ANGYALSZÁRNY

Kapcsolat egy médiumon keresztül: ez a valóság!

Hogyan lehetséges ma egy beszélgetés, sőt egy interjú Jézussal? Ez nem lehet igaz! Nekünk, a CHRISTALL szerkesztőségének sikerült ez úgy, hogy egy kézen-fekvő forrást felhasználtunk, vagyis egy médiumon keresztül kérdéseket tettünk fel Neki. Olvassa hát Ön is ezt az eddig egyedülállóan hiteles dokumentumot, „interjút” Jézussal, mely egy lépéssel közelebb visz a zűrzavar és tévedések tisztázásához, ami bizonyára kiváltja a régimódi tudósok és Orthodox egyházak nemtetszését.

Jézus, a világtörténelem legismer­tebb személyiségei közé tartozik.

A mai napig, majd 2000 évvel mozgalmas élete után változatlan az a különös hatás és erő, amely belőle áradt, és árad ma is. Sok világkultúra, természe­tesen mindenek előtt a krisztusi és egy­házi kultúrák utalnak és hivatkoznak Jé­zusra. Jézus Krisztus személye és beszé­dei még ma is heves viták tárgyát képe­zik. Legutóbb, az elmúlt év húsvétja al­kalmából adott teret a Dél-Német Új­ság (Süddeutschen Zeitung) egy tudósí­tásnak: „Teológiai viták a bibliai húsvéti történetekről: Valóban üres volt a sír?

Egy evangélikus kutató megkérdőjelezi Jézus feltámadását.” címmel. Egy ilyen vita példaszerűen megvilágítva tipiku­san érzékelteti azt a tünetet, amely idő-közben elválaszthatatlanul egybeforrt Jé­zus személyével: aligha van még egy ember, akinek az élet- és haláltörténetét olyan sokan és sokféleképpen félreértet­ték, félremagyarázták volna, és minde­nek előtt visszaéltek volna vele. Legin­kább az intézményesített egyházi szer­vezetek igyekeztek az évszázadok folya­mán Jézus Krisztus személyét, és az ere­detileg feljegyzett és hátramaradt jöven­döléseit saját hasznukra meghamisítani és tudatosan felhasználni, visszaélni vele.

A Jézusról szóló „igazság” keresése tévútra vitte a kutatókat és keresőket, mert alapvetően téves gondolatokból indultak ki, vagy — ami hatásában talán még súlyosabb — hiányzott a kutatandó tárgyhoz való belső szellemi-spirituális késztetés, hoz­záállás ami miatt zárva maradt a „felismerésre váró”, tudáshoz vezető út.

Jézus még életében meg­jósolta: „Sok hamis próféta jön még!” Szavai közül ezek a legismertebbek. Ma kénytelenek vagyunk elismerni, mennyi­re igaza volt! Ám ezzel még nem oldot­tuk meg a problémát. Hogyan is igazod­hatnánk ki keresésünk során a bibliai, Jézustörténetek között, a születésétől kezdve halála misztikumán át, az úgyne­vezett mennybemeneteléig?

A CHRISTALL munkatársai elhatá­rozták, hogy megpróbálnak egy olyan utat találni és járni, amely például egy gyakorlatias módszerekkel dolgozó teo­lógusnak eszébe sem jutna. Mi egy má­sik dimenzióba nyúló közvetlen utat ke­restünk teljestransz-médiumon keresz­tül. És válaszokat kaptunk a kérdéseink­re. Olyan válaszok ezek, amelyek soka­kat egyáltalán nem örvendeztetnek meg — gondolunk itt például a jelenlegi egy­ház állapotára vonatkozó kijelentésekre —, ám mégis bizonyosak vagyunk ab­ban: eljött az idő, és szükség van rá, hogy Jézus személye körüli dolgokat is tisztán lássuk, s ebben a szellemben kérdezünk majd továbbra is. Már most megígérhetjük Önöknek, olvasóknak: érdemes figyelemmel követ­niük „beszélgetéseinket Jézussal”. En­nek részbeni nyilvánosságra hozatala — a CHRISTALL nulladik kiadásában nap­világot látott „Interjú Pál apostollal” című cikkünk után— jelenlegi formájában, tu­domásunk szerint egy mindeddig párat­lan dokumentum, amely csak folyóira­tunkban kerül a nyilvánosság elé.

