Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kegyelem Törvényvilága

2019.02.25

A Kegyelem Törvényvilága

Szeretet[1].jpg

Kegyelem

A kegyelem az isteni szellem, amely az emberen keresztül fejti ki hatását, biztonságosan vezeti, mihelyt erre kéri. Kegyelem, hogy imádkozhatom, és imádságom mindig meghallgatásra talál, ha engedem, hogy beteljesüljön.

Kegyelem az is, hogy a szellem újra és újra inkarnálódjék. A kegyelem annyit jelent, mint nyitottnak, és befogadónak lenni, és Isten mindent átfogó szeretetében részesülhetünk.

A végzet törvénye nem dönthet, ám az isteni kegyelemhez az is hozzátartozik, hogy bárki bármely pillanatban megszabadulhat a karmától, mihelyt akaratát egyesíti az isteni akarattal. A végzet törvénye csak addig vonatkozik rá, míg fel nem adja egóját, ami az elkülönülés illúziójában él, és ezért önfejűen cselekszik. Mihelyt ez az illúzió nincs meg, nincs meg az ÉN, aki önfejűen cselekszik, a törvény is elveszti a hatását. Az életben tehát teljes szívemből hálás lehetek mindenért, hálával tartozom a kegyelmért is, amely lehetővé teszi, hogy az egoizmusom magam építette poklából, és szellemi vakságomból kiszabadulhassak, és visszatérhessek az Igaz Létem valóságának fényébe.”

Isteni kegyelem:

A szellemtan segítségével az ember tudja, tisztában van azzal, hogy minden földi élet, az itt átélt szenvedések és megpróbáltatások megacélozzák, hogy az átélések és tapasztalások közelebb vigyék az Úrhoz. Az újból és újból való testetöltések azt szolgálják, hogy a szellem a fejlődés vonalán állandóan közelítse a célt: Teremtőjét!

Mindennek fejlődnie és tisztulnia kell, ami teremtve van és el­bukott.

Isten jósága felállította az engesztelődési törvényt, melynek ér­telmében a teremtmény visszatérhet oda, ahonnan eltávozott. Ez a vis­szatérés hosszadalmas és fájdalmas, mert a bukás olyan mélyre taszí­totta, hogy Isten gyermeke végtelenül sokat szenved ezen a visszafelé vezető úton, amely olyan hosszú, hogy sokszor megáll és azon gondolkozik, miért is szenved hát olyan sokat, hiszen Istennek hatalmában állna, hogy sokkal kevesebb fájdalom árán, sokkal gyorsabban juttassa gyermekét oda, ahová Ő akarja, ahová annak el kell  érkeznie.

De sokkal előbb, mielőtt ezt egyetlen gyermeke elgondolhatta vol­na, elgondolta maga az Atya, aki valóban nem akarja gyermekei vég nélküli szenvedését. Ezért a szigorú törvénnyel egyidejűleg indította el a kegyelmet is. Azóta ez a kegyelem állandóan árad a kínlódó, szenve­dő, visszafelé botorkáló gyermekre. Ezt azonban nem mindenki érzi, és nem mindenki érti. Nem mindenki helyezi magát ez alá a kegyelmi ára­dás alá. Nagyon sokaknak kell előbb megjárni a törvény útját, s csak ha megtörtek és megtértek, jutnak a kegyelem áradásának útjába.

Isten mindenkit megtalál az Ő kegyelmi sugarával, mert állandóan és változatlanul küldi szét szeretetét, melegét, erejét, világosságát. Jézus mégis azt mondja: "Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt.6,7.) Mert aki keres, aki kér, az előbb  kap. Aki zörget az örökkévalóság kapuján, azt könnyen megtalálja Isten, azt nem kell már keresni, az maga in­dul el a visszafelé vezető úton.

A tanítás szerint: abban a nagy isteni fényközpontban néha Is­teni gerjedelmek támadnak, s ilyenkor még nagyobb intenzitással kül­di szét az Ő kegyelmi sugarait. Ilyen pillanatokban születnek le azok a nagy szellemek, akik előbbre viszik egy ilyen bolygónak az életét, mint a Föld.

Egy ilyen Isteni gerjedelem küldte a földre Jézus Krisztust. Az az idő, amelyben Jézus született, volt a legnagyobb kegyelmi idő e bolygó számára.
A kereszt egy nagy felkiáltójel. Odakiáltja az embereknek: íme itt van a ti bűnötök! Keresztre feszíttek minden jóságot, tisztaságot, igazságot. Krisztus tiszta vére hullott értünk. "A vér a benne la­kozó élet által szerez engesztelést." (III.Móz.17,11.)

