Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A TESTETÖLTÉS 1 rész, 2 fejezet

2019.02.11

A TESTETÖLTÉS   1 rész, 2 fejezet

Részlet a Mai kor vallása című kötetből

szellemi-segitok-2.jpg

Megérteni Isten szeretet törvényét

Kedves testvérem! Ti még nem ismerhetitek Istent, a nagy Istent; nem tudhatjátok szeretni sem, mert nem értitek meg Őt, nem értitek meg az Ő nagy törvényét, a szeretetet. Magatokat sem ismeritek, rendeltetéseteket sem, mert vagy túl nagy fontosságot tulajdonítotok magatoknak, vagy szerénységből éppen semmit. Egyik sem helyes. Ismerjétek meg magatokat, rendeltetéseteket, munkátokat, és meg fogjátok ismerni magatokban Isten gyermekét, az Ő apró szikrácskáját, akinek rendeltetése, hogy a nagy fény felé törekedjen, és abba bele olvadjon. Meg fogjátok a magatok munkáiról, a kicsinyről, a parányiról ismerni azt a nagy munkát, melyet a nagy összesség végez.

Micsoda egy csepp víz? Semmi! De összetapadva, egymásba olvadva, óriási tömeget alkot, és lám, mily kikutathatatlan mélységet tölt be a tenger vize. Az ember is ilyen csepp víz. De ha az összetartozás és szeretet érzése eggyé olvassza a nagy egésszel, kiszámíthatatlan nagy eredményeket képes elérni.

A földi élet tantárgya a szeretet, tanítja az alkalom, vagyis a sors: a testvérek iránti kötelesség betöltése, a lélek tisztítása pedig a munka. Isten a boldogság utáni vágyat meghagyta, és ezért harcol a legtöbb, hogy elnyerhesse. Ez kötelessége is minden embernek. Isten az utakat és módo-kat is megmutatta, amelyekkel el lehet érni. De az emberek éppen ezen utakat és módokat nem akarják keresni: éppen ez ellenkezik az ő meg-szokott módjukkal, mert nem akarnak sem tanulni, sem munkálkodni, és így kénytelenek magukat a sorstól vezettetni, ahelyett, hogy ők vezetnék a sorsot. Mert azt is lehet, mivel mint mondám, véletlen nincs.

A törvény öntudatosan működik: sehol semmi felesleges vagy kivetnivaló nincs. Ez a törvény Isten akarata, a szeretet törvénye. Jó ezt tanulmányozni, ebben munkálkodni, mert a sors így nem oly rémes, a szerencsétlenség nem olyan borzasztó. Még a szenvedés is édes megnyugvást terem. A halál, a sír nem a félelmek királya, mely szerintetek elsöpör min-den szépet és jót. Ez a törvény megbékéltet ama szörnnyel is, megenyhül lelked, megnyugszik szíved, mert ez a szál, amit ti életnek neveztek, nincs elszakítva a sírnál, csak egy csomót kötsz rá és folytatod tovább. Ez a szál elkísér téged arra a helyre is, melytől legjobban féltél: amelyet eddig hidegnek, kietlennel gondoltál, és ott nem sejtett gyönyörökre találsz.

Én egy kis tükröt akarok most eléd tartani, nézz bele, és amit benne látsz, gondolkozz azon. Megérdemli, hogy gondolkozzál fölötte, mert megtalálod benne a jelenlegi földi életedre, és a jövő életedben elfoglalandó helyzetedre nézve a magyarázatot és útmutatást. Majd mindenki talál ben-ne valamit, mely az ő életére hasonlít, vagy a körülmények hasonlítanak. Kevés eltéréssel ki-ki könnyen kitalálhatja, hogy egyik-másik mag milyen ízű gyümölcsöt terem a jövő életben. Vagy aki már a gyümölcsöt fogyasztja, könnyen ráismer az ízéről a magjára, vagyis következményeire, a bűnre.

Most áttérek a te életedre. Elmegyek messze a múltba, és te velem jössz, elkísérsz kedves gyermekem. Rég letűnt idők kedves és kellemetlen óráit fogom elmondani neked, amiről te nem tudsz. Hogy is tudnál, mikor a szálat születésedtől fogva látod csak húzódni, pedig sok csomót kötöttél te már arra a szálra, mióta az Úr az életre elhívott.