„Shalom Aleijem!”

CHRISTALL: „Aleijem Shalom! Légy üdvözölve! Örülünk, hogy eljöttél! El­árulnád nekünk a nevedet?”

„Te tudod, ki vagyok. (a CHRISTALL szerkesztőségének megjegyzése: Raziel angyal beszél, nevének jelentése: »Isten az én örömöm«. Ô az  »isteni misztériu­mok angyala«)”

CH.: „Azért jöttünk össze, hogy feltegyünk néhány kérdést a CHRISTALL nevében.”

Raziel: „Igen, tudom!”

CH.: „Szeretnénk rögtön a közepébe vág­ni, és a legfontosabb kérdéssel kezdeni: Mit jelent valójában a »Krisztus« foga­lom, amely a bibliai időktől Jézus nevé­hez fűződik?”

Jézus Razielen keresztül: „Krisztus lefordítva annyit jelent: „a felkent”. Ez egy kétértelmű fogalom, mely egyrészt Izrael felkent és jogos királyára vonatko­zik, másrészt egy olyan személyre, aki Krisztus erejével rendelkezik, amely Is­ten férfiúi és női részéből áll, s melyeket éltető erő fűz össze. Most helyesbítek is, hiszen direkt közvetítek, így első sze­mélyben beszélhetek: a felkent, a Krisz­tus szó azért lett a nevemhez csatolva, hogy kifejezze, ÉN vagyok Izrael jogos királya, és az, aki a Krisztuserőt önmagá­ban egyesíteni tudta, vagyis nagymér­tékben összpontosította feladata érdeké­ben.”

CH.: „Ide tartozik a következő elnevezés is: Jézus »Isten fia«. Mit érthetünk ez alatt pontosan?”

R./J.: „Soha nem mondtam, hogy én Isten fia vagyok. Utána lehet nézni az írásokban, hogy én mindig az »ember fiáról« beszéltem. Mindenesetre szóltam arról is, hogy az Atya és én egyek va­gyunk, s ebből később »Isten fia« lett. A problémát az okozta, hogy más kultúr­körökben különböző dolgokat csatoltak személyemhez, hogy „versenyképes” le­gyek más Istenekkel. Az »Isten fia« fo­galom számomra kizárólag az Atyával való eggyéválást jelenti, azonban ez nem csak számomra elérhető, hanem min­denki más is elérheti, sőt el is kell jutnia ahhoz, hogy elérje a tökéletességet, és ezáltal visszatérhessen az Atyához.”

CH.: „Nos van egy terjedelmesebb, de számunkra különös fontossággal bíró kérdésünk is. Az irodalomban — minde­nek előtt a bibliai történetekben és az egyházi írásokban — az olvasható, hogy a leírtakból ismert földi élete alapján Jézus volt a Megváltó, akinek különleges jelentősége volt az emberiségre, az elkövetkező időkre és generációkra nézve. Ebben az értelemben tehát az a kérdés: milyen feladata, vagy szerepe, netán küldetése volt földi életében Jézusnak, amely Őt, mint Jézus Krisztust, születésétől a keresztre feszítéséig és mennybemenete­léig ismerté tette?”

R./J.: „A feladatom az volt, hogy meg­szabadítsam az embereket, azáltal hogy életem során tetteimmel, műveimmel és szavaimmal megmutatom az utat, ame­lyen visszatérhetnek az Atyához. Ehhez a feladathoz tartozott a szenvedés a ke­reszten, hogy szavaim és életem ne me­rüljenek a feledés homályába. Soha nem állt szándékomban az embereket felol­dozni oly módon, hogy én viseljem a múlt, a jelen és a jövő emberiségének vétkeit. Épp ellenkezőleg, hiszen ez azt jelentené, hogy minden, a jövőben elkö­vetett bűn felelősségét is viselem, vagyis a vétkezők feloldozást kapnának. Ez felelőtlen kijelentés lenne, mert ez azt is jelenthetné, hogy minden ember azt te­het amit akar, mert én már ezekért a vét­kekért megbűnhődtem. Ez azonban el­lentétben áll az újjászületés és a felelősségvállalás alapelveivel.”

