Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rálépés a spirituális útra

2008.03.07
       

                            GONDOLATAIM  egy elképzelt előszóhoz.

 

 

Sokszor gondolkoztam azon ami velem eddig történt. Mindig arra gondoltam, hogy egyszer összeszedem őket és leírom,  mert  egy idő után annyi minden történik, hogy szinte nehéz felidézni a különböző megmagyarázhatatlan ( vagy megmagyarázható ) jelenségeket.

Elkezdtem összeírni, megpróbálok időrendi sorrendet tartani az élményeim,

         illetve „ megmagyarázhatatlan” eseteim között.

 

Magamról egy pár szóval röviden .

Karsay Istvánnak hivnak,1958 évében február 16.-án születtem a Vízöntő

jegyében. Szüleim nem voltak semmilyen vallásnak hivői, teljesen materialista

nevelésben részesültem. Istenről az elképzelésem 36 éves koromig csak annyi volt, hogy valahol szerintem valami van.

 

1994-es év augusztusában történt valami, ami megváltoztatta az életem.

Előzményként csak annyit, hogy feleségem megmagyarázhatatlan okból (?)

hirtelen beteg lett. Orvostól orvosig vittem, de sehol sem állapítottak meg

semmilyen elváltozást, betegségre utaló okot. Ez az egész betegség rövid

lefolyású volt, egy hónap alatt fogyott 10 kilót és egyre rosszabbul lett.

Aznap reggel, mikor a legszebb dolog történt velem az életemben

Mosonmagyaróváron volt dolgom, reggel lementem autóval, de túl korán

értem le, még volt másfél órám a munkám kezdetéig.

Leparkoltam az autóval a főutcán, elhatároztam, hogy kávézással eltöltöm

a hátralévő időt. Valami belső kényszernél fogva az út mellett álló templom felé

vettem lépteimet és bementem a templomba. Egyedül voltam teljesen.

Csodálatos csend vett körül. Belső érzéstől vezérelve egy gyertyát gyújtottam az előkészített mécsesekből és elkezdtem imádkozni feleségem gyógyulásáért, életemben először teljes szívemből és teljes odaadással. Megkértem hangosan az általam elképzelt Istent, hogy segítsen nekem, ha nem tud segíteni akkor azt is elfogadom, de ha tudja ezt tudassa velem. Ekkor megszólalt bennem  egy belső hang és közölte, hogy a feleségem meg fog gyógyulni, semmi baja nem fog történni . Átjárt egy különleges érzés, amit eddig még nem ismertem.

Egy kicsit még hallgattam a csöndet és kimentem a templomból.

Teljesen az átélt élmény hatása alatt voltam, s mikor leléptem a járdáról az úttestre egy pillanatra megállt az idő. Átjárta a  testem egy

leírhatatlan, megfoghatatlan csodálatos érzés,  elfogott egy remegés.

Olyan volt az egész, mintha nem a másodperc töredékéig, hanem percekig tartott volna.  Közben leléptem az úttestről, leért a lábam a talajra és én eközben a lépés közben megéreztem Isten erejét, csodálatos hatalmát.

 

Átjárt egy csodálatos szeretet érzés, ami azóta is végigkíséri életem.

Az élmény után felhívtam a feleségem rádiótelefonon, de még sírtam a telefonban az élmény hatása alatt. Elmeséltem neki, hogy azt tudatta velem egy hang, hogy nem történik vele semmi baj, meg fog gyógyulni.

A történet végéhez hozzátartozik, hogy feleségemnek három nap múlva

megszűnt a betegsége teljesen, az orvosok sem tudják ezt

megmagyarázni, mivel betegségére még diagnózist sem tudtak felállítani. Utólag sokat gondolkoztam a történteken és rájöttem, hogy ez a betegség nem lehetett véletlen, valamilyen felhívó figyelmeztetés volt a számomra.

Megpróbálom a velem történt eseményeket leírni tartalom szerint,

a könnyebb áttekintés miatt:

 

 

1. Baleseteim.

2. Megmagyarázhatatlan éjszakai elviteli kísérlet.

3. Szellemkalandjaim.

4. Szellemidézések.

5. Sugallatok.

6. Véletlenek…..

 

 1.Baleseteim.

