Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kert démona

2008.08.18

 

Akinek fű van a kertjében, az ismeri a kert démonát, a vakondokot. Előnybe van mindenkivel szemben, láthatatlanul közlekedik a földben, nincs akadály előtte, sőt ahol locsolnak rendesen és emiatt szép a fű, azt előnybe részesíti, mert porhanyós lesz, és könnyebb közlekedni.

Így amikor ránézünk reggel a kedvelt pázsitra, akkor hatalmas vakondtúrások köszöntenek minket. Ebben volt nekem is részem több alkalommal, de én felvettem a harcot a láthatatlan ellenséggel szemben! Fojtógránátok, füstbombák, elektromos zavaró szerkezet, és minden trükk, ami létezik, de egyik, se használt, csak én tettem még jobban tönkre a füvemet. Egyszer kezembe került egy régi népies megoldásokkal teli könyv, ahol régebben petróleumot, vagy később gázolajat használtak, és a vakond a kényes szaglása miatt elkerülte a kertet, és inkább a szomszédot látogatta meg.

 

Az előbb ránéztem a kertemre, és egy pár csodálatos vakondtúrást találtam. Elszaladtam gázolajért, elővettem a slagot, hogy megkeresem a közepén a lyukat, és a láthatatlan ellenség orrát elkábítsam, egy rongyot beletéve és azt meglocsoljam gázolajjal, elvéve a kedvét az én harcmezőmtől!

Miközben locsoltam a földet a legnagyobb meglepetésemre előkerült a láthatatlan ellenség, kimostam a vízzel, és felkerült a felszínre, egyik kezemben a slag, és a másik kezemben volt pont a gereblye! És ott állt előttem teljes nagyságában, és végre megoldást tehetek a dolog végére – gondoltam – hiszen még csak nyár eleje van, és kezemben az ellenség.

Ott állt előttem, akire vágytam! Mind a 8 centiméterével, vakon, szagolva, és menekülésre készen. Csámpás lábakkal. Én felette a 130 kilómmal tettre készen!

 

Mint szellemtanos pont most olvastam Allan Kardec Szellemek könyvét, ahol szó volt a háborúban elkövetett bűnökről. Sok embert szándéka ellenére küldenek háborúba, ahol embert is öl, ami elítélendő bűn. De aki parancsra lövi ki a golyókat, és minden kegyetlenkedés nélkül öli meg embertársát, az mentesül a karmikus teher alól, mert nem Ő a bűnös, hanem aki elküldte, belekényszeríttette. De aki kegyetlen társaival, ellenségeivel, az bűnt követ el,. És ezért felelnie kell.

Eszembe jutott a Genfi egyezmény is a hadifoglyokkal szemben, meg Kardec intése is a szellemi tanítók által, így mindent átfontolva hatalmasat csaptam a kapával……… a földre, majd csináltam egy kis menekülő utat a kertem démonjának, és örömmel néztem, amikor kacsázva eltűnt a föld alatt! Mennyivel másabb, amikor láthatatlanul harcolok vele miközben mindent tönkretesz a kertben, és milyen más, amikor ott áll előttem reszketve az életéért.

De azért biztonság kedvéért előhagytam a gázolajas tartályt, hátha holnap újra folytatjuk a megkezdett, több éves csatánkat!

 

Minden állat része életünknek, és igaziból szellemi gondolataink termékei. Minél tisztábbak lesznek a gondolatink és érzéseink, annál szelídebbek és békésebbek az állatok. Egyek vagyunk velük, egy másba fonódunk, hatással vagyunk egymásra, kölcsönösen.

 

Egy ezoterikus gondolkodású embernek ma már nem lehet állatfarmja, ahol levágja vagy vágóhidra küldi az állatokat, mert e lelkében minden egyes megölt állat nyomot hagy, kitép valamit belőle. A mai modern gondolkodású ember már az állatot se fogyaszt és nővényi táplálékkal él, mert tudja, hogy az állatok asztrálteste és vér információja hatással van a fogyasztójára.

 

A történetet leírta a csata másodszereplője:      Karsay István