Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Titkos Tanításokból: Szenvedés

2019.02.27

Titkos Tanításokból:

Szenvedés

asztral-sik-3.jpg

A szenvedéseknek akkor van helyük és idejük, amikor a lélek a jóban megpróbáltatott és a rossz győzött. Ilyenkor a szenvedés a rossz egy részét felemészti, a megmaradó rossz pedig leülepszik a lélek fenekén, és a jóra törekvés marad a felszínen. Ilyen alkalmakkor az isteni kegyelem – még ha a lélek alacsony fokozatú is – juttat neki olyan körülményeket és állapotokat, hogy a benne lévő jó a jobbal érintkezve megszaporodhassék és megerősödhessék.

Mert hogyha az embernek az ő bűnei és tévedési miatt – mint ahogyan az emberek általában gondolják – mindig csak szenvedéseket, küzdelmeket kellene elviselni, a jó elcsenevészednék benne.

Például ha a féltékeny természetű ember csak csalódnék és emiatt folyton szenvednie kellene, megszerezhetné – e a hűségben való hitet?

Nem, csak a hűség és a jóság tudja ebből a hibájából kigyógyítani. Mert a jóban a léleknek a jó felé történő törekvései és érzései fejlődnek, mintegy felduzzadnak. A hit is a meggyőződések és a bizonyosságok által lesznek erőssé; mert hogyha az igazságot az ember soha se érezné, akkor kiveszne belőle az igazságban való hit.

(saját megjegyzés: ezért is fontos mindig a szeretetben élni, és azt sugározni még akkor is, ha támadás ér minket, hogy példát mutassunk a velünk szemben álló alacsony szintű szellemi lénynek!

Lásd: „bocsásd meg Atyám a vétkeiket, nem tudják, hogy mit cselekszenek”)

Ezért van az, hogy a gyenge lelkeknek általában majdnem mindig a jobb, és könnyebb életet adja a végzet erősödés céljából, a jóban erősebb lelkek pedig  megpróbáltatásokat, olykor több és nagyobb megpróbáltatást kapnak a sorstól, mint amennyi kijár!

Így van az, hogy nem mindenki azért szenved a földön, mintha az ő régebben elkövetett bűnei és gazságai ütnének vissza. Vannak kisebb küldetésben lévő ember – lelkek is, akik másoknak szánt szenvedéseket és gyötrelmeket viselnek el.

 

Itt dől meg a karma elmélete és olvad föl Isten kegyelmi törvényében.

Itt elszakadnak a szállak és megszűnik a rideg ítélkezés jogossága.

Ezért tartózkodjék mindenki az „igazságnak” felettébb való gyakorlásától és hangoztatásától. Mert ha nem volnának jobbak és igazabbak, akik segítik a mélyen bukott szellemeknek a világban hordozni terhüket, akkor nem volna fejlődés, és ne volna meg annak a lehetősége, hogy a nagyon gyengék is valami jóhoz is juthassanak a világban.

De miután vannak – és különösen sok az ilyen női szellem, akik küldetésben munkát vállalnak e világon, bár nekik a szenvedés igazság szerint és következményeként nem jár ki – ezek viszik az emberiség sorsát előre!

Az ilyen nők azok a megtisztító edények, akiknek a fluidjain keresztül a férfi – szellemek világosságot és szeretetet nyernek, mert hiszen a női fluidokon keresztül van a testetöltés lehetősége. Ha a férfi csak a nála alacsonyabbfokú női szellemmel volna kapcsolatban, soha se tudna feljebb emelkedni.

A férfi ösztönszerűen érzi ezt, ezért úgyszólván kétféle életet él, kétféle törekvése éli ki magát benne: az egyik a felfele történő törekvés, amellyel az ő előrehaladásának eszközét: a feleséget, az anyát tisztának, és szeplőtelennek igyekszik megőrizni, és egy másik törekvés:

Az ő érzékiségének felelősség nélkül való kiélése, amivel a bűnbe, a sárba igyekszik lenyomni a nőt, aki pedig épen olyan hozzátartozója, mit az anyja, a felesége, vagy a leánya.

Ebből a tévedéséből a férfinak ki kell gyógyulnia; fel kell ismerni a a legutolsó nőben is az anyát, a feleséget, és az Ő leánygyermekét. Mert ameddig a férfi kétféle nőt akar és kétféle nőnek biztosítani a létjogosultságot maga mellett, addig az Ő számára a haladás és a boldogság útja el van zárva.

S bár igaz, hogy a szellemnek az elfogadó része az, amelyik lefelé húzta és húzza az egységet, viszont ismét az elfogadó rész az, amelyik felfelé is emeli.

Ezért a nőt meg kell becsülni, mert nem tudhatja egyik férfi sem, hogy akit alantas szenvedélyének eszközéül tekint, nem éppen az ő lelkének hozzátartozó mása-e? (duál – pár)

És jaj annak a férfiléleknek, akinek a lelke a posványban van, mert nem tud addig felemelkedni, ameddig az a női lélek a posványban jól érzi magát. (saját megjegyzés: lásd prostitúció)

Ameddig kétféle nő van a földön, addig a férfi szellemek nagy légiója ődöng a földi szférák körül, mert vagy nem tud, vagy nem lehetséges testet öltenie, annyira gyenge, vagy ha kissé fejlettebb, nem akar testet ölteni; már pedig amíg nem cselekszi, nem tud a törvényben dolgozni.

Amíg a férfi nem becsüli meg a feleségét, lánygyermekét, addig nehezebb a jóban, az igazban történő fejlődésnek kifinomodása.

Mert a nő az, akin keresztül a jobb és tisztább nőkre tud szert tenni; és ha ezek a jobb, igazabb és törekvőbb női szellemek bezárják a kezüket és a magasabb szférákból nem szállnak alá áldozatos testetöltésre, akkor a föld elveszett parázna asszonyaival és gonosz fluidú nőivel, akik lehetnek anyák, lehetnek szeretők, de belőlük a férfiszellemmel nem sok hasznot lát, mert csak lefelé vonzzák őt.

A szenvedéseknek nagy mennyisége és bűnöknek és tévelygéseknek elfajulása ennek az egy félreismert törvénynek: a szerelmi törvény rossz alkalmazásának köszönheti létét.

A paráznaság a sátán vegykonyhája. A testetöltéshez használt erők és fluidok, azok a vegyszerek, amelyekkel a lelkek már leszületésük előtt beoltatnak. Az ezekben rejlő hajlamok bontakoznak ki a külső, kifejlődő sejtek világában, és ha már ezek a lelki erők tisztátlanok, akkor az egész emberi természet meg van rontva.

FONTOS dolog, hogy életünk egy része a karmikus feladataink feloldását szolgálja, majd áttérünk a dharmára, az életfeladatunk elvégzésre koncentrálódik.

Az önzetlen szeretet pedig türelmes, semmit nem elvenni akar, várni tud, ha kell egy (vagy  több) életen át szerelmesét lelkében hordozva, ha azt látja, azzal egybekelni nem tud a mában. Az önzetlen szeretet által az ember még arra is képes, hogy elviselje azt, ha a szeretet lény helyette másik embert választ társának. S ha csakugyan szereti, mellette lélekben, szellemben akkor is kitart.

 

,,Szeretni valakit azt jelenti,
megtanuljuk a dalt, ami a szívében rejlik,
és elénekeljük neki
amikor nem emlékszik rá..."

                      -ismeretlen szerző