Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A világ rejtett háttere - tanulmányok

2019.02.13

A világ rejtett háttere - tanulmányok 

Az érzékfeletti világ nyomában 

szellemi-utazasok-02.jpg

Az újraszületés és a spiritizmus

Ha végigtekintünk az emberiség történetén, azt látjuk, hogy már a legrégibb vallásokban is megtalálhatók a rejtett élet nyomai. A hinduk ősi Véda-iratainak eredetét évezredek messzeségébe viszik vissza a legtekintélyesebb keletkutatók. Valószínűnek látszik az a megállapítás, hogy például a Rig-véda Krisztus előtt 5000 évvel már megvolt.

Ha tehát csak eddig megyünk vissza az emberiség történetében, akkor is mintegy 7000 éves távlatból sugárzik felénk a hindu vallásnak jellegzetes tana, az "újra-születés". De nemcsak a hindu, hanem az egyiptomi, a héber és a görög földeken is hitték a reinkarnációt, az újraszületést.

Az újraszületés a szellemtan egyik alapelve

A különböző szellemtanoknak is egyik legfontosabb tétele az újraszületés. Szinte azt mondhatjuk, hogy azok legértékesebb tanítása ez. A régi vallásbölcseleti rendszerek, mint az esszenusok, gnosztikusok, kabbalisták, neoplatonisták, stb. szintén elfogadták az újraszületés tanát, sőt bátran mondhatjuk, hogy az egymástól valamennyire eltérő felfogásoknak az újraszületés hite volt az egységesítő gerince.

A Himalája környékén a hindu "Krishna" már hirdette a reinkarnáció tanát. Krishnát isteni küldöttnek, sőt Isten megtestesülésének tartották. Tanítását a Bhagavad-Gitá örökítette meg, mely szerint a test a lélek hüvelye, tehát csak ideiglenes lakása. De a lélek, mely a hüvelyben lakozik, láthatatlan, felfoghatatlan és halhatatlan.

A lélek sorsa az újraszületés a halál révén. A halál után a test feloszlik, és a lélek további sorsára vár. Ha a lelket szenvedélyek és vágyak kötik, úgy ismét visszajön a Földre, a testben élők közé. Minden ilyen újraszületés, tehát újabb földi élet, az előző életek érdeme szerint alakul ki. Minden lélek célja Istenhez visszatérni, de csak akkor egyesülhet Istennel, ha az életek során teljesen megtisztult. A megtisztulás eszközei az ima, a szenvedések és az Istennek tetsző élet...

A hindu Védákban, a brahmanizmusbán, Buddha tanaiban, a kínai Lao-Cse tanításában, az egyiptomi ősvallásban, a mohamedánok, a görögök, a héberek ősi szövegeiben és a keresztény Bibliában egyaránt megtaláljuk a rejtett élet jelenségeit, vonatkozásait. Az ószövetség szintén tele van szellemjelenésekkel.

Az újraszületés hite a zsidóknál

A zsidó próféták érintkeztek az örökkévalóval és a túlvilággal: Ábrahámot az Úr követe vezeti. - Mózesnek a csipkebokorban jelenik meg az Úr. - Jeremiás is hallja az Úr szavát: "Mielőtt anyád méhében formáltalak volna, már ismertelek téged... - Izaiás hirdette, hogy mielőtt a Messiás eljönne, Illés fogja őt megelőzni a Földön. 

A zsidóság az újraszületésben is hitt. A Bölcsek Könyvében olvashatjuk: "Jó hajlamú gyermek volt, mert jó lelket kapott, és miután még jobbá lett, végre eljutott egy mocsoktalan testhez..." Tehát egyre mocsoktalanabb testet nyer az, aki jobbá lesz. Ez pedig élet sorozatokat jelent.

Jákob lajtorjája, melyet álmában látott, mintegy jelképe volt a zsidóság ősi hitének, mely szerint a szellemi lények magasabb életvonalakból leszállnak a Földre testetölteni. Vagyis az égbe nyúló létrán le- és felszállnak az angyalok. Sőt a Talmud is bizonyítja az újraszületést, mivel Ábel lelke először Seth testébe, később Mózesébe költözött.

Az evangéliumok szerint Krisztus Nikodémusnak az újraszületésről be-szélt. Keresztelő Jánosban Illés próféta öltött újra testet. Saulnak mint vakitó fényesség, megjelent az Úr és mondá: "Saul, Saul, mért üldözesz engem?" A megdicsőülés hegyén Péter, Jakab és János apostolok látták Krisztus arcának, ruházatának, egész külsejének fénylő fehérre változását és Mózes, meg Illés megjelenését, amint Krisztussal beszélgetnek...

Ezt az evangéliumi eseményt nevezik a spiritiszták a "nagy szeánsz"-nak. A legszebb bibliai példa ez a túlvilági intelligenciák megnyilatkozási képességének. Krisztus mennybemenetele után két angyal szállt le a szomorú galileai férfiak vigasztalására. Ez is szellemjelenés. Láthatjuk tehát, hogy az evangéliumok is tartalmaznak rejtett szellemi vonatkozásokat.

