Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Testetöltések száma, sűrűsége, korszakváltás

2013.02.27

 Testetöltések száma, sűrűsége, korszakváltás

 mesteri-avatas-1.jpg

            Van-e vala­mi meghatározója a feladaton és szükségszerűségen kívül a teltetöltések számának, a sűrűségének, és van-e összefüggés a korszakváltással is? Azt tudjuk, hogy minden hetedik testetöltés úgynevezett vasárnapi, vagy ünnepi testetöltés.

            A felvetett kérdésre a szellemi Tanító az alábbi választ adta:

            „Mindez egy meglehetősen szerteá­gazó kérdéshalmaz. Ragadjuk ki belőle elsősorban az úgynevezett hetedik testöltést. Ennek óriási jelentősége van. Az egymásután következők természetesen nem kötelezően egyforma távolságra vannak egymástól, mert hiszen a köztesléti állapotban az előző élet­nek feldolgozása, és minden más egyéb szellemi körülmény közrejátszik abban, hogy mi­kor kap egy következő testöltést a szellem. De most ne a földi esztendők számát te­kintsük, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy folyamatában, és nem időben kapja ezeket a ledolgoznivalókat, a szükséges megismerni­valókat, a haladásához feltétlenül szükséges körülményeket, minden egyebet. Az ő testi létében való haladása ugyanakkor karöltve van a már meglévő szellemi állapotával, mert hiszen a testben lévő szellemi lény gyakorlatilag na­gyon nehezen tudja érvényesíteni igazgatását, hatásait a testre, a testi tudatra, de tudja.

            Éppen azért, amikor valaki olyan életet élt, olyan lelki körülményeket te­remtett maga köré, amelyben ezt a szellemi vezetést, a saját szellemének vezetését nehe­zen fogja fel, akkor lassabban halad, és nem tud úgy és annyit tenni, mondhatni le­dolgozni magáról felismerésekkel és javulási folyamatokkal, mint aki erre már ügyel. De ugyanakkor az egymás után következő életek mind ezzel vannak megterhelve. Feltét­lenül szükséges, hogy már egy összegyűlt, mondhatni sikertelenebb feszültséggócot és feszültség tömeget a szellem kipihenjen. Akkor kapja azt a bizonyos hetedik testetöltést, amelyben ő már mindezeket a felgyűlt sikertelenségeket és el nem ért eredmé­nyeket nem kell, hogy tekintetbe vegye. Kevesebbet és ritkább feldolgoz­nivalót kap, éppen azért, hogy azok a lelki megrendülések, és lelki mindenféle hiba ­feltorlódások ne zavarják őt, mert halmazatában nem lehet ezeket összegyűjteni. Ezen alkal­makkal nemcsak a lélek nyugszik meg és erősödik meg, hanem tulajdonképpen a szellem maga is, mégpedig azért, mert kevesebb és zavar mentesebb feldolgoznivalója van. Jobban meg tudja magában érlelni, jobban át tudja venni azokat az előző életből adódó hiba­lehetőségeket és feldolgozásokat, hogy mondhatni teljes erővel láthasson neki majd a következő ilyen kisebb turnusnak és szakasznak.

            Tehát ez feltétlenül egy nagyon szük­séges pihenő- és feldolgozóidő is egyúttal. Már volt arról szó, és most csak ismételni tudom, hogy egy-egy korszakon belül több sza­kasz adott szellemi feldolgoznivaló és feladat is van, ami azt a szellemet illeti, és amelyben neki működnie, javulnia kell. Ha ezt annak a korszaknak a zárására annyira el tudja végezni, amennyire csak lehetséges, és legfeljebb egy nagyon kevés marad csak hátra, akkor olybá vehetjük, hogy az egy sikeresen le­zárt korszaka. Ilyenkor őneki a következő korszak nyitására egy olyan átalakuláson kell átmennie, amelyben képviselve van mindaz az eredménye, melyet alkalma nyílt ki­dolgozni és elérni a földi értelembe véve nem csekély idejű korszakban.

            E­zért is szükséges a nagyobb korszakoknak kisebb részekre bontása. Mert minden egyes ilyen kisebb korszak-szakasz zárás-végénél az emberszellemnek alkalma nyílik számot vetnie magával: hol kell erősítenie, hol volt az, amit nem tudott elérni. Most ugyancsak igyekeznie kell, ha helyre akarja hozni a következő szakaszban, a nagy korszakzárásnál, de ezt nem naptári napokban és esztendőkben kell számolni. Inkább talán egy hosszabban elnyúló időszak az, amely ennek a feldolgozására és a mérlegelésére való.

