Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az igazságnak lelke mindenre elvezérel titeket

2009.03.25

Zita médium által 2009. Január 18.

Az én Atyám, Istenem nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.

 

Gyakran emlegetitek az Úrnak ama mondását, hogy elküldi néktek a vigasztalót, és "amikor eljő az igazságnak amaz Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra." Én ma az ehhez kapcsolódó előző mondatra szeretném felhívni a figyelmeteket, amely így szól: "még sok mondanivalóm van hozzátok, de el nem hordozhatjátok." Ebből következően vált szükségessé, hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus elküldje a Szentlelket, aki majd minden igazságra elvezérel benneteket.

 

Tehát az Úr Jézus Krisztusnak sok mondanivalója lett volna az ő tanítványainak és mindazoknak, akik követték és hallgatták őt. Krisztus követésének nemcsak egy, több oka is volt. Egyesek követték azért, mert szenzációt vártak, mások azért, hogy meggyógyuljanak, megint mások, hogy csodát lássanak, és csak kevesen voltak azok, akik azért követték az Urat, és jártak utána mindenfele, ahol Ő megfordult, hogy hallgassák az ő mondanivalóját, hallgassák az igét, hallgassák azokat a szavakat, amelyek az isteni igazságot kívánták, óhajtották közölni velük. De akik így követték őt, még azok közül is csak nagyon kevesen voltak olyanok, akik megértették mondanivalójának lényegét. Éppen ezért a mi Urunk, a Jézus Krisztus újra és újra példabeszédekhez, hasonlatokhoz fordult, hogy az emberrel jobban megértesse a mondanivalót, hogy mi miért is hangzik el, mit is akar az mondani.

 

Más helyen mondja, ha földiekről szólok, nem értitek. Mennyivel kevésbé értenétek, ha az égiekről beszélnék néktek. Kevesen ugyan, de voltak, akiknek már akkor is, abban az időben is volt fülük a hallásra. Vajon mire volt jó a hallásuk? Arra, amit az Úr beszélt és mondott, hogy azt hogyan kell érteni, mire kell vonatkoztatni. Ugyanis Krisztus beszédjének mélységei vannak. Szóról szóra értelmezve tévedésbe jut az ember.

 

Először is ahhoz, hogy valamit megértsen az ember, azt a nyelvet ismernie kell, amelyen szólnak hozzá azon a nyelven belül egy bizonyos szókinccsel kell rendelkeznie, ismernie kell, hogy melyik szó pontosan mit jelent, annak mi a mondanivalója. Azonban ha az ember nagy szókinccsel rendelkezik is, de csak a szavak külső köntösét érzékeli, nem tudja meglátni és meghallani, ami mögötte van, akkor sem a hallottak, sem az elolvasottak nem jelentenek számára semmit, azok elvesznek a számára. Bizonyos esetekben, ha valakinek egy nyelvben kisebb is a szókincse, de a lényeget könnyen és gyorsan átlátja, és képes az adott téma    mélységeibe behatolni, az sokkal  többet vehet ki az elmondott beszédből mint azok, akik nagy szókinccsel rendelkeznek ugyan, de a lényeg megértésére és annak befogadására nem képesek. Mióta az Úr kijelentté, hogy még sok mondanivalóm lenne a részetekre, de azt most még nem bírnátok el, több mint kétezer esztendő telt el. A mai ember már a nyelvismeret terén, sőt több nyelv megismerésében is komoly előrehaladást tett, ennek ellenére mégsem érti Krisztus egyszerű beszédeit. Még úgy sem, ha példabeszédben áll előtte. Nem érti hogy mire is akarja az Úr azzal a példabeszéddel őt megtanítani, hogy azt megtanulva, tudjon élni is azzal, és azt a maga és mások szellemi fejlődése érdekében képes legyen felhasználni.

 

Kétezer év óta maga a keresztény vallás is sok-sok részre bomlott. Sok magasrangú egyházi személyiség, lelkészek és papok egész sora vizsgálta, évekig tanulmányozta a Krisztus által elhangoztatottakat, és íme, mégsem értik helyesen, megvalósítására pedig egyáltalán nem képesek. Amikor vallásokból, egy-egy új vallás szakadt ki, azzal mindig az volt a cél, hogy a krisztusi igazság megismeréséhez közelebb jussanak. Sajnos ennek pont az ellenkezője történt. Nemhogy egyszerűbbé és érthetőbbé tették volna híveik számára Krisztus igazságának értelmezését, hanem mivel megint újabb magyarázatát adták a régiek által elmondottaknak, egyre nagyobb lett a zavar az igazság megértése terén.

