Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Angyali gyógyító módszerek – Egy tudáshétvége élményei

2013.04.09

 Angyali gyógyító módszerek – Egy tudáshétvége élményei

mihaly-uj.jpg 

Szeretettel osztom meg veletek tapasztalataim, élményeim…… 

Sokat meditáltunk ezen a hétvégén, de ami meglepett, hogy mindig külön utakon jártam, számomra az események más mederben folytak. A gyógyításról szólt a tudáshétvége, nekem mégis Mihály Arkangyallal volt a legtöbb élményem.

Nagyon sok és összetett dolog volt, megpróbálom felidézni azt, amit engednek. 

A mai napig mély alázattal tölt el, hogy engedélyt kaptam az Égiektől arra, hogy a meditáció eseményei előtt járjak. Amikor a meditációban elérkeztünk egy adott ponthoz, én azt már

átéltem, ugyanúgy ahogy Ildikó mondta, pedig soha nem hallottam ezt a meditációt, nem

tudtam, mi fog történni. Számomra ez volt a legbiztosabb visszaigazolása annak, hogy tényleg

történnek a dolgok, nem fizikai szinten, és valóban olyan események zajlanak, amelyek túlmutatnak a háromdimenziós valóságon.

Az első nagy horderejű dolog akkor történt, amikor a Fénytemplomunkat teremtettük meg.

Nekem egy csodálatos, kőből épült vár jelent meg négy bástyával, nyitott udvarral.

Távolról láttam meg először, leírhatatlan látvány volt. Mindenki engem várt, Angyalok sokasága vette körül a várat. A templomom változott, kőből kristálytemplommá vált, a

későbbiekben azonban, visszaváltozott kőből készült templommá. 

Ahogy közeledtem, négy hatalmas energiát érzékeltem és négy színt láttam a bástyáknál, minden bástyánál más színt. Nem mertem elhinni, amit látok, pedig igaz volt.

Fénytemplomom négy bástyájánál a négy Arkangyal várt engem. A bal első bástyánál Mihály

Arkangyal, majd mellette Gábriel Arkangyal, a bal hátsó bástyánál Rafael Arkangyal, mellette, pedig Uriel Arkangyal jelent meg. 

A kapu ámulatba ejtő volt. Hatalmas aranykapu, gyönyörű boltívvel. Amikor beléptem az udvarba, megláttam egy fényoszlopot. Vakítóan fehér volt, majd mögötte egy oltárt.

Az oltár jobb hátsó sarkában egy kiterjesztett szárnyú sas szobor volt található. Nem volt kérdés számomra, hogy mi a jelentése. A következő tárgy egy serleg volt, melyben a tisztítótűz égett. Nekem a többiektől eltérően nem normál sárgás-vöröses volt a láng, hanem

világos zafírkék. 

Aztán megláttam egy kardot. Nehéz leírni a szépségét. Csillogott mintha a legnemesebb

Földi acélból készítették volna, markolatán zafír kövek, a pengéjébe, pedig rubintok voltak beágyazva. Voltak rajta szimbólumok, melyeket nem tudtam értelmezni. 

Ezek után arra emlékszem, hogy a négy Arkangyal egyszerre bocsátja rám sugarait, energiáit.

Felemelő érzés volt.

A következő meditációban egy Jézusi beavatást kaptunk. Illetve én csak kaptam volna, mert nem kaptam meg. Még nem. Ezen meditáció alatt Mihály Arkangyaltól kaptam információkat, mely szerint nekem ez a tréning egy lehetőség, de a legfontosabb dolog az nem más, mint maga a feladat, nevezetesen az, hogy segítenem kell az embereket. Tiszta és világos üzenet volt.  

A Jézusi beavatást az egóm miatt nem kaphattam meg, viszont megtudtam, hogy meg fogom kapni egy arra alkalmas időben, de akkor nem lesz csoportos összejövetel, hanem akkor egyedül leszek. Feltételezem ez életem valamely fontos eseménye előtt, alatt, után fog bekövetkezni. 

Itt történt egy nagyon érdekes dolog. A falon megjelent nekem egy egyenlő szárú kereszt, melyről csak pár hónapja hallottam először életemben. Körülbelül két percre rá következett a vezetett meditációban az egyenlő szárú kereszt…

 fiu.jpg  

Az Angyali énemmel való találkozás olyan hatást gyakorolt rám, amelyet eddig a pillanatig nem tudok sírás nélkül felidézni. Olyan energia, amelyet nem tudok szavakkal leírni. Egyszerűen a hála, a tudat, hogy megpillanthattam, előhozza a könnyeimet. 