Én csak a rendes javulási időtől számítottam össze, amit az Úr engedelmével és akaratával nekem tudtomra adtak. Megmutatlak a világnak, mert szép vagy lelkileg. Érdemes hogy megnézzenek, és az utat utánad végig járjak, amit te megjártál, és még járnod kell. Mert megállás a természetben egy pillanatra sincs. Haladni kell, akár előre, akár hátra. Te előre fogsz menni, mert megérezted a vonzást az örök szép, az örök igazság és az örök szeretet felé.

Az újra testetöltés

Most elmegyünk messze a múltba. Ne félj, ne rettegj, én veled vagyok. Előhívjuk a múltnak minden eseményeit, megvizsgáljuk a szeretet fényénél és meglátjuk: mi az igaz, mi a hamis? Megbírálhatja a világ is, mert Isten már kimondotta az ítéletet. Egy későkor is okulhat a te életedből, mert nem mindennapi dolog, ha valami végig tekinthet évszázados küzdést és haladást.

Megmondom mi a célom. Az, hogy az emberek higgyenek az újra-testetöltés tanában, hogy tisztán, világosan lássanak, és vonják le belőle a tanúságot. Isten jósága és szeretete nem akarja a bűnös lélek örök kárhozatát; ez ellenkeznék az Ő örök igazságával. Ha elbukott, megengedi, hogy újra felemelkedhessen, és végre mégis megtalálhassa üdvösségét.

Elvezetlek egy királyi palotába, és te látsz ott egy valakit ülni, és az te vagy. Irigyelt szépség, hatalmas asszony, és te tudatában vagy mind ennek. Érzed a népek felett uralkodók minden gőgjét és büszkeségét. Vérrel van átitatva a trón lépcsője, véres a korona a fejeden, mert nem igaz úton jutottál hozzá. Átok és elkeseredés van nyomában, ha rendelkezel. Ki van a szemed sírva, de nem a bánattól, hanem a ki nem elégített bosszúvágytól. És – jön a halál. Félsz, rettegsz, minden szenteket, és Istent is hiába hívod, mert messze vagy te Tőle.

Most megállok és kérdem a világot, ki volt ez az asszony? Azt mondja rá: egy uralkodó lehetett és joggal tette, amit tett, mert uralkodói vérből származott. Magas családfája és nevelése tették azzá, ami lett belőle. Én azt mondom: nem, hanem Isten kegyelme azért küldte őt, hogy a népek sanyargatva legyenek általa, és az égi uralkodót keressék. Mert ha csupa jó uralkodók volnának, nem gondolnának Istenre és az Ő szeretet-törvényére.

A szellem testet ölt.

De menjünk tovább. A szellem testet ölt.

Már nem uralkodik; dehogy, hisz akkor nem tisztulhat! Egy kis cseléd törvénytelen gyermeke ő, és várja, hogy a többi néha szánalomból egy kis hulladékot dobjon neki, ami után mohón kap. Nem szereti senki, még saját anyja sem, mert megvetéssel és undorral fordul el tőle mindenki a gyermek világrajövetele után. Ki gondolna a rettegett királynőre az ütött-kopott nyomorék gyermekben? Csak egyedül a mindenek felett uralkodó Atya, Aki nem enged egyet is elveszni az Ő kicsinyei közül. Jó, hogy az élet rövid, mert a szellem egyre gyötrődik és jajgat; siratja azt, amit nem kapott ebben az életben: egy parányi szeretetet. És eljön újra a halál húsz éves korában, és felmenti a szenvedéstől.

