Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csoda Tibetben

2009.02.01

Sundar Singh története Indiában kezdődött az 1890-es évek elején. Fiatal fiúként egy gazdag szikh családban nőtt fel. Édesanyja, aki mélyen vallásos asszony volt, egyszer látogatóba vitte Sundart egy szent emberhez, aki az igazság keresésének érdekében a vándoréletet választotta.

 

Az idős misztikussal való találkozása mély benyomást tett Sundarra, és a fiatal fiú nyomban elhatározta, hogy Isten keresésének útjára lép. Amikor tizennégy éves lett, anyjának és bátyjának halála után még erőteljesebben folytatta Isten keresését.

 

Egy évvel később, talán a misszionáriusok viselkedésének eredményeként, akik abban az időben elárasztották Indiát, teljes erővel a nyugati vallást vette üldözőbe. Számára a kereszténység kárhozatosnak tűnt; és hogy ezzel szemben érzett gyűlöletét kimutassa, falujában megkövezte a helyi keresztény prédikátort, és nyilvánosan elégette a falujában a Bibliát.

 

Három nappal később Sundar, saját elmondása szerint, jelet kapott, amelyet olyan régóta keresett lázasan. Miután egész éjjel imádkozott, látomása támadt. Jézus Krisztus jelent meg előtte, és így szólt hozzá urdu nyelven: „Meddig fogsz üldözni engem? A megmentésedre jöttem. Imádkozz, hogy megismerd a helyes utat. Aztán kövesd!”

 

Sundar keresése véget ért, és nála jobban senki nem csodálkozott, hogy a megváltást egy keresztény isten hozta el számára.

 

Miután túljutott az igazság személyes kutatásán, 1905-ben megkeresztelkedett, majd anglikán pappá avatták, de úgy döntött, hogy a hagyományos lelkészi hivatás nem neki való.

Újonnan megtalált hite nem illeszkedett az indiai kultúrához és hagyományokhoz.

Úgy érezte, akkor tudja saját nézetét terjeszteni, ha nem ragaszkodik a kötöttségekhez, ezért nem viselt nyakörvet és olyan ruházatot sem, melyet a megtért indiai papok.

 

Sundar egyedülálló lépésre szánta el magát: keresztény szadu lett, aki az evangéliumot hirdeti minden anyagi forrás nélkül. Olyan területek felkeresésére nyújtott ez lehetőséget, melyek egyébként zárva maradtak volna előtte. Indiai szent emberként, aki egyben keresztény is, tette dolgát.

 

Különleges feladatának tekintette az evangelizációt Tibetben. Itt történt meg vele egy állítólagos csoda is. Többször átszelte gyalog a Himaláját, s igyekezett megtéríteni az embereket. Egyik ilyen vándorútja során elfogták, és keresztény tanításaiért halálra ítélték.

 

A buddhista törvény megtiltja egy igaz tanítvány megölését, ezért a bűnözőkkel úgy végeznek, hogy a buddhistákat törvényes eszközökkel felmentik a közvetlen felelősség alól. Sundar halálos ítéletét több formában is végrehajthatták. Az egyik módszer szerint vízzel átitatott ökörbőr tömlőbe kell bevarrni az áldozatot: a bőrt kiteszik száradni, és ahogy lassan zsugorodik, a benne lévő személy fokozatosan megfullad.

 

Sundarnak más halált szántak. Össze-vissza verték, letépték ruháit, aztán belökték egy kiszáradt kút mélyére, és lakattal ellátott nehéz vasfedelet toltak a nyílás fölé. A fogoly helyzetét még kínosabbá tette, hogy a kút fenekét emberi csontok és a korábbi áldozatok foszladozó húsának cafatai borították.

 

Csak idő kérdése volt, hogy Sundar megfullad-e a halál rettenetes bűzétől, vagy éhen pusztul. Egy dolog azonban életben tartotta. Amikor látomásában először pillantotta meg Krisztust, később arról számolt be, hogy a békesség és öröm határtalan érzése töltötte el. Ez az érzés – állítása szerint – vele maradt mindig, még a nyomorúság és az üldöztetés idején is.

 

Sundar imádsággal töltötte az időt. A harmadik éjjel a feje fölött a lakat zörgését hallotta meg, majd tompán félrehúzódott a vasfedél. Ezután egy hang szólt le hozzá, hogy ragadja meg a lebocsátott kötelet. Karja az ütlegelés során súlyosan megsérült, de szerencsére egy hurok is volt a kötélen, amelybe belehelyezhette lábát. Később felhúzták a kútból, és máris szabad volt. Ezután csak annyit hallott, hogy a fedőt ismét visszatolták és lelakatolták. Amikor már mélyeket szívott a friss levegőből, sérült karjából a fájdalom egyszerűen megszűnt.

Reggelig pihent, aztán visszatért a helyi karavánszerájba, ahol egy ideig ott maradt, majd később folytatta prédikátori tevékenységét.

 

A halálra ítélt ember eltűnése, akiről azt hitték, hogy már halott és biztonságosan zárja magába a kút, óriási izgalmat keltett. Sundart elfogták, a főláma elé hurcolták, és ráparancsoltak, hogy mondja el pontosan, miként menekült meg. A történtekről adott magyarázat még jobban dühítette a lámát. Kijelentette, hogy valaki biztosan ellopta a kulcsot. De amikor észrevette, hogy az még mindig széles övén lóg, amelyet azóta sem vetett le, rettenetesen megrémült.

 

Nyilván megfélemlítette az a lehetőség, hogy a szökés tényleg valamiféle isteni beavatkozás eredménye, ezért megparancsolta Sundarnak, hogy nyomban távozzék, és messze kerülje el a várost.

 

Sundarnak misztikus tapasztalatai és gyógyító képessége is volt. Az 1920-as évekre neve fogalommá vált. Utazásokat tett, szentbeszédeket tartott, számos kiemelkedő egyházi személyiséggel találkozott.

 

Sundar Singh nyomtalanul tűnt el valahol a Himalájában, 1929-ben.

 

 

--Misztikusok és próféták című kiadvány alapján--