Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A titokzatos jövő

2010.07.23

Számomra ma az ismert egyetlen élő olyan magyar médium közlését teszem közzé, mely médium közlései sorra megvalósulnak! Ilyen volt a Cunami eljövetelének közlése, és még sok érdekes dolog, eddigi hírleveleimben már tettem közzé a közlésekből, most itt egy nagyon fontos közlés.

 

A TITOKZATOS JÖVŐ

 

 

Zita médium által                          2009. november 15.

 

Az én Atyámnak, Istenemnek nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.

A jövő titokzatos és ismeretlen az ember előtt. Szeretné a saját és általában az emberiség jövőjét is ismerni, de ez lehetetlen, mert a jövő titokzatos és kiismerhetetlen. A jövő mind az ember, mind a földi világ részére leszögezhetetlen, azaz nem lehet biztosra megmondani, legfeljebb csak sejteni lehet.

 

Az ember mindent megpróbálna és elkövetne, hogy tisztába jöjjön legalább a saját jövőjével. Egyeseknek különösen a népjóléti társadalmakban van jövőképe, a földi világ más területein viszont annyira nehézzé, elviselhetetlenné, szomorúvá és bizonytalanná vált az élet, hogy az ott élőknek már jövőképük sincs. Nem mintha szükséges lenne a jövőt ismerni, de fontos lenne az, hogy reménykedni tudjon egy szebb és boldogabb jövőben, hogy ezzel a reménnyel a jelen munkáját, legalább részben, képes legyen helyesen elvégezni. Ha azonban valakitől elveszik a jövőképét, annak elveszik a reménységét is abban, hogy ha most nehézségeken megy is keresztül, de majd a közeljövőben, vagy esetleg a távolabbiban ebből a helyzetből kiszabadulhat, élete jobbra fordulhat. Ugyanis ez a reménység adna erőt neki ahhoz, hogy a jelen nehézségeit elviselje és a sok fáradtsággal járó munkát elvégezze.

 

Vannak, akik jóslatokban bíznak, de az ilyen emberek sem képesek a valóságos jövőt látni. Mindenki szeretné, hogy a jövője boldogabb, békésebb, nyugodtabb legyen, hogy betegségeitől, nehézségeitől, félelmeitől megszabadulhatna és egy rózsásabb jövő várna rá. Én azonban azt mondom, hogy a jövőt csak úgy lehet biztonságosabbá, és szebbé tenni, ha az ember betölti az isteni parancsolatokat és hajlandó a jelenben a munkáját becsületesen és apró részleteiben is elvégezni.

 

Sokan, mivel számukra a jövő bizonytalan, a múlthoz fordulnak erőforrásként. Nem egészen megfelelő módon keresik gyökereiket, és ha tudomásuk lesz róla, akkor elmúlt földi életeiket is ismerni akarják. A földi ember múltja azonban okkal és céllal van lezárva az ember előtt, mégpedig azért, hogy a jelen munkájában és feladatának elvégzésében ne zavarja. Ugyanis, ha a múlt életének eseményeivel és történéseivel az ember tisztába jönne, akkor ezekre a történtekre próbálna építkezni, azaz ami tetszetős lenne a számára, azt visszasírná és dicsekedne vele, ami kényelmetlen, fájdalmas vagy szégyenteljes volt, azt pedig kizárná gondolatvilágából, és így ismeretét nem arra használná fel, hogy amit a múltban helytelenül cselekedett és elrontott, azt a jelenben kijavítsa és a maga lelki fejlődése érdekében átalakítsa. Ezért tehát nincs sok értelme az elmúlt életek visszapergetésének, illetve annak alaposabb megismerésének.

 

Legtöbbször mindaz, amit az ember a múltról tudni vél, csak képzelgés; elképzeli, hogy és mint élhetett, és abban többnyire a maga előnyös oldalát akarja látni és kidomborítani.