De a lélek nem tiszta. Nem közeledhet oda, hol a szeretet felmelegítené megfásult szívét. Fázik, didereg; a szenvedések rég elfeledtették vele az egykori hatalmat, és görnyedve esedezik az Úr kegyelméért, hogy hibáit jóvá tehesse. Az Atya kegyelmes, és újra próbálkozik, ha lehet, visszaadni azt, ami elveszett. Vajon a gyermek megbecsüli-e? Meg. Mert új és szép élet vár rá. Ugyebár senki sem kifogásolja az emberek között, ha egy magas rangú asszonynak okos, de hidegszívű leánya van? Egész természetesnek találják. Mert hiszen csak nem gondolhat senki sem arra, hogy a család volt öreg szolgálója törvénytelen nyomorék gyermekének örülnek oly nagyon a méltóságos urak, asszonyok? Én sem találok semmi különöset rajta, mert lám, később még szeretni is tud a méltóságos grófkisasszony egy valakit és az elég. A cél el van érve. – Lehet folytatni a javulást. Nehéz lett nekem is a szívem, mert én is sajnálom, hogy a liliom letört, és fehér szirma a földet, a sarat érte, pedig ő magasan fenn képzelte magát. De akik felfelé néznek csak, és sohasem hajtják meg fejüket, hamar megbotlanak és elesnek.

A liliom fehér szirma bemocskolódott, a sár lehúzta, és alázatosságra intette. Ennek így kellett lenni, hogy a szív puhuljon, és porhanyóvá legyen a talaj, melybe a szeretetet ültették el égi kezek.

Letörve, besározva hervadt el a büszke liliom, amire az utolsó remény, az utolsó sóhaj elrepült, élettelen, szép test maradt csak a Földön, hogy intse a földi embereket: minden elmúlik, csak a lélek nyugalma, a szív békéje marad meg a síron túl is. Hiába minden földi kincs, minden gazdagság, ha a lélek összetört, a test nem tarthatja fenn magát. A szellem elvégezte megpróbáltatását és pihenni tért. A kedvezőbb életkörülmények között levizsgázott. Most meg kell a rosszat is próbálni, hogy vajon a javulás kielégítő lesz-e itt is?

Új próbálkozás

És a szellem erősen felteszi magában, hogy igen: hosszú javulást tervez. Hetven év sok idő a fárasztó, nehéz munkából gyenge testtel! Ő is látja, de mégis belekezd. Az alázatosságot megtanulta, most szeretni is kell, még pedig sokat.

Hideg borongó őszi reggel köszönti az érkező új vendéget, de meleg szeretetet talál édesanyja kebelén. Hisz olyan édes az élet, ha szeretve vagyunk. Olyan boldog a szellem a parányi kicsi testben, hogy el nem hagyná semmiért sem ezt a kedves lakást. Rég nem érzett kellemes érzés járja át, és örömmel végzi a test kifejlesztését, ami nagy fáradsággal jár, mert az vézna, gyenge, beteges. De mégis megnő, és sok gyermek szerető anyja lesz. Nélkülözhetetlenné válik, amikor eljön a pihenés ideje, a szívek legmélyéről viszik ki a domboldali csendes temetőbe.

Megtanult szeretni nagyon, és őt is szerették. Ez is elég, és a szellem boldogan emlékezik vissza erre az életre. A szellemhazában is puha, meleg szeretettel várták. Most következik egy kellemes szellemi pihenés. Ha már szeretni tud valaki, a jó Isten kegyelem-napja felragyog, fénye megvilágítja az értelmet, melege átjárja a szívet. Ennél fejlődik ki a szellem, hogy szép és jó munkát végezhessen.

A pihenés után minden széppel, jóval megrakodva újra testetölt, és sok szellemtől kísérve jelenik meg egy valaki a Földön. Ez ismét te vagy; megtisztulva, felmelegedve. Ez az élet oly erős megpróbáltatásban fog részesíteni, hogy hitednek erősen kell állni, különben visszaesel. Nem tudod, mi lesz? Ez az az élet, mikor a szellem meg akarja mutatni, hogy erős tud lenni. Szép ruhát (testet) vesz fel, hogy a kísértés nagyobb legyen, és felébred a testben.

Gyönyörű test és földi gazdagság, minden van, amire vágyol, csak egy kis gőgöt kellene leküzdeni. Kevés az, de mégis nagy, mert lám ez a kicsi lelki folt még hosszú és terhes reinkarnációkat eredményez. Ez az az élet, mikor a kegyelmes Isten, hogy könnyítse munkádat, összehoz lelked másával, azzal a szellemmel, akivel kölcsönösen rég keresitek egymást. Érzitek a vonzást mind a ketten, de nem tudtok neved adni ennek a különös érzelemnek.