Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az 1969. évi Holdra szállás

2008.01.11

 

Kép

 

„A világ elképedve szemlélte 1969. július 20-án, azokat a filmkockákat, amelyeken Neil Armstrong és Buzz Aldrin amerikai űrhajós első lépését teszi a Holdon. A Föld valamennyi lakója csodálta hőstettet, a politikusok, államfők egymás után küldték gratulációikat az Egyesült Államok kormányának.

 

A Holdra szállás az emberiség egyik legnagyobb teljesítményeként értékelték, s mindenki biztos volt abban, hogy elérkezett az új korszak, az űrkorszak kezdete, amikor egymás után létesülnek majd a holdbázisok és az űrkolóniák, s hamarosan átlépjük a saját naprendszerünk határait is. Miért nem lett semmi mindebből? Miért nem lépett újabb ember a Holdra harminc éven át? Tényleg az lenne erre a válasz, hogy valójában nem is járt ember a Holdon?

 

A II. világháború befejezését követően az Egyesült Államok és a Szovjetunió csaknem egyidejűleg fogott versenybe, hogy ki tud előbb a Holdra lépni. Mindkét fél roppant energiákat fordított arra, hogy övé legyen a dicsőség, s úgy tűnt még a korábban a nácik szolgálatában álló német tudósok bevonásától sem riadtak vissza azért, hogy tudásuk alkalmazása elősegítse az ellenfél legyőzését.

 

A Szovjetunió vezető szerephez jutott szputnyik-programjával, s azzal, hogy Jurij Gagarin személyében eljuttatta az első embert az univerzumba. Hosszú ideig tartós is maradt a szovjet űrkutatási fölény, annál is inkább, mivel az Egyesült Államok űrprogramjába számos hiba csúszott. Ám a kocka fordult, amikor az USA jelentős győzelmet aratott azzal, hogy asztronautái a Holdra lépve kitűzték oda zászlaját. De valóban így történt-e?

 

Amit korábban mindenki vitathatatlan tényként fogadott el, az napjainkra rejtélyes üggyé, ha nem éppen titkos összeesküvéssé vált. A Holdra lépésről készült felvételek gondos tanulmányozása után számos szakértő úgy nyilatkozott, hogy hamisítással van dolgunk.

 

Tehát valóban szemfényvesztés volt a Holdra lépés, és ilyen hosszú időn át titokban tudott maradni? A kérdésre adandó válasz ugyanolyan nehéz, mint maga a holdutazás, s többen úgy vélekednek, hogy aki be volt avatva ebbe, soha nem fog kiállni a nyilvánosság elé. Ráadásul sok szakértő, aki kétségeit hangoztatja, igen meggyőző bizonyítékokat sorakoztat fel érvként.

 

Vannak, akik eleve kétkedéssel tölt el az űrprogram körüli titokzatoskodás, s akik a tényekhez való korlátozott hozzáférést az összeesküvés tökéletes bizonyítékának tartják. Az egyetlen megvizsgálható bizonyíték a két űrhajós lépéseiről bemutatott filmfelvétel, s éppen ez az, ami a kétségek alapja. Sokan mutattak már rá arra, hogy éppen ezeken a képsorokon látható ugyanis több olyan jel és hiba, amely csalás tényére enged következtetni.

 

Ezek közül az első és legszembeszökőbb az amerikai zászló kérdése. A felvételek azt mutatják, amint az űrhajósok letűzik a zászlót a Hold felszínére és a csillagos sávos lobogó szépen hullámzik, miközben ők igyekeznek függőlegesen tartani a rúdját. Ebben az a sajátságos, hogy a zászló, miután gondosan felállították, továbbra is lobog, mintha szél fújná, s ez meglehetősen furcsa jelenet. Tudniillik a Holdon nincs olyan légkör, mely hasonló mozgást kelthetne. Az összesküvés elmélet híveinek feltételezése szerint a stúdióban ventillátort rejtettek el, az biztosította a zászló kellő látványát. Velük szemben mások úgy vélik, hogy a Holdon mégiscsak van valamiféle légkör, s ez idézhette elő a zászló lobogását. Ez azonban a tudomány mai eredményei ismeretében nemigen hihető.

 

Ennél nehezebb magyarázatát adni annak a feltűnő ellentmondásnak, amely a Hold felszíne és a hiányzó robbanási kráter között van. Az Apolló felvételei világosan mutatják, hogy a Hold felszínét vastag porréteg borítja - erről tanúskodnak az űrhajósok lábnyomairól készült, közismert felvételek, majd a későbbiekben a holdjáró lenyomatai is. E porból és holdkőzetből az asztronauták vizsgálat céljából mintát is hoztak magukkal a Földre.

 

Amikor az űrhajó holdbeli leszálláshoz készülődött, nagy erejű rakéta-fékező-berendezés lépett működésbe, hogy megakadályozza, az űrhajó becsapódását.

Ebből kifolyólag a leszállt egység körül jelentős mennyiségű pornak kellett szétszóródnia, az űrhajó alatt pedig kisebb kráternek kellett keletkeznie.