 

1980-ban, a régi rendszer idején egy külső emberektől elzárt pártüdülőben ellenőriztem a biztonsági rendszert. Éjszakára ottmaradtam az üdülőben egyedül, kihasználtam az alkalmat, élveztem a " gazdagok " életét. Enyém volt az egész üdülő, egyedül tartózkodtam benne. Úszkáltam a medencében, majd egy kis pihenés után a másik feléről ugrottam egy fejest. Kiderült, hogy a medence lejtős volt és ott ahol én ugortam csak térdig ért a víz.

Abban a pillanatban mikor beugrottam bevertem a fejem és elájultam.

Nem tudom mennyi idő telt el, de az üdülő medencétől távol eső részén

tértem magamhoz hányingerrel küszködve az agyrázkódástól.

Hogy mikor és hogy kerültem oda, az a mai napig rejtély a számomra,

mert az épületben én voltam egyedül.

Talán egy általam ismeretlen erő mentett meg? Magamban a mai napig is

hálával tartozom neki, ha Ő mentett meg.

 

 

1989-ben történt egy motorbalesetem. Főútvonalon nagy sebességgel

haladtam, mikor keresztben elém hajtott egy  kisteherautó. Tejes erővel

belefejeltem, a motorom összetört, én elvesztettem az eszméletemet.

Lázálmomban mintha felülről láttam volna magam és minden kísérletet

az élesztgetésemre, utána csak arra emlékeztem, hogy a mentőautóban fekszem a hordágyon. Mire a kórházba értem teljesen visszatért az öntudatom a mentősök meglepetésére, a saját lábamon szálltam ki, egy gyors orvosi vizsgálat után a saját felelősségemre kijöttem a kórházból, igaz zúgó fejjel. Annyira gyors volt és hihetetlen a javulásom, hogy az orvosok az alapvető vizsgálatokat is elfelejtették rajtam elvégezni. Így utólag derült ki egy röntgenfelvételen, hogy lábon kihordtam egy álkapocs repedést.

A baleset nagyságára jellemző, hogy a motorom értéke akkor 180.000.-Ft volt, a javítás 120.000.-Ft-ba került. A baleset azért volt fontos a számomra, mert az egész utólag nézve olyan volt, mintha egy védelem alatt álltam volna és nem az volt a feladatom, hogy a helyszínen meghaljak. Megtérésem és ezoterikus tanulásaim, taníttatásaim  között volt kb. 1996-ban egy álmom, melyben a balesetemet „levetítették”, teljesen átéltem újra, mintha egy moziban ültem volna. Láttam magam végig, hogy mi történt ütközéskor, előtte közvetlenül és utána.

Annyira fontos volt számomra ez az álom mozi, hogy felhívtam azt a barátom aki mögöttem jött lemaradva motorjával és végignézte balesetem minden részletét. Rákérdeztem azokra a mozzanatokra amit én nem láthattam mert velem történt és csak külső szemlélő vehette észre és kiderült, hogy minden egyezett a nekem vetített mozival.

Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve kezdtem komolyabban odafigyelni az álmaimra.

 

 

2.Megmagyarázhatatlan éjszakai elviteli kísérletem.

 

1997-ben történt a következő eset. Az előzményhez tartozik, hogy ebben az időben tanulmányoztam a bibliát és fejeztem be János jelenéseivel. Eléggé rossz éjszakáim voltak emiatt, aznap hajnalban negyed négykor felébredtem, jártak a gondolatok a fejemben, nem tudtam aludni. Ez volt valószínűleg a szerencsém!

Egyedül aludtam a szobában, feleségem a gyerekekkel aludt. Bekapcsoltam a televíziót, hogy egy picit eltöltsem az időt és így talán elálmosodok. Ez nagyon jól sikerült, mert fél négyre már álmos lettem, kikapcsoltam a televíziót és lefeküdtem aludni. Egy pár perc múlva messziről valami furcsa zenét kezdtem hallani, ami egyre közeledett. Ami furcsa volt a zenében, hogy két különböző stílus keveredett egymással, szimfonikus zene és esztrád zene keveréke.