CH.: „Szeretnénk most két kérdést egybefűzni, mert úgy érezzük, összetartoz­nak. A kérdés első része: Milyen általunk ismert személyekként inkarnálódott Jé­zus a Bibliából ismert élete előtt, után, illetve inkarnálódik-e újra? Ez a kérdés szorosan összefügg egy néhány éve szárnyra kapott állítással, mely szerint Jézus Maitreya személyében inkarná­lódott, s jelenleg Londonban él az embe­rek között, és egy meghatározó változást készít elő bolygónkon. Mit gondolhatunk ezekről az kijelentésekről?”

R./J.: „Nem inkarnálódtam SOHA előtte, és nem fogok SOHA többé inkarnálódni. Én csak akkor, és kizárólag arra a feladatra születtem meg. Az az állítás, hogy más személyben visszatérek majd, egy kijelentésemen alapul, amely azon­ban a Krisztuserőre vonatkozik, mert én csak egyike voltam a három krisztusi egyéniségnek, személynek. A kijelenté­sem kizárólag a harmadik krisztus-sze­mély szerepének újra eljövetelére vonat­kozik, aki befejezi majd a művet, amelyet én — mint a legjelentősebb személy —, és Keresztelő János — mint előfutár — együtt elkezdtünk, és amely még nincs befejezve. Maitreya, vagyis az újra éledt Buddha — mert valójában ez a Maitreya jelentése —, nincs közvetlen kapcsolat­ban velem. Ebben az összefüggésben csak azokra az általam mondott szavakra emlékszem, hogy: »sok hamis próféta jön majd« , és állítja: gyertek, nézzétek, én vagyok; és óva intek, hogy odamenje­nek, mert az nem én leszek. Ami a har­madik Krisztus személyt illeti, az ô fel­adata, hogy befejezze a művet, és az pontosan úgy történik majd, ahogyan arról beszéltem: „Ímé eljövök mint a tolvaj”. A Krisztusból — a Jézus és a Krisztus összefüggéséből — következ­tettek aztán arra, hogy az a személy én leszek, de ez nem igaz.”

CH.: „Ez a felvilágosítás nagyon találó­an elvezet Jézus személyének és életének hamis bemutatásához, és ezért szeret­nénk megkérdezni: melyek azok a leírá­sok Jézusról, a ma elterjedt Bibliakiadá­sokban és mindenek előtt az Újszövet­ségben, amelyek a leginkább eltérnek, meghamisítják Jézus személyét és életét? Ide tartozik az egyik legtolakodóbb kér­dés: a kereszten halt-e meg Jézus, és ha igen, valóban szükség volt-e erre?”

R./J.: „Először is, nem a kereszten haltam meg. Ez nemcsak hogy nem volt szükséges, hanem merőben ellenkezett is volna azzal, amit a régi próféták jö­vendöltek rólam. Másodszor, - má­sodik, és legna­gyobb hibaként -azt a tényt szeret­ném megemlíteni, hogy úgy beszél­nek rólam, mintha csak Isten fia len­nék, és soha nem lettem volna em­ber, miáltal semmi­lyen emberi olda­lamat nem ismerik el. Ebben az össze­függésben a harma­dik dolog — amely egyáltalán nem az én szándékom szerint való — az az, amikor a szavaimat kifor­gatják, mint például a cölibátus kérdé­sében is. Én soha nem tiltottam meg a tanítványaimnak, hogy ne házasodjanak — hiszen én magam is nős voltam —, hanem azt követeltem, hogy a család előtt, első helyen mindig Isten szolgálata álljon. De az Isten iránti szolgálat nem más, mint a szeretet. És aki a családját nem szereti, aki a társát, a gyermekeit, a szüleit, rokonságát és felebarátját nem szereti, nem tudja Istent szolgálni. Eze­ket nevezném tehát az Újszövetségben a három leglényegesebb hibának.”

 CH.: „Ebben az összefüggésben a házas­ságról is szeretnénk kérdezni: Kivel élt Jézus házasságban, és voltak-e gyerme­kei?”