 

Abban a tudatban tetszeleg önmaga előtt, hogy a történelemből mindenki által ismert nevekhez vagy hősökhöz kösse a maga múltját. Ez azonban nem így van, nem ilyen egyszerű. Ugyanis általában egy elrontott földi élet után nem egy, hanem több olyan földi élet következik, amelyben ennek az elrontott életnek következményeit kell feldolgoznia az embernek. A legtöbb ember ugyan szeretné a következményeket kikerülni vagy másokra hárítani, de ez nem lehetséges, mert mint mondottam, a lelki javulás nehéz munkáját mindenkinek magának kell elvégeznie. Több élet alatt kell fáradoznia azon, hogy amit egy életben elrontott, - legyen az életmód, vagy emberi kapcsolatok – azt helyre hozza.

 

Így a hat munkásélet után a hetedik, a vasárnapi testetöltést a lehetőségek és tehetségek fénye ragyogja be. Mindazok a képességek, amelyeket a lélek addig megszerzett, a vasárnapi testetöltésben mind rajta ragyoghatnak, mindezzel rendelkezhet. De hogy a hetedik testetöltésben ezek a képességek az övéi lehessenek, ehhez hat földi életen keresztül nehezen, szorgalommal és becsületesen el kell végeznie neki mindazt, amit egy-egy életre az isteni gondviselés a számára kijelölt. Sajnos, ez többnyire nem történik meg, mert az ember hanyag és lusta munkás, életének napjait nem arra használja, hogy a mindennapok gondjait, bajait vállaira vegye, a mindennapi munkáját elvégezze, hanem könnyelműségekbe bocsátkozik. Ha lehetőség és alkalom kínálkozik rá, akkor a napot átmulatja, olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek a szellemi fejlődés szempontjából teljesen lényegtelenek, sőt arra is képes, hogy ezekben az időkben is megint eleven parazsat gyűjtsön a fejére. Tehát csakis a jelen, azaz a mai nap az emberé! Bár sokan úgy gondolkodnak, hogy még fiatal vagyok, erőmnek teljében, egészséges vagyok, tehát ezért még egy hosszú élet vár rám, de egyáltalán nem biztos, hogy azt meg is kapja, mert senki sem tudhatja, hogy mikor jön el a földi életének utolsó órája. A ma van, a holnap nincs! Ma itt tevékenykedhetik, de a holnapi napon esetleg már semmit sem tehet. Tehát az ember sem a múlttal, sem a jövővel nem számolhat, csakis a mai nappal, a mai nap adta percek lehetőségeivel. Ha kilépsz az ajtón, hogy valahova eljuss, már is bizonytalan, hogy megérkezel-e a célba, oda, ahova elindultál. A jövőt is kiszínezheted magadnak, de a földi életed és annak lehetőségei Isten kezében vannak.

 

Életet csak Isten adhat, és csakis Ő vehetné el. A parancsolat kimondja, tiltja: „Ne ölj!” A kicsiny, a jelentéktelen, a bűnös ember pedig azt hiszi, hogy az ellenségének legyilkolásával ura lehet a helyzetnek, ura lehet életnek és halálnak, úgy hiszi, tőle függ, hogy az ellenséget, az idegent megöli-e vagy sem. Pedig semmi sem tőle függ! Lehetőséget kap arra, hogy úgy élje az életet, ahogy a törvények előírják, de ha ezzel az Istentől kapott lehetőséggel rosszul él, visszaél, akkor bizony a felelősség az övé, mint mondtam, eleven parazsat gyűjt a saját fejére.

 

Tehát ezért nagyon fontos, hogy az ember mit kezd életének minden pillanatával. Fontos, hogy minden pillanatban mit gondolsz, mi foglalkoztat, mit érzel, hogy gondolataiddal, érzéseiddel építesz-e vagy rombolsz? Építesz-e magadnak békés, nyugodt, szép szellemi otthont, vagy pedig tönkreteszel mindent a rosszul használt lehetőségekkel, amelyeket pedig a születéssel, Istentől kegyelemből kaptál. Tehát minden perc, minden pillanat számít, hogy hogyan érzel, milyenek a gondolataid, mivel töltöd a drága, az értékes időt, mert egy homokszem lepergése is rövidíti a homokórán a lehetőségedet ahhoz, hogy újra próbálkozz. A próbákra adott idők sem végtelenek. A próbák okkal és céllal adatnak, és a cél az, hogy azokon keresztül megerősödj, olyanná formálódj, alakulj amilyen régen, valaha, teremtésedkor voltál. Ennek a szünet nélküli jóravaló formálódásnak is ideje van, mert ideje van mindennek. Ideje van a jónak, a rossznak, ideje van a szántásnak, a vetésnek, az aratásnak és a csűrbe takarításnak is. Ideje van születésnek és halálnak. Ideje van a földi ember életének és a halálának is. Minden pontosan a számtörvények szerint következik be.