 

A Krisztus Urunk korában élő ember sokkal előbbre járt a hitben, mint az utolsó idők embere, de értelmi képessége még nem volt olyan fejlett. Tehát többnyire érzelmeivel szívta magába mindazt, amit a mi Urunk, a Jézus Krisztus elhangoztatott; nem annyira az értelmére, hanem inkább az érzelmi világára hatott. Azonban mindannak, ami leíratik, és ami elhangzik, két oldalon kell hatnia az emberre. Egyrészt kell, hogy az érzéseket keltsen benne, hogy érzéseivel kapcsolódnia tudjon az elhangzottakhoz vagy a leírtakhoz és ezáltal az érzésvilágában a jobbravaló változást hozza létre. Másrészt, amit hall, vagy olvas, annak meg kell felelnie az értelmi világ fejlettségének is, mert ha nem, akkor ellentétbe kerülnek mindazok, amit értelmileg felfogni képes, vagyis ami már úgy, ahogy az övé, és azok a dolgok, amelyek újak, amikkel először találkozik az ember, és többszöri hallásra sem képes érzékelni és felfogni annak benső lényegét. A benső lényeg megértése nélkül viszont az elhangzott szavaknak semmiféle jelentősége nincs. A szavak dübörgését hallja, ami csupán annyit jelent a számára, mintha idegen nyelven beszélnének hozzá.

 

Amikor a Szentlélek az első pünkösd napján kitöltetett Jeruzsálem lakosai közül azokra, akik óhajtották és várták a Krisztus ígéretének beteljesedését, tehát várták a Szentlelket, akkor azok különböző nyelveken kezdtek szólni a krisztusi igazságról. Így az ott összegyűlt emberek, akik tanúi voltak ennek a jelenségnek, mind a saját anyanyelvén hallotta a Szentlélek kiáradása révén az Úr igéit. Nem volt a jelenlevők között egyetlen ember sem, aki ne a maga nyelvén hallotta volna ezeket a kijelentéseket. Tehát nem egy zagyva, érthetetlen beszéd volt az csupán, mint ahogy az manapság tapasztalható embereknél, akik állítólag a nyelvek adományát gyakorolják. Az ilyen beszédet ugyanis a hallgatóság közül senki sem érti, mert még csak nem is hasonlít sem élő, sem holt nyelvekhez. Tehát ezért az ilyen beszéd nem ér semmit. Mindegy, hogy papok, lelkészek, vagy úgynevezett ezoterikusok állítják, hogy általuk ezen az érthetetlen nyelven a Szentlélek szól a hallgatósághoz; ez tévedés, ez egyáltalán nem úgy van.

 

A Szentlélek azért küldetett el, hogy amit az akkori kor embere az Úr mondanivalójának mélysége miatt - tehát nem a nyelv nehézsége miatt!- képtelen volt megérteni, azt most az utolsó idők fejlettebb értelmű emberének úgy és olyan nyelven hozza a tudomására, amely számára érthető és világos.

 