            Akik nem tudtak egy számottevő, sikeres életsorozat-tömböt maguk mö­gött hagyni abban a nagyon hosszú életsorozati időben, - most megint időt mondok – amit akkor erre a célra kaptak: egy olyan lelki-szerkezetet, minden olyan szellemi segít­séget, erőt, lehetőséget a tanulásra, működésre, mindenre, amit nem tudtak, vagy nem akartak felhasználni, - mert ilyen is van - akkor annak a korszakzárásnak a végén egy hosszú, de nem éppen vasárnapi pihenő állapotuk következik. Ők már a következő és e­meltebb szintű korszakban nem kaphatják meg azt, amit kidolgoztak maguknak azok, akik sikeresebben végezték el ezt a munkálatot. Nem tudják kialakítani maguk köré azt a lélek-szerkezetet, mindazt a szellemi és minden más egyéb segítséget, erőket, amelyeket pedig fel kellett volna használniuk, amellyel átléphetnek egy olyan korszakba, amely nekik nemcsak a megemeltebb feladatokat jelenti, hanem a na­gyobb lehetőségeket is. A tisztább és hozzáférhetőbb tanításokat, nagyobb erőket, mindent, amit maguk mögött hagytak, mint saját eredményt. De azok, akik erre nem voltak képesek, akik nem érhették el ezt a szintet, azok egy hosszabb érlelődési és pihenő állapot után tudnak csak egy testöltési sorozatot kapni a következő időszakban.

            Képzeljétek el, hogy egy gyengébb, legyengültebb, akadályozottabb, erőkkel kevésbé ellátott állapotban mennyire nehéz, mennyire súlyos azokat a feladatokat elvégezniük, a­melyek ott, abban az új korszakban várják őket. Sokkal nehezebb. Erre a sokkal ne­hezebbre való felkészüléshez kell nekik az a hosszabb, és számukra nem éppen kellemesebb pihenőidő. Mégpedig azért, mert abban az időszakban, az úgynevezett pihe­nő időszakban minden lehető erejüket koncentrálniuk kell. Mindent a legnagyobb apró­lékossággal át kell tekinteniük, minden képességüknek a kifejtésével, előhozásával, áttekintésével, megerősítésével kell felkészülniük a sokkal nehezebb testöltési so­rozatra, ami akkor, az új korszakban várja őket.

            Olyan kifejezést fogok most használ­ni, amely félrevezető lehet. Kérlek benneteket, ne az legyen! Azok, akik teljesítették és elérkeztek egy emeltebb állapotba, hogy kifejleszt­hették maguk köré azt az egészen új rendszerűnek mondható lelki-szerkezetet, minden körülményeivel és szellemi segítségével, erőivel ellátva, ezeket mondjuk úgy egymás között, hogy „új szellemek.” Ezek újak, frissek, erősek, telve elhatározásokkal, lehetőségekkel, mindennel, míg azok, akik lemaradtak, és kis megmaradt erőiket összeszedegetve, mondhatni legyen­gült állapotban látnak neki a sokkal nehezebb feladataiknak, őket nevezzük öregnek és megfáradtaknak.

            Valójában a kifejezés rossz, de az állapotot teljesen fedi az, amit így most feltártam, korszakról-korszakra, amely éppen azért van megadva nemcsak időhosszban a földi testi értelemben véve, hanem minden adottságában, minden szellemi hozzájárulással, erőkkel, mindennel, mert az elvégezhető. Elvégezhető! Akik ebben lemaradnak, azok megmutatták, hogy nem kívánnak, nem tudnak, nem akarnak olyan tempóban haladni, és ezeket a külön erre a korszakra biztosított erőket felhasználni, amely pedig a saját érdeke. Sokkal nehezebb körülmények között kell kidolgozniuk ezt, bár kapnak sok segítséget is, de sokkal szenvedtetőbb, sokkal keményebb körülmények közé és között kell ugyanezt végrehajtaniuk, mert a következő szakaszban elmaradás már nem lehetséges. Az már egy akkora újabb bukásszámba menne, amelyet a Gondviselés nem­igen enged meg nekik. Ezért olyan kemény életsorsokat ad, olyan nehéz felismernivaló­kat, amelyek őket valóban – majdnem, hogy úgy kell mondanom - az ok-okozati törvénybe vezeti vissza, a szenvedtető állapotokba, a következmények világába, mert másképp hatni rájuk már nem tud. Viszont a Kegyelem ebből az állapotból feltétle­nül ki kívánja őket emelni.

            Erről az utóbbiról szólva kaptatok már előzőleg annyi tanítást, annyi szellemi felvilágosítást, annyi előzetes rávezetést, hogy túlságosan nehéz ez most már ne legyen. Gyermekek, ti féltek ettől az új felvi­lágosítási és tanítási módszertől! Nem valljátok be magatoknak, hozzá vagytok szokva egy bizonyos menethez, és most egy kissé megdöbbentetek, és szokatlanul álltok az ú­jabb előtt. Nem nehezebb, csak át kell rá állnotok, mert ezek csak a kezdeti idők átmeneti ne­hézségei, és ez is csak látszólagos. Majd rájöttök.

--Seng--