 

 A matematika egy pontos tudomány: kétszer kettő, az bármennyire is akarja az ember, sohasem lesz három vagy öt. Az emberre jellemző, hogy mindig azt szeretné, hogy ami neki tetszetős, jóleső, kedvező, az megsokasodjon az életében, a neki nem tetsző, ami pedig vésővel formálhatná az isteni arculatot benne, azt szabná szűkebbre, pedig az isteni gondviselés tudja, hogy az embernek mire van szüksége.

 

Ember gazdálkodj bölcsen a jelennel! Használd fel arra, amire kaptad: a megtérésedre, a tisztulásodra, úgy, ahogy azt az isteni rendelkezés a születésed pillanatától előírta a számodra. Azonban, ha megnézzük ezt a nagy káoszt, ami ma az emberi lelkekben, a társadalmakban, a társadalmi osztályokban, népek, nemzetek között van, akkor megállapítható, hogy valahogy nagyon rosszul mentek itt a dolgok.  Látható, hogy az ember életének perceit, óráit, napjait, éveit, évtizedeit korszakokról korszakokra nem arra használta fel, amire kapta, hanem a szellemi ember igényeivel szemben a testi ember igényeit elégítette ki, mindenkor azt tartotta szem előtt, ami az emberi énjének kellemes, a testi embernek kedvező, és így az idők végére minden tönkremegy.

 

A jelen az a folyó, amelybe beleléptél, abban most fürödhetsz meg, most tisztálkodhatsz meg, nem holnap és nem holnapután. Minden egyes pillanat, perc, nap, Istennek szeretetből, könyörületből folyó ajándéka a bűnös részére. Élj vele, élj vele embertestvérem! Mert mit látunk? Hanyagságot, nemtörődömséget, elvégezetlen munkát, az anyag, a kényelem, a fényűzés szeretetét. Iskoláitokban, otthonaitokban, törvényszékeiteken megfeledkeztek az emberek Istenről. Az ember nem akar hallani sem Istenről, sem Szent Fiáról, az Úr Jézus Krisztusról. Nem akar ismereteket gyűjteni az igazság terén, az isteni igét legfeljebb csak a felszínen tanulmányozza, a szent iratokat nem olvassa vagy csak nagyon szelektáltan. Nem gondolkodik el, nem meditál felette, nem kívánja azt önmagára alkalmazni, beépíteni a saját lelkébe, hanem annak betartását másoktól, felebarátjától, de főként ellenségétől várja el.

 

Nos, ez így nem működik. Az ismeret, a tudás azért adatik, hogy az ember elsősorban a maga szellemi fejlődésére használja azt. A jelen ezáltal kiszélesedhet és így a jelenből újra és újra átléphet egy boldogabb jövőbe. Mondhatjátok erre: igen, a megtéretlen, a gonosz emberlélek is átléphet a jövőbe, sőt talán azt a kérdést is felteszitek, hogy miért az övé a jelen könnyebbsége? Azért, hogy a jobbat, a becsületesebbet, az igazabbakat gyötörje, kínozza, hogy azoknak nehézségeket okozzon, hogy nekik tűrniük kelljen, és ezeket a bántásokat, nehéz, fájdalmas munkával kelljen feldolgozniuk? Nos, most még Istennek napja jókra és gonoszakra egyaránt süt. Süt azért, mert a mi Urunk, a Jézus Krisztus a kegyelmi korszakot a maga áldozatával jókért és gonoszakért egyaránt megnyitotta. Mi több, azt mondotta: a betegeknek van szükségük orvosra. Tehát a beteg lelkekért jött, és ki ne lenne, melyik ember ne lenne kisebb-nagyobb mértékben lélekben beteg itt, ezen a Földön?