Régebben zenéltem és így erre a furcsa egyvelegre álmomban is el kezdtem odafigyelni, ráadásul a zene egyre hangosabb lett. Hirtelen arra gondoltam, hogy valószínűleg ráfeküdtem a készülék távirányítójára és a televízióból jön ez a különleges zene. Megakartam keresni a távirányítót, de egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Ebben a pillanatban vakítóan fehér fény öntötte el a szobámat, ami kintről sugárzódott be, szinte nappali fényben úszott a szoba. A testem megemelkedett és nagy sebességgel elindult kifelé a szobából .  

Közben a zene hatalmas hangerővel szólt. Az ijedtségemhez hozzátartozik az is, hogy a súlyom 126 kg, nem vagyok egy könnyű eset. Első gondolatom az volt, mikor megemelkedtem és elindultam kifelé a szobából, hogy itt a végső elszámolás, ( mint említettem akkor olvastam János jelenéseit!) és én nem akarok hiányos öltözetben Isten elé állni, és hangosan felkiáltottam:

JÉZUS SEGITS!  

Abban a pillanatban mikor ezt kimondtam a fény eltűnt, a zene

elhallgatott, visszakerültem az ágyamba.

Rögtön felkeltem, kinéztem az ablakon, de nem láttam semmit. A lakásban körülnéztem, minden a helyén volt. Annyira a félelem hatása alatt voltam, hogy nem tudtam aludni, mikor a feleségem fél hétkor benyitott, az ágy szélén ültem és az éjszakai történteken gondolkoztam remegve, pedig nem vagyok  félős típus.

Este lefekvéskor magamra zártam az ajtót, nagyon féltem az éjszakától,

de tudtam, hogy ha most nem fekszem le egyedül és nem nézek szembe a történtekkel akkor nem lesz többé nyugodt éjszakám.

A mai napig nem történt hasonló eset velem, azóta is azon gondolkozom,

hogy nem lett volna esetleg jó, ha kipróbálom, hogy mi lett volna velem ha elvisznek félig éber állapotban. Sokszor az érdekesség miatt vártam, talán még egyszer megtörténik és én " okosabb " leszek és elmegyek, de utólag átértékelve rájöttem, hogy jobb ha itthon maradok.

Valószínűleg akik el akartak vinni JÉZUS szavának kiejtésére békén hagytak. Elképzelhető, hogy nem jó úton jártak.

 

 

 3.Szellemkalandjaim.

 

 

Volt három hetem 1997-ben, mikor érdekes jelenségek történtek körülöttem.

Abban az időben fejeztem be Steiner egyik könyvét és elkezdtem olvasni

Greber írásait a szellemvilágról. Egyedül feküdtem a szobában, valaki

erősen megfogta a lábam és meghúzta. Nagyon megijedtem akkor.

Következő alkalommal, kb.  két hét múlva belefújt valaki a fülembe és

megpöckölte. Egy hét múlva, feküdtem az ágyon és a feleségem meg-

simogatta a hátamat. Kedvesen hátrafordultam és kiderült, hogy be van

zárva a szoba ajtó és egyedül vagyok a szobában.

Ebben az időben furcsa zörejek voltak a szobában, éjszaka sokszor arra az érzésre ébredtem fel, hogy van valaki körülöttem. Tanulmányaim során olvastam, hogy a szellemeket el lehet küldeni. Hangosan elküldtem őket, meditáltam és gyertyát gyújtottam. Nem foglalkoztam a zörejekkel, egyre kevesebbet jelentkeztek. Volt olyan alkalom, hogy éppen elaludtam, a hátam mögött hangosan recsegett a parketta és még különböző zajok hallatszottak az éjszaka sötétjében.   