Amikor az isteni kegyelem egyik oldalon megkíméli az embert súlyos próbáktól, másik oldalon megteszi azt, ha alázatossá akarja ten­ni, hogy azok által próbálja meg, akiket legjobban szeret. Akiknek sem okuk, sem joguk nem  volna arra, hogy őt bántsák. Fájó szívvel hul­lat keserű könnyeket a másiknak szeretetlensége miatt, és nem tudja, hogy a kegyelem nyúlt le hozzá, mert magasabb fokra akarja emelni. Meg akarja erősíteni állásában.
Ebben az értelemben is igaz, hogy: "...akik Istent  szeretik, azok­nak minden javokra van... " (Róm.8,28.)


Minden ember számára, kivétel nélkül, két út nyílik meg. Az egyik út keskeny és messze-messze a távolban egy nagyon szűk kapu látszik, amelyen majd át kell haladni.
A másik út széles, kényelmes, a végén a tágas kapuval, melyen csak át kell sétálni.

(Mt.7,13-14.)
"Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a  kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz  és sokan vannak, akik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Mt.7,13-14.)


Előbb-utóbb minden ember meg lesz próbálva az Istenhez vezető úton, vajon át tudja-e adni magát, az övéit, minden ügyét Istennek. (Milyen szűkületei ezek a keskeny útnak, vagy éppen a szoros kapu előtt jönnek ezek a próbák?) Ez a feltétlen bizalomnak, önátadásnak, az alázatos szeretetnek legsúlyosabb próbája, mert a szellem, különö­sen az éber szellem, mindig jelen akar lenni, mindig egy  kicsit ő maga akar még, figyel a dolgokra és ellenőrzi őket. Ahogy ezt nem tudja megtenni már  meginog és azt hiszi, nem jól mennek a dolgok.

Az emberiség történetében három nagy kijelentés történt!

Azokat a kijelentéseket, amelyek az ember értelmi és érzelmi színvonalát meghaladó magasabb forrásból származnak, egy közös benső egység teszi szerves egésszé:

Bennük Isten küzd az emberek bűnével.

Ezek a kijelentések egy – egy nagy törvény megjelenési formái az emberek tudatvilágában, hogy ott szembeszálljanak az abban a tudatvilágban elburjánzott bűnnel s diadalra vigyék vele szemben Isten akaratát, a legfőbb törvényt: a Szeretet igazságát.

Az első kijelentés Mózes törvénye, az ok – okozati törvény, az Igazság törvénye, vagy a Természettörvény, mert benne a jónak jó, a rossznak rossz következménye ismerhető fel.

Ebben a törvényben érvényesül a Törvény Szelleme, amely a mélyen elesett emberszellemmel felismerteti a bűnt, és egyúttal eszközt is ad a kezébe, hogy vele szemben sikeresen felvehesse a harcot. De a szigor dacára, mely a mózesi törvény alapszíne, átcsillámlik a szerető Mennyei Atya jóságos gondoskodása, aki a törvények engedelmeskedő gyermekei számára minden jót ad, sőt még földi, anyagi törekvéseikben is segíti őket.

A második kijelentés a Krisztus törvénye: a Kegyelmi Törvény.

Ennek tükrében már teljességgel a megbocsátó, jóságos Atya arculata tükröződik, aki keblére öleli megtérő bűnös gyermekét, ünneplő ruhába öltözteti őt és lakomát készíttet a megtérés örömére.

A harmadik kijelentés, amelyet a szellemek hoznak, a Szentlélek kijelentése, a krisztusi kijelentés kiegészítése, amely azzal együtt alkotja Isten Szeretettörvényét. Ennek célja az, hogy mielőtt a „menny” kapui bezárulnának, megtérésre hívja fel mindazokat, akik még bármi áron megmenthetők.

Ezek azok a „csonka - bonkák stb. vannak megjelölve, akiket angyalaival betereltet az Ő „lakomájára”, miután a hivatalosak világi ügyeikkel való szorgos elfoglaltságuk miatt a meghívást visszautasították.

Mózes idején működő karmát „pogány karmának” nevezték, mert ekkor az ok – okozati, szenvedtetve működő karma volt érvényes. Ekkor mindenki a következő életében szembesült egykori tettének következményivel, és itt a törvény ezáltal kényszeríttette a jó útra, mert a lélek emlékezet minden elkövetett bűnre, és természetesen a jó cselekedetekre is.

Jézus leszületésével módosult a karmikus törvény, itt ha már valaki megértette tetteinek a következményét, átérezte a súlyát, megértette tiszta szívből a bűn fogalmát és értékét, és vágyott helyette a jóra, akkor nem kellett átélnie ugyanazt, amit cselekedett. Mert a bűn elkövetésével, és a rossz megértésével, a jóra való törekvéssel elérte célját a cselekedete. Azért is nem kell mindenkinek végigszenvednie minden egyes ok – okozati cselekedeti összefüggést, mert itt a cél a fontos, és kötelező a szenvedés.(például egy tömeggyilkos orvosként születik vissza és Afrikában gyógyít betegeket, és menti meg mindennap az életeket)

Az Atya a kegyelem kiáradásával nem hagyja feleslegesen szenvedni gyermekeit!