Mivel az egyházak ezt a nagy isteni ajándékot, Krisztusnak eme beteljesedett igéretét figyelemén kívül hagyják, ezért bár tudják, hogy mit ünnepelnek pünkösd napján, még azzal sincsenek tisztában, hogy az elmúlt kétezer év óta, és különösen most az utolsó időkben, hogyan és miként árad ki a Szentlélek a világra és miként nyilvánul meg különböző körülmények között, különböző formákban. Az egyik megnyilvánulása bizonyságot szolgáltat arról, hogy van láthatatlan világ, a másik arról, hogy az embernek hallhatatlan lelke van, a harmadik arról, hogy a jövőbe is beláthatnak Istennek kiválasztott eszközei, aztán megint másik, hogy az igazság lényegét felfoghatóvá tegyék és megértessék az emberrel, hogyan, miként és minek a legyőzése árán tudják azokat véghezvinni és megcselekedni. Tehát a Krisztus idejében azok, akik arra már éretté váltak, és hitükkel magukba fogadták Krisztus beszédének lényegét, azok réges-régen elmentek innen a földi világból, betakaríttattak a mennyei csűrökbe. Egy bizonyos ideig ez a folyamat felerősödött és így Krisztus után az első században különösképpen sok emberi lélek jutott be a mennyei csűrökben. Mindazok, akiket őskeresztényeknek mondotok, akik a Szentlélek nagyfokú befolyása alatt álltak, hogyha értelemszerűen nem is, de lélek szerint mindenképpen értették mit kell cselekedniük, mert bizonyságuk volt arra nézve, hogy Krisztus élő, eleven valóság, hogy Krisztus közvetlen előttük itt járt a földön és igéivel itthagyta a lehetőséget, és megnyitotta azt az utat, amelyen a földről újra vissza lehet találni, vissza lehet jutni mindenkinek arra a helyre, amely kezdettől, tehát a teremtésétől fogva a világmindenségben minden egyes teremtménynek adatott és kijelöltetett. Ilyen alapon azt mondhatom, hogy bár értelmi fejlettségük kevésbé volt meg ahhoz, hogy Krisztus beszédét értelem szerint felfogják, ennek ellenére mégis sokkal előbbre voltak, mint a ma, az utolsó idők emberei. Tudniillik nekik a szellemi füleik és a szellemi látásuk, az a bizonyos harmadik szem is nyitva volt, vagy ha nem, a Szentlélek vétele után kinyílott, és képesek voltak a láthatatlan világjelenségeit is észlelni, érzéseikkel képesek voltak az igazság mélységeibe behatolni. Jó, meglehet, hogy nem tudták láncszerűen összekapcsolni az isteni kijelentéseket, nem értetek azok összefüggéseit, de érzésben képesek voltak átvenni Isten akaratát, és ez által képessé váltak a szellemi átalakulásra is.

 

A mi Urunk, a Jézus Krisztus mindenkoron tisztában volt a múlttal, jelennel és jövővel, mivel Jézus Krisztus ma és mindenkor ugyanaz, aki volt, tehát ahogy tisztában volt az akkori kor gyermekeinek lelkivilágával, felfogóképességével, azon módon már előre látta az utolsó idők gyermekeinek lelki és értelmi fejlettségét is. Mivel, hogy tudta, hogy ezekben az időkben az értelem fog uralkodni az érzések fölött, tehát a kettő nem lesz egyensúlyban, azért az utókor részére mondja azt, hogy mivel az ő korában a sok mondanivalóját az akkori emberek még nem voltak képesek értelmezni, felfogni, ezért az utolsó idők gyermekei részére tartogatja, azaz akkor nyílnak meg teljességgel a túlvilág, a láthatatlan világ magasba vezető kapui is, és akkor jelentkezik újra a Szentlélek, amely az első pünkösdkor is jelentkezett, hogy immáron értelem szerint is minden igazságra elvezesse az embert. Azaz, amit a régi ember értelem szerint még a sok mondanivalóból képtelen volt felfogni, azt az utolsó idők fejlett értelemmel bíró gyermeke, ha az érzésein, a hitén keresztül képtelen erre, akkor a meggyőződések révén, azok súlya alatt értelme előtt legyen bizonyos, hogy mindaz, amit a mi Urunk, a Jézus Krisztus tanított, amely az ő igazsága, amely Istentől van, az tény és való, az érthető, az élhető, az betartható, és az csodát mívelhet az emberen. Tehát megfordítva, amíg a régi embernél az érzés hatolt odáig, hogy leszerelte az értelmi világ kétkedését, kételyeit, addig az utolsó idők gyermekeinek a logikus gondolkodás révén kellett volna, illetve kellene eljutni oda, hogy az érzelmi világukban a hit lámpása új erőre kapjon, új világosságot adjon és ezáltal a kettő egyensúlyba kerüljön és történhessen a mai kor lakóival is az, ami az első keresztényekkel történt, hogy végre ők is bejuthassanak a mennyei csűrökbe.

 

Ezzel szemben mindazt, amit értelmével a tudomány terén felfedezett, azt mind ellenkező előjelre fordította. Aminek pozitív hatást kellett volna kiváltani az emberek életében, azt arra használják, hogy az egyik ember a másikat szolgaságba taszítsa, annak akaratát legyűrje, vagy a másik embert -például a vegyészet felfedezéseivel- beteggé tegye, meggyilkolja és a föld színéről eltüntesse. Mindaz, ami hasznos energiaként hathatott volna, azt negatív célokra használták. Így nem következhetett az a szellemi megvilágosodás, aminek mostanra már meg kellett volna történnie.