 

Ám a felvételeket tanulmányozva úgy tűnik, hogy az űrhajó semmiféle behatást nem gyakorolt a felszínre. Sehol sincs semmilyen látható perzselődési nyom, s az egység körül a talaj teljesen érintetlen. Az űrhajó külseje világos és fényes, nincs rajta semmilyen lerakódás, még a lábai is tiszták a másutt vastagon látható porréteg ellenére.

 

A felvételeken látható harmadik vitás jelenség az árnyék. A Holdon nyilvánvalóan csak egyetlen fényforrás lehetséges, a Nap, a felvételeken azonban az látszik, hogy a tárgyak több helyről kapnak megvilágítást.

 

Úgy tűnik például, hogy a sziklák és egyéb tereptárgyak árnyékai egymás felé tartanak, vagy keresztezik egymást – már pedig ez nem lehetséges egyetlen fényforrás esetében.

 

Egy további felvételen Armstrong és Aldrin árnyéka eltérő hosszúságú, ami megint csak azt sugallja, hogy a felvétel készítésekor több fényforrást használtak. Az egyik árulkodó felvételen mindkét űrhajós és az űrhajó is jól látható, amint a Nap azonos irányból világítja őket.

 

Ez a felvétel rendkívül hazafias. Nemcsak azért, mert látszik, amint az űrhajós tiszteleg az amerikai lobogó előtt, hanem azért is, mert úgy áll közvetlenül az űrhajó mellett, hogy azon jól kivehető legyen az Egyesült Államok felirat. Csakhogy a holdárnyéknak fekete foltként kellene derengenie, az űrhajó lévő zászló és felirat viszont világosan látszik a modul sötét hátterében.

 

Az összeesküvés elmélet hívei szerint mind a megvilágítás, mind a zászló lobogása körüli rendellenesség kétségtelen bizonyíték annak, hogy a felvételek nem a Holdon készültek, hanem valahol egy földi stúdióban. Állításuk szerint még inkább megerősíti álláspontjukat az a körülmény, hogy az égbolt valamennyi felvételen teljesen sötét, holott annak következtében, hogy a Holdnak nincs légköre, felszínéről különösen élesen kellene látszódniuk a csillagoknak. Csakhogy holdbéli táj, űrhajó és minden berendezése, sőt még a súlytalanság állapota is tökéletesen előállítható bármelyik hollywoodi filmstúdióban, de az kizárt dolog, hogy stúdióban elő lehessen állítani a Holdról látható csillagképek csillagászatilag pontos mását.

 

Mindezekből akár az a következtetés is levonható, hogy valójában nem járt ember a Holdon. S ha ezt bizonyítottnak fogadjuk el, akkor akár azt a következtetést is megkockáztathatjuk, hogy a világűrben sem járt soha senki. De megkockáztathatjuk-e? A globális kommunikációt napjainkban már a Föld körül különböző pályákon keringő műholdak biztosítják, amelyeket nem tudtak volna létrehozni előzetes űrutazások nélkül. A csillagászat és az asztrofizika terén napjainkban folyó kutatások jelentős részét a földi légkörön kívüli pályán keringő teleszkópokkal, például a Hubble teleszkóppal végzik. Ahhoz, hogy ilyen hatalmas műszereket Föld körüli pályára lehessen bocsátani, nélkülözhetetlenek voltak a korábbi űrkísérletek, amelyek között a legkiemelkedőbb a Holdra szállás volt.

 

A Holdra lépés szimulálására – egyes elemzők szerint – politikai megfontolásból volt szükség hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a vietnami háborúról. Akkoriban ugyanis nőttön-nőtt a háború ellenzőinek tábora, kivált a katonai versengések hatására. A Holdra szállással az Egyesült Államok győzelmet ünnepelhetett, legalábbis tudományos értelemben, és érdekes módon, a Hold meghódítására tett további lépéseket éppen a vietnami háború befejezésekor függesztették fel.

 

Egy egészen más elmélet összekapcsolja az összeesküvés és a megtévesztés eszméjét. Arra a hitre alapozva, hogy a Holdon, sőt esetleg a Marson is léteznek szokatlan, mesterséges társadalmak, azt sugallják, hogy a Holdra szállásról készített képek, amelyek lakatlan táj képét mutatják, éppenséggel azt szolgálják, hogy eltussolják a felfedezés titokzatos természetét.

 

Az utóbbi évtizedek rohamos műszaki fejlődésének ismeretében ma már nem sokan kételkednek abban, hogy az ember képes eljutni a Holdra. De bizonyításra szorul, hogy megtették-e ezt 1969-ben. Követelni kellene, hogy induljanak űrhajósok a Holdra azt megvizsgálandó, hogy ott áll-e az amerikai lobogó. Addig, úgy tűnik, a Hold továbbra is rejtély marad, s a Holdra lépés nem több mint az emberiség álma.”

 

--Lucy Doncaster – Andrew Holland: 84 újabb rejtély, amire nincs magyarázat--