Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Névtelen Szellem tanítása a hitről

2013.07.01

 Névtelen Szellem tanítása a hitről

hit.jpg

A hit olyan dolgok valósága, amelyeket nem látunk. Az igaz ember azért él a hitből, mert valóságnak tartja azokat, amelyeket nem lát, és amelyeket neki az Isten küldöttei, valamint a lélek benső bizonyossága tárnak fel. Igazságnak tartja az Isten igéit, amelyek a szentírásban vannak lefektetve,
annak dacára, hogy azok csupán ígéretek, csupán reménységek, és olyan dolgokról való tanítások, amelyeket kézzel megfogni nem lehet.

Mindezeket igazságnak tartja az igaz ember, ellentétben mindazzal, ami a szeme előtt van, ami előtte kívánatos, amit megszerezni a földi ember nagyon szeret, mert az ő testi énjének kedvez.

Röviden: a hit az igaz embert arra képesíti, hogy lemondjon a ma öröméről, amely bizonyos, a holnap ígéretéért, amelyet csak kilátásba helyeznek előtte. És még rövidebben: a hit az Istenhez való csatlakozás: ahhoz az Istenhez, akit nem látunk. A hit az az erő, amely összeköti a teremtményt a Teremtővel és összeköti a lelket azokkal az igazságokkal, amelyek a
Teremtőből folynak, és ezáltal mind több és több ilyen igazságnak készíti meg az utat abba a lélekbe, amelyben a hit gyökeret vert.

A hit a haladás első feltétele. A hit nem jelent "elhívást", mert az elhívás valaminek az elfogadása azért, mert azt valaki mondta, tehát a tekintély kedvéért, vagy a hely kedvéért, ahonnan az elhangzott. A hit erő,az elhívés gyengeség.

Az Úr Jézus sem kívánt vakhitű embereket; nem azt kívánta,  hogy az emberek valamit elhiggyenek, hanem azt mondta:  "zörgessetek és megnyittatik nektek, kérjetek és kaptok,  keressetek és találtok". Neki becsületes jóakarattal, tudnivágyassal kutató és kereső lelkekre van szüksége, olyanokra, kik még éhesek, és az ő igazságából táplálkozni kívánnak, nem pedig olyanokra, akik jóllakottak és kényelemből, hogy ne kelljen mozdulni sem, inkább elhiszik azt, amit mástól hallanak, mint hogy maguk keressenek,
kutassanak, hogy az igazságról meggyőződést szerezzenek.

Amikor előttetek az igazságot takaró függönynek egy-egy csücskét meglebbentem, ne riadjatok meg, mert először is ott nincs semmi, amitől félni kellene, mert az igazság ismerete szabaddá tesz.

Másodszor, mert úgyis eljön egyszer az idő, amikor az egész függöny félrehúzódik, és nektek az egész igazságot kell majd szemlélnetek, jóllehet ezt az időt csak úgy érhetitek el, ha pontról-pontra betöltitek
rendeltetésetek minden fázisát. Hiába húzódoztok tehát az igazság látásától, ezt még vért izzadva is meg kell egykor tanulnotok, mert ebben a másik világban csak ennek az igazságnak lehet hasznát venni, csak ezen a réven szerezhetitek meg az üdvösség örömét.

Amikor mi benneteket valamire megtanítunk, fegyvert adunk a kezetekbe, amellyel az élet harcát biztosabban, könnyebben, gyorsabban, eredményesebben vívhatjátok meg. Aki ezt a fegyvert elfogadja, az előrehalad és kevesebb fáradsággal éri el a célt. Aki ezt a fegyvert nem fogadja el, az lemarad, és egykor, nagyon soká, elölről fogja elkezdeni, hogy ismét az elemi ismereteken elindulva jusson ezeknek az igazságoknak a küszöbéig.

Szemlézte Bíró László