak,

és a légkörnek. Az így kialakított együttrezgés

szolgáltatta az igazi "szívverést".

Az ún. "szellőzőjáratok" két feladatot is kaptak. Egyrészt

ugyancsak a rezonátorokhoz tartoztak, mivel így nagyobb

felületen tudták a saját maguk által felerősített rezgést

átadni a piramisnak, másrészt a nagy

hőmérsékletingadozások okozta hőtágulások kiegyenlítését

oldották meg.

Ahogyan a piramis hatást gyakorolt a Földre, úgy a Föld is

hatást gyakorolt a kozmoszra, a kozmosz pedig

visszahatott a Földre. A "Nagy Mű" így működött, és

jegyezzük meg, hogy évezredekig nagyon jól működött.

Természetesen a Teremtő e feladatot másként, más

formában is megvalósíthatta volna, de így akart szeretett

teremtményei számára "maradandó" ajándékot adni. A

Teremtő, a matematika és a geometria ismereteinek

alapjait "rejtette" a Nagy Piramisba.

Az ókori Egyiptomban élő emberek az uralkodóik által

kiadott parancsok hatására, szent helynek tartották a

piramist, így a piramis és környéke számukra

megközelíthetetlen hellyé vált. Az akkori uralkodók így

tudták megőrizni saját maguk számára anélkül, hogy

valójában ismerték volna a piramis eredeti funkcióit. Az

akkori uralkodókat már maga a piramis mérete is

lenyűgözte, nem is beszélve a kivitelezés

titokzatosságáról.

Az uralkodók szájról-szájra adták át a titkot miszerint: a

piramisban varázslatos erők hatnak! Orvosaik, kik a

piramis belsejében végezték "értékmegőrző" munkájukat,

beszámoltak arról, hogy bronzszikéjük a varázslatos erő

hatására önmagától megéleződik. Valamint elmesélték azt

is, hogy a mumifikálásra előkészített tetemek belső

"berendezései" csodálatos módon épen maradnak, nem

indulnak oszlásnak.

Az uralkodók érdeklődését igazából ez az utóbbi hír

keltette fel, mivel amúgy is erősen foglalkoztatta őket az

örökkévalóság. Úgy gondolták, hogy ha hosszabb időt

töltenek el a piramisban, akkor ez az erő a részükké válik.

Egy-két helyen fel is jegyezték az írnokok, hogy a

piramisban töltött kb. egy év után a fáraó csodálatosan

megfiatalodva került elő.

Urunk látván, hogy egyre nagyobb veszélyben van a Földi

élettér biztonságáért felelő piramis épsége, ezért

megkötötte első szerződését az emberrel:

Mennyei Seregeinek angyalaival "segítséget" nyújtott az

embereknek még két további piramis (Hafré, Menkauré)

megtervezésében és elkészítésében a gízai fennsíkon. A

szerződés szerint a Nagy Piramist a továbbiakban

"Szent" hellyé nyilvánították, és így a papok kivételével

mindenki számára megközelíthetetlenné vált. A

továbbiakban a papok feladata lett a piramis állagának és

biztonságának felelős megőrzése.

Ennek fejében a két további piramist (Hafré, Menkauré)

az emberek az akkori uralkodók akarata szerint

"szabadon" használhatják, és tanulmányozhatják. A

"javaslat" szerint Menkauré piramisát templomként "illik"

használni.

Az Úr által és segítségével létrehozott piramis-együttes

híven jelképezi a Szentháromságot. A későbbiek során az

Úr által tervezett, de kizárólag az Egyiptomi emberek

által épített további három piramissal együtt, sikeresen

megörökíti az Orion-öv teljes mását itt a Földön. Így

teljesedhetett be a kozmosz törvénye:

"Ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van:

és ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van.

Így vihető végbe az egyetlen, csodálatos műve."

Ahogyan teltek az évezredek, megjelent a "modern"

ember, a "kíváncsi" ember, a "meggazdagodni vágyó"

ember, a mindenáron "hírnévre vágyó" ember, és meg nem

engedhető eszközökkel közösen "vallatni" kezdték a

piramisokat. Miután több piramis belsejében is mesés

kincseket találtak úgy gondolták, hogy akkor ennek minden

piramis esetében így kell lennie.

Nem tudták felfogni, hogy a legnagyobb, a

leghatalmasabb piramisban miért nem találtak semmit.

Arra gondoltak, hogy az igazi kincsek jól el vannak rejtve

különféle titkos kamrákban. Ezért néha a legdurvább

eszközöket használták fel a "kutatáshoz", pl.

robbantottak. Ez igen keményen megrongálta a piramist,

és ennek hatásaként működésében változás állt be. Már

nem tudta eredeti feladatait maradéktalanul ellátni, így

környezetünk kezdett megváltozni. Eleinte csak lassan,

szinte észrevétlenül. Majd amikor a piramis

széthordására került sor, egyre erősebben jelentkeztek a

nem megfelelő működés okozta környezeti jelenségek. De

hát ki figyelt erre oda? Ki tudott párhuzamot vonni a két

jelenség között?

S mintegy végszóra megjelent a "találékony" ember, és

dezodorával, robbanómotorjával, műtrágyájával

szennyezni kezdte környezetét. Ekkor már

katasztrófákban nyilvánult meg a piramis megfelelő

működésének hiánya: földrengések, vulkánkitörések,

tájfunok, szökőárak kíséretében rohamosan "kopni"

kezdett az ózonréteg, s így megszűnt a Föld és az

ionoszféra "párbeszéde" is. A Föld auráján megjelentek

az első foltok, a Föld "beteggé" vált. De a "találékony"

ember ebből mit sem vett észre, vagy ha észre is vette,

nem tartotta "fontosnak" a tüneteket, hanem még pár

helyen megfúrta, s "vérét" vette a Földnek, majd nagy

üzlet reményében más földrészre szállította. A Föld

"vére" pedig elborította a tengerek vizét, megmérgezve

lakóinak életterét.

*

Az Úr eleinte "szótlanul" tűrte és hagyta, hogy az ember

tönkretegye az Ő művét:

- Had lám, mire mégy nélkülem! - mondá magában. - S

látá...

Sok-sok éven keresztül, közben évszázadok, tán ezredek

teltek el, megpróbált az Úr az emberhez "szólni", de

annak füléhez sohasem jutott el a "szó". Ha esetleg el is

jutott, nem érezte annak súlyát. Pedig az Úr "igyekezett":

prófétákat, apostolokat küldött. Csodákat tett, sőt

egyszer még saját fiát is elküldte, de mindhiába. Az

ember tovább "sietett" saját pusztulása felé. Ekkor az Úr

megpróbálkozott a büntetéssel. Nem azért mert nem

szerette az embereket, sőt! Azért büntetett, mert azt

szerette volna elérni, hogy szeretett "gyermekei"

biztonságban éljenek. Sajnos az emberek nem ismerték

fel, hogy a büntetés honnan származik és azt sem, hogy

miért van.

"És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja:

Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne

ismerjetek:

Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak,

és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak

szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és

meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."