Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sámánizmus

2008.02.27

 

Kép

 

A Sámán titokzatos alakja több ezer éve létezik az emberi kultúrában a világ legkülönbözőbb pontjain, a sámáni erő természete azonban mindmáig rejtély. A tudományos világ cáfolata ellenére mégis tény, hogy a sámánizmus jelentős szerepet töltött be mind a gyógyításban, mind a jövendölésben, s a világ egyes részein, például az amazóniai őserdők vidékén vagy a mongol törzsek között e szerepe napjainkban is létezik.

 

Bár maga a sámán szó a szibériai tunguz nyelvből származik, a sámánizmus gyakorlata a világ legkülönbözőbb pontjain élt vagy él. Számos tan létezik: török, mongol, mandzsu-tunguz, koreai, japán, finnugor, amerikai- indián, kelta és afrikai, és ezek legfőbb alapelveikben megegyeznek.

 

Manapság a sámán szó hallatán valamiféle varázslóra asszociálunk, valójában azonban a régi korokban a sámán gyógyító és tanácsadó szerepet töltött be, mondhatni, afféle primitív pszichiáter volt. Az emberek azért fordultak hozzájuk, hogy testi, szellemi vagy érzelmi gyógyulást nyerjenek, vagy hogy megtudják a múlt és a jövő titkait. A sámán azért tudta betölteni ezt a funkciót, mert mintegy hidat képezett a jelen s a jövendő között.

 

A sámánizmus középpontjában a lélek utazása áll. Minden olyan varázslót vagy varázslónőt, akinek tevékenysége a lélek repülésére épült, sámánnak neveztek. A sámánhívő népek hite szerint a lélek képes arra, hogy bizonyos időre- például az álom időszakában- elhagyja a testet. Ahhoz, hogy másokon segítsen, a sámánnak is el kell engednie saját lelkét az extázis állapotába vezető folyamat során.

 

Ez a megváltozott tudatállapot különböző, sokszor egymással kombinált módokon érhető el: monoton ismétlődő énekléssel, dobolással, meditációval. A sámánoknak jelentős természettudományos, különösen botanikai ismereteik voltak, ezért az álomállapot elérését hallucinogén növényekkel, gombákkal is segítették. Ezek az anyagok gyakran persze igen veszélyesek lehettek, és a sámánok ki voltak téve a kóma, az ájulás, sőt a halál eshetőségének is.

 

Ha sikerült elérnie a transz állapotát, a sámán kapcsolatba lépett a titkos szellemvilággal. Abban a hiszemben, hogy a tudás magában a természetben rejtezik, a sámán a sziklához, a fákhoz, a földhöz fordult, az állatvilág hatalmas szellemeivel beszélgetett, hogy választ kapjon kérdéseire.

 

Az állatok erejébe vetett hit szerves része volt a sámán tevékenységének. Az „őrangyal” szerepéhez hasonlóan, a sámánizmusban az erős állatok szelleme védelmezi az emberek szellemét. A sámán mélyen hisz abban, hogy minden embernek megvan a maga szellemállata, s annak jellegzetessége nyilvánul meg az adott emberi lény magatartásában. Például egy medve szelleme medve-tudást kölcsönöz neki, s erre rá lehet ismerni az ember megnyilvánulásaiból.

 

A sámán miután konzultált a természettel vagy az állati szellemekkel, képessé vált arra, hogy segítséget nyújtson az emberek problémáinak megoldásában, vagy ki tudja gyógyítani őket a betegségükből. Ha valaki bonyolult döntés ügyében fordult tanácsért a sámánhoz, az adott személy saját állati szellemével tanácskozza meg a kérdést. Ha a vidéket természeti kár érte, vagy fertőző kór sújtotta, a sámán magához a vidékhez fordul, megtudakolva a kár okát és gyógymódját. Bizonyos betegségek, állapotok – különösen a de3presszió vagy a kóma – kialakulását a sámán azzal magyarázta, hogy a beteg elveszítette lelkének egy részét. A sámán feladata az, hogy behatoljon a szellemvilágba, és visszavezesse az elkóborolt szellemet.

 

Egyáltalában nem mondható szokatlannak, hogy a „lélek utazása” ilyen alapvető a sámánizmusban. Például az a hit, hogy alvajárót nem szabad felébreszteni, arra a pogány hitre vezethető vissza, amely szerint az alvajáró lelke elvált testétől, és abban az esetben, ha időnek előtte felébresztik, a lélek nem találja meg valódi gazdáját, hogy visszatérjen belé. Érdekes módon, a halálközeli és önkívületi állapotot leíró beszámolók többször említik, hogy a lélek elhagyta a testet. Ilyen élményeket átélt személyek nem egyszer állítják ezt: olyan érzésük volt, mintha a testük és a lelkük elvált volna egymástól, majd állapotuk rendeződésével újra egyesültek.

 

Amikor megszakadt a sámán kommunikációja a szellemvilággal, és felébredt transzállapotából, élményeit énekkel, tánccal és történetek elbeszélésével osztotta meg törzsének tagjaival. Ha a sámán hallucinogén gombát fogyasztott, időnként úgy döntött, hogy – igen sajátos módon – másokat is bevon élményeibe. Minthogy e gombák aktív hatóanyagait az emberi szervezet nem képes lebontani, azok a vizelettel kiürülnek a szervezetből. A sámán felhígítja vizeletét és odaadja a törzs tagjainak. Így bizonyos mértékig valamennyien részesülhetnek a sámán extázisából.

 

Egyes vélemények szerint a sámánokat valójában a vallásos gyógyítókhoz lehet hasonlítani, mivel azok is olyan paciensek körében tevékenykednek, akik mélyen meg vannak győződve a misztikus hit erejében, és voltaképpen egy bizonyos önhipnózis révén a beteg saját maga segíti elő a gyógyulását. Más álláspontok szerint itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk az ősi tudás erejét a sámánok többezer éves sikereinek fényében.

 

Lehetséges-e, hogy tudásuknak komolyabb alapja van puszta pszichoszomatikus babonánál? Felvetették annak a lehetőségét, hogy a sámán esetleg valamiféle, a modern világ számára ismeretlen kapcsolatban áll a földdel. A sámáni praktikák az emberi társadalom gyűjtögető és vadász életformájának szakaszában alakultak ki, amikor is a primitív népek közeli kapcsolatban álltak a természettel, hiszen egész életüket az évszakok ritmikus váltakozása szabályozta.

 

A földművelésre való áttéréskor az ember már képes volt arra, hogy bizonyos mértékig ellenőrzése alá vonja a természetet – például hogyan befolyásolja a terméshozamot – és ettől kezdve már nem félt és nem volt kiszolgáltatva a természet veszélyes erőinek. Ennek ismeretében elképzelhető, hogy amióta az ember nem él olyan szoros kapcsolatban a természettel, rengeteg olyan tudásanyag elveszett, amelynek a sámánok még birtokában voltak, a föld bármely részén éltek is.

 

Bajos lenne megmondani, milyen forrásból merítették meglepő képességeiket, de ma is nagyon sokan vannak, akik mélyen hisznek pszichikai képességükben és abban az erőben, amely a természet szellemein keresztül nyilvánul meg.

Ha szemünket a múltra is vetjük, nemcsak a jövő titkainak kifürkészésére, rá kell eszmélnünk, hogy őseink valójában nem is voltak primitívek.

 

--Lucy Doncaster – Andrew Holland: 84 újabb rejtély, amire nincs magyarázat--