Az őskeresztényeknél

 Az őskereszténység idején a vallás gyakorlata még teljesen összeforrt a szellemvilág sugalmazásaival. Az őskereszténység gyülekezeteiben többnyire papok voltak a közvetítők, akik együtt imádkoztak a hívekkel, hogy küldjön az Úr egy jó szellemet, aki a szent könyvek magyarázásában és a titkos szent dolgok értelmezésében sugalmazza őket. Szt. Pál szerint "az Isten országa titkainak sáfárjai és osztogatói" voltak abban az időben Krisztus szolgái, tehát közvetítők az ég és a föld között.

Egyiknek adatott a bölcsességnek és a tudományoknak a beszéde, a másiknak a gyógyítás ajándéka, némelyeknek pedig a jövőbelátás. Ez a misztikus hitélet adott az őskereszténységnek spirituális lényeget, mely csak akkor változott meg, amikor az egyetemes zsinatok már kifejtették az evangéliumok dogmatikáját és kiépítették hitrendszerüket. A szellemvilággal való közvetlen kapcsolódás csak ekkor kezdett lazulni, a hit irányitól pedig ettől az időtől kezdve a tekintélyes egyházatyák lettek. 

Az őskereszténység tehát eleinte spirituális jelleget viselt, de ez a jelleg a rómaiaknál is megtalálható bizonyos fokban, mert például Vergilius és Ovidius, is elfogadták az örökéletet és az újraszületést. Ciceró is említést tett róla egyik levelében. A híres görög bölcselők, például Püthagorasz, a léleknek egy áramszerű éteri testet tulajdonított.

A püthagoraszi iskola pedig már tanította az éter-elméletet, mely szerint az éter egy működő, de érzékelhetetlen anyag, mely átitatja az egész mindenséget, és összekötő-kapocs a szellem és anyagvilág között.

Kelet vallásainál

Az egyiptomiak híres szövege, a Halottak Könyve. Abból megtudhatjuk, hogy Osiris az ítélő Isten, aki, mérlegre teszi az elhalt emberek szívét. A mérleg egyik serpenyőjében tehát az ítéletre kész ember szíve, a másikban pedig Maat-nak, a 42 bűn megszemélyesítőjének a képe van. Ha a mérleg nyelvének elhajlása az elhaltra nézve kedvező, úgy lelke Osirisszé, vagyis az ítélő istenséggel azonossá lesz.

Ha a mérleg kedvezőtlenül billen, akkor az elhalt újra születik, de amíg az újraszületés ideje elkövetkezik, addig bebalzsamozott testében, vagyis a múmiában talál menhelyet. Az újraszületés tehát itt is megtalálható.

A kínai Lao-Cse Taó-nak nevezi a világ örök irányitóját. Lao-Cse szerint Taó teremti a világot és az embert, tehát kifejleszti a lényeket, mégpedig az ő legnagyobb hasznukra. Taó tehát a lények hasznát kívánja; a Jóság, Buddha a reinkarnáció által, a többször születés útján látja az emberek olyan nagyfokú lelki fejlődését, hogy megszabadulva a Lét örök körforgásától, a Szamnszára-tól, kiemelkedhessen a földi világból. Így juthat el a földi ember a Nirvánába, a tökéletes megvilágosodás honába. A brahmanizmus is az újraszületések sorozatában találja meg a lelki fejlődés útját.

A szenteknél sem ismeretlen

A katolikus egyház szentjei között is találunk spirituális felfogású személyeket Szt. Ágoston például "De cura pro mortuis” című könyvében igy ír: "A halottak lelkei az élőkhöz küldethetnek, és képesek előttük fellebbenteni a jövő fátyolát olyan titkokról, melyeket ők maguk is vagy más lelkektől, vagy isteni kinyilatkoztatásból ismertek meg... - Aquinói Szt. Tamás, az egyháztudományok nagy bölcsésze is felemlíti, hogy egyes Lelkek (anima separat) megjelenhetnek az élőknek.  

Bóna báboros, aki korának vezető egyházi tekintély volt, szintén elismerte, hogy a meghalt lelkek az élőknek megjelenhetnek, és velük érintkezésbe léphetnek. És hogy egy tudós szerzetest is megemlítsünk, nevezzük meg Pere Didonnal-t, aki kijelentette, hogy a szellemek hatása alatt állunk, mert azok titokzatos módon képesek hatni ránk.

De nemcsak katolikusok, hanem a többi keresztény egyház papjai között is voltak hasonló felfogású lelkipásztorok. llyen volt például a nagytiszteletű Benezech-atya, református lelkipásztor, aki így nyilatkozott: "A spiritizmus teljes összhangban áll a tudománnyal, az értelemmel és az evangéliumi tanokkal".

Nézzünk széjjel a mohamedánok között is! Az ő vallási hagyományuk, hogy az igaz hívő a paradicsomba jut, ahol folytatja földi életét, helyesebben a földi élet gyönyörűségeit, de csak akkor, ha az ítéletet kiállotta. A Koránban azonban megtaláljuk az újraszületés tanát! Így például az Al-korán (II.28.) tanítja: "Allah teremti a lényeket, és ismét visszaküldi őket, amig vissza nem tisztulnak hozzá.”

Láthatjuk tehát, hogy a legrégibb időktől kezdve a modern korig széles medret vágva húzódnak végig a rejtett élet jelenségei a vallások történetében és a bölcseleti rendszerekben.

 

Regős György: A világ rejtett háttere - tanulmányok

Az érzékfeletti világ nyomában fejezet

  Kézirat