Az egész úgy történt, hogy láttam egy hatalmas Angyali formát. Ekkor még nem tudtam ki az, mi az. Mihály Arkangyalra gondoltam, de hamar rájöttem, hogy nem Ő az. Ildikó mondta, hogy arany szárnyakkal képzeljük el. Nekem itt ismét más irányt vett a történet, megmondom őszintén, hogy arra nem is emlékszem, hogy milyen szárnya volt. 

Az első szó, ami az eszembe jut, hogy HATALMAS! Ezt itt megint próbálnám magyarázni, de igen nehezen megy. Méretei is hatalmasak, az energiája is hatalmas, minden hatalmas. 

Háttal állt nekem, amikor a következőket hallottam: 

„Légy üdvözölve!”

Itt megfordult bennem minden, azt sem tudtam, hogy mi történik, hol vagyok csak egyszerűen azt éreztem, hogy folyik a könny az arcomon. Ha akartam volna, sem tudtam volna megszólalni. 

Megfordult és megláttam szemből. Arany páncél volt rajta, mely olyan fényes volt, hogy láthattam volna magamat benne. Az arcát nem láttam, mert arany csukja takarta, viszont az arca helyén a kéklő eget láttam. 

Következett az a szertartás, amelyről az egész beavatási ceremónia és a két nap szólt. Az öt

Arkangyali beavatás. A Fénytemplomomba kellett mennem. Ahogy mentem fel a lépcsőn,

az ablakból egy smaragd színű energiát láttam, mely spirál alakban közeledik felém, majd előttem egy kígyó alakját veszi fel. Én kobrának tituláltam, de bármi is volt, hangyának éreztem magam mellette. Legalább 15 méter magas volt, amikor fölém tornyosult. Hihetetlen smaragdzöld színe csodálattal töltött el. 

Mögötte már láttam azt a kaput ahova be kellett mennem, ahol tudtam, várnak rám. A kígyó csak két szót mondott: „Készülj ember!” 

Ezután eltűnt, majd ott álltam a kapu előtt. Nem tudtam, mire számíthatok, ha kinyitom, de megtettem. A látványba ma is beleborzongok. 

Fehér boltívek egy nagyon széles út két oldalán, és nagyon-nagyon sok lény, entitás, lélek nem tudom jobban elmondani. Közeledtem feléjük, és egyszerűen keresnem kell a szavakat, hogy leírjam, mit éreztem.

Néztem, hogy ki ez a sok mindenki itt, majd hallottam Ildikótól, hogy esetleg családtagok, barátok megjelenhetnek. Nekem egyetlen barátom sem jelent meg. Ott volt viszont

Édesanyám és Édesapám, akik a való életben elváltak, most mégis ölelkezve álltak az út szélén és várták, hogy elhaladjak előttük. Édesanyám Apukám bal oldalán állt és a mellkasára hajtott fejjel figyelt. Tudtam, hogy minden rendben van. Ekkor Édesapám hangját hallottam: „végre megérkeztél”. 

Itt mindenki miattam jött el, mindenki engem ünnepelt és a szüleim is itt vannak, mintha soha semmi rossz nem történt volna köztük a fizikai életben. 

Elhaladtam mellettük, majd megláttam Tádét, belső mesteremet. Köszöntött szokásos mosolyával. Ugyanolyan pici, kopasz mintha egy tetovált Shaolin szerzetes lenne. Tudtam, hogy büszke rám a szüleimmel együtt. Itthon vagyok, hazaérkeztem…. 

Nagyon sokan eljöttek, nem tudtam megszámolni sem. Odaértem az oltárhoz és megfordultam

abba az irányba, ahonnan jöttem. Ott álltak az Arkangyalok. Mihály, Gábriel, Rafael, Uriel és

Metatron.

A beavatás rövid volt, gyakorlatilag annyiból állt, hogy mindegyik Arkangyaltól kaptam egy beavatási ajándékot. Ötből háromnál előre tudtam, hogy mit fogok kapni. Mihány

Arkangyaltól kardot, Gábriel Arkangyaltól köpenyt, Rafael Arkangyaltól a Caduceus botot,

Uriel Arkangyaltól egy fejéket, Metarton Arkangyaltól, pedig a Metatron kockát kaptam.

Minden ott hevert az oltáron, az öt Arkangyal, pedig letérdelt elém. Itt elakad az emberi szó, az én kifejezésem nem működik. Nem tudom elmondani, mit éreztem…

Ez olyan élmény volt, annyi megtapasztalás és annyi bizonyosság, visszaigazolás, hogy soha életemben nem fogom elfelejteni ezeket az órákat. 

Örülök, hogy megoszthattam veletek: 

Aloyne

 kekk.jpg