 

A bűn a lélek betegsége, de a test betegsége is a bűn következménye. Tehát igen, a betegekért jött a mi Urunk, Jézus Krisztus.  Bár a legtöbb ember azt hiszi magáról, hogy ő egészséges, hogy nincs szüksége az orvosok orvosára, a mi Urunkra, Jézus Krisztusra, nincs szüksége az igéiben rejlő gyógyító balzsamra. Képes maga megállni a helyét az életben, ő tudja, hogy hogyan akarja a jövőjét építeni, mert vannak róla elképzelései és tervei. Nos, voltak az emberiségnek elképzelései évezredeken át, voltak magas kultúrák, és nézzétek meg, hova jutottak? Megvannak az utolsó idők emberének is az elképzelései, és ha most még nem is, de rövidesen megláthatja majd, hogy mit hoz a jövő, milyenné válik az a számára. Mondjam meg egyszerűen? Olyanná, amilyen maga az ember. Amilyenek az ember érzései, gondolatai, lelki tulajdonságai, vágyvilága, olyanná alakul a jövője is. És ha így van, márpedig így van, akkor nem sok jóra számíthat akár a közeljövőben, akár a távolabbi jövőben.

 

Most már igazából, még a világ vezetőinek sem az lenne a legfontosabb, hogy a közeli vagy a távolabbi jövőt hogyan alakítják, hanem, hogy személyesen önmagukat, lélek szerint hogyan alakítják át. Tudniillik, ha ő maga meg nem tér, meg nem változik, akkor vak vezet világtalant, és mindketten gödörbe esnek. Tehát ezért a munkát önmagán kell elkezdenie. Ne mondja fellengzősen, hogy kezdje a másik. Ne mondja, hogy majd ha a másik megelőlegezi a bizalmat, a jó szándékot, majd ha szeretetteljes lesz hozzám, majd ha törődik velem, majd anélkül, hogy én bármit tennék, ellenségből barát lesz. Akkor bizony várhat az örök ítéletig, amely a földi ember részére már nincs is olyan messze. Az ember azt mondja, azért gondolkodik így, mert önmagából indul ki. Nem ez kell! Ez nem elég!  Látni kell, hogy ki ő, látni kell azt, hogy azokkal a rossz tulajdonságokkal, amit önmagán tapasztal, nem juthat előbbre. Tehát az isteni jóra való változásra van minden egyes embernek külön-külön szüksége. Ezzel építheti az ember a maga jövőjét boldogabbá, békésebbé, szebbé. Nem merem azt mondani, hogy itt a Földön, mégpedig azért nem, mert itt a jóratörekvő, a jó szándékú, a munkát becsületesen elvégző emberek elől elveszik az ellentét által átitatott emberlelkek a lehetőségeket. Az olyan emberek, akik sasszemmel figyelik a föld adta lehetőségeket, mint a vércse, mint a karvaly azonnal, abban a pillanatban, minden tétovázás nélkül lecsapnak rá. Ezért tehát azokra az emberlelkekre, akik becsületesek, igazak, őszinték, jó szándékúak, szeretetteljesek, tehát akik gazdagabbak ezekben a szép tulajdonságokban, erényekben, itt a Földön többnyire nem vár egy szebb közeljövő.

 

A Földön mindig voltak, most az utolsó időkben pedig különösképpen sokan vannak ezek a karvaly- és vércsetermészetű emberek, akik a földi élet nyújtotta lehetőségeket lefoglalják maguknak, és ezzel építgetik a maguk jövőjét. De amit elvesznek valahonnan, az hiányként mutatkozik ott. Nekik azonban eszükbe sincs még csak kis százalékát sem visszaadni annak, amit egyszer elvettek, sem a társadalomnak, sem a nélkülöző embertestvéreiknek. Mindent megtartanak maguknak és azoknak, akik akármilyen okból hozzájuk közel állnak. A jelent kihasználják és mások részére tönkreteszik, hatalmaskodnak mások felett. Itt sok minden felett rendelkeznek is, de majd semmiképpen nem a halál utáni állapotukban, mert ott az igazság törvénye érvényesül, a pokoli világokban is. Ott az igazság törvényét sem megkerülni, sem kijátszani nem lehet.

