Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A TESTETÖLTÉS 1. rész

2019.02.06

A TESTETÖLTÉS   1. rész

Részlet a Mai kor vallása című kötetből

 

Minden élet, minden fájdalom, minden megpróbáltatás, minden öröm és szeretet az örökkévaló Isten ajándéka. Neki ajánljunk fel mindent, mert Ő tud és lát mindeneket. Nem feledkezik meg a szenvedőkről, és nem utasítja el magától az örömtől hálálkodót. …

A Föld nem a jólét, nem a dőzsölés, nem a mulatság, de nem is a szenvedés és jajok hazája, hanem a szeretet iskolája. Ide kell jönni a szellemeknek, hogy szeretetet tanuljanak. Azért kell emberi testet ölteniük, hogy ezzel az egyenruhával ellátva közeledhessenek egymáshoz, akiket érzéseik, gondolkozásuk, eszméik nagyon messze elválasztanak egy-mástól a szellemvilágban.                               

Mi a célja földi életünknek

Ha végig tekintjük a földi életet, nem talál lelkünk egy nyugvópontot sem, hol az időt meg szeretné állítani, és az örökéletet arra az egy pontra kívánná felépíteni. Ez azért van, mert teljes megelégedés és boldogság itt a Földön fel nem található, el nem érhető. De hisz akkor miért vagyunk a Földön? Mi célja van az életnek, és a szenvedésnek itt? Kérdezd kedves földi testvérem. Az, hogy tanulj és dolgozzál! Tanuld meg a mások hibái iránt való elnézést, a szeretetben gyakorold magad, vagyis benne mun-kálkodjál, hogy egyszer, ha mindent megtanultál és elvégeztél, egy más, egy szebb hazában tovább fejlődj!

Hát lehet szeretet tanulni? Hiszen azt érezni lehet csak, kérdezed kedves földi testvérem. Én azt mondom, aki érzi, annak nem kell tanulni; de milyen kevesen vannak akik érzik, mert a legtöbb ember még nincs messzebb a tanulásban az önszeretetnél. Ezeknek tanulni kell, még pedig erősen, hogy az áldozatkész testvéri szeretetet elsajátíthassák, és abban munkálkodjanak. Mert a szeretetnek szorgalmasan kell munkálkodni, hogy ez a szenvedések hazája egykor paradicsommá váljék a rajta testet öltött szellemek (emberek) részére.

Ez a hivatása a Földnek, erre készül ő, a nagy menyegzőre, amikor megtisztulva, felmelegedve, kifejlődve a szeretet által befogadhatja azokat a munkásokat, akik akkorra már fényes, menyegzői ruhában várják Urukat, Királyukat, hogy vele megkezdhessék a szeretet gyümölcsét élvezni.

Addig sokat kell tanulni és dolgozni, mert az élet kötelességeket szabott eléd, és azoknak meg kell felelni. Első és fő kötelessége az embernek az, hogy kutassa, keresse mindennek az okát, mindennek a célját, mert tudnivaló, hogy ok és cél nélkül semmi sem létezhetik, semmi felesleges nincs a mindenség nagy tárházában.

A kutatás rávezeti az embereket a gondolkozásra, a gondolkozás az eredményre. Nem nagy fáradság ez, és vele azt az igazi gazdagságot szerzi meg az ember, mely senkitől el nem vétetik, t.i. a meggyőződést.

Eljutni az igazságig

A kutató nem állhat meg a felszínre hozott igazság mellett, hanem az igazság mélyét keresi, hátha talál még ott a mélységben több ilyen fényes gyöngyöt, ragyogó igazságot, ami egész sort betölt, és a Napnál fénye-sebben bizonyít.

Egy ilyen igazság az, amikor a szenvedő földi ember az ő szenvedésében megnyugodva, Isten akaratában vetett hittel várja a szenvedései végét. Drágagyöngyöt szorongat lelkében az ilyen, mert ezt az ő nagy hite termette. De ez csak az övé, ha másnak mutatja, lekicsinylik, értéknélkülinek, sőt hamisnak mondják, mert származását nem ismerik, nem kutathatnak utána.