 

Ha a régi ember nem kaphatott meg minden Krisztus által kinyilatkoztatható igazságot akkor, mert nem bírták el, sajnos kétezer évvel később ugyanez áll fenn, hogy bár értelmileg fejlett az ember, ezeket az igazságokat mégsem képes értelmileg felfogni, így nem erősödhet meg sem hitben, sem reménységben, sem a szeretet gyakorlásában. Tehát éppen olyan értelmetlenül állnak a krisztusi kijelentések előtt, mint a régi ember. A Szentlélek eljött ugyan, a harmadik kijelentés elhangzott, és mi, a harmadik kijelentés jelentős vagy jelentéktelen kis munkásai a földi világban vagyunk, és Krisztus ígérete szerint minden igazságra elvezethetnénk az embereket. Mi mindazt, amire az Úr azt mondta, hogy a régi ember még nem értette volna meg, nem bírta volna el, átadhatnánk a mai embernek, hogy az a mai tudomány ismeretével érthető bizonyosság legyen előtte. Míg az ember álig gombolkozik az igazság megértése előtt, addig mezítelenre vetkőzik, amikor vágyai kielégítéséről van szó. Már arra se veszi a fáradtságot, hogy némileg elkendőzze bűnös tulajdonságait, hanem még büszke is a hazugságaira, bűnös hajlamaira, gonoszságaira, amivel a csúcsra jutott és hatalmat gyakorol, és amit hazugságok árán képes megtartani. Miért képes ezt megtenni? Azért, mert a tömeg nem kíváncsi a valóságra.

 

Tehát szükséges lenne, hogy az ember nemcsak Krisztusnak eme kijelentéseit, amiről ma beszélek néktek, hanem minden kijelentését alaposabban megvizsgálná. A vallások nagyobb méretékben foglalkoznak az ószövetséggel, az ótestamentummal. Az Ótestamentum ismerete fontos, de nem fontosabb és nem lényegesebb Krisztus kijelentéseinél, és nem lényegesebb az utolsó időkben az Úr által felkínált Szentlélek kijelentésénél. Az Ótestamentum a múlt, a múlt pedig lezárult. A múltat azért érdemes elővenni, azt azért kell ismerni, hogy a múltból a jelenkor embere tanuljon és, amit a múltban helytelenül, vagy bűnös módon cselekedett, abból levonja a konzekvenciát, és a jelenkorban azt ne ismételje meg. Tehát az Újtestamentum fontosabb a mai kor gyermekének mint az Ótestamentum, de szükséges annak is alapos ismerete, mert az adja az ember lelki fejlődéséhez az alapot. Viszont szükséges lett volna, hogy úgy a történelmi egyházak, mint az azokból kiszakadt keresztény gyülekezetek, a jelenkorban, a világban levő Szentlélek kinyilatkoztatásaira, a harmadik isteni kijelentésre építkezzenek. De nem. Többnyire megrekedtek az Ótestamentumnál, amiből adódóan egyes emberlelkek, vagy egy népfaj dicsfénnyel veszi körül önmagát.

 

Ha a jelenkori ember nem érti Krisztus tanát és azt, hogy mi is az a sok mondanivaló, amire az Úr célzást tett, és erre nem kap választ a vallásánál, akkor keressen, mert aki keres, az talál, aki zörget, annak megnyittatik, aki kér, az kap. Azonban aki megelégszik azzal, ahogy a dolgok vannak, az nyilvánvalóan nem keresi a jobbat, az érthetőbbet, a világosabbat, a tökéletesebbet, a boldogítóbbat. Vagy ha keresi, helytelen utakon, rossz módszerekkel keresi. A Szentlélek nem azért jött a világba, hogy csak néhány ember részesüljön adományaiba, mint ahogy a mai napon csak néhány embernek mondhatom el mindezt, hanem, hogy az egyházak is keressék, kutassák Krisztus szavai mögött, hogy miként, mikor, hol is jő el a Szentlélek. Hogyan is töltetik ki az, az emberi lelkekre? Milyen többletet is ad az, az embernek? Hogyan is lehet általa helyesen értelmezni mindazt, amit a szent iratok - legfőképpen az Újszövetség- tartalmaznak? Mert elolvassák, felolvassák az evangéliumot, beszélgetnek is róla, de többnyire nagyon emberiesen. Tehát próbálják bontogatni, amit a szó takar, de a mélyrehatolás, amit a Szentlélek adhatna -elmarad. Helyette amikor valami érthetetlen, azt vagy kihagyják, vagy behantolják, mivel érthetetlennek találják, és ezzel napirendre térnek felette. Ha a tudósaitok is így gondolkodtak volna, bizony akkor ma a tudomány nem állhatna ott, ahol van. Ha az emberek világában a több talentummal rendelkezők között, nem sokan ugyan, de voltak olyanok, akik Isten létében biztosak lévén, a természeti világban, annak törvényeiben komoly felfedezéseket tettek, és azt az emberiség rendelkezésére bocsájtották, ugyanígy a szellemiek terén az egyházai vezetőknek kötelessége lett volna utánanézni, hogy mi értendő Krisztus Urunk ezen szavain, hogy: „ még sok mondanivalóm lenne, de nem bírnátok el, de elküldöm az igazságnak Lelkét, aki elvezérel majd titeket minden igazságra," s ha az eljön megadja e késői kor emberének mindazt, amit a régi kor gyermekének még nem lehetett megadni. Ha az ember mással nem, legalább a kíváncsiságánál fogva próbált volna a szellemiek értelmezéséhez közelebb jutni, akkor ma nem ott állna, ahol áll.