 

Itt a földön az ember kiépíti azokat a csatornákat és megnyithatja a kiskapukat, amivel az igazságot megkerüli, vagy letakarja, és hangos, hazug beszéddel elnyomja, elnémítja. Az igazság halk, csendes. Ezért az ember úgy gondolja, minél hangosabban, minél nagyobb teret tud betölteni a hazugságával, annál inkább elhallgattatja az igazságot. Lehet, hogy ideig-óráig elhallgattathatja, de meg nem semmisítheti, mert az igazság mindenben: fűben, fában, az ember testében benne van! Az egész teremtett világmindenség arra épül fel, mert az a valóság, a hazugság pedig színesre festett utánzat, látszat csupán. Ezek az emberek csak a látszanak élnek, de valójában holtak ők. Ezek csak látszanak nagy urak lenni, de valójában a bűnnek szolgái. Ezen emberek elöl, akik a bűnnel egy gyékényen árulnak, vagy maguk a bűn megtestesítői, ezek előtt a magasabb szellemi világokat az Igazság-törvénye zárja el.

 

Boldog jövőt szeretnél magadnak embertestvérem, ahol nincs félelem, betegség, fájdalom, csalódás, ahol nincs halál? Térj hát meg, térjél meg a te Atyádhoz, Istenedhez! „Vagyok aki vagyok.” – szólt az Úr Mózeshez az égő csipkebokorból. „Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.”  Így, ha nem tartod szentnek a Földet, amit születéseddel kaptál, ha nem tartod szentnek a Földanyát, amely hordoz, amely szellemi növekedést biztosít a számodra, ha nem arra használod, amire kaptad, lehet, hogy ridegen hangzik, de ezt mondom: a te bajod legyen!

 

 

Mert a szerető Isten minden lehetőséget megadott és megad még ma is a szellemi fejlődéshez mindazoknak, akik lélekben és szellemben imádják Őt, akik elfogadják és megtartják az Ő törvényét. Akik az Ő törvénye szerint igyekeznek élni, és nem akarnak hasonulni a nagy, hangos többséggel, nem gondolkodnak úgy, hogy ott az igazság, ahol sokan vannak, és ahol nagy a zaj. Az az élet kellős közepe, az az édes élet, ott kell az embernek sürögni, forogni, jól érezni magát, ott kapja meg a dicsőséget, az elismerést, ott kapja meg mindazokat az anyagi javakat, ami őt a jövőbe, vagy még inkább már itt a jelenben, a mai napon is boldoggá tehetik. Hát ne kérjetek embertestvéreim az ilyen fajta boldogságból, mert nagyon gyorsan boldogtalansággá, szenvedéssé, gyötrelemmé, nincstelenséggé, rabsággá változik. Az írás szerint ne kérjetek magatokat se nagy gazdagságot, se nagy szegénységet, mert mindkettő nagy próba elé állítja az embert. Elégedjetek meg annyival, amennyire a tisztességes megélhetésetekhez szükségetek van.

 

A kíváncsiság némely esetben előnyös, mert elvezethet a kutatáshoz, ami aztán szellemi értékeket: tisztánlátást, a természeti törvények ismeretét, felfedezéseket eredményezhet az ember részére, de más esetben a kíváncsiság káros is lehet. Azonban most nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogyha kíváncsi vagy ember a jövődre, akkor olvasd és újra olvasd a Szentírást, elsősorban az Újtestamentumot, az Úr Jézus Krisztus igéjét, mert ez a magasabb rendű, ez a teljessé tétele a réginek. Az Ótestamentum tartalma különben két szálon fut. Az egyik egy nép vérzivataros, bűnökkel teli korszaka, történelme, a másik pedig, hogy ezzel a népcsoporttal mit akart adni Isten nemcsak nekik, hanem az egész emberiségnek.  Abban az időben ők voltak alkalmasak arra, hogy meghallják mindazt, amit Isten nekik, és azután általuk az emberiségnek szánt. Tehát nem különbek voltak a körülöttük élő népeknél, hanem az egy igaz Istenben hittek, és így alkalmasak voltak Isten üzenetének befogadására. Aki valamire alkalmas eszköz, az viszont nem azért kap valamit, hogy azt megtartsa magának, hanem azért eszköz, hogy azt továbbadja mindazoknak, akik szintén szeretnének abban részesülni.