R./J.: „Testvérem feleségével éltem házasságban — akit ô a kánaáni menyegzőn vett el nőül, és akit ti is jól ismertek — Mária Magdalénával. Az ősi törvény szerint vettem feleségül, amely szerint ha egy férfi meghal, özvegyét a gyászidő leteltével nőtlen fiútestvére veszi el. Ezt tettem én is, és két gyermekünk született, egy fiú és egy leány.”

CH.: „Még mindig a hamis beállítások és félreértések égisze alatt szeretnénk to­vább kérdezni: Mit értsünk Jézus feltá­madása alatt?”

R./J.: „A feltámadás egy saját akaratú cselekedet volt, egyesülés az Atyával, melynél a szellem legyőzi az anyagot, és az ejtett sebek nem képesek befolyásolni az életet vagy a halált.”

CH.: „Továbbmenve: Újra és újra szó esik a Szentlélek eljöveteléről. Mit érthe­tünk pontosan ez alatt?”

R../J.: „Ez azt jelenti, hogy elküldtem tanítványaim felé a bennem lakozó Krisztuserőt, hogy részesei legyenek Isten ere­jének. A Krisztuserő az ember egy része ti léleknek nevezitek. Mindenkinek lehetősége van, hogy ezzel az erővel kapcsolatba kerüljön, és ez vezesse, hi­szen alapjában véve adott a Krisztuserő, ám tanítványaimnál az én erőm által lé­nyegesen erősebb lett.”

CH.: „Ehhez kiegészítésképpen: hol tartózkodott Jézus a keresztrefeszítés után a  mennybemenetelig?”

R./J.: „Az egyiptomi sivatag egy városában, Damaszkuszban* voltam.”

CH.: „És végezetül egy különösen fontos kérdés: Mit jelent egyáltalán »Jézus  mennybemenetele« — amelyhez szintén  egy sor, részben ellentmondó leírás, utalás és magyarázat tartozik —, hogyan értelmezhető, vagyis pontosabban: milyen valóságos esemény állt a háttérben?”

R./J.: „Az Újszövetségben leírt egész mennybemenetel valójában elutazásomat jelenti egy hajóval, ahogyan azt a tanítványaim látták a tenger partjáról, azonban nem a Galileai tenger partjáról. A hajó az »ég felé« távozott, vagyis a horizont felé: így alakult ki tehát a Mennybe menetel fogalma. Nem természetfölötti esemény volt, nem oldódott föl a testem, és semmiképpen sem emelkedtem föl a mennybe — ahogyan ti nevezitek.”       

CH.: „Ha jól értelmezzük — és ez egyértelműnek tűnik —, akkor semmiféle össze függésben sincs ez egy UFO közreműködésével?”

R./J.: „Nincs.”

CH.: „Még mindig a széleskörű félreér­tések, és hibás leírások szemszögéből nézve: Mit érthetünk az »utolsó ítélet« és »Jézus eljövetele« alatt? Van-e valami összefüggés közöt­tük?”

R./J.:„Először is pontosítsuk: ez nem nevezhető Jézus visszatérésének. Ez Krisztus visszatérése. Ha így nézzük akkor az utolsó ítélet nem jelent mást, mint az emberiség egy új korszakának kezdetét  amely Krisztus eljövetel ének napjával kezdődik, és a spirituális fejlődés próbaidejét jelenti —, egy olyan szakaszt, amely ben az embernek lehetősége adódik, hogy fejlődjön, mégpedig önszántából, kínok és fájdalmak nélkül, és így találjon vissza az Atyához. Ezért is nevezik ezt az »utol só ítéletnek« és nem az utolsó napnak tehát ezalatt nem a világ vége értendő.”

CH.: „Szeretnénk most egy másik téma körre áttérni és feltenni egy kérdést, amely az aktuális eseményeket is erősen érinti: Sok ember van, aki azt állítja önmagáról illetve akiről azt állítják, hogy többé kevésbé állandó kapcsolatban van Jézussal, Jézus általa beszél és üzen. Ide tartozik az is, hogy számosan, illetve e tartozik az is, hogy számosan, illetve e szervezetek azon a véleményen vannak sőt állítják —, hogy Jézus általuk gyógyít. Igaz-e ez az elképzelés és az ezzel kapcsolatos hit?”