Félig alvás közben  hátraszóltam  ,hogy: " jól van fiúk,  hagyjatok már aludni mert fáradt vagyok ! " és erre csönd lett a szobában. Úgy vettem észre, hogy miután nem érdekelt a jelenlétük, békén hagytak.

Két alkalommal volt vizuális élményem. Vidéken történt a családi házunkban. Éjszaka kimentem a mellékhelyiségbe, egy hosszú folyosó végére. Az ajtót nyitva hagytam az udvarról beszűrődő fény miatt. A folyosó végén egy alak bontakozott ki előttem. Az arcát nem lehetett kivenni, csak a fekete, emberi alakkal össze nem téveszthető formáját.  Egy picit néztem, meggyőződtem, hogy nem hallucinálok és odamentem. Mire a folyosó felére értem az alak eltűnt. Erre az esetre rá egy hónappal egyedül voltam a házban.  Éjszaka  felkerestem a mellékhelyiséget és visszafelé látom, hogy a zárt udvaron három alak áll összebújva egymás mellett. Sötét köpenyszerű   ruha volt rajtuk és a szemeikkel szinte szuggerálva engem néztek. Megbabonázva néztem őket és  éreztem a tekintettükből, hogy nem kell félnem . Egy percig néztem őket

mozdulatlanul, nagyon álmos voltam, valahogy biztonságban éreztem magam tőlük a melegséget sugárzó  tekintetük miatt, visszamentem az ágyamba aludni és háborítatlanul végigaludtam az éjszakát.

Azóta, alvás előtt, mikor lefekszem és imádkozom, minden esetben védelmet kérek éjszakára, hogy nem zavarja senki az éjszakai nyugalmam.

 

 

 

4.Szellemidézések.

 Szellemidézéssel nem akartam foglalkozni. Szinte belecsöppentem. Olvastam

egy pár cikket a témáról, láttam videó kazettát, részemről ennyivel betudtam

az egészet, úgy voltam vele, mindenki maradjon a saját dimenziójában ahol

dolga van.

Az előzményhez tartozik, hogy édesapám egy balesetben 1997.szeptember 4.-én meghalt. Foglalkoztam a gondolattal, hogy elmegyek egy

szellemidézőhöz, hogy beszéljek apámmal, mert ő végig elvetette a túlvilág gondolatát, de rájöttem, hogy ezek után túl morbid ötlet lenne megkérdezni tőle, hogy szerinte van-e élet a halál után ?!.

1998.márciúsában egy  természetgyógyász barátomnál jártam, ahol valahogy

véletlenül szóba jött apám és megemlítette, hogy van nála  véletlenül  egy

halott-látó barátja, próbáljak meg kapcsolatba lépni apámmal. Nagyon

váratlanul ért a lehetőség ,de elfogadtam. Leültünk beszélgetni, és erősen

apámra gondoltam és meghívtuk. Egy perces erős koncentrálás után a

szellemidéző  médium szinte apám hangján, teljesen apám hanghordozásában

elkezdett velem beszélgetni. Szinte megdermedtem a hatástól.  

Olyan keresztkérdéseket tettem fel a médiumnak, amit rajtam kívül csak

az édesapám tudhatott. A médium engem nem ismert, akkor találkoztunk

életünkben először. Apámmal kb. 10 percet beszélgettem , utána elbúcsúzott

tőlem, hogy nagyon fáradt és nagyon sok dolga van . Érdekes módon még azt

is mondta, hogy éppen zavarom és jó lenne, ha nem kérdeznék többet.

         Utána napokig a hatása alatt voltam.

Elmeséltem ezt a különleges élményt a barátaimnak, ismerőseimnek.

Ez volt eddig életem első olyan kézzelfogható megtapasztalása egy másik

dimenzióról, ami teljesen igazolta a tanulmányaim hitelességét.