 

Tehát ebből láthatjátok, hogy bár két ágon fut az Ótestamentum, de a lényeg az, hogy mit kell a szellemi embernek abból meglátnia, megtanulnia, kiemelnie és magáévá tenni, hogy aztán a többletet, amit a mi Urunk, Jézus Krisztus igazsága képvisel, azt is a magáévá tudja tenni. És mivel  Urunk igazságát a hozzá nem értő, testiesen gondolkodó emberek tönkre nem tehették, de megrongálták, megcsorbították, ezért a harmadik isteni kijelentésben[1] minden a helyére kerül, kerülhet azon emberlelkek érzés- és gondolatvilágában, akik nem sajnálják az időt az alaposabb, a mélyebb kutatásra.

 

Folytatom a gondolatot, ha kíváncsi vagy ember a jövődre. A Szentírásban megtalálhatod, egészen részletesen Dániel könyvében és János Jelenéseiben. Ezekben benne van az emberiség és az egyház múltja, jövője, egészen Krisztus második eljöveteléig, vagyis e Földnek átalakulásáig. Benne van, hogy mi mindenen kell még az emberiségnek keresztülmennie, egyszerűen azért, mert megtéretlen maradt. 

 

A következményeket nem lehet átalakítani azzal, hogy az ember kigondolja, hogyha ide ennyi pénzt juttat, ott békeszerződést köt, amott háborút visel, akkor majd jobbá lesz a világ. Ki hallott ilyet, hogy a háborútól, az öldökléstől, a pusztítástól, a rombolástól jobb lesz a világ? Ilyet egyikünk sem hallott, akik munkát vállaltunk a Szentlélek közösségében. A jónak jó, a rossz, gonosz dolgoknak pedig rossz lesz a következménye. Ha az ember tönkreteszi embertársai életét, megcsonkítja akár fizikai, akár lelki értelemben, ha lerombolja népek városait, ha elveszi embertársai hitét, reménységét, életét, akkor ugyan mitől lenne szebb a földi élet és az elkövetkezendő jövő? Ezért arra már ne építkezzen az ember, hogy itt majd 2010-ben, vagy 2012-ben, vagy 2015-ben szebb jövő vár rá. Nem testvéreim!

 

Mivel a következmények nem maradhatnak el, az elvetett mag, a konkoly rossz következményei is beérnek. Mindazok, amik Dániel könyvében, vagy János Jelenéseiben találhatók, vagy amit az Úr mondott az utolsó idők jeleiről és borzalmairól, azok bekövetkeznek.

 