R./J.: „Én mindnyájatokban ott vagyok. Ahol két ember a nevemben együtt van, ott közöttetek vagyok. Így mondtam, és ez így van. De ez NEM jelenti azt, hogy lehetőség van a közvetlen kapcsolatra. És éppen ez a Raziellel — mint szavaim követével — és a velem folytatott beszélgetés is mutatja, hogy számotokra nincs lehetőség olyan dimenziók­ba behatolni, amelyekben én és a többiek vagyunk. A többiek alatt értem például az apostolokat, akik szintén nem inkarnálódtak többé, és ezután sem inkarnálódnak, mert az ő feladatuk is elvégezte­tett. Velünk nem lehet kapcsolatba lépni, hacsak nem — mint ebben az esetben is — egy angyal különleges közvetítésé­vel, aki — mint követem — válaszaimat továbbadja. A velem és erőmmel köz­vetlen kapcsolatra nincs lehetőség, mert ezt a magas rezgési szintet az anyagi világ lakói közül senki sem lenne képes elviselni.”

CH.: „Nos ez a mi utunkról szólt és a próbálkozásunkról, hogy kapcsolatot te­remtsünk Jézussal. Szeretnénk most a kérdést a másik irányból kiindulva fel­tenni: ha nem kizárólag csak a szeretete által, akkor más módon keres-e kapcso­latot illetve lép-e közvetlen kapcsolatba Jézus — és ha igen, milyen módon — az emberiséggel?”

R./J. : „A kapcsolatot általatok alakí­tom ki, mert ahogyan ti a Krisztuserő egy része vagytok, úgy vagyok részese én is, és ez a kapcsolat csak úgy jöhet létre, hogy megerősítem bennetek ezt az erőt és tudatában lesztek, hogy bennetek la­kozik. Egyébként senki által nem szó­lok.”

CH.: „Ehhez csatlakozik következő kérdésünk, a mai egyház önmaga által hirdetett szerepéről. Az egyház képviselői, ami alatt természetesen a szervezett egyházat értjük — újra és újra Jézusra hivatkoznak, és szerintük ők jelenítik meg Jézus egyházát, illetve önmagukat úgy állítják be, hogy ők maguk Jézus egyháza. Mit tart maga Jézus erről az állításról?”

R./J.: „Ugyan hogyan lehet egy a tűz és a víz? Hogyan eredhetne a víz a tűztől, vagy a tűz a víztől? Az amit ma egyháznak, az én egyházamnak neveznek — és ezt nagy fájdalommal mondom — inkább nevezhető a Sátán, mint követőim otthonának. Hogyan lehetnének követőim a korrupció, a gyilkosság, a hatalomvágy képviselői és mindaz, ami ezzel összefügg? Ehhez jön még az egyház formája, vagyis az egész merev, szabályokkal és előírásokkal bíró szervezet. Ez sohasem volt szándékom; az én célom egy ideális csoport, egy spirituális irányzat létrehozása volt azért, hogy tudjátok: létezik égi Atyátok és Anyátok, és ti egyek vagytok vele. A törekvés tehát csak az lehet, hogy elszakadjatok az olyan szervezettől, amely az Atya és közöttetek egy köztes helyet akar elfoglalni, azonban a valóságban inkább mindig csak akadályokat épített, ahelyett, hogy ezt a helyet mint irányítótok és tanítótok betöltötte volna, mint ahogyan azt én is tettem. Eljön azonban majd az idő, amikor ez az egyház újból az lesz, aminek lennie kell és magára vállalja azt a feladatot, amit máig nem teljesített be.”

CH.: „Az egyház, illetve a mai egyház témája egy új kérdéshez és hibás ábrázolásához vezet bennünket, amelyhez felvilágosítást és választ kérünk: milyen volt, illetve milyen Jézus hozzáállása a szexualitáshoz, védekezéshez és az abortuszhoz? — bizonyára teljesen eltérő az egy­ház által hangoztatottaktól.”