 

Van ugyan egy csoport, amelyhez tartozók évesen ezoterikusnak vallják és hiszik magukat, mert kiszínezett fantáziájukkal mindenféle zagyva álomnak jelentőséget tulajdonítanak, és anélkül, hogy az alapokat, tehát Krisztus igéit jól ismernék, kijelentéseket tesznek Istenről, Istennek az emberrel kapcsolatos szándékairól. Beképzelik maguknak, hogy ők közvetlen közvetítők az Atya és az ember, netán az emberiség vezetői között és nem Isten küldöttjére, az Úr Jézus Krisztusra építenek, aki egy az Atyával, aki a kapocs. Állítják, hogy a római pápa tévedhetetlen, holott ember ő is. Az egyház történelme során több pápa nem volt megvilágosodott a Szentlélek által, ebből adódóan az igazság szempontjából nem helytálló állítások kerültek az egyház tantételei közé. De ugyanígy más vallások is, vagy az úgynevezett ezoterikusok is hiszik, állítják, bizonygatják, írásba rögzítik, számítógépen közzéteszik, hogy mennyire belelátnak a múltba, a jelenbe, mennyire tiszta előttük a jövő, holott Krisztus legegyszerűbb mondásaival, azok értelmével, nemhogy nincsenek tisztában, de nem is ismerik.

 

Ahhoz, hogy az ember ezoterikus, vagyis titkos tanításokkal foglalkozzon, elsődleges követelmény a szent iratok, az Ószövetség, az Újszövetség, az Apostolok cselekedeteinek részletes és alapos ismerete. Mi több, bár hihetetlenül sok szimbólum van benne, ez eben az utolsó időkben szükséges lenne János jelenéseinek és Dániel könyvének alaposabb, újra és újra való átnézése, ismerete is. Tarthatja magát valaki akármilyen egyház hívének, tarthatja magát ezoterikusnak, vagy akár spiritisztának is, ha a Szentírással nincs tisztában, akkor nem lehet tisztában azokkal az ezoterikus ismeretekkel sem, amelyeket oly nagyon szeretne magyarázni. Mivel a gyökerekhez nem hatolt le, nincs meg az alapismerete, amelyen elkezdhetné az építkezést. így mindaz, ami az ilyen ember érzés- és gondolatvilágából feldereng, az vagy csak részben, de sok esetben még részben sem állja meg a helyét, mert Istenről, Krisztusról, Isten akaratáról, Isten törvényeiről, az ember megtéréséről, a példabeszédek felboncolásáról, arról hogy mit, miért tett Krisztus és mivel mit akart megmutatni az embernek, ebben kevés vagy egyáltalán semmi ismerete nincs. Márpedig ha nincs, akkor azt a sok mondanivalót honnan, kitől, ki által, minek, kinek a révén tudná megismerni és megszerezni? Csak újra tévutakon indul el, újabb tévigazságoknál köt ki, amelyek közül a legnagyobb tévedése a mai embernek az, hogy megtérés nélkül is lakójává válhatik az újjáalakult földnek. Elképzeli, hogy majd óvóhelyek, vagy népámítók mentik meg őt ezalatt az átalakulás alatt, nem pedig az, hogy Istenhez térve, Krisztus igazsága és törvényei szerint megváltozik, átalakul, új emberré lesz.