Egy bizonyos naptár a 2012-es esztendővel ér véget azért, mert ezután kétségkívül olyan szenvedések indulnak el, hogy akik ezzel foglalkoztak, nem kívánták azoknak a szörnyű időknek a megjelölését, mert az már a gyötrelmek kezdete lesz a földön. Egyébként a szellemi közlések világosan beszélnek arról, hogy mi van még hátra a tudományos felfedezések terén, hogy az egyházaknál mi fog még történni, hogyan fog odvas fa módjára kidűlni, maguk alá temetve azokat is, akiknek hite nem igaz hit volt. Tehát ebből is látható az ember számára, hogy az idő rövid. A 24. óra utolsó órájában vagytok, ezért szükséges, hogy ha eddig nem, akkor most mindent megtegyetek megmenekvéstek érdekében. Legalább is azok, akik figyelnek, akik éberek, akik nem az anyagiakkal, a politikával, a könnyelműségekkel, hanem a maguk mentésével vannak elfoglalva, sőt segíteni kívánják mások mentését is. Szükséges tudniuk, hogy amit eddig elmulasztottak, azt most kell megcselekedniük, és ha még nem készült el az ő mennyei ruhájuk, akkor annak elkészítésén fáradozzanak, hogy majd bebocsátást nyerhessenek a lakodalmas házba. Tudjátok az írásokból, hogy azok helyett, akik elfoglaltságukra hivatkozva – házat vettem, nem mehetek; feleséget vettem, nem mehetek stb. – nem jönnek el a lakomára, az Úr kiküldi a mennyei seregeket, akik felszedik és beterelik oda az útszéli csonka-bonkákat azok helyett, akik nem jönnek, mert minden más fontosabb volt a számukra. Hát ne jöjjenek! Akkor maradjanak és rekedjenek kinn! Mondom, lehet, hogy amit mondok, keménynek tűnik, de én eközben a munka közben, amit végzek nagyon jól látom az emberek rossz indulatát, azokkal szemben, akik állják  a nap hevét. Ha fontosabb volt a ház, a feleség és mindaz, amit az anyagi világ kínál, ám legyen!

 

Én a mai napon közületek és mindazok közül, akik a láthatatlan világból engem hallgatnak, hívom azokat, akiknek van füle a hallásra, és szeme a látásra: hallják, tudják, értsék, hogy mit mond a Lélek a gyülekezeteknek, és miként szólítja meg őket és a többi embert is! Hangzik nemcsak az én szavam, hanem hangzik a magas szellemvilág szózata is az emberiséghez, az emberiség hét gyülekezetéhez, megremegtetve a Föld atmoszféráját: „ember térj meg, mert az idő közel van!” Ha nem is 2012-re, de az új évezred első századának egyharmadában mindenképpen végbemegy a nagy átalakulás. Tehát számítani kell rá. A pontos időt az ég angyalai sem tudják, de megközelítőleg tudhatjátok, hogy mikorra mi vár erre a Földre, mi vár erre a világra, mi vár a megtértekre, akik állták a Nap hevét, az utolsó óra munkásaira, akik munkájukat elvégezték, és mi vár mindazokra, akik mások életét megnehezítették, őket kirabolták, mindenüktől megfosztották, legyenek azok egyének, vállalatok, pénzügyi intézetek, népek, nemzetek vezetői.

 

Mindenkire olyan jövő vár, amilyen jövőt a maga ténykedésével önmagának készített. Ezen a nagy megmérettetésen nem egyetlen földi életet, vagy ezt az utolsó földi életet veszik alapul, hanem a testetöltéseknek teljes sorozatát, amin az emberi lelkek külön-külön végigmentek. Ezt mind számításba veszik, és ennek alapján osztályoz a Minősítési-törvény, ami egy igen fontos, és jelentős munkája az Igazság-törvényének. A Kegyelem- törvényébe a szeretet folyik bele, a szeretet Istene és a szeretet Messiása szól az emberhez és tesz meg mindent a megmenekülése érdekében. Amikor azonban az Igazság-törvénye veszi át a hatalmat az ember felett és minősíti az ember munkáját, akkor nincs kegyelem. Akkor az van, amit az Igazság-törvénye az emberről bizonyítványként kiállít. Ennek alapján az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.

 

Arra kérnélek benneteket, hogy tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy titeket a mennyei angyalok felvehessenek! Mindazt, amit tudtok, valamint az ismeretet, de leginkább jó példát mutassatok környezeteteknek, gyermekeiteknek, mindenkinek, hogy aztán ők is hasonlóan cselekedjenek és az idő rövidsége ellenére is még megszerezhessék azokat a legfontosabb értékeket, amik őket a megmentettek közé emelhetik.

 

Az én Atyám, és az én Istenem legyen és maradjon veletek életetek napjaiban, halálotok pillanatában, és ideát is! Isten veletek!

 

 

695*  *

 

Zita médium.

Magyar Szellemkutatók Társasága (Hungarian Spiritual Society)

695 Northfield Road, Bedford, Ohio 44146 – U.S.A.

Cleveland.