 

Azt sajnáltam egyedül, hogy nagyon sok kérdést szerettem volna feltenni édesapámnak, csak olyan hirtelen ért a lehetőség a találkozásra, hogy szinte ledermedtem. Ezen a héten látogatóba jött véletlenül  egy ismerősöm akinek a férje másfél évvel ezelőtt meghalt . Megkért, hogy vigyem el a halottidéző médiumhoz, mert úgy érzi, hogy a férjével van még egy befejezetlen dolga. ( nagyon jól érezte ! )

A hölgy nem nagyon hitt a szellemidézésben és általában az egész földön kívüli,

anyagtól elvonatkoztatott világban. Eszembe jutott, hogy egy megbízható ezoterikus újságíró ismerősöm irt B.A. szellemidézőről és felhívtam őt a címe miatt. Időpont egyeztetés után már másnap felkerestük őt. A szellemidéző meghívta a szellemet és a meghívott szellem egy háromlábú szék segítségével írásban válaszolt a kérdésekre. Az igazsághoz tartozik, hogy a szellem meghívása és megfelelő keresztkérdésekkel történt azonosítása után a médium kettesben hagyott minket a szellemmel és a rajztáblával. A hölgy, aki nem hitt ezekben a dolgokban, párperces intim, bizalmas ,meghitt kérdések és pontos válaszok után (melynek közreműködője és tanúja voltam) könnycseppekkel áztatta el a rajztáblát.

Azt hiszem nem volt többé kétséges a számára a szellemvilág létezésének

kérdése, és átértékelte magában egy pár perc alatt az egész világszemléletét.

Annyi tartozik még a hölgy történetéhez ,hogy miután őt is váratlanul érte a

meghalt férjével történt találkozás ( valószínűleg még nekem se hitt teljesen ), azóta felkészülten még három alkalommal a rokonaival felkereste a

szellemidézőt és kapcsolatba lépett a férjével. Én édesapámmal már felkészülten vártam a találkozást. Kb.  fél órára terveztem a "beszélgetést", mert féltem, hogy zavarni fogom az esetleges másik dimenziójú

tevékenységében, de határozottan közölte, hogy még beszélgetni akar és így

még egy órát töltöttem el vele. Családi dolgokról, üzenetekről beszélgettem vele, majd utána érintettem egy pár olyan kérdést, amire csak az ő helyzetében lehet válaszolni. Azóta nem kerestem. A véletlen és furcsa az volt, hogy szinte belekerültem a találkozásba apámmal.  Első alkalommal  alig beszéltem vele, mert ledermedtem a meglepetéstől és egy különleges érzéstől, hogy halott hozzátartozóval találkozhatok. Mert más dolog olvasni és más érzés ezt mind átélni. Második alkalommal is olyan helyzetet teremtettek odaátról, hogy újra beszélgethessek vele és most már hideg fejjel feltehettem neki azokat a kérdéseket, ami foglalkoztatott a múltról, a jelenről és a várható jövőről. A jövő kizárólag a családi kapcsolatok megoldását jelentette.

A furcsa az volt, hogy mikor a találkozásunkat követően később álltam a sírjánál (virágot vittem a "születésnapjára "), semmi  halállal kapcsolatos bánat nem fogott el, mert tudtam, hogy csak a teste van ott, ő él egy másik dimenzióban és akkor beszélgetek vele amikor akarok.

Közvetlenül halála idején olvastam a Tibeti Halottas Könyvet. Halála napján

kezdtem azt olvasni, hogy mi történik a "bardóban", a halálban. Alkalmaztam az ott leirt dolgokat, a halott szellemmének teljes elfogadását, közelségét.

Apám halála után egy héttel  a házában voltam névnapon, éreztem apám

jelenlétét. Félrehúzódtam, beszélgettem vele, helyet szorítottam neki az asztalnál is, mert ha elmondtam volna az ott jelenlevő társaságnak, hogy apám szelleme itt van, valószínűleg kinevettek volna.

Vacsora után közvetlenül egy félórára átszaladtunk a közeli kerületbe egy ismerősünkhöz, a feleségemet vittem el, mert egy ruhát visszavitt a barátnőjének.

Megkértem apámat, hogy jöjjön velünk.