R./J. : „A szexualitáshoz való hozzá­állásom alapja, hogy én magam is nős voltam, és gyermekeim voltak. Ha vala­milyen ellenszenvvel viseltettem volna, akkor nem házasodom, és nem nemzek gyermekeket. A szexualitásban az ember Isten közelségét önmagában felis merheti, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy teremtő erejét kifejezze. Ami a védekezést illeti, elmondhatom, hogy sem ellene, sem mellette nem vagyok, mert a lelkek, akiknek meg kell születni ük meg fognak születni, akár így, akár úgy, védekezéssel, vagy anélkül. Ti is tudjátok, hogy a védekezési lehetőségek ellenére voltak és vannak olyan helyzetek, amikor a gyermek megfogan és meg születik. Nem teremtődik meg olyan lé­lek, aki nem akar világra jönni, és nem kell, hogy világra jöjjön — sem védeke­zéssel, sem anélkül.

Ami a terhességmegszakítást illeti, csak azt mondha­tom, hogy számotokra nagyon nehéz megállapítani, hogy gyilkosságról van -e szó, vagy sem, mert nem minden mag­zatba költözik bele a lélek. Gyilkosságról csak akkor be­szélhetünk, ha az embriónak már lelke van; tehát csak azon az állásponton lehetek, hogy a terhességmegszakítást alapvetően ellenezzem. Ám ez is másképpen fest, ha az ember szükség helyzetben van, például egy erőszakos közösülés alkalmával, mert akkor isteni szempontból ez a megszakítás legális, hiszen ebben az esetben egy lélek sem foglalja el az embriót, kivéve akkor, ha ez a lélek karmikus okokból meg akar­ja élni a terhességmegszakí­tást.”

CH.: „Szeretnénk egy kérdé­sünkre, egy dologra — amely­hez számos különböző és megtévesztő kijelentés kap­csolódik — egészen röviden választ és felvilágosítást kap­ni: esszénus volt-e Jézus?”

R./J.: „Igen, esszénus mes­ter voltam. Éppen úgy, mint apám és anyám, én is az esszénusokhoz tartoztam.”

CH.: „És még valami, ami kimondottan sok Bibliához kötődő embert megzavar: Miért hordott a tanítványainak egy része fegyvert?„

R./J.: „Én magam mondtam: nem azért jöttem, hogy szeretetet, hanem hogy kar­dot hozzak. Számomra az akkori időkben sok minden csak úgy volt lehetséges, ha az emberek egy nagy csoportját tudhat­tam magam mögött, akik fel voltak fegy­verkezve. Ez hatalmat mutatott kifelé és biztonságot nyújtott — hiszen ne feled­jétek, hogy az akkori idők nagyon nyugtalanok voltak. Tartanunk kellett volna attól, hogy nem végezhetem el küldetésemet, mert például vonuló rablóbandák támadnak meg. Tanítványaim, és asszonyaik, akik velem voltak — általában 200 - 250 ember kísért — nem lettek volna abban a helyzetben, hogy megvédjék magukat. Bár ezek a fegyverek — mint ahogyan már említettem — inkább a félelemkeltés eszközei voltak, mert számomra más lehetőség is volt, hogy — ha akarom, és ha olyan helyzet adódik — megvédjem magam.

Még egy rövid megjegyzés ehhez: az esszénus tanítványaim nagy része fanatikus Zelóta volt, akik soha nem tűrték volna, hogy azt mondja nekik valaki, rakják le a fegyvereiket — mert a Zelóták készek voltak hitük mellett fegyverrel is kiállni.”

CH.: „Néhány mai hívőt még mindig erősen foglalkoztat Jézus életének egy része: a gyermekkora 12 éves koráig. Ez mindenek előtt a templomi Jézust érinti. Kérdésünk: hol volt Jézus ebben az időben?”

R./J.:„Szüleimmel Damaszkuszban, az egyiptomi sivatagban voltunk, az ott élő esszénus testvéreinkkel, az úgynevezett Terapeutákkal (gyógyítókkal). Ott kaptam az esszénus mester -képzésemet, jobban mondva ott kezdődött el az esszénus mesteri képzésem, mert a befejezésére csak a Karmel-hegyen** került sor.”

Folytatás köv.

  -- Christall--

  --www.reiki.hu--