Amikor Isten akaratában megnyugvó szenvedő testvérünk igazságát vizsgáljuk, bizony ráismerünk benne az igazgyöngyre, és ráismerünk mennyei származására. Mert a kutatás rávezeti az embert arra a következtetésre, hogy ha cél és ok nélkül semmi sincs, akkor ennek a szenvedésnek is kell, hogy oka és célja legyen, és mivel a szenvedés nem a kellemes érzésekhez tartozik, tehát csakis büntetés kell, hogy legyen; ha pedig büntetés, úgy bizonyára a bűn is megtörtént. Ha a bűn szenvedést eredményez, úgy ez nem lehet jó, mert a jó csak jót eredményezhet, soha rosszat, bár a külső körülmények azt mutatják is.

A szenvedés szerepe

Tehát ha a szenvedés megvan, a bűn is meg kell, hogy legyen valahol a múltban. De ha a szenvedő semmiképpen nem tud olyan számottevő nagy bűnt találni életében, ami őt erre a nagy szenvedésre érdemessé tehette volna, vajon erős hit nélkül mi lesz belőle? – Kételkedő!

A szenvedések megrendítik Isten jóságába és igazságosságába vetett hitét, és kételkedik, mert látja, hogy nálánál rosszabbak szenvedések nélkül élik át az életet, sőt még a rosszaság mintha segítené is őket, míg az ő sorsa a fájdalom. Mintha csak egyenesen a vak véletlen, a kíméletlen sors őt választotta volna ki áldozatul. De miért? Hiszen ő nem vétett oly nagyot, mint a másik, aki a sorsnak dédelgetett kedvence!

Kedves testvérem, a sors nem vak, és véletlen nem létezik. A mennyei Atya él, uralkodik a világok felett, és Ő intéz mindent a legnagyobb pontossággal. Mind a sors, mind a véletlen az Ő akaratát szolgálják, és akár mosolyog, akár beborul feletted az égbolt, Isten egyformán jóságos, szerető Atyád neked, mert az igazság és a szeretet.

Amikor vihar tombol feletted, lelked rettegéssel lesz tele; félve húzódsz meg egy kis meleg helyen, míg a vihar eláll, s ha elállt, élvezettel szívod be a felfrissült és megújult természet kiáradását, és elfelejted a rettegést, mert kárpótol a gyönyörűség.

Azért ha szenvedést hoz neked az élet, fogadd úgy, mint Isten ajándékát, amely módot nyújt neked lelked tisztításához, mert bizonyosan rászorult a tisztításra.

Ha ebben az életben nem találsz rá megfelelő bűnt, úgy egy más létezésben vethetted el azt a magot, amely most ezt a keserű ízű gyümölcsöt termi neked. Fogyaszd el ezt a keserű gyümölcsöt kedves testvérem Istenbe vetett hittel és bizalommal, mert ez tisztítja meg lelkedet attól a szennytől, amivel a bűn bemocskolta.

Minden élet egy előbbi élet következménye; minden létezés egy másiknak a folytatása. Mert ne higgyétek, hogy a mennyei Atya ártatlanul büntetné szeretett gyermekeit, akiket halhatatlan szellemével ajándékozott meg, és akiknek szabad akaratot és ítélő képességet adott, hogy a jót a rossztól megkülönböztetni tudják, a jót követhessék, a rosszat pedig elhagyhassák.

És mégis mit tesznek? Sok rosszat és nagyon kevés jót. Ezért kell szenvedni, ezért kell nélkülözni, hogy az ember ébredjen fel és gondolkozzon a saját sorsa felett. Hogyha képes az örökkévaló Istenségben hinni, és a világtestek évmilliókkal előbbi létezésében, kell, hogy higgyen a szellem örökkévaló életében is, mert mindennek oka és célja van.

Ha az ember csak azért élne, hogy egy rövid ideig a Földet díszítse vagy éktelenítse, nem volna célja az életnek. De mivel van célja, tehát kell, hogy ez a cél egyszer elérhető is legyen!

Létezésünk oka: Isten végtelen szeretete. Célja: a javulás, haladás, tökéletesedés és boldogság elérése. Egy emberélet olya pillanatnyi rövid, hogy a halandó alig ér rá feleszmélni, vajon hol, mikor folytathatja a meg-kezdett haladást, ha a halál végérvényesen pontot tesz a testi létezés után? De cél nélkül nincs semmi, így tehát a halál, mint megsemmisülés nem létezik. Az élet folytatódik tovább, megszakítás nélkül, más alakban, más körülmények között, de mindenkor a cél könnyebb elérésére leg-alkalmasabb módon.