A kocsiban végig éreztük jelenlétét, megkértük őt, ha lehet ne maradjon

föld közeli dimenzióban, hanem menjen el. Feleségem felvitte a kölcsönkért

ruhát a barátnőjének, apámmal maradtam "kettesben" a sötét autóban.

Megkértem, hogy feltartom a tenyerem az ég felé, helyezze bele a kezét képletesen, mintha megfogná a kezem. Folyamatosan beszéltem neki és kb fél perc után a legnagyobb meglepetésemre melegséget éreztem a tenyeremben és a sötétben halványpiros színben egy áttetsző tenyér jelent meg összeszorított újjakkal . A jelenség 10 másodpercig tartott és eltűnt. A feleségem öt perc múlva jött meg, de fél órának kellett eltelnie ahhoz mire valamennyire összeszedtem a gondolataimat és el tudtam mondani neki, hogy mi történt.

 

5.Sugallatok.

 

Több alkalommal kaptam különböző gondolatokat, "sugallatokat" bizonyos

élethelyzetekben, melyek sikeresnek bizonyultak. Ezek, a tőlem

független gondolatoknak az volt az érdekessége, hogy teljesen más

mondatszerkezeteket alkalmazott időnként aki hozzám jutatta. Egyértelmű

volt a számomra, hogy nem mindig ugyanattól a személytől kapom.

Legalább három alkalommal fordult elő az utóbbi három évben ( azóta

észlelem ezt a rendkívüli eseményt ), hogy a munkám közben műszaki

problémán megakadtam. Amikor jött az a bizonyos tőlem kívülálló

sugallat még vitatkoztam is vele magamban, mert a számomra teljesen

logikátlan és műszakilag nem egyeztethető volt amit mondott. Neki lett

igaza, a belső vita vége az volt, hogy "csináld úgy ahogy mondtam! " és

érdekes módon a műszaki probléma megoldódott.

Ez azért volt a számomra érdekes, mert aki segített, az „profi módon „értett

         hozzá, ráadásul olyan műszaki technikához, amit naprakészen tanulok én is,

         mert új elektronikai technológiákat alkalmazok.  Mint ismétlem, ezekben az

esetekben az volt a furcsa és érdekes, hogy eltérő mondatszerkezeteket

használt a velem "beszélgető". Természetesen nagyon köszönöm a

segítségét. Azóta is kaptam nagyon jó tanácsokat, mindig odafigyelek rá,

de vigyázok rá, mert feltétel nélkül szerintem nem szabad alkalmazni, előfordulhat, hogy más szellem férkőzik a belső csatornámhoz és rossz információt közöl. A legérdekesebb sugallatokat apám halála után kaptam, valószínűleg, tőle jöttek, vagy valamilyen segítséggel Tőle származtak. Rengeteg megoldatlan anyagi zűrt hagyott maga után, sorra segített megoldani ezeket a problémákat, első alkalommal a szellemidézésen beszélgettem erről vele, utána jöttek sugallat formájában a konkrét információk.

Érdekes módon kaptam olyan információt tőle az anyagi dolgainak rendezése

közben, amivel visszaélhettem volna a földi szférában, de kérését

tiszteletben tartva nem tettem meg.

Azóta is kapok rendszeresen gondolatokat, időnként más megfogalmazással,

mint amit én használok, de általában ezek tanítást szolgálnak.

 

 

 

6.Véletlenek..

        

         Rájöttem nagyon hamar, hogy nincsenek véletlenek. Sokszor éretlenségünk

miatt elmegyünk nagyon fontos dolgok mellett és mikor észrevesszük ezeket,

azt hisszük, hogy véletlenül beléjük botlottunk.

Szerintem az, hogy bizonyos emberekkel bizonyos helyzetekben milyen

véletlenek történnek az egy nagyon komoly előkészítő munka része.

"Véletlenül" jönnek olyan könyvek a kezembe különböző barátaimtól, amik

egyszerűen egy tanítási sorrendben egymást követik.

Sokszor a találkozásokat is utólag értékelem át, mert néha évek múlva derül ki,

hogy az a bizonyos találkozás egy komoly felső segítség előkészítő része.

 

         --Seng--