 

Senki más, csakis az Atya és Krisztus az, aki pontosan tudja, hogy kik a megmenthetők, és kik nem. A Szentlélek különböző rangú és rendű munkásai sem tudják, hogy kik a megmenthetők, éppen ezért az utolsó időkben, folyamatban van a láthatatlan világ részére látható elpecsételés. Ez azonban nem aszerint történik, hogy ki milyen vallású, ki milyen nemzet tagja, kinek milyen a bőrszíne, hanem aszerint, hogy a lélek hogy alakult át, hogy változott meg az igazság révén, hogy a szeretetet helyesen gyakorolja-e? Mert, ahogy Pál apostol írta a Szeretet himnuszában, "ha szeretet nincs bennem, mit sem érek." Tehát ez fordít az ember jövőjén, ez határozza meg, hogy hova kerül. Nem az, hogy az utolsó életében japán, német, vagy arab volt-e, hanem az hogy a testetöltések sorozata alatt az utolsó időkig, az önzetlen krisztusi szeretet milyen fokot, milyen mértéket ért el az emberben.

 

Az igazság ismerete is erre való, hogy az ember ezekbe a csodálatos mennyei erényekbe felöltözködhessen és kikristályosodjon   lelkében a legmagasztosabb, a többi erényt is magába foglaló és magába olvasztó szeretet. Erre törekszünk mi is, ezt szeretnék elérni veletek. Figyelmeteket nem azért hívjuk fel mindenre, hogy kíváncsiságotokat kielégítsük, vagy hogy ti esetleg jobban tudjátok, hogy mi fog történni a világgal és az emberekkel, hanem hogy tudjátok, mi fog történni veletek, ha mindazoknak a feltételeknek meg nem feleltek, amelyekről Krisztus beszélt, amelyre Krisztus tanított, amelyeket Krisztus bizonyított be életével.

 

Mindegy, hogy a választott nép ittmaradt fiai tagadják Krisztust vagy nem. Mindegy, hogy az úgynevezett keresztények hiszik vagy nem, hogy Krisztus milyen lényeges eleme a megváltás művének, és hogy rajta fordult meg az ember és a bukott világok megváltása; mindegy, hogy azt gondolják-e, hogy az egyház felmentheti az embert bűnei alól; ez mind lényegtelen, mert nem ez hozza el az ember részére az üdvösséget. Pogány magatartással, pogány elgondolásokkal, kételkedéssel, hitetlenséggel nem jut az ember előbbre. Amikor azt mondom, hogy kételkedéssel, nem azt mondom, hogy az ember ne használja józan eszét a dolgok mérlegelésénél, és felüljön minden lehetetlen elgondolásnak, mint ahogy számtalan egyház felül annak, hogy a föld hatezer éves, és szó szerint kell érteni, hogy mi történt az első emberpárral, hogy Ádám oldalbordájából alkotta Isten az asszonyt. Nem erről beszélek, hanem arról, hogy az ember mérje fel a valóságot, és aminek a természettörvény ellene mond, amit már nyilvánvalóan kimutatott és bizonyított a tudomány, annak ne akarjon az ő vallási felfogásával ellene menni, mert nem jut sehova.

 

Legyen az ember nyitott, legyen gondolkodó, világosodjon meg, értse meg mit akar vele és mit vár tőle az Isten. Értse meg, hogy egész fejlődésének lényege, hogy Krisztussal találkozzon, hogy a krisztusi erényeket szerezze meg, mert enélkül nincs élete. Krisztus az élet fejedelme. Krisztus a feltámadás. Krisztus adhat új életet az elkárhozottaknak. Hisz ezért szállt alá a poklokra, hogy a sötétségbe világosságot, a halálba életet, a hazugságba igazságot, a gyűlöletbe szeretetet hozzon.

 

Erre van szüksége az embernek, ezt kell megértenie abból a sok mondanivalóból, amit a régiek nem tudtak "elviselni", és a ma embere sem ért meg. Olvassátok tehát Szentlélektől áthatott imádságos lélekkel mindennapon az Úrnak szavait, hatoljatok azoknak mélyére, legyetek kíváncsiak arra, mit kivan, mit óhajt, mit akar tőletek és veletek az Úr és azt kövessétek!

 

Így legyen, ámen. Ő és az én Atyám Istenem legyen mindnyájatokkal.

Isten veletek!

 

 --Seng--