Nézzük meg, hogy mit mond erről a Névtelen Szellem tanításként:

Általában az ember lelke nem kíváncsi a szenvedésekre, nem veszi észre az éhezőt, a nyomorgót, mert ez nem kívánatos látvány előtte, mert ez nem érdekli az embernek a szépre, a boldogítóra, a harmóniára való törekvését. De szükséges, hogy az ember ezeket is észrevegye, és e célból a végzet a szenvedésnek, a nyomorúság sötét mélységeibe dobja alá a lelket, hogy ezeknek az elszenvedése után érzékenyebbé váljék a másik ember szenvedése iránt is, és önmagában fejtsen ki erőket, termeljen ki gondolatokat a szenvedésnek, a nyomorúságoknak megszüntetésére, leküzdésére.

Mert ha az emberek nem szenvednének, akkor nem tudnák, hogy mi a szenvedés, és hideg szívvel olyan törvényeket hozhatnának, hogy a szenvedőkre, a betegekre, a nyomorgókra nincs szükség, azokat el lehet pusztítani a Föld színéről.

Márpedig hogyha azokat elpusztítanák a Föld felszínéről, hol végezné a bűn nyomorúságában és tévelygéseiben megsebesült lélek a vezeklését?

TÖRVÉNYEK

Alsóbb törvények.

Az anyagi lét törvényei:

Az ellenszegülésben megmerevedett elemek törvénye

Az életreébredés törvénye

Ok-okozati törvény (Szenvedtetve nevelő törvény)

Minősítés törvény

A szervező életerő törvénye

A születés törvénye 

A halál törvénye.  (Körforgás törvénye)

Az ördög fogalma

A pokol fogalma

 

Felsőbb törvények.

A szellemi és lelki fejlődés törvényei.

Átváltozások törvénye

A fizikai test képzetével kapcsolatos állapotvilág törvénye

Az éteri test felszívódásának törvénye

Felső minősítési törvény

Az igazság törvénye

A kegyelmi törvény

A szeretet törvénye (Isteni törvény)

A Kegyelem törvényvilága a Föld szellemeinek és anyagainak a halálból való kibontakozását és fölfejlődését tárgyalja, egészen részletesen, különös tekintettel a mostani fejlődési turnus közelgő végére, ami arra int, hogy mindenki tegyen meg minden elérhetőt, hogy mire az a korszak lejár, az általa addig elérhető legmagasabb fejlettségi fokozatot elérhesse

Az Igazság, bármennyire is rétegesedik, bármilyen végtelen határig osztódik is, mégis minden atomban megtartja a maga lényegét. Ezt nevezzük törvénynek!

 

Három fő törvény létezik:

  1. Isteni törvény
  2. Fizikai – Élet (lelki és testi) törvény
  3. Kárhozat törvény

Minden egyes lélek számára el van rendelve az Isten törvényéhez kapcsolódás, csak tévelygési idő az egyiknél több, a másiknál kevesebb.

Ez a tévelygési idő lehet a fizikai síkon élő emberek számára egy örökkévalóságnak tetsző világfejlődési turnus vagy korszak. Míg az emberi lélek nincs tisztában a jó és rossz fogalmával, könnyen megtéved, és hamar kidugja olyan dolgok után a kezét, melyek előtte kedvezőek és kívánatosnak tetszenek, de másoknak fájdalmat, szenvedést, felfordulást, szenvedést okoz. Így bűnbe esik és cselekedeteinek következményeiből kell megismerni, hogy helytelen irányba tévedt.

Az anyagi világok (melyek középen helyezkednek el az Isteni törvények és a kárhozat törvényei között a saját törvényeivel), tehát minden körülmények között a kegyelem megtestesítői s az anyagi testben való élet a kegyelem ajándéka.

Az Isteni törvény, magas nagy szellemi életkörzetek melyek az istenség fényében léteznek és működnek, a boldogság felfoghatatlan és elgondolhatatlan érzését tartalmazzák, míg a legalsóbb körzetek (kárhozattörvény) a szenvedések szintén felfoghatatlan mértékét és lehetőségeit foglalják magukban.

És a kettő között ott van a fizikai élet síkja, amire érvényes a természettörvény, és két oldalról szorongatják az alsó és felső körzetek!

A fejlődést a földi élettel nyeri el az ember a jelenben, mert a múlt már lejárt sötét alkalom, melyet más visszahozni, sem megváltoztatni semmiféle hatalom sem képes.

A jövő pedig még nem a mienk, azt Isten kegyelme tartogatja a számunkra.

A Jelen a fontos, mert az a mienk!

 

Szemlézte: Karsai István